Zöld Sasok (1990-2005)
1991 / 6. szám
ZÖLD SASOK FUHRMANN - BUKOVI - OBITZ A szép tavaszi napon pár száz főnyi közönség a tribünökön. Fe- rencvárostréning. És a lelkes fra- didrukker kötelessége, hogy a tréningen is megjelenjen, ott Is ünnepelje a kedvenceit. A tribünpáholyok zsúfolva. Istenem I Az a kis ferencvárosi srác milyen boldogan ül benne. Mert ma lehet „potyán”. Vasárnaponként úgyis kora délelőtt kimegy a pályára, hogy jó állóhelyet foglaljon le magának. De most - páholyban ül... Lent a zöld gyepen az amatőrök rúgják a labdát, közöttük az örökifjú Slozi. A tréner. A fiatalok mohón lesik tanításait... Jönnek a profik. A közönség, amely becsületére válna egy amatőrmérkőzésnek, hatalmas tapsviharral fogadja őket. Az öltöző bejáratánál egy labda száll fel a magasba és a másik pillanatban egy magas, világosbarna hajú, szimpatikus ifjú jelenik meg. A közönség extázisbán ünnepli az ismét egészséges Bukovi Mártont. Kedvesen integetve köszöni meg nagyszámú híveinek a figyelmességét. Nem primadonna. Nem, ez ellen ő is tiltakozna. Csak egy becsületes profifutballista, aki nemcsak a pénzért játszik, hanem szívvel- lélekkel a pályán van. Fut két kört, lelkiismeretesen. Utána beáll társai közé. Passzolgat, fejel, kapura rúg. Öröm nézni ennek a kiváló futballistának a játékát. Szuverén ura a labdának. Megkérjük, hogy nyilatkozzon eddigi futballszerepléséről. Egyszerűen, kedvesen, mosolyogva beszél: „A tradicionális rongylabdán kívül, mert hát természetesen azzal is játszottam (ez nem szégyen) legelőször 15 éves koromban szerepeltem klubcsapatban, persze az ifiben, majd későbben a nagy egyben játszottam egészen 1920- ig. Onnan az Ékszerészhez léptem át. Ott játszottam centerhalfot és centercsatárt. Azonban mint ismeretes, 1925-ben valami „zrP' miatt feloszlatták az Ékszerészeket. Ekkor vándorbotot vettem a kezembe és „kirándultam" Olaszországba. Az „Álba” csapatában játszottam, mint centercsatár és megnyertük Kelet- és Dól-Olasz- ország bajnokságát.” A beszélgetésünk hirtelen abbamaradt. Egy labda repült felénk és Bukovi nem hagyta ki. Félelmetes gólt lőtt kapásból. „Bocsánatot kérek”, fordult felém, „de ez pont a lábamra jött. Vétek lett volna kihagyni.” Igaza volt. És a fradi srácok megtapsolták. Megérdemelte. „Valami kedves emléke van-e a sportból”, folytatom a kórdezős- ködést. Gondolkozik. „Már nagyon régen volt. Úgy tizenöt éves koromban, amikor az MLK- ban játszottam, 2:0 arányban megvertük a BEAC-ot, mind a két gólt én lőttem. És ezzel a vereséggel a BEAC elvesztette a bajnokságot.” „Nőkkel foglalkozik-e?” „Beszélgetek velük, szó se róla, de egy komoly profijátékosnak nincs arra túl sok ideje..." Bukovival az interjú - befejeződött, a híres zöld-fehér halfsor másik két tagja, Fuhrmann és Obitz után kutatok. „Még benn vannak az öltözőben", mondja Turay, az új krekk. A folyosón szembetalálkozom Obitzcal. Stop. Interjú a folyosó sötétjében. „Interjú?" kérdi tőlem. „Igen.” „Ne gyújtsak gyufát, mert nem lát a szerkesztő úr”, kérdi tréfásan. „Látok, no de halljuk futballsze- replésének történetét.” „Ja úgy, hát akkor tessék. Fut- ballkarrierem, ha szabad így kifejeznem magam, még a boldog békeévekben 1912-ben kezdődött a „Jóbarátok" című kis egyesületben. Mit játszottam, igazán nem tudok visszaemlékezni, lehet, hogy csatárt, de lehet, hogy tévedek. Istenem, mi történhet?! Aztán kiütött a világháború, a kis club tagjainak nagyrésze bevonult katonának s így feloszlottunk. 