Zöld Sasok (1990-2005)

1993 / 3.

MELLÉKLET 1 ■ w ■ c i ■ > > * . í ■ p ■ i i ■ > > ■ t i : I ) i Egy évtizede írtuk... Részletek a Fradi műsorlap 1983-ban megjelent cikkeiből... EGY ÓRA MUCHA JÓZSEFFEL A nyáron beszélgettem legutóbb Mucha Józseffel (32 éves), amikor ha­zaérkezett Belgiumból két esztendei profiélet után. Akkor sem volt túl jó­kedvű, de most láthatólag ideges, nyugtalan; hiszen nehéz döntés előtt áll.- Mi az oka ennek a lelkiállapotnak?- Amikor újra beléptem az Üllői úti pályára, őszintén megvallva, na­gyon bizakodó voltam, reméltem, hogy még egy vagy két évig hasznára lehetek csapatomnak. Sajnos sérülésem olyan súlyosnak bizonyult, hogy az orvosi konzílium egyértelműen a műtét mellett döntött.- Milyen jellegű ez a sérülés?- A csípőnél lévő csigolyák kopása és elmozdulása olyan fokúvá vált, hogy nagyobb intenzitású tréningek után gyakran becsípődnek az idegek és ezért iszonyú fájdalmaim vannak. Korábban is időszakonként fájt a derekam, de most már egyre sűrűbben kényszerülök arra, hogy kihagy­jam az edzéseket. Murai Sanyinak voltak hasonló panaszai és a vége az lett, hogy neki is kés alá kellett feküdnie.- S mégis mit kezdesz, hogyan alakul tovább az életed?- Az orvosi konzílium után először a feleségemmel ültem le beszél­getni, majd a Ferencváros elnökével, Losonci Tiborral. Az asszony meg­vigasztalt, Tibi bácsi pedig csak annyit mondott: „Jóska, nekünk köte­lességünk, hogy gondoskodjunk rólad és az, hogy ittmaradj a klubnál.” Nagyon jól estek szavai, s remélem, hogy úgy történik, ha szegre akasz­tom végleg a focicsukát, akkor is hasznára lehetek még az FTC-nek... Várkonyi Sándor Buszon... A labdarúgócsapat autóbuszán első alkalommal láttunk vendégül női utast. Tomasekné Vida Anna szurkolónk a klub egyik rejtvénypályázatá­nak nyerteseként kapott ilyen egyedi lehetőséget. Mint megtudtuk, Anna egy évtizede pártolótagunk, rendszeres látogatója hazai és vidéki mérkő­zéseinknek. A csapattal utazott - de Tatabányán állandó szurkolótársai­hoz csatlakozott. Páholy-jeggyel a kezében elment szurkolni az állóhelyre... Dalról-dalra... Mi akkor is bajnokok leszünk Az egész világ, hogyha ellenünk Ez a városunk legjobb csapata Imádjuk őt, édes Fradika Egy nagycsapat ontja góljait Nincs fontosabb, mint a pontjai Félni sosem kell, a jobbak mi vagyunk Mi akkor is győzünk, hogyha kikapunk Nincsen a világnak olyan focistája Mint amikor Nyilasi kifut a pályára Kifut a pályára, startol a labdára Odafentről Jézus urunk mosolyog le rája Mosolyog le rája, csókra áll a szája Hisz Jézus urunk is focizott húszéves korában Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat Kiszállnak a fradisták és ontják a gólokat Hajrá Fradi, ne hagyd magad Bajnok lesz az Aranycsapat Hegyek között, völgyek között utazik a Fradi Minden ember azt kiáltja, hajrá, hajrá Fradi! Hajrá Fradi, ne hagyd magad Bajnok lesz az Aranycsapat! Szomorú szombatunk Szépen indult. Fradi szignál (a korán elhunyt Kollár Endre barátunk egykori alkotása), Toldi Géza ünnepélyes kezdőrúgása, a Vasas vezető­inek, játékosainak köszöntője - taps, Fradi induló, jubileumi hangulat az FTC 2000. bajnoki mérkőzése kezdetén. Aztán Vasas gól, majd egyenlítés, megint Vasas gól, megint egyen­lítés. A folytatás egyértelmű angyalföldi siker: 4-2-es Vasas győzelem... A lapok tudósításaiban a részletek benne