Zöld Sasok (1990-2005)
1997 / Az FTC labdarúgóinak első repülőgépes túrájának 50. évfordulójára
5 ZÖLD SASOK Július 10. A Valéria kávéház délelőtti megbeszélésén véglegesen .eldőlt, hogy mégis indulunk a portyára. így, izgalmas előkészületek után gyülekeztünk még aznap délután a Nyugati pályaudvar indulási oldalán. A Bratislava szívessége folytán beszállva a külön motorosba, 19 óra 45 perckor, Isten segítségével elindultunk a túrára. A résztvevők névsora: Nagy László szakosztályelnök, Opata Zoltán tréner, a játékosok: Csikós Gyula, Henni Géza, Rudas Ferenc, Kispéter Mihály, Csanádi Árpád, Kéri Károly, Hernádi Pál, Gyulai László, Szabó Ferenc, Mike István, dr. Sárosi György, Lakat Károly és Szőke János. A prágai Sparta csapatával utaztunk együtt, nagyszerű hangulatban. Csak az rontotta el a jó hangulatot, hogy Pozsonyba érve a kényelmes motorosból át kellett szállnunk a III. osztályú kupékba - így utaztunk Brünnbe. Július 11. Brünnbe délelőtt 11-re érkeztünk meg, nagyon fáradtan, hiszen alvásról a kényelmetlen vonatban szó sem lehetett. A fiúk nagyon fogadkoztak, hogy a Zsidenice csapata ellen nagyon fognak igyekezni, nehogy vereséggel hagyjuk el ezt a szép és nagy forgalmú várost. A brünni ellenfelünktől azért tartottunk, mert az elmúlt héten az Üllői úton nagyszerűen játszottak és csak nagy küzdelem után lett 3-2 a Fradi javára. A nagy fogadkozásnak meg is lett az eredménye: Ferencváros—Zsidenice 2-2. Gólszerzők Szabó és Mike voltak. Ahogy később megtudtuk a Slavia játékosokkal is megerősítették csapatukat a csehek... Mi így álltunk fel: Henni—Rudas, Kispéter—Csanádi, Kéri, Hernádi-Gyulai, Szabó, Mike, Sárosi, Lakat. Az első félidőben a Henni Géza védett, a másodikban én. Jobbak voltunk ellenfelünknél, szépen játszottunk és ezzel a jó játékkal elnyertük a mintegy 10 ezer néző és az ottani vezetőség tetszését. A két csapat az esti vacsorán nagyszerű hangulatban volt. Még az esti fényképezés is hozzátartozik ehhez a naphoz, mivel az útlevelünkhöz még mindez hiányzott. Július 12. Brünnből éjjel 1 órakor indultunk vonattal Prága felé. Elég jó utazásunk volt, hála a Zsidenice előrelátó vezetőségének, mert mindannyiunknak kényelmes hálófülkét biztosított. így frissen,.kipihenten reggel 7-kor érkeztünk meg a prágai pályaudvarra, ahol örömmel találkoztunk a „pótkülönítménnyel”, azaz kiegészült a portyacsapat a következőkkel: dr. Berke József, Puskás Ferenc, Szusza Ferenc, Mészáros József, Onódi Andor. így az expedíció 20 tagja együtt volt. A városba érve levelezőlap-írással és városnézéssel töltöttük a hátralévő időt. Utoljára 1940-ben voltam Prágában. Bizony a cseh főváros szerencsésen úszta meg a második nagy világháborút. Elnézve az utcák tisztaságát és nagy forgalmát teljes békebeli képet mutatnak, rombolásnak semmi nyoma. Majd visszamentünk szállodánkba, ott megfürödtünk és vártuk az indulás idejét. Sem a déli, sem az esti indulás nem sikerült - a repülőtársaság üzente, hogy az Atlanti óceán térségében nagy viharok vannak. így vacsora után egy varietébe ment a társaság, ahol oly nagyvonalú műsort élveztünk végig, ami egészen ritkaság. A vezetőség táviratot küldött Budapestre, hogy mi, ma 19 órakor elindulunk repülővel utunk célja Mexikó felé. így Budapestről a túrát ellenzők sem húzhatják már keresztül a számításainkat, a repülőútra vonatkozólag... Július 13. Most angol felfogást kell vallanunk, ugyanis az angol azt tartja, hogy a 13-a csak szerencsés nap lehet, így 13-án is nyugodtan ülünk