Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-09-16 / 210. szám
1944. szeptember 16. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3, ozép volt, — így is nagyon szép volt. Legalábbis nekem nagyon tetszett... Hogvan kerültünk haza a szüretről, erre részletesen már nem emlékszem. De azt tudom, hogy én pokrócostól együtt ügy hemperegtem le a jánlcahegyi kanyar lejtos útján, és lent. a hegy lábánál egy fatörzsben megakadtam. Utánam egv hegedű csúszott, majd a kainpós botok következtek, aztán egy keménykalap. Nem. igazán nem történt semmi Wa.i- , , . „ Az egész vendégkoszorú, Béla bacsiekkal együtt, teljes testi épségben kerültek haza. Én jómagam is. Vacsora ugyan nem kellett, mire sietve az ágyba bújtattak, aztán a fogaim vacogni kezdtek, rázott a hideg, édesanyám pedig egymásután melegítette a fedőket. . I lascsikarás! 1 lascsikarás! — visítottuk mi, gyerekek, mintha- hirtelen megbolondultunk volna és örültünk, — liüh, de, mennyire örültünk! — hiszen szüret után, másnap reggel. nem kelleti menni — iskolába .. . Meghitt beszélgetés egy portugál kislánnyal aki'örökre „itthon4 szeretne t/ 9 z * maradni, ősei szülőföldjén Pókiaszepetk, szeptember hó. Ferde, őszeleji napsugár nyálad be az ablakomon és márványszínűre hazudja a karcsú virágvázában lévő vizet. Ketten vagyunk itt, egv vadvirágarcú, valószínűtlen ül szőke lánnyal. A baja úgy terpeszkedik a homlokára, mint egy aranykorona, szemében pedig nagy, gyerekes, messzi mély titok. Portugáliából jött haza szülei földjére. Ö maga már ott született, Portóban és Portugália legősibb templomában keresztelték. Családfája nem ismeretlen Magyarországon, mert édesapja a híres Szabó, aki előbb a győri, majd a budapesti labdarúgócsapatok játékosa volt. Mint profijátékos került annakidején Madridba, onnan pedig Portugáliába, s mint a kis Szabó Margit meséli, most Lisszabon bajnokcsapatának edzője és jelenleg is ott. él feleségével és gyermekeivel együtt. Persze Szabó Jóska posztja sokszor gazdát cserélt azóta már a budapesti csapatokban s ő maga csaknem két évtizede idegen országok sportjának lelkes művelője. Hogy Margitkia hazajött magyar nagy sző- j leihez, nagyot fordult a világ, Nyugaton is ! fellángolt a harc. | — Mikor kaptál tőlük levelet? — kezdem a beszélgetést. — Régen. Gondolhatod, hogy a La Manche csatornának és a párizsi vasútnak egyéb hor- doznivalója is van most, mint egy szétszakított magyar család levelét. Távoli árny szökik szemébe és megmagyarázhatatlan, messzi fájdalom ül ki arcára. Nagy nyitott tekintete megint rámesik és gyorsan folytatja: — A levélírásról jut eszembe, hogy az ellenség hírverése milyen hazug propagandával dolgozik. Anyám már 1941-ben írta, hogy angolszász hírek szerint Szombathelyt szétbombázták. Hála Istennek, Szombathely még ma is ép, csak azt nem tudom, Anyám meri-e hinni, hogy én még élek? A beszélgetések során megtudom még, hogy Margit már évekkel ezelőtt Magyarországra jött és azóta Szombathelyen lakó nagyszüleitől gimnáziumba jár, hogy aztán gyermekorvos legyen. — Igen. Szép magyar gyerekeket akarok menteni a jövőnek. Életeket ennek a megtépett országnak — erősíti fejbólogatva. — Hát te szereted nagyon Magyarországot? — Innen mentek ki a szüleim; magyar levegőből lélegeztek ki Portóban s a Gyöngyös arüjnmögését vitték a zúgó babokba a Tejó torkolatába. Az óceánról beszökő törött hullámok fölött a kedves, halk Zala kísértett. '.. Tudod, hogy milyen szép ez a zalai táj ? Elnéztem ma a Kemendhegyről és belefájdult a szívem ... Ahogy hallgatom ennek a kedves, szőke gyerekfejnek az áradozásót, úgy érzem egy, atomnyi költő alszik benne. Aztán félrefordítja * fejét és énekelni kezdi: — Szép vagy, gyönyörű \ agy. Magyarország... Megilletődve hallgatom... Elmeséli, hogy sokat kerékpározik és tanév alatt tanít, hogy módja legyen tanubii. — Mi volt a legérdekesebb élményed a nyáron ? — Élmény, az volt! Az első Görnytűiéi,, Komárom megyében ; ott részt vettem egy ejtőernyős üldözésben, aztán átéltem a győri nagy bombatámadást és majdnem belefulladtam a Zalába... No, meg kecsketejet ittam Balatonrendesen és tüzet oltottam Pálkövén, ahol egy kibombázott család villája gyulladt lei. Az oltásnál egy' tüzes gerenda ráesett .a cipőmre és elégette, de a nagyobb baj az, hogy. a villát nem tudtuk megmenteni. Ezek után a kalandok után visszagondolunk Portugáliára. — Beszélj valamit Portugáliáról. — Portugália... Költőien szép, békés ország. A háború előtt jómódú nyugolam uralta s ha a jómódjából veszített is azóta, a nyugalom, hiszem, megmaradt. Portugáliában nem látni koldust. Tiszta, dolgos nép lakja. A portugál halk, szerény ember. Nem önző, de nem j is kevély. Kimért, nyugodt. Tud mérlegelni,. í gondolkozni, önérzetes. Azt mondják, ez a népi jelleme és egyedül a magyarhoz hasonlít. — Mi a legszebb Portugáliában? — A lélekben a hit: a portugál nép | tud hinni erősen és kitartón; a természetben | az esték, amelyek talán, sehol a világon, nem j olyan hosszúak, mint Portugáliában. — Mondj valamit Lisszabonról? — Dankó Pista bizonyosan hideg márvány- S szobornak dalolná meg, olyan úri és hűvösen f szép. A tengerpartot régi erődítmények ke- j rítik. Hideg kőkockák, tajtékózó Tejó, regényesen., sziklák, hegyek ölébe fúrt utcák, gyors lüktetés — ez elüt a népi jellemtől — magyar virágoskertre emlékeztető tarkaság — ez Lisz- szabon. — Hallottam valamit a lisszaboni főiskolásokról. Az egyetemi diákok tiszta fekete egyenruhát hordanak, télen-nyáron s földigérő, bő köpenyt. — Ez nem lehet valami kellemes az olyan 65 fokos melegben, mint amilyen az idén is volt, — jegyzem meg. — Azért a portugál diák kitart az ősi szokás mellett és ezért becsülik. — Még egy utolsó kérdést Margit. Őszintén szóltál Portugáliáról nem kicsinyítetted erényeit, szépségeit s ott béke van, itt háború, mégis, hol jobb lenned? — Itt Magyarországon. Az édes, a szenvedő, a szép Magyarországon... — és elhomályosodik a szeme. S úgy érzem, hiába született a tengerparton, ő ittmarad örökre a magyar Dunántúlon. NOVAK MÁRTA Feljegyeztük, . • • hogy Gyíalokay János, a zalaegerszegi származású szekszárdi káplán, katonai szolgálatra vonult be. Szerencséjére továbbra is eddigi Székhelyén maradhat, mivel beosztása a szekszárdi hadikórházhoz szól. . • • hogy a legutóbbi napok egyik Legérdekesebb' színielőadása volt »Az asszony verve jó«. Igen sok volt a férfi az előadáson. S azok, akik eddig sohase jöttek egyedül ia színházba, ezen az előadáson így jelentek meg és, amikor alaposan helybenhagyják az asszönyn épeket a színpad I előírása szerint, a magános férjek roppantul élvezték1, cs tapsoltak hozzá, igen ám, de voltak azért olyanok is, akik életük párjával jöttek az előadásra, és amint megfigyeltük, a kritikus jelenetnél álmodozva csillogtak szemeik, de tapsolni nem mertek. A férfi nézők persze aztán pillanatok alatt belátták a helyzetet és még jobban élvezték, immár a műsoron kívüli számot is. A jó férjek pedig csendesen lapultak és csak igen diszkréten mosolyogtak, persze voltak olyanok is, akik »hivatalból« nem tapsoltak. Attól (áriunk, hogy a színpadi receptet többen otthon is kipróbálták. . • • hogy Balatoníüredre ráköszöntött az ősz. Jóllehet, hogy szeptember 21- napja naptár szerint juég a nyár életteréhez tartozik, már az ősz hullatja vigasztaló ajándékait és sárgaborítékos levelekben tudatja jöttét. Ezüstkalitkába zárja az elszabadult sóhajokat és megritMtja a Balatont élvezők sorait. A földön heverő levelek szíviaiakja azonban sokakat most vonz ide, néhíánynapos üdülésre, szordinós emlékezésre. A bencésrend tulajdonában lévő Erzsébet szanatórium, Grand, Ipoly, Stefánia, Terézia szállodák és Balatoni Szöv eíscgház jelenlegi vendégeinek száma körülbelül 350, akik közül sikerült föl - jegyeznünk néhány ismertebb nevet: Mi- kecz Ödön nyug. igazságügyminiszter, dr. Neither Ede bőrgyógyász, dr. Szilágyi József orvostábornok, dr. Szilágyi Ernő államtitkár a feleségével, Egyed Zoltán író, aki az egész nyarat itt töltötte, dr. Pécsi Mór nyug. tanfelügyelő, Ady Endre egykori tanára, Praznovszky Iván nyug. kir. rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, Gundel Károlyné, az étterméről híres vendéglős felesége, dr. Sziklay János ny. hírlapíró, a Balaton örök szerelmese és tevékeny munkása a feleségével, dr. Holub József pécsi egyetemi tanár, dr. Szobonya Béla, a debreceni kir. ítélőtábla elnöke, a feleségével és még mások, tisztviselők, középosztálybeliek is. Természetesen az egyéb pensiók, nyaralók, ma- gánvillák sem zárultak még be mind téli pihenőre, hanem lakóik gyönyörködnek a közeledő ősz pompás színekét kev erő ecsetjének útján és böngészgetik a barnafoltos levelek alatt édesre bizakodói szőlőket. Nagy Gábor gyUmöfcskereskedőnél (Kazinczy*tér) a dinnye 60 fillérért kapható kilóg r amon ként
