Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-08-25 / 192. szám
2. ZALAMEGYKI UJSÁfi 1944. aigusxtus 25. nagy kidtúrális veszteségre, ami a Loggiát %e- (szélyezieti esetleg azzal, hogy bombatámadás éri. Ugyanis ebben a palotában vannak össze- Esúi'olva Olaszország műkincsei. A német j egy - 5sék ‘ leszögezi. hogy a palota környékét sem azelőtt, sem most katonai célokra nem használták fel és csapatok sem tartózkodnak. Budapest- A MTI jelentése szerint az (utóbbi időben ismét megszaporodott a gyalázkodó iratok száma. Ezzel szemben hivatalosan bejelentették, hogy minden eszközzel felkutatják azoknak előállítóit és a bűnvádi eljárás megindul ellenük. ZALAI KÉPEK MEGKEZDŐDTEK a béketárgyalások: Jól figyeljetek, minden rangú és rendű népek! Csodaújságokhoz (nélkülözhető idegen (szóval: szenzációhoz) szokott füleket hegyesve hegyezzétek: bizony nem bánjátok meg! Sebtiben, mindjárt az elején, elárulom a le gújabb, nagy titkot. Legújabb, mert tegnapelőtt hallottam, nagy mert. . . de mit beszéljek pssze-vissza! Beszéljenek a térnek! Egy szó, mint száz, megkezdődtek a béke tárgy alá,sok. De kezdjük csak élűiről! így lesz értelme a dolognak! Tegnapelőtt történt. Színhely: Bazita, a Zalaegerszeg-—nagylengyeii törvényhatósági út mellett, ponft a bazitai iskolánál. Személyek: jómagam (a fák és bokrok között, úgy, hogy én mindén lelket láttam, de engem nem láthatott egyetlen jótét lélek sem), további szereplő egy bazitai gazda (szekéren üldögélvén) és egy göcseji atyafi, aki éppen az iskolánál érbe el a szekeret. A továbbiakat jelenete/ve írom le. Így rövidebb is, érthetőbb is. Én: (éppen a hullott almát szedem össze Nagy Gábor barátmik megveszi jópénzen. A fák és bokrok teljesen láthatatlanná tesznek az úton közeledők számára.) Bazitai gazda: (szekéren megy a > Kellő- híd«, azaz Nagylangyel felé.) Göcseji atyafi: (izzadva törtet Zalaegerszeg felől. Az iskolánál utoléri a szekeret, lien des ember, mert* azt mondja): — Aggyisten! Bazitai gazda: (szintén rendes ember, mert szintén azt mondja) — Aggyisten! Göcseji atyafi: Na, hová. hová? Bazitai: llát csak a mezőre! Hát ugyan maga hunnan? Göcseji: Hát csak a városból... (Kis szünet.) Mi újság itt? Bazitai: Inkább a városban! Ott jobban lehet hallani. Göcseji: llát lehet. (Fülelni kezd. Ellen- öéges gépek húznak el tőlünk nyugatra.) A, megén járnak. Bazitai: Az bizony, egész nap zaiámbú- nak máma. Göcseji: (fogja a lőcsöt és úgy ballag a szekér mellett.) ügy is van, máma má reg- ígeltú fogva nyavalógnak. Tudom is, hogy miért van ez. Bazitai: (kíváncsian) Aztán miért? Göcseji.: A városban mondta egy »bizonyos«, hogy máma van a béketárgyalás. Azér járnak szünet nélkül a gépek, hogy ha nem akarnájék alájaírnya a békét, akkor megbombáznak bennünket. Bazitai: (majd leesik a szekérről csodálkozásában) Ejha! Göcseji: I aoákozlam x csöndérrel is, de lő nem mondott errű semmit. Persze, csöndér, (őneki illesimt nem szabad elbeszélni. Dekát így van. Mondom! Máma ebiül a dolog. (Mármint a háború és a béke dolga.) Bazitai: Csodálom, hogy igazgató úr ezt nem mondta. Neki van rádiója és a fontos híreket meg szokta mondani. Meg is kérdezem tűle estére. (Estefelé egész csomó ember jött hozzám, azzal a kérdéssel, igaz-e, hogy ma voltak Azt mondja a magvar közmondás: »Egyszer volt Budán kutyavásár«, azaz díszlövés. Hát igen, -egyszer volt, egyszer volt díszlövéses í avatás, dp nem azért, mert Millenium voltA dolog ugyanis úgy esett, hogy lenn sétálgattunk hatan az akkori állatorvosi akadémia kertjében, többek között egyik osztály- ! társam,- a későbbi József Nádor közgazdasági egyetem v olt Rektor Magúi fikussa, dr. Zimmermahn Ágoston, tanulgattunk, mert hát még két ,hét volt hátma az avató szigorlatig. Ak- kor kikérdezgettük egymást és megállapítottuk, hogy semmit sem tudunk, ebből a tárgyból, még 200 oldal, a