Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)

1944-08-09 / 179. szám

2. ZALAMEGYEÍ ÚJSÁG if)44. angusztíis 9. harci cselekményre. Az angolszászok Piza vá­rosát újból tüzelik. Firenzétől nyugatra egy német titászcsoporí felrobbantott egy, az Anion átvezető hidat. A német tüzérség eredményesen támadta az ellenséges páncélos- és készenléti állásokat, élénk gépkocsiforgalmat és a gya­logság gyülekező helyeit. Az angol rádió köz­lése szei i ut egy vezérkari tiszt kijelentette, szükséges, hogy'; Firenze városa csatatérré val­lók. • — Amszterdam. Tegnap erősebb német va­dászkötelék előrenyomult Avranches környé­kéig. A német vadászoknak sikerült sok ame­rikai repülőt -megzavarni tüzelő munkájában. Tegnapra virradóra nehéz német harcirepülők Avranches előtti tengeren hajók ellen intéztek támadást. Egy tízezertonnás megrakott keres­kedelmi hajót elsüllyesztettek. Berlin. 50 moszkitó repülő a horvát ten­ger parton megtámadott egy német hajókara­vánt. 4 ellenséges gépet lelőttek. A támadó gépek tűzfegyvereikkel a karavánnak halott és sebesült áldozatokat okoztak. A karaván hiánytalanul folytatta útját. Nagy harcok Bretagneban (Amszterdamból jelenti a MTI.) Bretagne­ban heves harcok fejlődtek ki. A kezdeti tér­nyerés után a németek véresen visszavertek az amerikaiakat. Lorient előterében is heves har­cokra került sor. A német páncélos elhárító­ütegek és páncélos vadászok e harcokban 37 amerikai, páncélkocsit lőttek ki. aminek követ­keztében azok kénytelenek voltak Lorient el­leni támadásukat beszüntetni. Landerneaunál 56 amerikai páncélost semmisítettek meg. Az amerikai főparancsnokság még hétfőn egyre újabb erősítéseket küldött ide. Ezeknek az erőknek nem sikerült elérni a német záróállá­sokat és Breszt irányában teretnyerni. Nem vittem a dadámat, nem veitek fel kispapnak Szemináriumi felvétel 1888-ban Dr. Kukuljevic József naplójegyzetei megértsük Dr. Kukuljevic, lapunk munka­társba, most ünnepli irodalmi mű­ködésének 50 éves évfordulóját. Ebből az alkali niból életének szí­nes mozaikjaiból néhányat la­punk munkatársai részére közre­adott. Régen volt, nagyon régen, dellát rátn- nézve örökké emlékezetes marad. Mi is történt ott ? Élőiről kell kezdenem, hogy egymást. Atyám, no meg természetesen én is. ősrégi nemesi család sarja lévén, meg katonatiszt is. azt akarta, hogy én pap legyek, bár egy etlen gyermeke voltam és az utolsó, a többszáz- családban. (Ma is csak három lányom van) Akkoriban úgy volt (ma. sajnos, nem), ha egy apa akart valamit, annak meg kellett lenni, mégha cigány gyerekek estek volna is. Ma meg­történik, hogy a fiúgyerek például kaszával megy neki az apjának, ha az megtiltja a 15 éves gyerkőcnek, a nőkkel való foglal­kozást. udvarlást, kimaradást. llát igen, apám akarta, nekem is szó nélkül akarni kellett, eltekintve attól, hogy mindig kedvem is volt hozzá, bár a latin nyelvet szívesen kikapcsoltam volna a dolog­ból, de örültem, hogy legalább az algebrával nem lesz dolgom. Sajnos, ez utóbbi téren igen éreztem annak hatását«, úgyszólván napon­kint, mikor boldogult apám. aki a bécsújhelyi kadét (iskolában mathemotika- és fizika tanár volt. s aki igen sűrűn számolta le pontosan, tévedés nélkül, inkább egyet még ráadva, a huszonötöt, ha valahogy , a sinusukkal, kosiivu- sokkal, vagy pláne, ha Pythagoras úr nézeteivel nem voltam három- és négyszöges v iszonyban. Sokszor kipirult az arcom a tanulás alatt és ekkor csodálatosan ujjnyoma'tok maradtak' rajta, hogyan, azt nem tudom. Ne feszegessük. Elég az hozzá, szívesen mentem papnak, jó atyám mindig azt mondta, annak nem kell számolni és mcrümozni. i lát nem egészen így van, mert bizony annak is számolni kell a jövedelmet, a gazdálkodás terheit, hány akó van még a pincében, mennyi még a gabona a magtárban, no meg mennyibe kerül majd a bérmálás, stb. belszelt az apám által elém vázolt viola cingnIns, a püspöksüveg, • pásztorbot is. Hát ezt láttam én magam előtt, merthát családunk­ban sokan érték ezt el. Apám kiadta a parancsot, készülni a fel­vételi vizsgára, de alaposan, még korrepeíiort is vett mellém és bizony gyúrhattam a tanulást a eoncursus megtörténtéig. Egy jobb jövő re­ményében ezt is megtette az ember, annál in­kább, mert igen sok kilátás volt, hogy sikerülni fog a vállalkozás. Protectio az volt, de még milyen. Akkor volt csak igazán protekciós világ. Protektorunk nem volt más, — nevet nem említek, — mint az akkori hercegprímás őeminenciája egyik földije, legmeghittebb ba­rátja, országos vezető ember, édesatyám fő­nöke. Ez adott ajánló sorokat édesatvárnaiak Simor János hercegérsek úrhoz, azonkívül hit- tanárom. néhai nagynevű Novak Lajos egyház­megyei fő tan felügyel ő. acél-misés áldozat és bérmífapám. Mindketten szintén nagyon tá­mogatták az ügyet és több helyire írtak Eszter­gomba. a vizsgabizottság tagjaihoz. Tetszett a dolog, mert atyám kijelentette, hogy hajón utazunk Esztergomba. Én hajón még sohasem ültem. MinistráJni is tudtam, mint pesti gyerek, azt hittem, ez már elég, meg is voltam bérmálva. Eljött a várvavárit nap, hogv vizsgára men­jünk. Lázas izgalommal vártuk a hajót, amely tele volt reményteljes fiúkkal, papjelöltekkel. Azon a hajón utazott, azonos céllal, móri Glatt- feíder Gyula, a későbbi híres püspök és érsek — neki »mértek« a vizsga után rev erendát — velem utazott gimnáziumi osztálytársam is- akinek ugyancsak »mértek« reverendát, de aki a felszentelése előtt kilépett, megnősült és ké­sőbb, mint miniszteri tanácsos feljebbvalóm lett. Megérkezve Esztergomba a hercegprímás már várta atyámat és fogadta, aki átadta protektorunk meleg sorait. Nem szólt semmit se, eljött a vizsgára, () maga kérdezett, meg volt elégedve a feleletekkel, de behívott ben­nünket a vizsga után. megdicsért, és váratlanul azzal a kérdéssel fordult hozzám: — Aztán fiam, magaddal hoztad a dadá­dat is? Néztünk atyámmal, nem értettük meg a kérdést, mire azt mondta: — Azért kérdeztem ezt, mert a fiú igen gyenge testalkatú, nem bírja ezeket a strapá­kat, amiklet egy kispapnak, pláne télen, bírnia kell, lejárni a gimnáziumukba a hegyen lévő szemináriumból, hajnalban felkelni, stb. stb. Hát tényleg gy enge, nyápic gyerek voltam, hisz még 3 éves koromban sem tudtam járni. Így dőlt dugába a megfelelő »dada« hiányá­ban papi pályám, amelynek nagyon szívesen szenteltem volna magamat és talán ma én is hordanám a viola cingulust. Isten másképp akarta­Szomorú szívvel mentem vissza a gimná­ziumba, még megpróbálva Vácott a szerencsét, de ott is ugyanúgy' jártam. Tovább kellett gyúrnom a logaritmust, a sinust, eosinust, többször »magyarázta« boldo­gult jó atyám gyakorlatilag a »tangenst«, és ez a »dada-ügy« egész más fordulatot adott életemnek. NAPJAINK!... NAPJAINK!... — Rettenetesen lesújt Imrédy kiválása a kormányból! ^ — Kétségbeejtő! Mi lesz itt, ha már Im­réd v is otthagyja a kormányt? Ilyen és ehhez hasonló kérdések özönével érkeztek szerkesztőségünkhöz kedden, amikor nyilvánosságra került, hogy a kormány tagjai közül vitéz imrédy Béla és a megújuláspárti képviselők egyszerre kiváltak a kormányból. A dolog valóban meglepő, hiszen köz­ismert dolog, hogy a mai magyar belpolitikai életben vitéz Imrédy Béla töltötte be tulaj­donképpen a tanácsadó szerepét, akinek a sze­mélye egyformán bizalmat keltett a munkás­osztályban, mint a középosztályban és a belső kibontakozás vezetőjét nyindenki benne látta. Sokat beszéltek ekkor a pártegység-kérdésről az egész országban, sőt Imrédy Béla néhány­szor határozott utat is mutatott a kérdés meg­oldása érdekében. Pártja beszüntette teljesen a működését, hogy az egész nemzet erejét egyesítve, folyhasson a munka a külső veszede­lem elhárítása érdekében. Ugyancsak utasí­totta törvényhozó tagjait is a pártvezetőség, hogy mindenkor álljanak a pártegység szol­gálataira. A Magyar Megújulás Pártjának szordínó* működése megütközést is keltett' a párttagok körében, akik igen sokszor félremagyarázták a párt lány haságát és előbbre valónak szerették volna látni a párt érdekeit a nemzet érdekei­nél. Akik azonban ismerik a mostani magyar politikai közéletet, azok tudják, hogy a dol­gok mögött ímrédvék komoly és becsületes felfogása rejlik, és mindent meg is tesznek a párt érdekeivel ’szemben is a nemzet érdeké­ben. A pártegység megvalósulása elé azonban egyre nagyobb akadályok emelkedtek, mivel sokan úgy fogták, fel az egységre váló törek­vést, hogy az nincsen másért, mint egyedül és kizárólag azért, hogy egyeseket .előresegít­sen, vagy meglévő pozícióját megvédelmezze, így nem maradt más hátra, mint az, hogy Imrédy Béla és a többiek kiléptek a kor­mányból. Biztosak vagyunk benne, hogy ez a lépés külső befolyása ugyan erős gyengülést jelent a pártnak, de lelki erősödést hoz a nemzet­nek, mert egyedül és kizárólag ennek szolgá­lata a fontos a mai időkben, nem a párt­érdek, és főleg nem az egyéni érdek. Imrédy Béla személvével szemben bizalommal lehet­nek mindazok, akik eddig is vezérüknek val­lották, mert csakis a nemzet érdekében cse­lekszik. A pártérdekek ma úgyis csak huszad­rangú kérdések. Sajnos, azonban nem mindenhol. (sk) Kasza p kilenced, Kaszap Újság és Légó. ima kapható könyvkereskedésben — Testvér! Ne feledkezz meg a bomba- károsultakról! Hozd be adományodat a szer* beaztőséghe! ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom