Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-07-08 / 152. szám
t. / ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. .$Wm *. ~nc: ODA AZ OTTHONOM Budapest- június hó. A villanegyedet, ahol laktam. már négyezer körülnyaldosta a bombázás irtózatos veszélyének gonosz viperanyelve. És mégis lutstem. Vártam, figyeltem, mi történik most V Megmarad-e az otthonom, ahol összegyűlt életem minden eddigi munkája. Ahol reggelenként a boldog' birtoklók zsugori örömével néztem a vázát és azt mondtam: az enyém. Ahol megsímogattam gondolatban a szekrényt, kenne a ruhákat és azt mondtam rájuk: én kerestem őket. Ahol szeretettel hajoltam feleségem képeire, apró csecsebecséire és úgy ereztem, fölöttünk valami végtelen betonbün- ker biztonsága őrködik és az a esábító hiedelem sugárzott szívemben a hajnak ébredéskor, az. éjtszalcai lepihenéskor: ez az otthon az örökkévalóság részére készült. Csalódtam, ezt vasárnap tudtam meg. Nincs a földön biztonság és örökkévalóság,, csak tűnő iUanás van, felvillanó ü d é re - fény, bomba, amely nem válogat, korom és füst, amely rászáll a romokra., amely- rohamot indít a lélek ellen is, és ha tud, betemet. Milyen egy otthon, amelyet feldúl a bomba, amelyben írógép mellé ültem és írtam, könyvet vettem a kezembe és olvastam és aliol mái- sohasem írhatok és sohasem olvasnátok? Mert az otthon nincs többé. f * Láttam minden megbombázott budapesti Utcát, írtam is róluk. Ahány szor a gép mellé ül - tem, hogy diktáljak, szívemre forró és szomorú köd telepedett. Egyszer rajtacsíptem magam, hogy sírok. Széthullott, cafatokra szakadt könyvek hevertek lelki szemeim előtt, egy babakocsi, amelynek nincs lakója, egy rekamié, amelyre már nem lehet lefeküdni És a másik szemem glédábaii álló könyvekéi látott, rekamiét, amely pihenést ad, gyerekes csecsebecséket, játékszerekéi. melyekkel í felnőtt is elszórakozik szabad perceiben, bezárt ajtók mögött. Éreztem-e. hagy egy napon majd megdördül a fejem fölött az égi Alighanem, igen. Nem ilyennek képzeltem i rombolást. Azt hittem, forró és sistergő le vegő hömpölyög majd körülöttem, hogy i homlokomra hull a vakolat, hogy fejem meg telik rémülettel és gyásszal. Mennyivel mai volt a képzelet, mint a valóság!... . .. Egyszer csak éles sípolás karcolt vé gig a dobhártyáinkon. A Mária-kép megmoz dúlt az óvóhely falán. Az asszonyok térdre omlottak. Sírtak és imádkoztak. A másod! bomba még zajosabban fütyült. Gonosz alföld betyárok hivalkodó, kérkedő füttyjele volt e; Egy asszony elájult. Egy férfi rumot kortyán tott. Megmozdult a másik Mária-kép. A ruha ingani kezdtek a fogasokon. Egy asszony, ke resztet vetett és elájult. Harmadik fütty! Ne gyedik fütty! ötödik, hatodik, tizedik! Á: óvóhely fala reng. Süllyedünk lefelé, mint liften, vagy mint egy mesebeli kincses hajói amelyet boszorkányok, remek és fantomok hm inak lefelé, a föld méhének irtózatos síi tél Bégébe. Kialudt a v illany, bátortalan,, játéké imbolygással lobog a gyertya lénye. Két pej telt el. egy kis örökkévalóság. Bum! — tudtam, hogv a ház lelettün találatot kapott. Alacsonyan szállhatott a gé hallottam a motor zaját. Képzelődtem? Minti emberi ^röhögés szűrődött volna be. Telitah lat! Orrunk és fülünk megtelt porral. Az óvv hely ajtaja feldübörgött, kinyílt. A kijárat eltorlaszolva. Elő a csákány nyal, a kalapáccsal, a/, ásóval és a lapáttá Dolgozni eszeveszetten, megmenteni az asszi nyolcat. Megmenteni Magunkat. Mi van az ot honnal < A Könyvekkel, az .írógéppel? Elölnij tani és sehol semmi forróság. Józi és jéghideg volt a pusztulás, tárgyilagos, mi egy bírói ítélet. A nagy fa, a villa bejára előtt, kettészelve, kidöntve. A bokrok suny meghúzódva felfelé álló gyökerekkel, a v rágok porharmattal beli int ve. Egy macska nyöszörög a tégla alatt. Kimentettem. Me« akart karmolni — olyan, mint egy ember, jót tettem vele, bánt. Trillázik a kanári az épen maradt lakásban. Hirdeti az életet. Köröskörül nagy, irgalmatlan csönd. Az. emberek még az óvóhelyen várják a végét, én ott fennt már mindent megtudtam, ami rám tartozott. A föld olyan fáradt, türelmes volt, * mint egy beteg az utolsó kenet után. Neki már mindegy. A fának is, a vadgalambnak . amely a fészkét vesztette. Az első pillanatban azt hittem, hogy nekem is minden mindégDe felsivított bennem az élet és görcsösre görbült az uj jam, az otthon felé. tekintettem, amely nincs és az új otthon körvonalai rcm- lettek fel agyamban, amely lesz! Két vers KÉPES KÖNYV A KERTEM. Zalaegerszegi származása rendőr hőstette Győrben A győri Nemzeti Hírlap írja: A bátorság:, hősiesség’ ritka példáját mutatta a vasárnap délelőtti bombatámadás alkalmával Hegedős IV. József fiatal győri rendőr, aid a terrortámadás idején a Royal- szállónál teljesített szolgálatot, A támadás any- nyira hirtelen jött, hogy sokan csak ép pm a kapuk alá tudtak menekülni. Két bomba a Rovati-szál ló épületére esett- egyik, a liftaknába, másik az étterembe, miközben az óvóhelyet1 is h «szakította. A hős rendőr a két lecsapódott bomba között életben maradt és* búr több sebből \ érzett a fején, a légnyomástól I pedig belső vérzést te kapott, mégis hősi elszántsággal mintegy 15 embert, főleg nőket, segített kirrinteni. A fialaJ. bátor rendőrnek, Hegedűs- IV. Józsefnek példája elismerő dicséretet érdemel, ezen félti 1 pedig kitüntetést is, hagy követésre méltókéj) álljon mindenki előtt. , Légoltalmi figyelmezMés a halármenti riasztókömetek lakosságához Nemess Ernő verse. Képes könyv a kertem, Melyben álmok, imádságok szállnak, S mint ódon. íves templom csendje, i Olyan áhítata van a lombos fáknak. liliom virágok imát esi. ingeinek. 8 miként élő, de kőbe vájt szentek. Kik oltár körül hitet hirdetnek. Olyan minden hókra kertképeskÖny vfemnek. Olyan az egész kei t, mintha ima volna, Oltár elé rakott ünneplő pompa, Mintha fehielete, tömjénfü&t lepne, Olyan áhílatos kertem esti csendje. — o — A U R 0 R A. Balázs Győző verse. fözek útját jártam. Kacagott a hajnal, Itleiie volt az erdő, úgy tele volt dalia/, In vadgalamb búgott, erdők orgonája', száz s száz harangvirág felelgetett rája. csengettyű csilingelt és csönd lett körülöttem: fa Nagyisten lelke végigszállt a csöndben, íölyaii eggyé lettünk: madár, virág, minden mellettem kis őz állt. szívében az istien! A honvédelmi minisztérium légoltalmi cső-- portjának főnöke a következőkre hívta fid a lakosság figyelmétKülönösen a határmenti riasztókörzetekben előfordul fiat. hogy a*. légvédelmi riadót jelző szirénái előbE szólal meg, mint ahogy a. rádió riasztás megtörténik, vagy mint ahogy a rádió műsoradását megszakítják. Ennek oka az, hogy- a határ mentén a légvédelmi kerületi központból előbb leadjon a riasztásra a parancsot, mint ahogy arról ae országos légvédelmi központ értésül és adj»! \ ki az utasítást a rádió műsorának megszakítására. Tehát ha a rádió műsort sugároz is, (a lakosság a helyi légoltalmi pariulcsnokság intézkedéseihez igazodjék, különösen a határ- menti körzetekben, ahol nincs annyi idő a. parancsok kiadására, mint az. ország belső területein. Megtörténik, hogy a rádió bemondja « j »légoltalom, pihenj« vezényszót, de a riaszt ó- j körzetben nem szólalnak meg a szirénák. E» | azért van. mert a körzet parancsnoka újabb utasítást kapott i% riasztás fenntartására. Nyomatékosan figyelmeztetik a Lakossá- I got, hogy ne a rádió pihentetésére hagymáig I el az óvóhelyet, hanem csak akkor, ha a f szirénák is megszólalnak, vagyis a helyi lufi tézkedések bevárása nélkül az óvóhelyet el- | hagyni tilos. (MTI) » — Ttttvér! Ne ídwflcm meg * bomb*Mro8*.ita.krúS! Hozd be. adományod«* a «Tervem tölgy imádkozott, ős idők neveltje ... 1— Be szép! Be gyönyörű a Nagy isten kertje! loesztőségbe! ____ ___ Ni rosan Nér törv. védve f HHA A BAYER E Permetezőszer a szbllötnoiy irtására IV« os (1 kg 100 1 vízben) oldatba«. A BAYER E