1915-ben beléptem az MTE-be. Öt év után régi vágyam teljesedett be. A Fradiba léptem. Milyen boldog voltam akkor. Meg kell jegyeznem, most is az vagyok! Két év után azonban külföldre kerültem. Múlt évben jöttem haza. Kedves emlékem a külföldi tartózkodásom volt. Nagyon jó dolgom volt." „Még valamit talán? Nős vagyok, van egy nagyon aranyos kislányom. Futballista nem' lesz, de úszóhölgy - az igen!” S máris tovarobogott, ki a pályára. Obitz! Obitz! harsogja a nézősereg. Bent az öltözőben lázas öltözködés. Az egyik sarokban emberem nagyban készülődik. Fuhrmann. Előtte Szigeti Imre, a Ferencváros közkeavelt, népszerű vezére. Beszélgetnek, de azért nyugodtan megzavarom őket. „Vigyázz, újságíró!” figyelmezteti Fuhrmannt Dán, a kitűnő centercsatár. „Akármit mondasz, úgyis mást ír”, folytatja. „Halandzsát", toldja meg Amsei!. Na, jól nézek ki, gondolom, de Fuhrmann kisegít zavaromban. „Parancsoljon, rendelkezésére állok”. A szokásos kérdés feltevése után, mitsem zavartatva, öltözködés közben beszél. „Már elemista koromban lelkes híve voltam a futballnak. Természetesen FTC-ista voltam. Gimnazista koromban bekerültem az iskola válogatott csapatába, igaz, hogy ez Bonyhádon volt. De ez nem tesz semmit. Válogatott voltam. Punktum. Felkerültem Budapestre a Tavaszmező utcai gimnáziumba. Ott is válogatott lettem. „Alább nem is adta”, szólt közbe Sándor. „Végre 1916-ban kerültem az FTC-be. Az volt az első klubcsapatom és azóta csak itt rúgtam a labdát. Öt esztendeje, hogy az első csapatban játszom. A játékban eddig még hála Istennek (s közben hármat kopogtat) sérülést nem szenvedtem, remélem, nem is fogok.” „Nőkkel nem foglalkozom, nincs idő rá. Sajnos.” (Úgy látszik, tagad.) „Valami emléket?! Ezen gondolkodnom kell. A tréning után majd megmondom.” Szeretett olvasóm, sajnos a helyzet úgy hozta magával, hogy nem sikerült megtudnom. A tréning után Fuhrmann úr egy csinos hölggyel angolosan eltűnt. (Ugye mondottam, hogy tagad.) ♦ íme a három Ferencváros half sportkarrierjének története dióhéjban. Vízisport - 1929 A valódi Z.u)cickféie Vnicum gyomorerősitő likőr csak aranyUnressztíe; I valódi Egy oldal -egy kérdés Obitz miért ment el a Ferencvárosból? Gondolkozási idő, amíg a kedves olvasó a 12. oldalra ér... Ezen a kitűnő felvételen a tizes évek Üllői úti pályája látható. A B- tribünnek helyén még csak egy fedett állóhelyl rész van - de tetején már a hirdetőtáblák megjelentek. A klubház teljes szépségében, fellobogózva pompázik ezen a valószínűleg válogatott mérkőzésen. Amint látható támlásszékek, padok mindenütt, na és a futópályán meccs alatt Is vígan korzóztak... Természetesen a pálya híres szobrának még híre-hamva sincs - hiszen Springer Ferenc ekkor még köztiszteletben álló elnöke a klubnak.