másikból 321 oldal, stb. volt még átolvasatlan. Tűnőktünk, tanakodtunk, amikor csak egyszer a főépület kerti balkonján megjelenik jó, öreg, őszhajú igazgatónk és odaint bennünket. Nem tudtuk mire vélni a dolgot, hisz szép rendesen, csendesen, könyvekkel a' kezünkben sétálgattunk. Odamentünk és akkor az öreg úr az ő aranyos, jóságos atyai hangján megszólal és azt mondja: — Fiúk, haj van. Holnapután, Űrnap- , ján kell vizsgáznotok, ha diplomát akartok, j vagy elmarad a szigorlat őszig, mert az egyik | tanár úrnak niég holnapután délután sürgős j és hivatalos ügyben Németországba kell utaznia és csak későn, ősz felé jön haza. Gondoljátok meg, adok 24 órát, aztán határozzatok. Kétségbeestünk, még olyan sokat kellett j átnézni, rekapitulálni, amire így nem maradt idő. De történetesen besorozott önkéntesek is voltunk, tehát kellett a diploma, hogy be tudjunk vonulni október 1 -én. Tanakodtunk és arra az elhatározásra jutottunk, hogy nekivágunk, lesz ahogy lesz. Hát végre nem a mi hibánkból nem tudjuk átvenni az anvagot, hanem »hivatalból« nem. csak nem bukunk meg. Bejelentettük, hogy nekimegyünk az utolsó szigorlatnak, amit az igazgatónk helyeslőlieg vett tudomásul. A könyveket meg becsuktuk, pihentünk, úgysem lehetett átvenni már az anyagot. A jó istenre bíztuk a dolgot, no meg a tanári karra. Elkövetkezett a várva-várt, illetve részünkről egyáltalán nem várt, június 13-a, Űrnapja, a vizsganap. Már korán kijöttünk az akadémia kertjébe, a közelben lévő Szegényház-téren már állították a körmenethez az oltár sátrakat, már a katonaság is felvonult zenével, díszben tölgyfalomboaan és elhelyeza béke tárgya l ásó k. Nem tehettem mást, minthogy kijelentettem: lehet, hogy az én rádióm rosszabb, mint .másé, mert ez nem mondta be a béketárgyalásokat. Csütörtökön történt. Ma péntek van. Mindenki ellenőrizheti, jó-e vagy rossz az én rádióm. Ledett a templommal szemben. Én még elvégeztem hamar ájtatosságomat és siettem ki az akadémiára. Amint odaértem, már szólítottak is vizsgára. Jó is volt, nem volt időm gondolkodni. Leültem a vizsgaszékbe. Kilenc óra felé járt az idő, amikor végeztem és kiküldtek. hogy tanácskozzanak azalatt, avatnak-e, vagv nem. Majd megint beszéli to írtak és amikor oda álltam a bizottság elé, az felállt helyéről és igazgatónk elkezdte mondó- kaját. A hl >en a percben, amikor azt mondta: »a tanári kar elfogadta feleleteit«, a SzegényO \D%> ház-téren felállt katonai díszszázad, evangéliumra dísztüzet adott. Igazgatónk erre a lövés re megállt egy percre mondókájával, rám nézett és folytatta: »Isten dicsőségére és Isten tiszteletével kezdi meg pályáját, Istennek adott dicsőítéssel állatorvossá avatjuk.« Künn is hallották társaim a lövést, meghökkentek a lövés hangjára és azt mondogatták: »Ennek ugyan lőttek«, már mint nekem. öreg Igazgatónk könnyezett (igen vallásos katolikus volt) és melpgen megrázta a kezemet, a tanárok is, és kivették az esküt. Ez a díszlövés aznap mindhatunknak szólt, akik vizsgáztunk. , így lett az úrnápi evangéliumi díszlövés avatási díszlövés is. K. J. 0tr ligetit m fr»£*»it Tekintetes Szerkesztőség! Egy rövid tanyázás alkalmával, amikor a zalai fiúk egymásnak mesélik az elmúlt napok élményeit, szeretettel gondolunk a Zala- megyei Újságra, mert nehéz napjainkban sok örömet szerzett otthoni híreivel. Ismerőseimet ezúttal is szeretettel üdvözlöm. . ’ Gondy Kálmán főhadnagy Mi is naponta nagy szeretettel gondolunk minden zalai honvédra és kérjük a jó Istent, hogy óvja meg valamennyi életét és hozza vissza mielőbb győzelmesen szerettei körébe. — Testvér! Ne feledkezz meg ás bombs, károsultakról! Hasd b« adamfcre?eáUii a Tankönyv, w füzet, írószer v legnagyobb választékban a ZRÍNYI könyvkereskedésben kapható, Sséchenyi-tér 4. (Plébánia-épület.) Houtráry Gyűli Állatorvos-avatás dísztűzzel (Milleneum alatt, 1895-ben)
