Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-07-08 / 152. szám
a. la Himnusz csodálatosan finom, könnyű és mc- , gis micsoda mélységes magyar tragédiával teli I (dallamára és szövegéi-«. Elekor a Himnusz sző- j jege Kölcsey Ferenc szépséges verséből :s- : mert volt, de a nemzet az elnyomatás áléit- ■ Bagóban nem tudott még nemzeti Himnuszt felmutatni, holott a kapuidat döngette a sza- ! badság mámorító ígérete. Végül is pályázatot hirdetlek, amelynek eredményeit a Nemzeti Színházban ünnepélyes keretek között hirdették ki. Olvassuk el, mit ír róla az Életképek álnév alá bújt kritikusa, Ney. »Kedden, Julius 2-kán adattak elő a Kölcsey Ferenc hymnüszára készített.a bíráló választmány által dicséretre méltatott dalzenék, 6 legvégül a 20 darab aranyból álló jutalmai nyert pályamű ... De kétségen túl legderekabb, legjelesebb s a többieken kiváló Lag felüliemelkedett pályanyertes, mell} a beküldés sora szerint is első vala. A közönség ezt élénk tapsokkal s általános elégedettséggel fogadó. s ismételteim kiváná. Legvégül felbontatván a az illető jeligés levélkék, Idtüint — mit egyébiránt a hírlapok utján közzétett pályázások (eredménye nyomán, a félváros előre tudort. b így a meglepetés sokat vesztett érdekéből, kitűnt tehát, bogy : a pályanyertes 'Erk el Ferenc. Erkel Ferenc előhivatván, zajosan megtapsol tatott. s a díj átadatott neki. Hunyady László szerzője oil) müvei ajándékozó meg ismét a magyar közönséget, mell) zeneszetünk- nek egyik díszéül szolgálhat. E dalszerzőmény magyar jelleme kétségtelen; megvan a hym- nuszi magasztosság is, s könnyű, dallamos, természetesen emelkedésével a fülben is könnyen tapadand többszöri hallás után. mi népszerűséget ígér neki. S noha a kardalnak első része nem l»ir — legalább párszori hallás után — azon felsőbb varázzsal, melly önkénytelenül, ellenállhatatlanul elragadja az embert; de annál meghatóbb a második rész. melly fokon- kint olly lelkesedést gerjeszt a kebelben, hogy mint öntudatlanul elkapva az élvezettől, dia- 'dalmi örömre emelkedünk, üdvözöljük Erkel ürat e jeles hangszerzeményért. .. évek óta képtelenségnek gondolák némellyek azt-, hogy7 lehessen magyar daljáték, s íme vannak magyar daljátékink is már. S így voltunk a nymnusz körül is, van \i tehát h mínuszam k. melly ben büszkélkedhetünk . .. Petőfi az Életképekben S míg a kritikus így lelkesedik a magyar Himnusz megszületésén, az országot járja a világ és a magyar nemzet legnagyobb lírikusa: Petőfi Sándor. Olvastuk is valahol az irodalomban, bogy a pesti Életképek-ben közöltek tőle rendszeresen verseket. Itt is van a 46. oldalon egy kevésbbé ismert Petőfi vers, a Hattyúdalféle címó, amelynek nyelve össze- hasonlítbatatlanul frissebb a prózai nyelvnél. így ír: »Bizony, bizony csehül vagyunk! Mellem szorul.. • majd megfullok. S szívem táján valami rág. Belőlled én árnyékvüág, Aligha el nem patkóink. Hányszor kívántam a halált! És most, midőn már közeleg, Midőn félig rám leíieie: Olyan formán vagyok vele, mint mesében az öreg. Hiába! bármi a halál, Az cflet nála többet ér. Van ott béke — semmi más, Van itten bú — de vígadás Kéjében is pezseg ám a vér. S én már maholnap elhagyok Ö rö möket, fájd almaidat Most gomblyukamban a virág, S h'a újra zöldül a világ, Talán sírom balmán fakad.