vannak. A mi fájdalmunk csak a ferencvárosiak tekintetében látszott, a mi keserűségünk a stadi­onból való néma távozássá zsugorodott. Egy nagymúltú klub ünnepi mérkőzése, szomorú fináléval zárult. A találkozó után az FTC neve a táblázat utolsó előtti helyén olvasható... Szokatlanul szomorú tény, de mindez pillanatnyilag megváltoztathatatlan valóság. Legalábbis a követ­kező mérkőzésig. Mert mindig van következő mérkőzés, mindig van új remény, mindig van új lehetőség. S talán mindig lesznek, akik kitartanak a rosszban is és nem lesz néptelen az Üllői úti pálya lelátója. Keserűek a mondatok, boldogtalan a jelen helyzetünk. Boldogtalan percekben jelenik meg műsorlapunk is - de talán innen lesz igazi a majdani siker közös öröme. Erre vár Önökkel együtt Nagy Béla Szokolai, Pogány, Pölöskei, Szabadi, Haj- Dózsa, Jancsika, Rab, Mészáros, Koch, Szántó, Beles, Mörtel, Rubold, Zsiborás Villáminterjú Dózsa Attilával- Szép neve magyarosított válto­zat?- Nem. Talán feltételezhető vala­miféle kapcsolat, a legendás Dózsa családdal. A mi családunk székely eredetű, csakhogy Erdélyben nem olyan ritka ez a név, mint nálunk.- Dózsa Györgyről mikor hallott először?- Nagyon kicsi lehettem, s azóta is büszke vagyok a nevemre.- Van önálló lakása?- Nincs. Újpalotán a mamámmal lakom egy szép lakásban.- Pályafutásának eddigi állomá­sai?- Hosszú évek a Honvédban, az­tán kitérő a Kossuth KFSE-ben, majd Dunaújvárosban. 1982 nyarán jöttem a Ferencvárosba.- Hogy érzi magát az FTC-ben?- Köszönöm, jól. Maximális lehe­tőséget kaptam Novák Dezső edző­től, majd mindig szerepelhetek a csa­patban.- Ki a csapatban a legjobb barát­ja?- Inkább azt mondanám el, hogy én kiket kedvelek a legjobban: Zsi- borást... kedves, bohém és szuper talentum, Nyilasit - nagy egyéniség, remek dolog egy csapatban játszani vele, Szántót - a hozzáállását, aka­ratát tanítani lehetne, Takácsot - rit­ka játékostípus: észjátékos, aki mind emellett „cipeli a zongorát”, Ebedlit - egy fikarcnyi képmutatást sem ta­lálni benne, Rabot - az elején sokat segített, Pölöskeit - ha nem lép le erről az útról, előtte a világ...- Az FTC kiállításon szurkolókkal találkozott. Mi maradt meg ebből a találkozásból?- Leginkább az, hogy milyen hi­tetlenkedve fogadták, amikor a csa­pat nehéz anyagi helyzetéről beszél­tem nekik, de aztán milyen segítő­késznek mutatkoztak. És nagyon jól esett a rokonszenvnek az a megnyil­vánulása, amit ott tapasztaltam. Ez az érzés már azóta is átsegített egy- egy nehéz perióduson... Pusztai László és Toldi Géza Pusztai az uj sza kosztá I y vezető Emlékszem azokra a napokra, amikor az Üllői útra került. Amikor először lépte át a klubház kapuját mint ferencvárosi s nem mint ellenfél. Érkezését sokan meg­kérdőjelezték, mondogatták: „mit kezd­jünk már vele, a Honvédban sem kellett.” És ő mintha mindezt meghallotta volna, mert hétről hétre nemcsak bizonyított, ha­nem a Fradi egyik kulcsjátékosa lett. Egy­szeres válogatottság után még 24 alka­lommal öltötte magára a címeres mezt, s akárcsak klubjában, a legjobbak között is sok sorsdöntő gólt szerzett. Aztán tova­szaladtak az évek, s amikor nemrég egy­mással szemben ültünk, mint a Ferencvá­ros labdarúgó szakosztályának vezetője válaszolt a kérdéseimre. Pusztai László, merthogy természetesen róla van szó.