be a gépbe. Itt van előttünk a prágai repülőtéren ez a négymotoros óriás amerikai gép. Olvasom az oldalán lévő felírást: Pan American World Airways Clippers. Itt már az amerikai repülőgép-társaság kötelékébe tartozunk. Bőséges uzsonnát kaptunk és egy-egy üveg konyakot, hogy ebből bátorságot merítsünk. Persze Szabó Feri rögtön megitta az egészet, mondván, Ilyen útlevélképek készültek Brnó- ban a Fotó Ateloirnél. Az ötven évvel ezelőtti útlevélképeken Rudas Ferenc és Szabó Ferenc látható. Fradisták fogadása - ötven évvel ezelőtt a mexikói kalaposok: Mike, Gyulai, Szusza Utijegyzetek a Ferencváros 1947. évi mexikói portyájáról hogy ő nagyon fél... A konyak hatása alatt a társaság nagy fogadkozással és jó hangulatban 11 óra 50 perckor foglalta el helyét a gépmadárban. Mindenkinek kényelmes ülése van, összesen 44 személyt számoltam meg. 12.15-kor felbúgnak a Clipper motorjai, s szép lassan, méltóságteljesen elindul velünk a gépmadár. A start jól sikerült, s hamarosan a levegőből csodáljuk a Hradzsin csodás szépségeit. A fiúk között nagyszerű a hangulat. Félelemnek nyoma sincs. Elindult az első magyar futballcsapat, mely elsőnek visz hírt az óhazából az Újvilágba, hogy a magyarság él és dolgozik. Mindannyian átérezzük, hogy ez az utazás túl megy az eddigieken - ez küldetés. Isten segítségével elindultunk a nagy útra. Részletes útvonal: Prága, Köln, Amszterdam, London, Szent György-csatorna, La Manche csatorna, Shannon (Írország). Három órát mutat az óránk, amikor London fölé érünk. Shannonba 4.33-kor érkezünk meg és a gépünk szép simán földet ér. Itt bőséges asztal várja a társaságot. Feltűnik, hogy mindenki sokat iszik. Shannonbói start: 19.33-kor. Ezzel elhagytuk Írországot, az európai szárazföldet. Egy ideig még csodálhatjuk az ír partok szépségeit, majd egy nagy nekifohászkodás és máris az Atlanti-óceán felett repülünk New-Funland szigete, annak fővárosa Gander felé, hogy ott pihenőt tartsunk, illetve üzemanyagot vegyen a gép. A gép egészen a felhők felett jár, közel 4000 méter magasságban. Szép simán repül most a gép, mindannyian a természet szépségeit és az elemek felett uralkodó technikai csodát, a Clippert élvezzük. Eddigi utunk legnagyobb élményében van részünk: a budapesti időszámítás szerint már régen elmúlt éjfél és még mindig nappali világosság van... Július 14. Hála Istennek, sikerült minden baj nélkül átrepülnünk az Atlanti óceánt, bizony ez összesen 10 órás repülőút volt egyfolytában. Ezzel megérkeztünk Amerika földjére, New Funland szigetére, Ganderba. Az idő július 14-én 5 óra 10 perc. A gépünk vaksötét éjjelben gyönyörű leszállást végzett. A repülőtérhez közeledve kigyúltak az összes reflektorok és ez nagyon szép látványt nyújtott. Bőséges étkezés után újból beszállunk a gépbe és máris indulunk New York felé. Most éppen Boston felett repülünk, kb. 1000 m magasban. így fentről nézve gyönyörű az 1 milliós város kivilágítása, gondolom itt nincs áramkorlátozás... Ahogy így kinézek az ablakon az is szép látvány, ahogy a négy motor működés közben a kipufogó-csövön teljes lángnyelveket ont a légtérbe. Közeledünk New Yorkhoz. A szép stewardess bemondja, hogy mikor érkezünk New Yorkba. (Dr. Berke fordít magyarra) A leszállásnál elég kellemetlen érzésünk van. Henni Géza az első, aki „rókára vadászott"... Én meglepően jól tartom magam. New Yorkba délelőtt 11.25- kor érkeztünk meg. Legnagyobb örömünkre a 12 órás pihenő alatt látjuk a világ legnagyobb városát. Amit itt láttunk ebben a