« A csalánkák A neve Valóban furcsa, de ha a szellemes sorokat olvassuk, érezzük, hogy valóban csalánkák ezek a sorok, amelyek abban ZALAMEGYEI ÚJSÁG Í944. jó lit i* t. az időben sokszor sok' személyt meg is csipkedtek1. hiszen ma is jót kacaghatunk rajtuk. Nyelve ugyan nehézkes, de a sorok mögött rejtőző elme friss és éles. Azt mondja: »A vasat addig, míg tüzes, üsd! — Az idő- * szaki sajtó E mondathoz híven végzi a hivatást.« — o— »Nincs a halál ellen gyógyszer. S így az if j ú ha zán lv 1 j a n, Ami kis élete van, kéjben öleini. siet!«-— o — »Kantlias Aktaiont szarvassá tette Diána: O istennő volt — ilyeneket ő tehetett. Nem lakik istennő földön most, ám de lakik hölgy. Sok — ki a szarvasokat képzi Diána gyanánt.« Hát ebben ma is van aztán igazság, mert a férfiakat szívesen szarv azzák fél a nők, ha ugyan . . . No, de maradjunk a száz évvel ez- ezelőtt irodalmi újságot, ami akkor zárja a sorait: »Van szerencsénk műmelléklettel egy gőzhajói jelenetet közölni, t. olvasóinkkal, melly- nek tréfás pointja minden magyarázat nélkül kitalálható. E félév folytán több illyen gerne- vagyr torzképpel fogjuk szép előfizetőinéinket meglepni, mellyek ügyes és earnteli kivite-lök által méltó elsőséget vivandanak ki magoknak. Egyéb műprobtételek fölött. . Valahogy így írtak kereken száz évvel ezelőtt száz évvel irodalmi újságot, ami akkor nagy szó volt. hiszen a magyar sajtó ebben az időben élte gyermekéveit és különösen az irodalom mutatott fel sok nehézkességet, mivel a magyar közélet írásnyél ve előbb még Latin volt, vagy éppen osztrák és maguk a művelt emberek is alig tudtak magyarul írni és olvasni. A pesti Életképek e számai azonban már nagy lépéssel viszik előre az irodalom ügyét, színpadra lépnek a magyar irodalom aranykorának ha;almás egyéniségei cs megszületik a magyar irodalom, amely uék szín- pompán mezejére ma is csipegetni jár mindenki. aki az írással kívánja eljegvezni életét. («) Fiatalok és öregek napjainkban Irta: CSORDÁS JÁNOS Közhellyé vált igazság, liogy az embereket, fiatalokat és öregeket semmi sem válassza egymástól annyira távol, mint a közénk nőtt súlyos esztendők. A jó békeidők, — már akinek jó volt —, fő problémája volt az ifjúság és az öregek összebékéltetése válágszem leletben. pályaválasztásban, iskola- és házassági ügyekben, s általában mindenben, ami egy kicsit is lényeges volt a jövőt illetőleg. A háború, amely lassan velünk öregszik. Európa mai világnézeti harcai, ha lehetett- hát még nagyobb sáncokat vágott fiatalok és öregek „közé. Igen, erről a dologról, a háborúban nőtt ifjúságról és a háborúban megöregedett öregekről van szó. s a világszem!életet felváltó világnézetről. Ez utóbbi szónál. — az írás mesterségének gyönyörűségére — egy-két pillanatra elidőzöm. — Milyen enyhe, lágy- szó is az a világszemlélet, mennyire a puha karosszék kényelmére emlékeztet. S az utóbbi, a világnézet, mennyire a villogó szemek, a ráncolt homlok, a távlatokat kereső tekintet szobor- szerűsége. Ha szoborban kéne a kettőt kifejezni, s e két szobrot egymással szembeállítanánk. plasztikus erővel meredne elénk a mai fiatalság és öregség! E szobor-hasonlat nagyjából rávilágít arra- miről van szó. s hogy- amiről szó van. — belső ellentét -— beszélni kell, ez a probléma korunk érzelmek feletti, értelmi problémája, amely Csáktornyától-—Zágonig, s Kassától— Újvidékig, keresztül-kasul az