Zalamegyei Ujság, 1944. október-novemberr (27. évfolyam, 223-252. szám)
1944-10-04 / 225. szám
2. I ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. október 4. iBüBBl f tásával tovább folytatták ellentámadásaikat. székely kiszögellés északi részén gránátosaink és hegyivadászok visszaverték a bolsevistáknak Szászrégeiméi páncélosok támogatásával megkísérelt támadását. — • — Berlin. A keleti hadszíntér súlypontja változatlanul Duklánál van, ahol a szovjet hetek óta súlyos veszteséget szenved. A délmagyarországi és erdélyi katonai helyzetről a német katonai helyen tegnap nem nyilatkoztak'. — o — Berlin. Illetékes berlini katonai helyen blöffnek minősítik az albániai angolszász partraszállást. — o — Stockholm. Egyik svéd lap jelenti, Finnország ezen a télen valószínű jégtörő hajókat lesz kénytelen kérni Svédországtól. Finnország kénytelen 5 jégtörő hajóját a fegyverszüneti szerződés értelmében a Szovjetnek kiszolgál- , tatni. Minthogy a finn öbölben a viz. korán i ez azt jelenti, hogy Finnország tengeri összeköttetéseitől teljesen el van zárva, hia Svédország nem bocsát jégtörőhajókat rendelkezésére. — o — Oslo. A német hajók tegnapra virradóra j egészen éjfél előtt észak-norvég vizeken harc- j baszálltak 3 szovjet gyorsnaszáddal. Ezek közül egyet elsüllyesztettek. A másik kettő sérülten elmenekült. Német részről nem volt veszteség. Amszterdam. A Genovai-öböl északi részén német tengeri erők harcba keveredtek egy ellenséges hajóval. Az ellenséges hajón, valószínű cirkáló lehetett, két találatot teljes bizonyossággal állapítottak meg. Újságíró szemmel székvárosában Zalaegerszeg, október hó. Az idei háborús ny ár dacára — miként már megírtam —, igen boldog és kellemes nyaralásban volt részem Eegerszcgen és Zala- mennyországban. Az újságíró éber, mindenkor fürkésző, tapasztalni-obulni vágyó szeme sok mindent lát meg, jegyez fel emlékezetének tárházában, amit mások észre sem vesznek. Sokoldalú, gazdag élettapasztalata, eseménybírálata olyan erősen világít, sugároz, hogy meglátásai, következtetései mindenkor érdekesek és tanulságosak. Ilyenképpen íródik az újságíró emlékezet-naplója. Ennek legújabb »Zala- menny országi nyaralás 1944« című fejezetéből közlöm most ezeket: A megyeháza Zalaegerszeg legnagyobb dísze és látványossága. Ilyen nagyszabású ba- rokpalotát, ehhez hasonló monumentális ba- rokhomlokzaíot ritkán találunk az országban. Mintha mégis e műemlékkincset a zalai metropolis nem méltányolná kellőképpen. Iliába is próbálkoztam érdeklődni az épület történetét illetőleg, csak annyit sikerült megtudnom, hogy eredetileg egyemeletes volt az és néhány éve Kocsis műegyetemi tanár tervei szerbit lett restaurálva és egy második emelet ráépítve. Ezt a nehéz feladatot valóban művészi tökéletességgel oldotta meg a barokstílus e kiváló művelője. Kitűnő alkalom lett volna az építkezés arra, hogy valamilyen formában — például a kapu alatti emléktáblán — megörökítsék az épület történetét, de ez a mulasztás ma is letolható volna köny- nyen, akár egyr ideiglenes felirattal is, okulásul azok számára, akiket egy ilyen ósdi és műiden bizonnyal nagy történelmi múlttal rendelkező épí,kezes krónikája érdekek Ugyancsak látványosságszámba kellene megbecsülni a megyeház nagytermét, amelyet nem csak neves kortörténelmi, de nagy műbecsű festmények díszítenek. Úgy emlékszem, egyik képmás Barabás Miklós nagynevű biedermeier- mesterünk műve. Csodálkoztam azon is, hogy ezen műkincsek nem pihennek jelen feg biztonságban az óvóhelyen, pedig bizonyára megérdemelnék az elővigyázatosságot, a Megyeházpalota pedig azt, hogy mint llegenfor- galmi Látvány osságot tartsák számon. A legsürgősebb teendő: prospektusok A minap már szóltam e helyütt Za aeger- szeg és ennek környékének kiváló természeti adottságairól és idegenforgalnj esélyeiről. Ennek legelső és legsürgősebb kezdőlépése az volna, hogy más élelmesebb magyar városok mintájára Zalaegerszeg is készítessen az idegeneket oda csábító prospektusokat. Egy körülbelül 6 oldalas kis olyan ismertetőt, amely szépen díszítve, városi és környékbeli felvételekkel, szinte csábítaná ide is az idegent. A kisérő szövegnek persze tömören, ügyesen, megkapóan kell feljegyezni Zalaegerszeg minden idegenforgalmi előnyét. Ezenkívül megírandó volna egy rövid, körülbelül egy ív terjedelmű bővebb kalauz, amely a körülbelül 20 km. körzetben fekvő helységeket, azok természeti szépségeit és kirándulási lehetőségeit is tartalmazná. Állítólag létezett is egy ilyen kis kalauz, de én legszorgosabb keresés dacára, sehol azt beszerezni nem tudtam, tán azért, mert elavult és már nem is használható. Tehát új ilyen kalauzra volna sürgősen szükség. Turisták részére elkelne egynéhány kirándulási-tájékoztató tábla (például a pályaudvaron) és ezzel karöltve a turistautak szokásos, színes megjelölése. E tekintetben valóban a legmostohájbb a helyzet, mert az egerszegi környéken és hegyvidéken egyetlen ilyen átjelzés nincs. Pedig ezt a csekély munkát néhány lelkes természetbarát és turista közreműködésével hamarosan lehetne elvégeztetni. A kirándulások jegyzéke és ismertetése persze a prospektus, egyik fontos része volna. Bár saját utazásaim meggyőztek arról, hogy szebbnél-szebb kirándulások ritka bőségével rendelkezik a zalai megyefőváros, de útbaigazítás híján az idegenforgalmi attrakció is jelenleg kihasználatlanul, parlagon hever. Tanárok, tanítók legyenek az idegenforgalom úttörői Fenti elgondolásaim természetszerűleg nem valósíthatók meg a jelenlegi háborús időkben, de most már remélhetőleg közeli Lék . világiján igen hálás f eladat volna a belső idegenforgalom kiépítése eddig kevésbbé kihasznált, de erre alkalmas hazai vidékeken is. Ilyen pedig, mint már a minap a saját, idei nyári tapasztalataim alapján kifejtettem, kétségtelenül Z,aTégerszög és vidéke i,s. Ezen kezdeményező munkát azonban az amúgy is agyonterhelt közigazgatás nem bírná el, ezt társad-loii úton kellene elvégezni. Úgy vélem, pedig ebi>en kitűnő szolgá'atot tehetne a tanszem olyzet. A tanításon kívüli szabad idejét így igen alkalmasan felhasználhatná, mint a vidéki i egeníorya oni he"y’, megbízóit közegei. A falusi tanító így propagálhatná a falusi lakosság körében az idegenforgalom nagy előnyeit és anyagi hasznát. A nyáii idényre bérbeadott lakrészek, a saját terményfeleslegének kedvezőbb értékesítése révén elérhető új jövedelmi forrásra kellő nyomatékkai felhívhatná a falusiak (és a nyaralásra alkalmas városok lakosságának) figyelmét, összeírhatná a kiadó lakásokat és ezek jegyzékét belcüld- hetné a központnak. Az üdülést kereső városiaknak pedig a hebt idegenforgalmi kirendeltség vezetőjeként működő tanító adhatna megfelelő útbaigazítást. Uyképpen, úgy vé'cm, a belső idegenforgalomba igen előnyösen volna bekapcsolható a vidéki tanszemé yzet, persze kiegészítve egyéb helyi érdekeltséggel. Város és vidék ismerjék és szeressék meg egymást Bebarangolva az erdős-\ö'gyes Za arr.fonny- országot, temérdek új dolgot, egy előttem eddig ismeretlen világot tanultam megérteni, megbecsülni és főként — megszeretni. Mi, akik örökké csak a nagyváros légkörében robotolunk, értelmetlenül állunk igen sok vidéki sorskérdéssel, panasszal és kívánsággal szemben. Dacára ezen tájékozatlanságunknak, igen gyakran ítélkezünk a vidéki megmozdulásokat illetőleg és járunk persze gyakran teljesen helytelen utakon. Ez elkerülendő volna ige« nagy fontossága a belső idegenforgalom nagymérvű fejlesztésének, mert csak így volna kell« alkalom arra, hogy város 'és vidék alaposan megismerje és megszeresse egymást. Én magam például megismertem azt a kedves, csendes, izgalommentes vidéki é etet, amelyet itt » nagyvárosban oly fájdalmasan nélkülözni kénytelen a napi megélhetéséért küzdő tömeg. Sole tekintetben értelmetlenné is vált előttem a vidék, a falu örökös vonzalma a nagyváré» felé, holott egy nyugalmas, kiegyensúlyozott és boldog életre ott sokkal több alkalom kínálkozik, mint az örökké zaklatott és zajos, ideges és robotoló nagyvárosban. Néhány kedves élményemről is akarnék végül beszámolni. így a levente- intézmény dicséretéül említem meg, hogy az egyik kis faluban, Vöcköndben nézegettem * cséplőgép mellett szorgoskodó falubelieket és érdeklődtem a cséplési munkálatok részleteiről. Ezalatt észrevettem, hogy két leven tesipká# csöppség összesúg és figyelmesen megmustrál. Erre az egyik bátran elémlép és érdeklődik, »mijáratban van a bácsi?«. Megmondtam, hogy kirándulóban vagyok. »És volna-e igazolványa, a bácsinak?« kérdi a poronty. »Hát esendő* vagy te, öcsém?« kérdem vissza. »Az ugya» inem, de a leventének joga van bárkit is leigazoltatni.« Persze megdicsértem éberségéérll a kis leventét és megmutattam a kívánt igazolványt. így győződtem meg arról, hogy milyen derekas és értelmes munkát végez a kis levente faluhelyen is. Egy másik kedves élményem az volt, amikor Döbréte táján annyifelé ágazott el az út, hogy két egerszegi, vásárról hazatérőben lévő és az útszélen megpihenő göcseji asszonyhoz telepedve érdeklődtem a hazafeli vezető út iránt. Rövidesen még több mileji- göcseji asszonynép is jött arra hazafelé és letelepedett mellénk egy kis falusi terefere- csevegésre. Egy-kettőre vagy húsz göcseji, szemrevaló leány- és asszony néptől körülvéve álltam bátran a reámzúduló kérdések és tréfálkozások özönét. Hírből már ismertem Ä göcseji fehérnépet, de amit 8/óki mondás é» vaskos tréfálkozás terén ezúttal rövid tíz- percen belül hallottam, az meggyőzött arrók hogy a göcseji asszonynép valóban alaposan szókimondó és a maga paraszti felfogásában elmésen csípős. És végül az Egerszegen szerzett sok kedve* ismerős közül megemlítem azt a derék rendőrőrmester szomszédomat, akit legelsősorban tartanék érdemesnek egy kispolgári erénydíjra. Mgrt közrendőri, bizony ára igen szerény jövedelméből, nemcsak hat gyermeket képes kitűnő nevelésben, iskoláztatásban részesíteni, de saját háromszobás, 600 öles, kertes családiházában is lakik és ezenfelül még szőlője és nyárilakja is van a páterhegyi dombon. Valóban mintaéletű, szorgalmas és becsületes kispolgári házaspár lehet az, amely ilyenképpen tudja családját ellátni. Aki pedig ehhez hasonló, lélekemelő családi boldogságot keresi annak nyomatékosan ajánlom, nézze meg aa egerszegi ONCsA-telepet. Én magam nem győztem betelni az ottani gyermeksereg látásában (12 is van egy ONCsA-családnál), olyan takaros, kertes-virágos családi házakban, amelyek ékesen dicsérik a legújabban valóban áldozatkész magyar szociális kormánypo it kát. Ez az ONCsA-telep is egyik nagy látványossága és büszkesége Égerszögnek, magamnak pedig egyik maradandó emlék az idei boldog ottani nyaralásomnak. Fialla-Dőry Ottó
