Zöld Sasok (1990-2005)
1991 / 7. szám
r r i i i 1991. AJANDEKSZAM •• ZÖLD A FRADI FORINT VASARLONUK SASOK A FERENCVÁROS MAGYAR KUPA MÉRKŐZÉSE11991 március 2. március 6. március 20. május 8. május 22. Baja, 7000 néző. BAJAI SK-FTC 0-2 G: Fischer 2 Balogh-Vaszil, Pintér, Keller, Lipcsei-Limperger, Nacer, Keresztúri-Fischer, Szenes, Dukon. Cs: - Pécs, 8000 néző. PMSC-FTC 0-3 G: Nacer, Albert, Dukon Balogh-Limperger, Pintér, Lipcsei-Topor, Albert, Szenes, Keresztúri-Wukovics, Nacer, Dukon. Cs: Szurgent, Telek Üllői út, 5792 néző. FTC-PMSC 2-0 G: Szenes 2 Jőzsa-Limperger, Pintér, Lipcsei-Vaszil, Albert, Szenes, Keller-Nagy Zs., Fischer, Dukon. Cs: Szurgent, Báder Megyeri út, 2500 néző. Volán FC-FTC 0-3 G: Wukovics, Nacer, Vanicsek Balogh-Limperger, Telek, Keller-Topor, Szenes, Albert, Patkós-Nacer, Wukovics, Dukon. Cs: Vanicsek, Dzurják Üllői út, 2200 néző. FTC-VOLÁN FC 1-2 G: Wukovics Jőzsa-Telek, Pintér, Limperger-Topor, Albert, Vanicsek, Keller-Fischer, Wukovics, Keresztúri Cs. Páling, Nacer Trófea a szurkolóktól is Büszke vagyok a négy kupagyőzelemre Mucha József emlékkönyvéből Az idei angol kupadöntőt látva az embert bizony elfogja a sárga irigység. A szigetországban ugyanis igazi futballünnep a nagy verseny- sorozat fináléja. Ünnep játékosnak, szurkolónak egyaránt. Csapat, amelyik ide eljut, történelmet ír, játékos, aki részese a kupaküzdelem utolsó felvonásának, még nagypapa korában is büszkélkedhet azzal, játszott egy kék szalaggal díszített serlegért a Wembleyben. De vajon mit mesél az egykori kupadöntőkről egy hajdani magyar futballista? Milyen emlékeket őriz azokról a találkozókról, amikor a játéktér közepén, kis asztalkán egy kecses s patinás trófeára tévedt olykor a szeme. A díjat pedig úgy hívták: Magyar Kupa.- Jóska, hányszor játszottál idehaza kupadöntőn? - kérdeztem a hajdani jeles ferencvárosi labdarúgótól, Mucha Józseftől- Négyszer s mind a négy alkalommal a miénk is lett a serleg.- Melyik összecsapásról őrződ a legszebb emléket?- Elég nehéz rangsort állítani. Mert ugyebár volt az első, ha jól emlékszem 1972-ben, amikor a Tatabánya ellen vívtuk a döntőt. Nos, ez a találkozó örök nagy élmény az életemben. Olyan áhítattal vettem a kezembe akkor a trófeát, mint a legszentebb ereklyét. De felejthetetlen számomra a Komló legyőzésével nyert döntő is.- Pedig ott, ha jól emlékszem, nem kellett megszakadnotok az erőlködéstől, hiszen magabiztosan, fölényesen nyertétek a találkozót.- Na azért belülről nem volt olyan nagyon könnyű a dolog. De számomra sem a küzdelem tette maradandóvá a meccset, hanem mert azon én rúgtam az egyik gólt. Roppant boldog voltam, hogy végül is nekem is volt részem a győzelem; ben. Persze ez az egy gól azért nem volt annyira falrengető, ami végül is csodálatossá tette a kupafinálét, az később következett be. Amikor is egy brilliáns sorozat után döntőt játszottunk a nagy Európai kupaviadalon. A KEK-ben.- Tény és való, ritka bravúrsorozatot hajtottatok végre akJcor. Többek között útban a döntő felé, kivertétek a kupaküzdelemből a Crvena Zvezdát és a Liverpoolt is. Ha ma képes lenne hasonló fegyvertényre magyarklub, nem itt tartana labdarúgásunk. Visszatérve a kupákhoz, gondolom akkor a legnagyobb bravúrnak a sokszoros angol bajnok kiütése számított.- Az sem volt fércmunka, de én akkor úgy éreztem, a jugoszlávok elleni csata volt a csúcs. Százezer őrjöngő néző előtt Megyesi Pista tizenegyese után „nyertünk”. Félelmetesen csodálatos meccs volt. A 2-2-vel a KEK-döntőbe jutottunk.- Rúgtál akkor büntetőt? Általában lőttél 11-est?- Isten ments. Arról akkorra már régen leszoktam. Korábban Spanyolországban egy tornán ugyanis kihagytam egyet. Még ifjú titán voltam, úgy éreztem enyém a világ. Lezserül, mint az edzéseken szoktam, úgy álltam oda a labda mögé. Erre dőltem, arra rúgtam a labdát, a kapus meg mint a legyet, úgy megfogta. Egy életre tanultam a dologból. Mármint hogy mellőzzem a 11- eseket. Sajnos, amennyire szép volt az út a döntőig, annyira keserves volt a végjáték. A Kijevi Dinamo ellen. De vallom, hogy akkor semmi esélyünk sem volt, a szovjet csapat szinte átgázolt rajtunk. Blohin, Onyiscsenkó, Burják... ott volt az egész válogatott. S remekül futballoztak.- Maradjunk egy kicsit a mi kupánknál A magyarnál Te például játszottál érte egyszer is telt ház előtt? Mucha egyenlítő góljának örvend az 1974-es kupadöntőn. Mellette Juhász látható. Az FTC 13. kupagyőztes gárdája az MTK elleni döntő után. Álló sor balról: Martos, Vépl, Rab, Bálint, Mucha, Viczkó, Hajdú. Elöl: Kelemen, Nyilasi, Szabó, Magyar.- Nem. Sajnos, nem. De mi ezt már csak így szoktuk meg. Ennek a nagyszerű versengésnek egyszerűen nem tudták itthon megteremteni a respektjét. Nem volt igazi hagyománya. Nem lett akkora ünnep sohasem, mint sok helyen Európában a kupadöntők. Más kérdés, hogy én mindig rangosnak éreztem ezt a vetélkedést. En büszke vagyok arra a négy éremre, amit a döntőben elért győzelmekért kaptam. Nagyon büszke. Egyformán kedves valamennyi, de azért fő helyen van otthon az a serleg, amelyet a Tatabánya elleni mérkőzés után kaptunk a közönségünktől. A klubház nagytermében ültük körül az asztalt s minden játékosnak egy törzsszurkoló adta át a szép vázát. S nekem az volt az első kupaemlékem... v. s.
