Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)

1944-09-28 / 220. szám

2.

ZALAMEGYEI ÚJSÁG

1944. szeptember 28.

Stockholm. Az újonnan kinevezett finn munkaügyi miniszter rámutatott arra, hogy a legközebbi időben munka nélküliségre kell szá - Jmítani. Hogy ez meddig tart majd, attól ®ügg> hogy mennyi idő alatt sikerül a külföldi kereskedelmi kapcsolatokat helyreállítani. A miniszter azon fáradozik, hogy* a hazatérő

61 ellenséges repülőt lőttek le

(Berlinből Jelenti a NTI.) Amerikai bombázó kötél ékek a Németország ellen intézett tegnapi támadásai alkalmával Kastel környékien heves légiharcok fejlődtek lei, az ellenséges kötelékek és a német vadászok között. A még nem teljes jelentések szerint a német

Minden ellenséges páncélosért 5 hold földet kap a magyar honvéd

Óriási jelentőségű határozatot hozott a minisztertanács

Budapest, szeptember 28.

frontharcosok számára munkalehetőségei biztosítsanak.

— o —

Zágráb. A Szófiában levő amerikai és angol küldöttség tagjait a szovjet parancsnok felszólította, hogy azonnal hagyja el Bulgária területét.

vadászok 61 ellenséges gépet, köztük 55 negymotoros bombázót lőttek íc. Néhány ellenséges gépet nekirohan ássál semmisítettek meg a német vadászok.

Antwerpen—Tumhont között lévő csatornán eredményesen támadtak a németek.

A Magyar Távirati. Iroda Jelenti:

Vitéz Lakatos Géza miniszterelnök elnöklete mellett tegnap a kormány tagjai minisztertanácsra jöttek össze, amelyen aktuális kormányzati kérdéseket tárgyaltak. A kormány tanácskozása délután 4 órakor ért véget.

A minisztertanács egyébként nagy horderejű határozatokat hozott a rendkívüli föld- hözjuttatások kimondásával. A rendelet szerint

minden magyar honvéd, aki egyéni

fegyver ténnyel, bármiyen fegyverrel.

Zalaegerszeg, szeptember hóHónapokig nem voltam Égerszögen — talán azért, talán másért, kikényszerül belőlem néhány wtikép, amelyeket jöttömben-men- temben fényképeztem magamba.

Az első meglepetés már a vonaton ér. A kocsi, amelybe felszálltunk, tele van. Nem zsúfolt, de minden hely foglalt és néhány álló Utasa is van. Behúzódunk a kocsi belsejébe, hogy megálljunk valahol. Az egyik pádról két férfi kel fel és helyet mutat.

— Tessék, itt van még hely, foglalják el!

Meglepetten nézek tájuk: az egyik 30 körüli. a másik idősebb.

— Köszönöm — hebegtem zavartan — tessék csak maradni.

Az idősebb erélyes hangsúllyal, de nyugodt udvariassággal leültet bennünket.

.... Kifelé Tiézek az ablakon . .. Messze. .. olyan messze, hogy homályos lesz a szemem. Megtörölöm... Mert megható az, a háború hatodik esztendejében.

Bízni kezdek még a ma emberében.

Szép. egészséges arcú, 20 év körüli fiú áll az egyik pad végében, falatozik. Vele (szemben egy édesanya ül, 4 éves kislányával. A kislány kitartóan nézi a falatozó fiút, majd tenni kér anyukájától. Az asszony — pesti munkásasazony lehet — falatka barna kenyeret ad a gyermeke kezébe. /V fiú arcára meghatottság ül, majd hirtelen kettévágja a kezében tartott kolbászt és egyik felét odanyújtja a gyermeknek. Az mohón leap utána és jóízűen harap bele. Az asszony felkel és csendesen odafordul a fiúhoz:

köszönöm, fiatalember. De tessék, legalább mái’ üljön Ihisz Pesttől fogva figyelem, mindig áladt.i a helyét.

egy páncélos harckocsit elpusztít, páneélosonkint 5 katasztráks höld földet kap. Hu a páncélos elpusztítása közben a honvéd hősi halált Kait, a hozzátartozók 10 katasztrális hold föld Jutalomban részesülnek.

Az igénylés bejelentése után 15 napon belül a rendelet értelmében a földet át kell adni.. A rendelet célja megfelelő módon jutalmazni a magyar honvéd hősies harcait. A rendeletnek egyébként előreláthatóan jelentőségéhez mért hatása is lesz.

Ugyancsak a minisztertanács újból szabályozta a fővárosi lapok oldalterjedelmét.

