Zöld Sasok (1990-2005)
1997 / Az FTC labdarúgóinak első repülőgépes túrájának 50. évfordulójára
13 ZÖLD SASOK pedig repülőtérnek nyoma sem volt. A pilóta keresett egy helyet, ahová le tud szállni. Pár percig tartott ez a feszültség és azután a hegyek és erdők között a pilótának kényszerleszállással sikerült a repülőgépet egy kis fennsíkra helyezni. Megdermedten ültünk a helyünkön, mert éreztük, hogy halálos veszedelemben voltunk. A gép amikor földet ért és ott még egy darabig tovább futott, a göröngyös úton erősen ide-oda ugrált, de hála Istennek egyensúlyba került és így nem borult fel, amit a pilóta ügyességének köszönhettünk. Félelmünk és aggodalmunk nem oldódott fel teljesen, mert ott találtuk magunkat egy ismeretlen helyen a hegyek között egy repülőgépben, amely nem tudott felszállni, egy rádiókészülékkel, amely nem működött, sűrű erdőktől eltakarva, elzárva a világtól. A hangulat nem volt rózsás, sőt ellenkezőleg! így teltek hosszú, keserves órák. De el kell ismernem, hogy mindannyian fegyelmezetten viselkedtünk, senki sem veszítette el a fejét. Nem tudom leírni, nem lehet azt kifejezni, hogy számunkra milyen mennyei zenének tűnt a fejünk felett közeledő felszabadító gépnek a motorzúgása. Megme- neükültünk! Hamarosan az Egyesült Államok légterébe érkeztünk, és kisebb nagyobb pihenők után az új úti cél már New York volt. Kora délután érkeztünk meg az óriási forgalom miatt csak nehezen, mintegy egy órai út után értünk a szállodánkba, a Hotel George Washingtonba. A 25. emeleten voltak a szobáink, mondtuk is - jó, hogy Mexikóban hozzászoktunk a magaslati levegőhöz... Lemosva az „út porát” a Hungarian Garden Restaurantban, az itteni magyarok klubjában étkeztünk. Itt már mindenki magyarul beszélt, tehát fokozottan jól éreztük magunkat. Az ebéd alatt régi sportnagyságokat ismerhettünk meg. Kocsis Antal az FTC első olimpiai bajnoka, a régi hires ökölvívó is eljött „utódai” köszöntésére. Itt volt Sternberg László, egykori válogatott futballista is. Minden magyar testvéri szeretettel vett körül bennünket. Étkezés után szem nem maradt szárazon, amikor Kondor Piroska gyönyörűen elénekelte: „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország" című világszép dalát. Nagy tetszést aratott Járai Károly magyarnóta- egyvelege. Közben eljárt az idő, este lett s következett egy újabb ámulat. Sternberg Laci autóján - 8 hengeres Chrysler — néhányun- kat elvitt az esti kivilágításban tündöklő A búcsúképek egyike... Broadway-t megtekinteni. Mintha millió és millió szentjánosbogárka lepte volna el az utcát, itt minden csillog-villog, szinte bántóan nyugtalanító a színeknek és a fényeknek ez az orgiája. Eszünkbe jut, hogy otthon Szt. István ünnepnapja van és újból meghatódunk. Éjfél után érünk vissza szállodánkba. Augusztus 21. Korán reggel, mint a felzaklatott méhkas, olyan volt a szálloda. Minden fiú városnézésre és bevásárolni indul. Nincs is közös program, csupán este fél hétkor kell jelentkezni a hallban. Egy ilyen vásárlásról külön tanulmányt lehetne írni. Lakat Karcsit mindenhová cipelik, ő a női modell. Egész nap női esőkabátokat, pulióvereket, cipőket, sőt szoknyákat próbál. Hogy ez milyen derültséggel jár, azt mondani is felesleges. Hernádi Palival vásárolni az legalább olyan kín, mintha az ember az anyósával menne az üzletekbe. Mindent méreget, előveszi a dollár-peso-forint ártáblázatot - és nem vásárol semmit. Az 50 centes zoknit nem veszi meg, mivel otthon azért a pénzért 5 kg zöldbabot lehetne kapni. A gyerekjáték azért drága, mivel fél kiló sáfrány árával egyenlő. Egész nap sétál, az utolsó fél órában mindent megvesz háromszoros áron és készít újabb ártáblázatot. Kéri Karcsi a női szövetet, a bútorhuzatot, a férfizoknit a büfében keresi és bosszankodik, hogy nem találja meg. Rudas Feri és Szusza Feri a két bonviván - kizárólag női holmikat és férfi divatcikkeket vásárolnak. Rudas Feri mindent megvesz, ami sárga, Szusza Feri mindent, ami drága... Rudas Feri persze mindent az édesapjának vesz, ruhát, cipőt, nyakkendőt - de mire hazaér, minden méret rossz az édesapjának, annál jobb neki. Ónodi Bandi kilószámra veszi a csokoládét a kis Prüntyülinek, akinek a szánt édességet önmagával téveszti össze. Az értékek összehasonlítása is különböző. Lakat Karcsi barátunk epés megjegyzése szerint „Csikós Gyula mindent a tégla árával mér, Szabó Feri a bor árával, ő saját ízlése szerint, én a tanári fizetésem hasonlítom össze - mit mondjak, minden cikk nekem a legdrágább.” Délután már segítségünkre volt Mészáros Dodó nagyon kedves nővére és a magyarok közül egypáran. Ilyenkor gyorsan jár az idő, és negyed hétkor azokat a fiúkat, akik az első félidőben játszottak, hazaküldtem. Szusza Feri fél hétkor még angyali nyugalommal válogatott a pipák között... A mérkőzésre öles plakátok csalogatták a nézőket. „Megérkezett a világhírű magyar futballcsapat a Ferencváros. A magyarság ünnepe - a Ferencváros New Yorkban!” címek alatt a szokásos beharangozások. A legnagyobb sikere egy jól informált újságíró cikkének volt. Névsort közölt imigyen: „Szőke János 64(!)