országban, sőt Európa nagyrészében is megvan. Ifjúság és világnézet * uralkodó fogalmaié napjainkban s a kettő együtt határozza meg a Jövő Emberét, azon tói pedig a Jövő Társadalmát. A Társadalom egyik része, az öregebbek', azon tűnődnek legtöbbet, »mi történik velünk«, míg az ifjúság inkább azon gondolkozik, vitázik, milyen legyen a Holnap«?! Hogy ez mennyire így van, azt mutatják az alábbi, az életből, a mindennapokból ide- jegyzett esetek. Nemrégiben beszéltem egy ieveníeköleles, ifjú tisztviselővel, aki könyv-, újság- és folyóiratolvasó és aki azt kérdezte tőlem, miért nem foglalkozik, főleg a vidéki sajtó, többnyire világnézeti, társadalompolitikai, szellem- irányzati kérdésekkel és miért merül ki a szerkesztés általában háborús- és napihír közlésekben, egy-két szép — a szépért vers közreadásában, amikor a mai ember, főleg a fiatalság, tele van tervekkel, vágyakkal s szeme, jobban, mint valaha, a jövőbe néz, keresi az irányimutató írásokat, szellemeket, amik és akik a fiatalság megtárult lelkét, szellemét megtöltenék új tartalommal, s új társadalomformáló erőt adnának belé... Többek között beszélgettem falusi gazda- ifjakkal, arany- és ezüstkalászos gazdákkal, fiatalokkal, akik arra a kérdésre vártak feleletet, hogy ha megtanítják őket okosan, tervszerűen és tudományosan gazdálkodni, hol és hogyan találhatják meg egyre jobban jelentkező lelki, szellemi és politikai igényeikre a tartalmat, a megbízható irányt, amellyel egyenrangú társadalomformáló tényezőkké nőhetnek, mert az ország üzemében nemcsak termelő tényezők, hanem társadalmi tényezők is akarnak lenni. Lám, a történelem elindított egy óriási folyamatot, amelynek belső tartalmat kell adni, s az ifjúság egyrésze ezt várja is. Öregség és világszemlélet A szobor- hason la t elárul valamit ebből a kérdésből. Legalább is a lendület, az izzás hiányát, a reális józanság jelenlétét s az apadó folyó nyugalmát. Az ifjúságra való tekintettel hagytam másodiknak az öregség-kérdést, bár előbb kellett volna említenem. Eddigi tapasztalataim, — természetesen vannak kivételek — azt bizonyítják, hogy laa öregek láthatólag rettenetesen messze vannak ft fiataloktól lelki- és politikai magatartásban, mert — s így van helyesen — az öregeké a hatalom és az irányítás, ami viszont lépten-nyomon elégedetlenséget vált ki az ifjúságból, mert láthatólag éppen azt nem tudják úgy- megadni, amit várnak tőlük, az erős gyep lefogáson kívül a jövő emberét jelentő tartalmat. > Az a két ifjú, akikről beszéltem, ha nem is tudatosan, de elárulták, hogy szükséges az öregek keménysége, szigora, bár ez nem elegendő. Avult társadalmi kereteket nem akarhatnak és nem tudnak kitölteni, az emberi haladás és fejlődés örök útján szorít a régi társadalom euggos-cipője s szemük valami másra néz, mint amire nézetnek velük. Ahogy kutatom gondolataikat, vágyaikat, azt látom, egyr új Rousseau, egy új Vo harre kellene nekik. Forradalmi nemzedék, legalább is lélek és vér szerint s tartalmat keresnek... Az idő sürget, tenni kell valamit. E sorok íróját kérdezték, hát legyen szabad szerényen válaszolni a kérdésekre. Kétségtelen, joggal kérdez az ifjúság, fi a közvéleményt jelentő helyeken, újságokban, folyóiratokban és könyviekben, filmeken és színházakban az ifjúságot úgy kell nevelni, hogy belőle az öregelv is okuljanak. Tudott
