Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-08-05 / 176. szám
44. a&guseégtti 5. ZALAMKGYBI ÚJSÁG Miden légitámadás új magyar hősöket avat Csodákat művel az, akinek helyén a szíve Az egyik városban történt. A légiriadó Ihangzása után egy kétemeletes ház lakói •hantak az óvóhelyre. A ház őrségparancs- >ka, egy nyugdíjas alhadnagy, számbavette levonult lakókat, midőn észrevette, hogy második emeleten lakó özvegy asszony két termekével hiányzik. E pillanatban már a ípek dübörgése dobogtatta meg a szíveket, ajd a kioldott bombák robbanása reszkettette lieg az óvóhely falait. Az alhadnagy felsza- dt a második emeletre, hatalmas rúgással északi tóttá a lezárt ajtót, berohant a szobába i az ágyban fekvő két gyermeket felkapva, ihant le a lépcsőkön. Közben hatalmas erők ízták meg az épületet. Repeszek, téglák, bú- ♦rok, kövek repültek a levegőben. A por- dhőtől már látni sem lehetett. Mozgó lépőkön jutott le a gyermekekkel az óvóhelyre, íol a ház lakói lélekzet visszafojtva ölelték eblükre a két megmentett apróságot. * A fővárosban történt. Szakadatlanul tömőit a légvédelmi tüzérség tüze, a gránátok házainak robbanását a súlyos bombák lecsapó- ása tette borzalmassá. Egy négyemeletes ház ditalátatot kapva, alapjában megrázkódott, időitek a falak és az óvóhelyen tartózkodó 20 emberen a pánik szörnyűsége vett erőt. Isak egy ember volt közöttük, aki nem veszette el a fejét: a ház őrségparaticsnoka, egy ékmester. Harsány hangon nyugalomra intette lakókat, majd személyesen nekifogott a comszédházba vezető vészátjáró kibontásához. Irélyes csákány üt csekkel átütötte a téglákat, rajd sorjában átemelte a fejvesztett és ájult 11 apót 1 win léve lakókat. Utolsónak maga ment t. A ház légoltalmi őrségparancsnokát 120 mber hálája és köszöneté a kötelességtelje- ítés hős katonájává avatta. * Ugyancsak a fővárosban történt. Az óvó- teíyen az egyik szívbajos úriasszony ájulton sett a szomszédjára, mire ápolónője felsikolt, bogy: jaj, nem hoztam le a cseppeket! E lillanathan már erős robbanások rázták meg íz óvóhely falait. A ház őrségparancsnoka, sgy hivatalnok felesége, felrántotta az óvóiéi) ajtaját, majd eltűnt. Az óvóhelyen ülők negdermedve néztek utána. A férfiak közül cettő felugrott, hogy utána menjenek, de alig íyították ká az ajtót, midőn a légnyomás íatalmas dörejjel zúzta be az ablakokat, majd porfelhő vette el a kilátást. kiáltják az óvóhelyen ülők. — Hiszen a halálba rohannak! A két férfi lemondólag ült vissza a helyére. A1 Lg ültek le, egy pár perc múlva kinyílik az óvóhely ajtaja és ájulton esik be a ház őrségparancsnoka, kezében az orvosságos üveggel, amelyet görcsösen szorított v éres ujjai között. Arcán, karján és lábán a szilánkoktól össze v agdalva. Ahogy bekötözés után magához tért, első kérdése az volt, nem tört-e össze az orvos- ságos üveg és, hogy a cseppeket a beteg úriasszonv megkapta-e ? * Az egyik városban történt. A súlyos bombázás megszűnt, a gépek elvonultak. Korom, füst, por takarta el a napot, midőn egy katolikus pap kiugorva a fedett árokból, ásót és csákányt véve magához, szaladva nekiindult a szomszédos házak felé. A Vele volt sekrestyés és felesége félve követték. — Igen, itt valahol közel kell lenni an- i nak, mert errefelé volt a borzalmas robbanás — mondotta magában. Reverendája gátolta a futásban, a sok tör meléken, romokon többször elesett, de érezte, hogy most nincs idő fájdalomra, a lábát, testét crt sérülésekre gondolni. Elérte a bombától - csért. Hiszen itt Horváth ék árokóvóhelye volt. Látja az óvóhely gerendáit szétszórva. Azonnal ásni kezd és sérült, dagadt lábaival, erejét megfeszítve, rátalált a betemetett családra. Erre már a sekrestyés és felesége is odaért, akiknek segítségével az asszonyt, két gyermekét és a nagyapát, egy 90 éves öregembert is sikerült a romok alól kimenteni. Hozzáfogtak életrekeltésükhöz. Négy visszatért lélek emelte hál atelt szemeik az égre. A fővárosban történt. Robban As robbanást követett. Az óvóhely falairól hull a meszes a vakolatpor. Már a levegőt is elvette a benttartózkodóktók Pánik tört fci és ja;vészeké Ive keresték a vészkijáratot. E pillanatban a házőrség parancsnoka, egy kovácsrnester, megtalálva az előkészített vizet, gyorsan vé- gigíocsolta az óvóhelyet és ezzel megmentette a vesztükbe rohanni akaró embereket. Tanuljunk tőlük! A hátország is harctérré változott. — Az Isten szerelmére! Maradjanak itt! TÖKSEÖK KARÓJA Galvani kft ráriiétechnikai és villamossági vállalat, § Ealit|ersseg> — i i 2, | Nagyobb tétel rádiókészülék érkezeti raktárunkra (gramofouos rádiók is). E Felkérjük az igen tisztelt közönséget, szíveskedjék azokat Meghallgatni. 1 Egyéb vi llasios háztartási cikkekből is nagy raktárt tartunk. 1 Kérjük szíves látogatásukat. Hazafias tisztelettel 1 GALVANI KFT.j 3« Bunda, boa ; akkor jő, ha Lakj szäcstöl ralé | bundák mérték után, | rnikádók bélelése és j püéwtáss legolcsóbban íO.Laky Sándor yzEcsmösíornél Sésiflinek ZALAEGERSZEG Bethlen Gábor-u. 5. sz. Bürge képet vesz Ott kezdődött az egész, hogy péntek is volt, meg tizenharmadika is. Mellette Bürgéné még ballábbal kelt föl az ágyból. Ez már nem is légiveszélyt, hanem riadót jelent. János egész nap behúzott nyakkal járkált a cséplőgép körül és várta a vihart. — Már csak túl lennék rajta — gondolta magában, miközben a zsákokat hordta a padlásra. — legalább nyugodt napom lenne. Az asszony, mint valami légoltalmi ellenőr jelent meg itt-ott, ahol — gondolta érdemes egyet s mást szemügyre venni. Megnézte a nyárso lókat, törekhordást, kazalrakást. Elzavarta a szederfán eszegető gyerekeket, az etetőbe kerülő kévékre is vetett pár pillantást- A viliázó legény kiáltott Bürgének: — Idenézzen! Ott hát csöpp híján csodát láttak. Amint I az utolsó kévét fölemelték, egy ökölliyi nagy | mezei egér mozdult meg. Menekülni akart, I de sehogy sem sikerült neki. Alatta öt, csöppnyi \ kis állat, valamennyi az emlőkön csüngött. * Éhesek lehettek, mert az anya hiába húzta, j vonta, vonszolta őket, nem szakadtak le. Osz- j szesza(adtak a munkások, legények, íehérné- pek. Némelyik sikogatott és a szoknyáját kap- dosta, mások kedvtelve nézték: — Millen helesek! Bürgéné nagy kört kanyarított a kezével. — Ne bántsátok ükét, szegényeket! !! János sógor is figyelmes lett a tolongásra. Egy-két íéhémépet félretaszított az űtjából. — Erisszetek! Az asszony eléje állt: — Hogyne! Hogy még gyilkosságra vetemedjék ! — Mi az? — kérdezte János. — Mit köll aztat mindenkinek tudni! Egy I macskának kiskutyái születtek. Beérheti kend ennyivel is! — Nana! — felelte János, — az nem ollan o nagy csoda. — Láttam én mán ollant is, hogy I pékmesternek kém énsöprő fia' lett! I Itt volt a nagy pillanat, bog)7 Bürgéné s hallható kifejezést adjon a péntekinek, a tizenharmadik ánalc, meg a bal lábnak, a Szóval így történt! A szemtanúk az ijedtségtől csak arra emI lékeznek, hogy János attól fogva mindig az asszony után járt és kérlelte. Az asszony szót | sem szólt semmire, vasalt arcával nem vett I tudomást Jánosról. Az egereket búzáslapátra I kotorta és kivitte a szántásra. Nem történt i semmi bajuk.. János kérlelően ment utána. — Zsófi... Ahogy az egerek biztonságban voltak, Bür- I; géné fölhúzta a szemöldökeit. — Na, ki vele, mit akarsz? — Te, Zsófi... ha nem haragszol, akkor I istókuccse megveszem neked azt a .múltkori szép képet. .. A vasalt arc valamennyire megenyhült, l még mosolygott is. Dé azért kemény»» tfcrtott» f magát. I képit! Nem köll! Egye meg a fen» a kend K. L,