-szeres magyar válogatott, játszik még: Puskás, Lakat és Szusza az ismertebb játékosok közül." Sárosiék nem kaptak nevetőgörcsöt... Sőt! A mérkőzésre fél kilenckor került sor a brooklini Dexter Parkban. A világítás nagyszerű volt, csupán az zavart egy kicsit bennünket, hogy egy baseballpályát alakítottak át futballpályává. Az itteni magyarok futballcsapatával, a Hungária Futball SC-vel mérkőztünk. A budapesti Elektromos-pályához hasonlítható volt a sporttelep, melynek nézőterén tízezren foglaltak helyet. FTC—HUNGÁRIA FUTBALL SC12-1 G: Szusza 5, Sárosi 2, Szabó 2, Mészáros, Rudas, Szőke Csikós-Rudas, Ónodi-Hernádi, Kéri, Mészáros-Lakat, Szusza, Sárosi, Puskás, Kispéter. Cs: Szabó, Csanádi, Szőke. Mint érdekességet említem meg, hogy a II. félidőben Szőke Jancsi is játszott, aki eddig csupán, mint néző szerepelt, súlyosabb kimenetelű sérülése miatt. Tizenegyesből egy gólt is szerzett. A meccsről az eredmény mindent elárul. A találkozó után a magyar Debrecen étteremben dr. Balassa Béla tanácsos (a húszas években az FTC- ben csatár volt!) a New York-i magyar konzul üdvözölte a Ferencvárost. A késői órákban nagyszerű hangulatban váltunk el a helyi magyaroktól. Augusztus 22. Henni Géza, Csanádi Árpád és Gyulai Laci hajnalban Londonon keresztül Párizsba repültek a Főiskolai Vb-re. A törzscsapat városnézéssel és ismét vásárlással töltötte a napot. A 30 kg-ot már mindenki túlhaladta - még én is! Vagy 2 kg- mal volt nehezebb a táskám. Este 7,35-kor indult a tizenhat főnyi társaság - Berke dr. még egy hétig New Yorkban maradt. Ismét a Pan America társaság 4 motoros óriásgépén - a Clipperen - ültünk mely repíteni fog a régen látott otthon felé. Ahogy helyemen körülnézek, valami ismét eszembe jutott. Tekintetem az ülések fölött lévő számozásokra tévedt, minden utasszállító gépen a 13-as helyszámozás kimarad, gyengéd figyelmesség, ha netalán az utasok közül valaki babonás. Felbődültek a motorok, New York repülőterét elhagyva, gyönyörű időben szeljük a levegőt - irány Kanada. 0 óra 20 perckor érkeztünk Ganderba, ahol nagyszerű vacsorát fogyasztottunk a repülőtér éttermében. 1 óra 15 perckor már indultunk is tovább, elhagytuk az amerikai szárazföldet, s nekiindultunk a nagy útnak, átrepüljük az Atlanti-óceánt. A gépünk csak 1000 méteres magasságban repül. Nagy meglepetésünkre számításaink ellenére három órával előbb pillantjuk meg az ir partokat. Csupán csak hét és fél órát tartott az út. Shannonban a repülőtér csarnokában, ismét Európában ebédeltünk pompásan és nagyszerű hangulatban. 15 órakor indultunk tovább London felé. Sajnos Londonban is leszállt a gépünk. Más körülmények között ennek örültem volna, de ez így időveszteséget jelentett nekünk vasárnap délutánra - azaz másnapra otthon kellett lenni - a szegediek elleni meccsre! Londonban autóbuszba ültünk és egy kicsit körülnéztünk. 18,50-kor start tovább. Ezer méter magasból London gyönyörű látványt nyújtott. Pilótáink kedvessége folytán egy nagy kört tettünk a kivilágított város felett... Pontosan tíz percig köröztünk a város felett, majd gépünk a kontinens felé vette útját. Hamarosan feltűntek a belga parton a nagy katonai erődítmények, majd lassan teljesen besötétedett. Németország felett repülünk, de jóformán semmit sem látunk - világítás a háborús pusztítások miatt alig-alig látható. 21,50-kor nyugodt repülés után a szépen kivilágított Prága fölé érünk. A prágai repülőteret elhagyva taxikkal a cseh fővárosba mentünk, hogy az éj hátralévő részét ágyban töltsük. Reggel ötkor volt az ébresztő, engem nem is kellett ébreszteni, mert nem is hunytam le a szememet a fáradtság miatt. Kiérve a repülőtérre nagy vihar kerekedett, így az indulásunk késett. Csak negyed nyolckor startolhattunk, most már MASZOVLET gépen. Dicséretére legyen mondva, semmi különbséget nem tapasztaltunk ez a gép és az amerikai között. Bár Sárosi állandóan „biztatott" bennünket: „még Törökbálintnál is leeshetünk!”. A jó Isten segítségével reggel kilencre megérkeztünk Budapestre, a Mátyásföldi repülőtérre. Megérkeztünk erről az örökké emlékezetes és felejthetetlén útról, melyet a Ferencváros dicső futballcsapata tett meg Mexikóban, az 1947-es évben. Ezt az útleírást az átélt események résztvevőjeként, a valóságból merítettem és mindezekért Istennek hálát adok. Csikós Gyula Lakat Károly a mexikói túrán „pró- bamodell” is volt...
