Zöld Sasok (1990-2005)
1993 / Ajándék szám
8 ZÖLD SASOK Az egyik legemlékezetesebb mérkőzésem a Fradi színeiben, éppen az a két évvel ezelőtti döntő volt. Nekem igen jól kijött a lépés, engem szavaztak meg a mezőny legjobbjának is. Tény, hogy az utolsó negyedórában több időt töltöttem a levegőben, mint a földön. De a fiúknak is ment a játék, s a csapat vitt magával, a lendület, a határtalan akarat mindenkire jellemző volt azon a meccsen. Mostanában igen sűrűn szorultam a kispad- ra, tavasszal a kupában inkább Dezső állt a kapuban, mint ahogy a finálé első összecsapásán, Szombathelyen is. Egy találkozón azonban úgy érzem, nagymértékben hozzájárultam a továbbjutáshoz, mégpedig az MTK elleni elődöntő visszavágóján. Nagy bravúr volt az az 1-0, hiszen a kilencven perc jórészében emberhátrányban játszottunk. Az az igazság, hogy egyedül ezen a meccsen éreztem azt az akaratot a fiúkban, amivel tavaly tavasszal azt a csodálatos szériát véghez vittük. Idén a bajnokságban elsősorban fejben nem tudtunk kellőképp összpontosítani. Sebaj, a kupában javítunk. Szeretnek az idei fináléban legalább ugyanúgy játszani, mint azon a diósgyőri Vác elleni találkozón. Nagyon fiatalon, első éves élvonalbeli futballistaként már megadatott a kupagyőzelem, nagyon bízom, hogy most is sikerül. És miért ne sikerülne? Magabiztosan jutottunk el idáig, egyedül az MTK ellen kellett egy kicsit megszenvednünk a továbblépésért. Külön öröm, hogy az Üllői úton az én gólommal vertük 1-0-ra a kék-fehérekét az elődöntő visszavágóján. Nem igazán értem, miért kell idén a hagyományokat felborítva oda-vissza alapon eldönteni a kupa sorsát. így éppen a varázsát veszik el ezzel a kiírással a finálénak. Mondom ezt akkor is, ha a szombathelyi 1-1 után kétségtelenül előnyösebb helyzetben vagyunk, mint a Haladás. Nagyon készülünk a visszavágóra, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a közönségünket kárpótoljuk az elveszett bajnoki cím miatt. Ha mi emelhetjük magasba a kupát, nem lesz a stadionban olyan szurkoló, aki kifogásolná, miért csak az MK-t nyertük meg. Mindannyiunk számára szép emlék marad az a diósgyőri finálé. Nekem jóváírtak egy gólpasszt, pedig hát be kell vallanom őszintén, azt az átadást én kapuralövésnek szántam. Szerencsére ott termett Nacer, és a hálóba pofozta a labdát. Azt követően végig támadott a Vác, alaposan beszorultunk a vége felé, de Tonó nagyszerűen védett, nem kaptunk gólt. Ebben az évben szerintem könnyebb volt a sorsolásunk, viszonylag simán jutottunk el a döntőig. Egyedül az MTK ellen volt kicsit rázósabb a visszavágó, amelyen a kiállításom miatt nem is játszhattam. Szombathelyen nagyszerű mérkőzést vívtunk a Haladással, amelyik ellenünk is bebizonyította, nem véletlenül vert ki sorra nagyágyúkat a kupában, s kerül vissza az élvonalba. Ahol ilyen tömegek állnak a gárda mögött, s a csapat ilyen hatalmas szurkolótáborral rendelkezik, ott NB I-es futballra van szükség. A kupagyőzelemre viszont nekünk és a mi híveinknek van szüksége. Telt házat, izgalmakban bővelkedő találkozót várok, melynek végén együtt ünnepelhetünk a közönséggel. Wukovics László: A Vác ellen Diósgyőrött nem jutottam szóhoz, a kispadról néztem végig az összecsapást. Pedig előtte majdnem minden találkozón játszottam, gólokat is lőttem. Ettől függetlenül nem bánkódtam túlzottan a mellőzésem miatt, hiszen nélkülem is nyertünk, s miénk lett a kupa. A hangulatot, ami a csodálatos közönségtől áradt, meg a cserepadon is át lehetett érezni. Nehogy azt higgye bárki is, hogy lenézzük a Haladást, és hogy könnyű dolgunk lesz ellenük az idei fináléban, csupán azért, mert másodosz- tályúak. Az a csapat már most NB I-es szintű, bizonyítja ezt a feljutásuk, valamint az, hogy a kupából nem akármilyen együtteseket vert ki, ráadásul meggyőzó játékkal. A finálé első mécsesén velünk is teljesen partiban voltak, mi azonban elértük a célunkat, s nem szenvedtünk vereséget. Sőt, gólt is szereztünk. Eddig a sorozatban háromszor voltam eredményes, a Pécsnek kettőt, az MTK-nak egy gólt lőttem. Fontos találatok voltak ezek. Ám a legfontosabb még hátravan... Fantasztikus érzés volt azon a diósgyőri döntőn játszani. Valósággal szárnyaltunk a pályán, s nagyon akartunk. A végefelé kissé beszorultunk, de azt már akkor is tudtuk, hogy a Vác kitűnő csapat. Szerintem a Haladás sem sokkal könnyebb ellenfél, ezt Szombathelyen tapasztalhattuk is. Az ottani 1-1 viszont egyértelműen nekünk számít jó eredménynek, hisz itt az Üllői úton már egy 0-0-ás döntetlen is a mi sikerünket jelentené. Persze erre mi nem törekedhetünk, a hazai szurkolók előtt mindenképpen nyernünk kell. Ha törik, ha szakad, kárpótolnunk kell a szurkolóinkat, amiért idén tavasszal némi csalódást okoztunk nekik. Ők már azt is kudarcnak veszik, hogy idén nem mi nyertük a bajnokságot, s nem ismételtük meg a tavaly tavaszi menetelésünket. A kupagyőzelemnél nincs is nagyszerűbb alkalom arra, hogy mindezt feledtessük velük. S meg is tesszük. Újra egységes a társaság, ez a teljesítményünkön is tükröződni fog. Biztos vagyok benne, hogy mi ünnepelhetünk június 23-án. Az FTC kupagyőzelmének örömteli pillanatai a diósgyőri pályán. Álló sor balról: Szeiler, Dzurják, Pintér, Szekeres, Fischer, Keresztúri, Lim- perger, Albert. Elöl: Vanicsek, Balogh, Nacer, Topor, Telek, Wukovics, Póling (1991) ŐK MÁR KUPABalogh Tamás: Telek András: Páling Zsolt: Lipcsei Péter:
