Zalamegyei Ujság, 1944. október-novemberr (27. évfolyam, 223-252. szám)
1944-10-05 / 226. szám
2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. október 5* 10 esztendei fegyházra ítélték a kutfeji feleséggyilkos Maort munkást Úgy megijesztette feleségét a nagykéssel, hogy belehalt — Tudósítónk telefonálja — Nagykanizsa, október 5Tegnap tárgyalta a nagykanizsai törvényszék büntetőtanácsa B o h á r Sándor 39 éves jkú tfeji Mao rt-munkás feleséggyükóssági bűnügyét Boliár Sándor ugyanis, mbit annak idején megírtuk. Kútfejen, a Maori-szeparátor mellett dolgozott és egyik este, amikor hazaérkezett, szóváltásba keveredett feleségével, majd a vita hevében az asztalon heverő nagv- kést felkapta és azzal a felesége felé szúrt. Áz asszony nem tudott elugrani és a szúrás a mellét érte. Bohárné a szúrás után kiván- szorgott az udvarra és ott leült egy fa alá, ahol hamarosan elvérzett. Kollár Sándort íe- ieséggy i lko sság miatt letartóztatták és beszállították a kanizsai ügyészség fogházába. I gyének most megtartott tárgyalásán Bobár Sándor tagadta bűnösségét és azzal védekezett. hogy a feleségét csak megakarta ijeszteni a késsel. Elmondotta még, hogy 3 gyermekük van, de az utóbbi időben napirenden volt a veszekedés a családban esténkéit, amikor hazament a munkából. A tanúk kihallgatása után a törvényszék az ügyészségi vádtól eltérően nem hltvestárson elkövetett gyilkosság, hanem csak szándékos emberölés büntette miatt mondotta ki bűnösnek és ezért az enyhítő körülmények figyelembevételével 10 évi fegyházra ítélte. Az ügyész -súlyosbításért, Kollár és védője pedig enyhítésért fellebbezést jelentett be. így harcol a magyar ejtőernyős \ al ahol a Kár pút okban. A hegyeket és völgyeket áthatolhatatlan köd ülte, a nap éppen csak áttörte a hajnali szürkeséget v alahol a fenyves hegykúpolák sora mögött, amikor a hajnal könnyeiben csillogó erdőből hosszú libasorban magyar katonák lépkedtek az ingoványos tisztáson átvezető gyalogösvény en. Csak a 'körvonalaikat lehetett látni. S mire az első napsugarak nehéz küzdelem után áttörték a vastag ködöt és átbújtak a sűrű lombsátor rejtett útjain, a sebesen zúgó hegyipatak partján harcra készülődött egy elszánt magyar csapat. Ezen az izgalmasan forrónak ígérkező napon az »ejtőernyősök« készültek felderítésre. Ragyogóan fiatalok, erőtől, önbizalomtól duzzad mind, vakmerőek, kötél idegzetnek, »vagányok1« a szó nemes értelmében. Mindenfajta foglalkozást meg lehet köztük találni, iparost, bűv észt, kötél táncost, operaénekest, földművest. Egy liadicsot is találni köztük, a híres muzsikusok családjából, a rajkózenekar egykori kedvencét. Mindenük az ugrás. Minden ejtőernyős tiszt és tiszthelyettes megjárt több arcvonalat. Parancsnokuk elve az, hogy ilyen kiváló emberanyagot csak harcban tapasztalt tisztek és tiszthelyettesek vezethetik. Az elmúlt két év során minden tiszt és tiszthelyettes volt kint különféle csapatoknál, hogy tapasztalatokat szerezzenek. Ezért nincs itt most bizonytalanság, az ideg és a szív tökéletes rendben van. élvezet ilyen legénységet vezetni. Jó néhány órája húzunk már előre hangtalanul hatalmas erdők rejtett útjain, Ids vasút. majd