Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-08-24 / 191. szám
1944 aagWKta» 24. ShhBSmBhBhhííSíSH o TíapiHifii Holnap, auguisrtus 25., PÉNTEK, a kai«- j 'Öktis naptár szerint Lajos kir. napja lesz. — o — ÜgyicStetes gfógfsncrtár: Speriágf* (lVák®- üM-ntr*}. AZ ELSÖTÉTÍTÉS ESTE 9 ÓRÁTÓL REGGEL 5 ÓRÁIG TART. Hazátlanok Az újságokban olvastunk róluk. Akiket megfosztanak állampolgárságuktól azért, mert rútul cserbenhagyták hazájukat, amikor ez a •haza sorsdöntő napjait éli. Árulók mindig voltak. Nálunk is meg a nagyvilágban mindernd it. Hogy mi az árulók sorsa? Emlékszem egy fiatal párra. Szépek voltak, egészségesek, jegy esek. A vőlegénynek volt egy nagyszerű találmánya, amely szerinte^ — jminden feltaláló azt hiszi — megváltja a világot. A hadvezetőséget érdeklő találmányról jvolt szú és — tudja csuda, hogy történt — ez a korszakalkotó és világmegváltó talál many nem kellett a hadvezetőségnek. Vjagy helyesebben. megvette volna, de inem azért az árért, amit a feltaláló kért érte- A feltaláló erre azt mondta, ha nem veszik meg azért az összegért, amit ő követel, Íjakkor eladja az ellenségnek. Az majd megfizeti. Annyi pénzt. ad érte, hogy minek — (az övé és a menyasszonyáé — lesz a világ minden szépsége. A feltaláló menyasszonya erre azt felelte: — Igen! Mi természetesen gazdagok leszünk. Utazhatunk. Északta, Keletre, Délre, (Nyugatra! Gsak éppen haza nem jöhetünk aohia- Az egész világ műiden szépsége, gyönyörűsége a miénk, csak egy lesz tilos: friss virágot ültetni édesanyáink sírjára. Hogy ez érzelgősség? Lehet, de én láttjam, Párizsban zokogni férfit, mert valaki kiejtette előtte a hazája nevét. Ez a férfi áruló volt, mindenkitől elhagyatva. Mert az árulót mindenütt hozsannával fogadják. Az áruló az áru Los perceiben •ugyanis megkapja a látszólagos megbecsülést. De csak az árulás percében. Utána megvetik, útálják és menekülnek előle. És ekA'or ■marad egyedül, becstelenül és hazátlanul. Szörnyű jelentősége van a szónak: ha- aátianság! Ereje döbbenetes, félelmetes. Ölni jte tud ez a szó. Belepusztuínak azok, akik nem ültethetnek friss virágot szüleik sírjára. Az árulók, az árulókból lett hazátlanok. Szentgyörgyi Ferenc. — Szeptember 17-én ismét bérmakörútra indul a veszprémi püspök. Annakidején megírtuk, hogy a tavasz folyamán Mindszenty József püspök alig vette át a veszprémi egyházmegye vezetését, azonnal hatalmas munkába kezdett s hamarosan nagy terjedelmű rész gyermekeinek osztotta ki a bérmálás szentségét. Mint értesülünk, Mindszenty József az őszi bérmálást a veszprémi egyházmegyében szeptember 17-én kezdi, éspedig a kiskomáromi esperesi kerületben, ahol 17-én Kiskomárom- ban, 18-án Galambokon, 19-én Zalamerenyén, 20-án Orosztonyban, 21-én Zalaszabaron, 22-én Nagyradán és 23-án Zalaváron osztja ki a bérmálás szentségét. — Itt említ jük meg, hogy a veszprémi püspök a tőle közismert fáradhatatlan munkával az ősz folyamán egész sereg iskola építését kezdi meg, amelynek faanyagát a püspöki uradalmakból termelik ki. Ugyancsak megindult több plébánia- és templom építése is, ami mind azt mutatja, hogy Mind- szent)' József nevében olyan fáradhatatlan