- Gyönyörű esztendők voltak, itt a fra­disták nagy családjában találtam meg ön­magamat, sikerült feljutnom a csúcsra - emlékezett vissza beszélgetésünk alkal­mával. - Hamar befogadtak vezetők és társak egyaránt. 1974 és 1981 között fel­ejthetetlen mérkőzéseket játszottam. - Pusztai László sikerekhez, bajnoki dia­Petőfi versek vannak a birtokomban! A pestújhelyi családi ház, amely évtizedek óta a Dalnoki család ott­hona, nagy titkokat őriz... Muzeális ritkaságokat, történelmi dokumen­tumokat, pótolhatatlan értékű okmá­nyokat, kéziratokat. A féltett kincsek nagy részét Dal­noki Jenő gyűjtötte össze.- A könyvritkaságok és egyéb ér­tékek közül melyikre vagy a legbüsz­kébb?- Petőfi Sándor három - sajátke­zűig írt verse is a birtokomban van. Azon túl, hogy a nagy forradalmár költő saját maga vetette papírra a so­rokat, számomra azért is különösen kedves, szívemhez közel álló, mert ő kedvenc poétám s szerény vélemé­nyem szerint talán van még Csoko­nai Vitéz Mihály, Vörösmarty Mi­hály, Bessenyei György és Bajza Jó­zsef dedikált kötete.- Jut-e energiád arra, hogy ezek közül a csodálatos versek közül né­hányat fejből is elmondj, kívülről is felidéznél?- Lehetetlennek tartom, hogy a legszebb verseket az ember ne tudja. Szívbemarkoló verssorokat akarva- akaratlanul is, a köteteket forgatva megjegyzi az ember. Nem tudom pontosan, de körülbelül 50-60 ver­set tudok kívülről. De sohasem ver­senyeztem senkivel, ez az én belső titkom. Még a családtagjaimat sem szoktam ebbe beleavatni.- Most március 15-e előtt az ün­nepi hangulatban előveszed Petőfi verseit?- Igen. Ez a forradalmár költő olyan közérthető nyelven mondta el a világ ügyes-bajos dolgairól a véle­ményét, hogy szinte az az érzése az embernek, hogy akár ő maga is meg tudta volna írni ilyen világosan, kris­tálytisztán ezeket a verseket. Mi más ez, mint a néppel való teljes azono­sulás a költészeten keresztül, a ma­gyarság tudat, a jogos nemzeti érzés erősítése. Persze tegyük ehhez hoz­zá, hogy ez egy egyszerű versszerető ember véleménye, nem pedig az iro­dalmáré. Nem győzöm mondani, az én hobbim, vagy szenvedélyem nem több, mint bárki másnak a bélyegek, vagy képeslapok gyűjtése... Gyenes J. András dalhoz segítette klubját, s csak akkor kö­vetkezett be az időszakos válás, amikor megérdemelt külföldi szerződésnek tehe­tett eleget, helyét átadta a fiataloknak.- Érdekes viszont, már ekkor felvető­dött, hogy résztvegyek a szakosztály ve­zetésében, irányításában, segítésében - folytatta. - De a klub vezetői megértették, hogy jól jön nekem az ausztriai vendéges­kedés. Két és fél évet töltöttem Eisens- tadtban, azt sem haszontalanul. Az egye­sület klubházában laktam, nagyon sokat voltam együtt Heinz Bommerschbach menedzserrel, akitől sokat ellestem a ve­zetés tudományából. Mert akárhogy is, a profiknál sok minden más mint nálunk. Június l-jétől a szakosztály vezetője, ekkor „szakadt minden a nyakába”, a jó­val több, mint 100 játékost számláló nagy kollektíva vezetése. Igaz, nem egyedül teszi - ez nem is vol­na lehetséges - sok kiváló segítője van. így dr. Kiss László a szakosztály elnöke, Havasi Mihály technikai vezető, Monos­tori Károly intéző és természetesen No­vák Dezső vezető edző. Kozák Mihály Hol vagytok régi játszótársak?. Első sor balról: Ebedli, Nyilasi, dú. Középső sor: Murai, Judik, Kvaszta. Harmadik sor: Kakas,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom