Zöld Sasok (1990-2005)
1993 / 1.
MELLÉKLET 5 Geller ér Kocsis harca a labdáért A FRADIBAN HARCOLNI IS JÓ...- Micsoda remek labdát adott Juhász István!-kiáltott fel a TV riportere. Hangjából némi csodálkozás csendült ki: a főleg harcosságáról, munkabírásáról ismert Juhász ilyen finom megoldásra is képes? E megoldást az 1972-ben 2-0- ás különbséggel javunkra végződő francia-magyar mérkőzésen láttuk. A válogatottunkban középpályást játszó Juhász Pista előrehúzódott és a lábak közt úgy varázsolta a labdát a francia védelem mögé, hogy észrevétlenül felfutó hátvédünk előbb érte el azt a fordulással időt vesztő ellenfélnél és kapura törhetett vele. Mégiscsak bombázóként nyilvántartott Szőke Istvánhoz hasonlított. Mint írtam, 1965-től a középpályán szerepeltették. Nem okozott csalódást. Érvényesítette szerelőkészségét, kiváló fejjátékát, s a „pályát hátára véve” tűnt fel elől- hátul, ahol éppen szükség volt rá. Ezen a poszton lett az olimpiai bajnokcsapat tagja 1968-ban és - 1969-től - többszörös válogatott. írtam azt is, hogy középpályás korában már ritkán láttunk tőle szellemes megoldást... Hiába, távolabb a csatároktól már kell vállalkozni hosszú, téröltő átadásokra - és ezeknek nem Juhász Ax f.DOSi rutáml kőiül Kocsis adta a Te&tflbb mánkét Oclléraak, aa MTIv kapufának. K'.c.ii volt a crntii sor legjobbja, remekül trányüofk ée a kapura la rendkívül veszélyes volt. Minden helyzetből lfltt én kit*- m n leje't Is. Igrnúm. de Gellér I» rgylko volt csapata leg/obhjá'nak. • sok K«c.ls-;övést, fejelést tett ártalmatlanná, K lünk a két Jélík?* egyik líraiam* párhrreát KrükfM mec: Kocsis és (i:l,ér egyszerre ugrik fel egy magas labdára. Ezúttal ax MTK kapu r volt Ügyesebb: lehúzta a labdát Kocsis elöl. A Jelenetet Rudas áa IJU SS rinycll. éremmérkőzésre a játékosok új mezben jelentek meg. A Népsport nem is hagyta szó nélkül: „A mérkőzés előtt a MOGÜRT- ista Füstös belátogat az öltözőbe. Vadonatúj mez van rajta, a hátán számmal.” Két év elteltével már válogatott meccsen is láthatott a közönség hasonlót. Az 1949. június 12- én játszott Olaszország-Magyar- ország (1:1) mérkőzésen az olaszok mezén voltak számok. A magyarok ekkor még mindig nem „számoztak”. De már csak hónapok kérdése volt és nálunk is megtörtént az első konkrét intézkedés. 1949. szeptember 22. Népsport: „Az MLSZ legutóbbi elnökségi ülésén foglalkoztak a labdarúgócsapatok kapitányainak hatáskörével és a játékosok mezének számozásával. Kováéit Jenő ügyvezető nyomban az ülés után felhívta az NB I-es csapatok vezetőit, hogy a jövőben számozott mezeket rendeljenek meg. A csapatkapitányoknak pedig valami megkülönböztető jelzést kell viselniök a pályán.” A csepeliek ehhez tartották magukat. Az 1949. október 2-i Üllői úti rangadóra „beöltöztek”. 1949. október 2. Üllői út: FTC- Csepel 1:0 „Amikor kifutnak a csapatok, feltűnik, hogy a Csepel játékosai már számozott mezben játszanak.” Ez volt az első bajnoki mérkőzés, ahol az egyik csapat már számozott mezben játszott. A válogatott még a hónap végén (1949. október 30. Megyeri út: Magyarország-Bulgária 5:0) sem kapott számozott mezt (a bolgárok meze számozott volt!). Igaz, hogy egy nagyobb dolog miatt nevezetes ez a találkozó: A magyar csapat először játszott hazai pályán Népköztársaságunk új címerével! A következő eset 1949. november 13- án történt: A Kispest-Újpest mérkőzés előtt a kispestieket egy napos edzőtáborba akarták vinni. A játékosok azonban megígérték, hogy sportszerűen készülnek, nincs szükség az edzőtáborra, inkább azon a pénzen vegyen a vezetőség egy új garnitúra mezt, olyant, amely már számozott! így történt a Kispest már számozott mezben „verte” 4:1-re az Újpestet. Aztán 1950. február 15-én az MLSZ pontot tett az „ügy” végére. „Minden csapat számára kötelező a számozott mez. Az MLSZ elnöksége még a múlt év októberében határozatot hozott arra, hogy az NB I- es csapatok számozott mezben kötelesek játszani. Az MLSZ elnöksége most ezt a határozatot az összes labdarúgó egyesületekre kiterjesztette.- Már ősszel is akadt olyan NB 11-es csapat, amelynek játékosai számozott mezben játszottak. - mondta Kovách Jenő ügyvezető elnök. Most azonban kötelezővé tettük, hogy valamennyi egyesületünk számozott mezt adjon játékosainak." Nevezetes nap 1950. február 26- án volt. Valamennyi találkozón számozott mezben vonultak ki a csapatok! A Népsportban külön is megemlékeztek a bajnoki nyitány egyik mérkőzéséről (ÉDOSZ-Soroksár 5:0), mert a Ferencváros csapatának nemcsak neve, hane címere is megváltozott és ekkor volt a premier. „Borús, szeles az idő a soroksári pályán. Az ÉDOSZ öltözőjében jó hangulatban készülődnek a játékosok. A mezeken már ott van az ÉDOSZ címere. Egyébként számozott mezben vonult ki mindkét csapat.” A számozott mez bajnoki mérkőzéseken tehát megvalósult. És azóta mindig ez ismétlődik valamennyi mérkőzés előtt: számozott mezben vonul ki mindkét csapat... Nagy Béla Juhász az 1975-76-os bajnokcsapat tagjaként. Első sor balról: Pusztai, Kelemen, Nyilasi, Szabó, Magyar, Brankovits, Staller. Második sor: Vad, Mucha, Hajdú, Dalnoki Jenő edző, Kollár, Ebedli, Engelbrecht. Harmadik sor: Martos, Vépi, Juhász, Bálint, Rab, Megyesi, Viczkó mételném fenti mondatból a „Juhász Pista előrehúzódott” szavakat. Hagnsúlyozva ezzel, hogy megcsodált, mesteri indításakor nagyjából a régi játékrendszer jobbösszekötőjének helyén tartózkodott. Ez utóbbi poszton tűnt fel 1963 őszén a Fradiban; látványos bemutatkozása ellenére azonban csatárként nem szerepeltették rendszeresen - a Var- ga-Albert-Rákosi belsőhármas egyik tagját sem tudta kiszorítani. Állandó csapattag akkor vált belőle, mikor 1965-ben a középpályára vonta őt hátra Mészáros József edző. És mi, akik néhányszor láttuk csatárként, nem azon csodálkoztunk, hogy milyen szellemesen ugratja ki játékostársát... Inkább azon, hogy középpályás korában e szellemes átadások megritkultak. Régi mondás a futballban: minden játékos annyira villog, amennyire hagyják. Ezt persze nem lehet általános szabályként elfogadni. És - úgy látszik - még azt sem, hogy könnyebb annak szép dolgokat produkálni a pályán, akinek nincs őrzője, mint annak, akit szigorú emberfogója már a labda átvételében is zavar... Mert Juhász Pistánál mindez fordítva volt. Ő elől villogott jobban, szorongatott helyzetben, védőkkel a nyakán. Mikor ennek okáról kérdezték, szerényen nyilatkozott; hallgatott arról, hogy „finom penge” volt elől, cseleihez, sikeres átadásaihoz egészen kis területre volt csak szüksége és hogy közel kerülve a kapuhoz meg tudta találni azt a rést, amelyen keresztül a védők - és esetleg kifutó kapus - mellett a labdát a hálóba helyezheti. Okos csatárnak bizonyult. Sokat emlegetett bemutatkozásakor (Pécs elleni 5-1-es győzelem) nem csupán négy góljának örültünk, hanem annak is, hogy milyen magabiztosan találja meg legjobb helyzetben lévő társát - esetleg éppen azt, akinek játékba hozására mi, nézők nem is számítottunk! Szellemessége a vele nagyjából egykorú Fradi csatárok felfogását tükrözte: nem oda tenni a labdát, ahol a játékostárs áll, hanem váratlanul oda, ahová futás közben érkezni fog, kihasználni a sarkalással, „fordítással" okozható meglepetést - ilyen tekintetben a még nála is sziporkázóbb Varga Zoltánhoz, valamint Rátkai Lászlóhoz és az - igazságtalanul! Pista volt a legnagyobb mestere. Nem bízott talán rúgásának erejében, pontosságában... Vagy: középpályán több ideje volt a labdát átvenni, de haboznia, megijedni a hosszú átadással járó kockázattól... Mégis: azt hiszem, Juhász Pista nem bánta meg, hogy „finom pengéből” „zongoracipellő” harcossá vált. Nem csupán azért, mert az utóbbi szerepköréhez fűződik a válogatottság rangja - erre középpályásként is várnia kellett négy évig. És ha más játékosainkra gondolunk - Sárosi Bélára, Lakatra, Dékány- ra, Limpergerre - akik szívesen vállalták a küzdő ember szerepét a csillogás helyett, megkockáztathatjuk az állítást; a Fradiban harcolni is jó, itt a harcnak is megvan az öröme, élvezete, sikerélménye. Hajnal Gáspár EGY OLDAL -EGY KÉRDÉS...- Ki kapta az első FTC Aranydiplomát?
