Zalamegyei Ujság, 1944. október-novemberr (27. évfolyam, 223-252. szám)

1944-11-08 / 252. szám

1944. november 8. ZALAMEGYEI ÚJSÁG ÜKÉ* éfíapi Sin# \ — o — Holnap, november 9., CSÜTÖRTÖK, a ka­tolikus naptár szerint Tivadar vt. napja lesz. — • — Ügyeletes gyógyszertár: dr. tVlándi (Szé­chenyi- tér). — o — AZ ELSÖTÉTÍTÉS ESTE Fi>L 6 ÓR *TÓL REGGEL 6 ÓRÁIG TART. —o — — Ujj orvosok a megyében. Az alispán dr. Reell Károly debreceni orvost a lesen oetomaji közegészségügyi körzetbe, dr. Henne József szerencsi orvost a kapolcsi egészségügyi kör­zetbe osztotta be és bízta meg a körorvosi teendők ellátásával. — Halálozás- Fitos Imre t. hadnagy, volt pózvai tanító, 1944. október 27-én Budapes­ten bombatámadás következtében, mint ka­tona. életét vesztette. — Fc e'ős vezetőt áhítottak a Csáktornyái gyógyszertár élére. A Csáktornyái Jézus Szíve gyógyszertár felelős vezetésével dr. Skrilecz Andrásné okleveles gyógyszerészt bízta meg az alispán. — A városi villamos mű felhívja a fo­gyasztó közönséget arra, hogy a villamos áram felhasználásával a legnagyobb mérvben taka­rékoskodjék. Különösen takarékoskodni kell november, december és január hónapokban, délután 17 és 20 óra között. Ha ez a felhívás eredménytelen maradna, a villamos mű kény­telen lesz erélyesebb rendszabályokhoz nyiílni s a fogyasztás terén korlátozásokat bevezetni. Zalaegerszeg megyei város villamos műve. — Eljegyzés. Bendly Lenke és Tóth Tibor karp. szakaszvezető, Metesz tisztviselő, jegye­sek. — Pályázatok állatorvosi állásra. Zala vár­megye alispánja pályázatot hirdet, a lendva- vásárhelyi, a belatmci, a muraszerdahelyi, a stridóvári és a kotori körál la torv ősi állásra. A pályázati határidő 15 nap. — Találtak egy bőrtárcát, amelyben l uray János névre szóló arcképes igazolvány volt. S zer kés ztősegünk ben átvehető. — Hirdetmény. Zalaegerszeg megy ei város adóhivatala közhírré teszi, hogy az 1944. évi jövedelem- és vagyonadókivetési lajstrom a városi adóhivatalban 1944. évi november hó 8-tól november 23-ig bezárólag 15 napi köz­szemlére van kitéve. Ezen idő alatt a kivetést az érdekeltek megtekinthetik, s ellene észre­vételeiket írásban megtehetik. Zalaegerszeg 1944. november 6. Schmidt sk. aü. számvevő, v. adóhiv. főnök. — Aknára futott egy hajó a Balatonon. A Balaton északi oldala felőli részén, kö­rülbelül a v onyarcvashegyi állomás irányában haladt a viz hátán a »Jókai« nevű személy- szállító hajó útban Keszthely felé, amikor ak­nára futva, hirtelen óriási robajjal felrobbant a hajó. Aránylag azonban elég szerencsés volt a baleset, amenniyben a hajó motorszerkezetét a robbanás nem sértette meg, sőt a hajón lévők közül is csak a kormányos sebesült meg, míg másnak baja nem történt. A hajót si­került bevontatni a keszthelyi kikötőbe. — Dr. J. Kerekes Rózsi gyermekorvos, belgyógyász-szakorvos zalaegerszegi, Kossuth- utca 3. sz. alatti magánrendelőjének telefon­száma: 1-56. — Színházi hír. Holnap, szerdán délután 3 órai kezdettel a Károlyi-társulat ismét elő­adja a Süt a nap című Zilahy-darabot a sebe­sült honvédeknek, teljesen díjtalanul. Ujlaky László ebben az előadásban is fellép. — Meghívó. Zala vármegy e Törvényható­sági Iskolánkívüli Népművelési Bizottsága f. hó 14-én délelőtt 9 órakor tartja őszi köz­gyűlését a népművelési titkári hivatal Hely­ségeiben, amelyre a bizottság tagjait ezúton hívja meg az elnökség. A közgyűlés tárgya az 1944—45. évi munkaterv és költségvetés. — Testvéri Ne feledkezz meg a bomba- károsultakról! Hozd be adományodat a ezer* klessUöaégbe! Lapunk megjelenésének szüneteltetését rendelték el Tiazfteleftel közöljük olvasóinkkal és előfizetőnkkel, hogy a m. kir. miniox(erelnök»ég az 1944 évi 10.400 M E. »z. rendelet 2. §•■ alapján a Zrínyi nyomdaipar- én Kövtyvkereekedée Rt. kiadásában meg­jelenő ZeJamegyei Újság című időszaki lep megjelenésének szünetel­tetéséi rendelte et. miért is lapunk a további rendelkezésig nem jelen­tethető meg. — h miniszterelnök rendeletére i Fiain Ferenc sk, sajtófőnök. & # ☆ Előfizetőinknek és olvasóinknak eddigi szives támogatásáért ezúton mond hálás köszönetét a szerkesifő$ég és kiadóhivatal. — Ne félj, komám, piros a hajtóka biztattak bennünket újonckotutikban, amikor már egy órája gyakoroltuk a »Lövégről-—lö- vegre« -t s mennyire örültünk akkor, ha végre végleg lekapcsolhattuk a tizésfelest. Bár az se volt kutya, ami ezután következett. — Tüzkeszültség! — hangzott a vezényszó és mi pattogtunk, mint