sziklásmedrŰ patak mentén. Kis házcsoport bukik elő. Terepkutatók lövésre kész golyószóróval körülszimatolják, aztán átkutatják a házakat. Mellettük kis fenyves. Oda is neiopóznak. Az emberi életnek utolsó nyomait is rég ellepte itt már az enyészel. Hidakon megyünk keresztül. Kísértetiesen kopognak a lépések a korhadó deszkákon a mély csendben. Mindenki jókedvű, mintha nem is arról lenne szó, hogy többen ma először néznek szembe az ellenséggel. A kis Radios géppuskát cipel. Óvatosan nyomulunk előre. Már néha hallunk cgy-egy lövést is. Hatalmas fenyők között. barnára égett, többéves íűlevélszőnyegen haladunk az ellenség irányába. Aztán egészen váratlanul aknavíjjogás hasogatja a dobhártyánkat. Becsapódása nem lehet nagyon messze. — Akna volt — mondja valaki. — Vájjon kié? Mindenképpen a miénk, szólal meg melleliink a 22 eves őrmester, vagy mi az oroszoknak. vagy az orosz nekünk, de mindenképpen a miénk. Sokáig megint semmi, csak a lépések kopognak a köves úton. — Ugv látszik, hiába gyalogolunk annyit, nem lesz szerencsénk — keseregnek. Végre elérjük az erdő szélét. Előttünk kis tisztás néhány kunyhóval, balra kúpalakú hegy oldalában gyanús jelek. Megáll a század. A terepkutatók visszatérnek és jelentik, hogy ott fenn orosz katonák vannak. Derékig i mezítelenül dolgoznak valamin, aztán le-le- hevernek egy nagyiombú fa árnyékába, ahol többen pihennek. Komolyabb erőnek kell ott lennie, mert kiépített állások vannak az erdő szegélyen. Felderítő rajok lopakodnak ki jobbra és balra. V többiek készek minden eshetőségre. Jelentés fűt be: a Ids tisztáson néhány o rósz kártyázik. A századparancsnok azonnal kész a tervvel, ezeket el kell fogni, de ha nem sikerül, tüzet keli nyitni. Két raj megy bekeríteni, eg) harmadik az erdő szélén tüzelőáílást foglal. Szabad szemmel látjuk az oroszokat. Faháncs tető alá húzódva kártyázik néhány katona. Nem sejtenek semmit. Egy kis épület sarkainál meg-megjelenik egy szálas orosz, aztán eltűnik. Tehát az épületben is vannak. A felderítés sikerült, de hátra van még egy szó: erőszakos felderítés. Meg kel! tudni, milyen erők állanak itt. Forrón tűz a déli nap. Minden szem előremered a kis tisztásra. Kerítő rajaink már közel lehetnek. Az orosz még mindig nem sejti, mi készül. Gyanútlanul ütik a kártyát, aztán az egyik tangóharmonikán játszani kezd. Percekig, végtelennek tűnő percekig, nem történik semmi. Végre valahol jobbra bátortalanul megszólal egy géppisztoly. Hihetetlen lelkesedés ömlik el a mieink arcán, aztán szemviilanás- nyi idő alatt három oldalról megszólalnak a fegyverek. Porzik a kis tisztás, percek alatt szinte kibírhatatlan a puskaporszag. A lövések zajára felugráltak az előbb még mit sem sejtő oroszok. Pillanatig megtorpantak, aztán menekülni igyekeztek. Szinte látni lehetett a kegyetlen megdöbbenést rajtuk. Nem lehet borzalmasabb dolog, mint így, ilyen váratlanul megérezni a vég halálos leheletét. Rendületlenül szólnak a fegyverek, filmesünk felvevőgépének zúgását elnyelik a lövések. Nincs menekvés. — Ne sztrelyaj! — ordítják az irtózat rémületével szemükben és valami fehéret lobogtatnak. Megjelenik egy magas orosz az épület