ember került a főpásztori székbe, aki a bosszú és eredményes munka után sem pihenni akar a püspöki székben, h inein az eddiginél is sokszorta nagyobb munkatempóval hallatlan fejlődést indít egyházi és kulturális téren. — Hírek Sümegről. A sümegi járás fő- Bzolgabírája zsidó vállalatok élére korábban kirendelt három vállalatvezetőt, mentett fel ebbéli megbízatása alól. Aki hiába kürtőit a „T. 34“-nek aáLAMBGVM UJBAÄ __ ___ ____3. Ga licia, augusztus faó. A tokaji utászoknál tett látogatásunk alkalmával déli pihenő alatt árnyas erdőben beszélgetünk' közös régi élményekről. A legkellemetlenebb események is már emlékek csupán, még nevetni is tudunk! azokon a dolgokon, amik akkor, abban az időben, halálosan komolyak voltak. Ilyen emlékidézés során emlegetik fel K. őrmester esetét, aki egy igen komoly napon hiába tülkölt a »T. 34«- nek. • ! Szíimszerint 13-nak. Az esetet maga ex őr- j mester adja elő, természetesen a szemtanúk és ( a szenvedő sorstársak élénk figyelme mellett:, j — Az úgy volt, — kezdi a történetet i K. őrmester —hogy március 28-án este pa- • rancsot kaptam, bogy D. városból teherautón j hozzam vissza az ott tartózkodó utászokat- j Másnap reggel el is indultam N. városból. ! Alig voltunk négyszáz méterre D. várostól, amikor láttuk, hogy több autó és harckocsi robog előttünk és az egyik útról, amely K. város felől torkolt a mi utunkba, néphiány hatalmas harckocsi jön m vetünk körülbelül egy időben kell a* útkereszteződéshez érkezniük. Odaszóltam a vezetőmnek: — Kürtőit, komám, hadd tér jenek ki ezek a németek! — Mi ugyanis azt hittük és nem is gon- I dóltunk másra, mint hogy német páncélosok | jönnek. Hiába kürtőit azonban az én komám, szegény, — folytatta az elbeszélést K. őrmester —, az első kocsi egyenesen nekünk tartott. Benyomta a szerszám ládát és abban a pillanatban egy csomó orosz vette körül autónkat. Egy sorozatot kaptunk és már rángattak is ki bennünket. — Először engem kaptak el. Letépték köpenyem két felső gombját és azt kérdezték: officier? Én intettem, hogy nem. Karomról levették az érámat és láttam, hogy az egyiknek nagyon megtetszett a csizmám. Szóval később azt is elvették és csak nadrág maradt rajtunk. Közben több személy és teherkocsi ért oda, azok is ugyanígy jártak. Felültettek bennünket teherautónkra, két őr beszállt hozzánk és megírni«! - tunk K. város felé. Mi összebeszéltünk, az egyik zászlós úrnak aa egyik őrt, a másikat pedig nekem kellett volna le fegyvereznem és elintéznem egy kanyarnál. — Csuda izgalmas percek voltak ezek — meséli nevetve —. Én már kitervezttem, hogy rádőlök és kész. Elérkezett a kanyar, akkor látjuk ám, hogy orosz gyalogosok jönnek I az úton. Nem tehettünk akitor semmit. Az egyik faluban aztán leraktak bennünket azzal, hogy gyalog kísérnek a H. városban lévő foI golytábor felé. Mi addig kértük a kísérőt, míg beleegyezett, hogy lemaradhattunk és adott I írást, hogy köteles a lakosság elszállásolni benI . S 5 Értesít««» az igen tisztelt üzletfeleimet, ,1 hogy e hó 29-íg a félben lévő I ‘ üzleti ügyek elintézése végett szíveskedjenek felkeresni. Ez időn túl, hadbavonulás miatt, üzletem zárva. üihófe Géssa termény és vetőmagkereskedő Piac-tér 4. 