Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-07-15 / 158. szám
2. ZÁLAMEGYEI ÚJSÁG 1944. |úíius 15. Egy elkésett írás Sinka Istvánról' aki tavaly nyáron Göcsejben írta életrajzának második részét Göcsej, július hú. Épp ilyen kábító július volt, de a cséplőgépek már zümmögtek a faluban, a tarlókról már behordták a kereszteket és az óvó- I helyek még kevésbbé voltak számunkra ismeretesek, amikor egy péntek délután, úgy fél hat óra tájban Lentiben találkoztam Sinka Istvánnal és vele jött festőbarátjával, Göcsej szerelmesével. Muhoray Mihállyal. Akkoriban néhány írás megjelent róla Zalaegerszegen is, de azok többnyir e egy-két órás látogatásáról, beszélgetéséről számoltak be. Most, hogy az Idő nagyobb messzeséget rótt a vele való személyes élmények közé, eszembe jut néhány nap története, amelyet vele együtt tölthettem részben Lentiben, részben Becsvölgyén, a Mumori-csárdában, vagy a söjtöri hegyen. Becsvölgyétől gyalog Csömödérig Július második péntekjének délutánján indul tak el Muhoray Miskával Becsvölgyérői, jgyalogszerrel Csömödérig, hogy ott vonatra Bzálljanak s Lentibe utazzanak. Muhoray Mis- kának több régi ismerőse is volt Lentiben, még a harmincas évek közepéről, azokat készült meglátogatni. Sinkának kívülem nem volt más ismerőse, addig is mindössze kétszer találkoztunk csak, úgy futólag Pesten, s két- három levelet váltottunk azelőtt. Ám r égi, keserves esztendeiből, a bihari pusztákról hozta a gyaloglás iszonyú tudományát, így hát nem sajnálta azt a 15 kilométert, ami Becsvöl- igyétől az első vasútállomásig, Csömödérig kellett, hogy' Lentibe jusson. Igaz, amint mesélték megérkezésük után, s magam is láttam, nem volt minden zökkenés nélküli az út, mert egykét helyen a Válickába is helepotyogtak, s majdnemhogy térdig vizesek, iszaposak voltak. De az ilyenfajta kisebb »baleset« a vérbeli népi írónak, lavált a puszták mostohafiának, amilyen Sinka is, nem ártott nyög s nem mérgelődött rajt’ órákhosszat és nem szidta a megyét, vág}' ,az államot, hogy hát pont oda miért nem építettek betonhidat, ahol ő át akart kelni. Sokszor megcsúfolta a természet, a Sors mindenik ostorával végigvesszőzte, Bihar földjén eleget szenvedett ahhoz, hogy megbocsássa Zalának, illetve Göcsejnek ezt a kis szépséghibát... Egy kis tisztálkodási művelet után felkerekedtünk a vendéglői asztaltól, végigjártuk a falu egyrészét s aztán — a fáradtság miatt is — nyugovóra tértek. Másnap, szombaton délelőtt, Muhor ay Miska egy kölcsönkerékpárral elindult Hetesbe, mini mondotta, zsúp fed eles házakat keresni, mi meg elindultunk egy kis »kérlcamenti« körútra. Megnéztük a község fürdőjének kinevezett libaúsztatót, majd »feredés« nélkül egy kicsit leheveredtünk a fűbe, amiért szegény Sinka István jó árat is fizetett, mert elveszítette a szemüvegét. Hiába kerestük, nem volt sehol. Rövid pihenés után vállrafvetiett kabáttal tovább barangoltunk a Kerka mellett, erdőben, csalilosban, sziszegő sildók, csigák és földi madárfészkek közölt, egy magános kanyarulatig, ahol mezítlábra vetkőzve, átkeltünk a térdigérő vízen, s a gyepes oldalon fürdőruhába bújva sütkéreztünk, majd egy kis vízicsatát vívtunk. Sinka ezekben a peroeík'böpú s igaz, máskor Bem. éreztette a környezetében lévőkké", hogy ő az országoshíní költő, rátarti irodalmi rangjára, mert becsületes emberek s jó magyarok között, testvérként és barátként érezte magát. Halk, csendes ember, a sok szenvedés mély nyomokat hagyott benne, de ellentétben versei sötétzengésű, mély hangjával, emberi magatartása, bámulatosan szíves és közvetlen. Később, már a nap lebukóban volt, Muhoray is odarobogott a Kerka-partra s egy kis fürdőruha-csere után megmártotta magát ő is a félméteres vízben . .. A mumori betyárcsárdában A Lomb Péterek, Sallai Mihalyok, Szabó Jánosok, Csősz Juliannák kegyetlenül mostoha országából jött ide Göcsejbe a Tóth, Kovács, Kis és Varga Jánosok, Jóskáik, Ferenoek és Istvánok ugyanolyan mostoha országába s talán azért is érezte magát annyira otthonosan e tájon, ahol a nélkül is, hogy én bővebben beszéltem volna itteni emberekről, sorsokról, családokról és tragédiákról, megértette, hogy valamiképpen »rokon-országba« .jött, amikor ellátogatott Göcsejbe. Talán mindketten erre gondoltunk, amikor önkéntelenül is a mumori csárda felé vettük útunkat, ahol valaha betyárok tanyáztak, ahol a csárda gerendáiba egykor réz- fokosokat vagdostak bujdosó szegénylegények, s ahol a tulajdonos — különös véletlensége a sortnak, — pesti pincér korában, még a ki- lencszáztízes években, Ady Endrét szolgálta Id a dumaparti Bristolban. Sajnos, a csárda tulajdonosa akkor nem volt otthon, amikor mi beültünk Stukával és Muhorayval poha- razni, pedig szívesen hallgatta volna Sinka is Csánk atyánk Ady-emlékezéseit. Poharazgatás közben, az egyre magasabbra bagó jókedvünkben, egyikünk egy kis irodalmi beszélgetésbe kezdett, de csakhamar értésünkre adta: hagyjuk ezt a témát, nem odavaló. . . Igaza is volt, mert egyre jobban érlelte kedvünkét a bor és csakhamar halk nótázásba kezdtünk. Meglepő volt Sinka dallamérzéke, s az, hogy , semmiféle műdalt nem énekelt, csupán a régi népdalokat, de azokat aztán úgy, mintha a végtelen puszta maga szólalna meg ... Lassanként ránkhintette szürke hamuját (az este s beballagtunk Lentibe, ahol a jókedv tovább vastagodott bennünk. Cigány is került telő s húzott egy-két talpal á válót is. s bizony Sinka István, balladát táncoló Ma dós Zsuzsa fia is elropta ősi keleti táncát s »mutatta ringó mozdulattal halálba járó őseit«. Nehogy félreértés essék, nem táncolt tangót, szlofoxot, kariókát és nem tudom még miféle mondén - táncot, mellyel zalai tánciskolásainkat tanítják »kultúr-táncokra«, hanem magyar módon, magyar dallamra s tánca egyszerre volt sírás és kacagás. Sem azelőtt, sem azóta nem láttam így táncolni Senkit... Becsvölgyi f,tuszkulánumában<( A lényeg miatt talán itt kellett volna kezdeni az emlékezést, de az Idő úgy hozta, hogy ő előbb került Lentibe s én később jutottam el Becsvölgyére, ahol egy másik Sinka Istvánnal találkoztam, a dolgozó íróval, s Muhorayval, a dolgozó festővel. Itt már semmi nyoma sem volt vorozásnak és vidámságnak, az előbbi értelemben, hanem mindketten dolgoztak a szó alkotó értelmében. Sinka a Fekete Bojtár