mögül, kezében golyószóró, körülnéz, aztán elvágódik a fűben és tüzelni kezd. Nincs i más megöl dá^f a magyar géppisztolyok tökéletesen működnek. A tisztás másik oldalán lévő. szomszédos, orosz támponton is nagy kavarodás kezdődött. Ing nélkül, puskával a kezükben rohanlak gyülekezni, aztán irtózatos akna- és géppuska tüzet zúdítottak mifelénk. Kerepeltek a fegyverek, hosszan morajlottak az erdők. Parancsnokságunkon váratlanul tolmácsért kiabált a rádiós. Orosz üzenetet fogtak el: — Nagy erővel támadnak a germánok — így mondták. — Visszavonulni. Beavatkozott a magyar tüzérség, mindéit lövésük pontosan talált. Az ellenséges aknavetők rövidesen elhallgattak, csak itt-ott lehetett egv-két ellenséget látni. Közben bekötözik a sebesülteket. Kevesen vannak. Néhá- nyan nem is tudták, hogy szilánkot kaptak, csak azt látták, hogy itt, vagy ott, kilyukadt a zubbony, v agy a nadrág . . . A csend nem tart sokáig, nagy harcizaj kezdődik jobbra, a többi ejtőernyős csoport is munkába lépett. Az erőszakos felderítés sikerrel járt. Az ejtőernyősök remekül viselkedtek. Iván László hadnagy, haditudósító. Ű&ent a front Búr anyák József honvéd az F 747 tábori számról üzeni Tófejre szüleinek és testvéreinek, egészséges, jól van, miatta ne aggódjanak, levelet és csomagot küldjenek. Mind annyi ójukat, szerettei csókolja. Hirdessen a ZALAMEGYEI ÚJSÁG - tat Eredményes — gyors és biztos! Levél a Szerkesztőhöz! Tekintetes szerkesztő úr! Nem mulaszthatom el, hogy meg ne kérjem kedves szerkesztő urat. hogy lapjába tégy» közzé a vasúti vendéglős úrnak a menekült vonat utasaival tett szívességét, amit velünk tanúsított szeretetteljes fogadtatásával. Még a hatóságok részéről sem volt kinn senki, amikor az ellátatlanoknak, tőle telhető leg, tejet, teái süteménnyel és délben ebédet adott. Teljesen ingyen. Mondhatom, hogy az egész vonalon ilye« szeretetteljes bánásmódban nem részesültünk. Nagylelkű, szíves bánásmódjáért ezúton mond hálás köszönetét egy menekült család- ß * V Annál inkább is örömmel teszünk eleget a menekült család kérelmének, mert bizonyságot látunk ebben is, hogy csak egyedülálló eset, az a lesújtó tapasztalatunk, hogy a napokban egy háromgyerekkel egy szál ruhában érkező anyát öt helyen is visszautasítottak. Ez a szőrősszívűsóg mélyen megdöbbentett bennünket és már-már azt hittük, hogy a zalaegerszegi intelligencia egy részéből kiveszett az emberiesség, pedig ma minden önzést, minden kényélemszeretetet félre kell tenni, mert a menekültek sorsa közös mindenkivel. aki ma itt nyugodtan és gondtalanul éli a maga kényelmes életét, az lehet, hogy. holnap egy szál ruhában áll az ország túlsó szélében. A menekültek egyre érkeznek hozzánk és mind nagyobb gond szakad a hatóságokra elhelyezésüket illetően, nem szabad lenni egyetlen családnak se, ahol üresen állana egyetlen ágy, vagy egyéb fekvő alkalmatosság. Gondoljunk arra, hogy mit éreznénk mi, ha nem kapnánk tetőt a fejünk fölé. (Nagyon fájt a fentemlífcett eset, de reméljük. hogy csak elszigetelt jelenség lesz és a város és a vármegye lakossága szeretettel fogadja a menekülteket, ez nem jószívűség, hanem minden keresztény magyarnak testvéri kötelessége.