5 nőnket. El is szállásoltunk, de me gives zé 1 tűk* hogy megszökünk. Éjfélkor kopogott valaki az ablakon és beszólt, hogy most in dúlnak. Néhány perc mlulva elindultunk mi is. — Hogy aztán mi volt, az mellékes. Több- napi kóborlás után végre magyar csapatokat láttunk. Megkönnyebbültünk. Mindenesetre, ha most jönne az a »T 34c, nem kérném, hogy, kü x tölj ön a komám, hanem elintéznénk új páncélhárító fegyverrel kettesben. • Iván László hilgy., haditudósító. Jönnek a gyerekek!..■ Gárdonvi a nyári szünetben — még tanító korában — fel-felkereste kis tanítványait és tanította őket. Köréje gyűltek réten, patak mellett, legelőn a kis libapásztorok, Tahi Jóskák, Istenes Imrék, Juliskák, Rozikák — és a legmeghittebb lélek vásárlás folyt le olt az Isten szabad ege alatt a forró nap verésben. Világosabb lett a magyar táj, a berek al ja, a legelő tája, s tudás kelt a bokrok árnyán és csengő dalok ébredtek a muzsikáló nyári szélben . . . Rám szomorúan súlyosabb feladatot rótt a sors és a lelkiismeret. Két riadó közt kell vezetnem a gyenge és ügyetlen kis ujjakat a betűvetésben. Az iskolától való félelemnél hatalmasabb földrengések rázzák meg a gyermeki lelket: a háú ború borzalmai úsznak fölöttünk és a kis is- iskolás már nem csak az életbe került bele hatéves korában, amitől sokszor úgy féltjük őket, hanem belekerült a felnőttek világába, technika fertelmeibe is azzal, hogy átlépte remegő inakkal az iskola, küszöbét. Belekerült a riadókba... És két riadó közt, és gépek bugása alatt és bömbölő levegőben kell magába olvasnia azt, amivel majd szolgálni tudja az elhatalmasodott —- technikát, amely most gyürkozik leginkább az emberi élettel s úr akar lenni a világ fölött... Most aztán tanító legyen az, mester, művész, aki meg tud birkózni a feladatokkal. Aki lát és láttat. Aki a kis riadt őzike-szemeket felnyitja a Haza szent képének látására, a technikára is, mert ami a mienk, az is haza-, a mi technikánk: a mi erőnk, s a mi erőnk: a mi Hazánk. S mindent számba kell venni, jam,i a mienk, hogy meg tudjuk tartani, keresni tudjuk, ha lopok orozzák, és át tudjuk adni a következő nemzedéknek ebben az örök magyar folytatásban. Tanulunk tehát. Mert aztán ebből majd meg kell élni! —1 Alnyukám fel tudja venni a pénzt a fal mellől, ha sarokkal áll is a fal mellé, mert hosszú a keze, — mondja beszélgetés j közben egy édes, széparcú kislány. — Nekem még hosszabb lesz a kezem, mint anyukámnak, de én nem pénzt szedek föl vele, hanem lepiszkálom az égről az el! eh séges gépeket egy meszelőnyéllel... Ezt mind egyszuszra mondta, tehát a szívéről fújta kí a gőzt, s akkor hisz is benne. S talán igaz is lesz... Mert — ahogy ismerem —, megállja a kötelességben a sarat, az bizonyos. Általában a mai gyerek már hatéves fejjel gondolkodóbb, mint az én gyerekkoromban a tízéves volt. Sőt, bizonyos vonatkozásban, még a régi felnőtteken is túlnőtt a mai gyerek esze. itt van ez a kis Laci, úgy elmondja ez, hogy a községben a bíró parancsol, a bírónak a főbíró, annak az alispán, az alispánnak a miniszter, annak a kormányvéy s a kormány-