vallomásai második kötetét írta, Muhoray pedig Sinka Balladáskönyvének illusztrációját festette. Muhoray bent a tanteremben felállított állványon, Sinka pedig a domboldalon lévő iskola előtt, hol napsütésben, hol pedig árny (Than, hasonfekve, a fűben írta töltőtollával keserű, harcos életének vissza eml éhezéseit. Az iskola, amelyben laklak1, egyetlen tanteremből s egy kis tanítónak1 szánt lyukból állott. A kis lyukat Muhoray Miska lakta, a tanterem bejárata mellett jobbra volt egv prices, a legszebb magyar sors-balladák írójának néhánybetes nyughelye, ahova semmi más zaj nem ért el a nagyvilágból, mint a szomszédos erdő madarainak füttye ... Meg is kérdeztem Sárikától, vájjon nem érdemelnél-e egy kis villát valahol a Balaton mellett, amikor sokkal kisebb és jelentéktelenebb írócskák tákolmányaikkal léha filmmeséikkel villákat, nyaralókat szereznek maguknak ^ ^ — Vájjon kinek volt Magyarországon villája az írók közül, akik a magyarságért mertek írni, akik a népért mertek szót emelni a művészet hangján?... Ugye, lelkem, senkinek se volt?!... Hát ezért nincs nekem se, s talán ezért nem is lesz. .. Pedig otthon négy kis Sin Ica van, négy figyerek . .. S lassan meg- deresedek már ... Együtt mentünk el Becsvölgyérői, útközben még kikötöttünk a söjtöri hegyen is, ez mái- vasárnap délután volt, s ők kerten, az esti vonattal elutaztak Balatonszárszóra, a népi írók táborozására; Amikor elbúcsúztunk, nekem köszönte meg Göcse j csend jóét, nyugalmat adó jóságát, meleg tejét, csípős borainak erejét, a barna kenyeret s a nyugtaimat, hogy dolgozhatott... Ezt üzente akkor a balladák nagy' költője, a Fekete Bojtár írója, csak eddig nem volt alkalmam az üzenetet átadni .. . CSORDÁS JÁNOS Vagyonom hét bibliás kenyér (Nemess Eraő Nincs másom, mint hét bibliás kenyere*- Ezeket szelem, szegegete.n széjjel. Efeo: szeretet. Minél többet adok. Ez a kenyerem annál inkább nagyobb. • f r !■ -t Második: erős, törhetetlen hitem. Ételként ezt is mindenkinek viszem. Éltető reményem, a harmadik kenyér... Kunyhói, palotát, minden házat elér. Jóság, akarat és önzetlen munka ... Ebből is soknak..mindekinek futja, 1 Égő magyar szív, utolsó kenyerem. Százados, ősi kovásszal keltettem. Mind .. - mind elosztom •. - És, ha r/. éjjel i szórta*, A morzsákból, mik elhulltak a porban. Összeszedem a tizenkét kosarat ... S újra csak osztom, elosztom magamat. imWWWWWWWAAAWWVWWWWWf Zalaegerszegi Ifjú Műkedvelők színházi hírei: Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét arra, hogy a ZIM 1944. július 29-én, szombaton fél 7 órakor és 30-án, vasárnap, 4 és fél 7 órakor kellemes szórakozásban részesíti a zalaegerszegi közönséget. Bemutatásra kerül: »Halié, itt rádió, Zalaegerszeg«, egy nap a »Göcseji Híradó« műsorából című gondtalan, derűs, újszerű kabaré. A »rádió műsort« összeállította: dr. Boncz Imre és Per laid Kornél, rendez*: Szakái Ferenc. Résztvesz a 30 tagú ZIM szereplőgárda. Helyárak: 3.50, ,3, 2.50, 2 és 1 pengő. Katonáknak1, leventéknek 2, 1.80, 1.50, I P és 50 fillér. Jegyek elővételben, a Művelődésházbau mindennap este 6—7 óráig. Mindenkit szeretettel vár a ZIM. P- K-