A fiú mosolyogva köszöni az asszony ezi- veáhégét. de ném fogadja el.

— Fiatal vagyok, én még birom. Vagy talán a Kárpátokban is elvárhatom majd, hogy őrhelyemet, kényelmes ülőhellyel csereijein fel — mondja és sugarasra derül piros, fiúarca.

Kutatva nézek tiszta szemébe ée magyarázatot keresek. Szétnyítja a kabátját b látom, a belső zsebében egy kis csonttablás ima- könyv villan meg, szent Antal képével. — Egyszerre mindent megértek.

Könnyű suhogással hajladoznak a Városliget fái a szeptemberi szó Ilién, öreg magyar ül a pádon, amelyre letelepszünk. A Bölcs szobrát nézi, hosszan, mereven. Aztán hozzánkfordul :

— Elnézem az öreg Deák bácsit (így i mondta!) éppen olyan ráncos zsizmája van

itt is, mint a képeken.

Majd sóhajtva hozzáteszi:

— Hej, de kellenének ma is ilyen jó, okos emberek.

Végigmérem a szobrot és higgadt, barna erejét megelevenedni látom az évszázados férfiban. Ahogy a mára gondolok; nem merek

i a nyugodt, bölcs arcba nézni, csak fejének’ árnyékát kísérem az ügyészség palotája felé.

Szirmai doktor úr várószobája.

A számtalan beteg között kis virágazi- romnyi szőke leányka ül az édesanyja ölében. Csöpp szája állandóan mozog, mint egy miniatűr kelep elő.

— Hallgass már, kislányom — szól rá az anyukája, hisz már fáj a szám a felelettől.

— Inkább lemegyek! — Azzal átkúszik a keresztanyja ölébe.

— Most csukd be szépen a szemedet és aludj! — mondja a fiatal keresztanya.

’ — Méj ?

— Mert rossz vagy.

— A bácsi is jössz? — mutat egy szundikáló» betegre. Egy szusszal folytatja.

— Ha jössz leszek, ejtipoj a becce? Kéjé sz tanyát is ejtipoj ja, ha jössz jessz?

— A bagó is elvisz téged, ha nem hallgatsz!

— A badó ott van abba ? — mutat a sarokban álló kisszekrényre.

— Ott.

— Mednézem.

Nevettünk: egészségesek, betegek. Csődöt mondott a tudomány.

Még hullámzik lelkemben a város vegyes hangfolyama, amikor kiérek az állomásra. Tolong a nép, mint sok kicsi-nagy hab a tenger hátán. Behunyom a szememet és a múltat idézem.

... Régen volt, majdnem 20 évvel ezelőtt- Először vittek be a városija és először kaptam gumilabdát. Fényes, piros gumilabda volt. Büszkén nézegettem a peronon. Egy nagylány meghúzta a hajamat es azt kérdezte:

— Mid van, kócos?

— Gumilabdám.

— Az nem is gumi.

— Nem-e? — Azzal teljes erőmből levágtam a labdát. Gyönyörködve néztem hatalmas felszökkenését 8 kacagva harsogtam.

— Na, nem gumi?

De nyomban torkomra fagyott a nevetés, mert a labda, a drága, piros gumilabda, szelep ívben repült át a korlaton, egyenesen az ott álló vonat utolsó kocsija alá.

Megkövültén álltam a tragédia színhelyép, de csak pillanatig, merít a másik szemrebbenésben már kibújtam a korlát alatt (akkor méjp fakorlát volt az állomáson) és nemtörődv* fehér ruhámmal, veszetten másztam a kerekek között a vonat alá a labdámért. A keresztanyám ijedt hangja úszott utánam, de mire a korlátig ért futtában és már boldojp mosollyal futottam elébe, kezemben a piro* gumilabdával.

— Beszállás! — riaszt fel a vasutas hangja álmodozásomból és döbbenten nézek a rohan* tömegre.

— Ezeknek mind elveszett a piros gumilabdája?

I — Igen, — csuklik meg a fejem. Ezeknek mind elveszett a keblükből az a dobogó piros labda. Jaj, csak tudnám mind kimenteni a sínek közül, hogy össze ne tiporja őket ez a könyörtelen vonat: a háború.

Egy fiú átugorja a korlátot, hogy előbb' érjen; örvényként forgat az ár, míg kivet magából és valahol hátul maradok. —n—

UTAZIK?

SIESSEN ÉS VEGYE MEG A Zalamegyei Újság új menetrendjét

Ára csak 20 fillér.

Egerszegi fényképek