a kukorica tavasszal, de derék kiképző őrmesterünk szerint, soha­sem elég gyorsan. — Közeltámadás jobbról! — vagy — Kö- zeltámadás balról! — következett ezután s mozogtunk is serényen és elvileg szitává lőttük a fránya harckocsit, ami zavarni merte nyu­galmunkat. És röpködtek tovább a vezényszavak. El­lenséges géppuskafészek itt, vagy ott,. .. ol­dalhelyesbítés, stb...szépen dolgoztunk, leg­alább is éreztük és amikor a várva-várt »Sze­reléket rejts«-sei végződött a vezényszó, még S orsabb volt a munkánk és utána örömmel ltuk körül őrmesterünket, hogy rágyújtsunk nemcsak cigarettára, hanem egy-két szép nó­tára is . . . És ha elfogyott a nóta, hallgattuk a ki­képzőnket. A mellén nagyezüst fénylett s me­sélt élményeiről, mesélt arról, hogy7 a tüzérnek i mindig helyén van a szíve. A tüzér mindig tudja kötelességét. Akkor is, ha a , figyelőt annyira szorongatják, hogy az ütegparancs­nok már saját magára kéri a tüzet és akkor is, ha a tüzelőállást rohanják meg, úgy, hogy közvetlen irányzással kell lőni, harcskoesira, gyalogságra, géppuskafészekre egyaránt. .. * Áhítattal hallgattuk a mesterünket. Die ki gondolt még ekkor arra, hogy amit mond, ami sokszor szinte valószínűtlenül szépnek1, hő­siesnek tűnt fel, akkor, olyan közelről kerül hozzánk egyszer és nemcsak hallgatói, hanem szereplői is leszünk hasonló »meséknek« .. . Bizonyára Incze József honvéd sem gon­dolta, ez a jókiállású nyíregyházi fiú, aki talán a legügyesebb volt közöttük. Ha ver­senyeztünk, mindig ő tartotta fel a kezét leg­hamarabb, ő jelentette legelőször a »készt« -t és ha az oktatónk ellenőrizte az irányzást, nála fordult elő a legkevesebb hiba. fi ^ A kiképzés után hamarosan a frontra rült . . . Itt már nem volt többé »1" lövegre«, de munkájuk mégis akad <n elég. Megismerkedett a tábori élet széps, el, de megismerkedett annak nehézségeivel is. ön­bizalma, jókedve azonban sohasem hagyta el. Fülébe csengett mindig egykori oktatói szava és sokszor biztatta vele bajtársait: — Ne félj komám, piros a hajtóka! Az egyik napon azután nagy szükség is volt erre a biztatásra! Az oroszok váratlanul nagyobb erővel intéztek támadást arcvonalunk ellen, a figyelővel az összeköttetés megszakadt és mint egykor, otthon a laktanyaudvarban, közvetlen irányzással lőtték az előretörő orosz gyalogságot. ' A tüzérnek mindig helyen van a szive! villan át Incze honvéd agyán az őrmes­tertől sokat hallott mondás és villámként ug­rott az egyes helyére, amikor az sebesülten dőlt hátra ... ö négyes volt eddig, de kitűnően tudott irányozni is, hiszen újonc korában is a legügyesebbnek bizonyult. Egyébként a szá­mok ekkor már teljesen összecserélődtek. A lövegvezető sebesült meg először, azután az irányzó. A hármas kezelő kötözte őket, a hatos kezelő négyesnek ugrott be. Incze pe­dig irányzott és lőtt. .. lőtt... és arra gon­dolt. hogy az őrmestere most bizonyára meg volna vele elégedve, ha láthatná. Talán 800-—1000 méterre hozzájuk, az egyik orosz házba egy géppuska fészkelte be magát és erős tűz alatt tartotta incze lövegét­Közben az orosz gyalogság egyre közelebb és közelebb jutott. A terep minden előnyét kihasználva kúsztak előre a vörösök... De ekkor már a többi kezelő is sebesült volt és egyszer csak Incze azt vette észre, hogy egyedül van a löveg körül -.. A tüzérnek mindig helyén van a szíve — zakatolt agyában a régen hallott mondat és kitartott... Nem törődött semmivel. Egye­dül kezelte a lö veget, töltött, irányzott, el­sütötte ... és második lövéssel telibe talált« a házat.. . A géppuskafészek megsemmisült! Nem csapódtak már a lövedékek olya» idegtépőén a tüzelőállás körül. A támadó orosa gyalogság is megtorpant. Balról váratlanul egy lövész-szakasz bukkant fel és friss erővel tá­madt a vörösökre... A bolsevisták rendetlenül menekültek már visszafelé. Incze honvéd lázban égő szemek­kel, de szótlanul fogadta bajtársai jókíván­ságait .... — Te is bebizonyítottad, hogy a tüzérnek mindig helyén van a szíve! Büszke vagyok rád! — mondotta neki később parancsnoka, amikor feltűzte Incze József mellére a vitéz­ség! érmet. . . Kimondhatatlanul boldog volt Incze, csak azt sajnálta, hogy kiképző őr­mestere nem volt jelen és nem lehetett tanújA annak, hogy egykori újoncai mennyire meg­szívlelték szavait. Koncz Antal haditudósító T© I p é t I p I je^^RéikSIsi | «wen érkezett I Kapható | KISS bőr­kereskedésben — Zalaegerszegi A tüzérnek mindig helyén van a szíve

Next

/
Oldalképek
Tartalom