Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-08-05 / 176. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. augusztus 5. Felemelték a hadisep'élyt, a hadirokkantjárulékot és a hadiárvák és özvegyek járadékát Kétszeres lesz a hadirokkantak nevelési járuléka A hadi árvák jkadékát a rendelet 'ugyancsak lelmtlif. Budapest, augusztus 4A hivatalos lap csütörtöki száma közli a kormány két rendeletét, amelyek lényeges mértékben emelik egyrészt a hadba vonultak hozzátartozóinak hadisegélyösszegét, másrészt a hadirokkan lak, hadiözvegy ek és más hadi- gondozottak járadékait. Az érj hadisegélyren- delet a hadisegélyben részesülés előfeltételéül szolgáló jövedelemhatárokat általában 25 százalékkal emelte fel. A rendelet a hadisegélyek összegeit is lényegesen felemelte, mégpedig a 12.800 lakosnál nem nagyobb létszáméi községekben a legalább középiskolai négy osztályos végzettségű avagy' önálló iparos vagy önálló kereskedő bevonultak felesége után havi 48 pengőről 60 pengőre, többi hozzátartozója után pedig havi 18 pengőről 25 pengőre. Azoknak a Levonultaknak hozzátartozói, akik nem tartoznak az előbb felsoroltak közé, a feleség után havi 36 pengőről 45 pengőre A 12.000 lakosnál nagyobb lélekszámú községekben, továbbá megyei és törvényhatósági jogú városokban s legalább négy' középiskolai osztályos végzettségű stb. bevonult felesége után a hadisegély összege havi 60 pengőről havi 75 pengőre, többi hozzátartozója után pedig havi 24 pengőről havi 30 pengőre. a többi bevonult felesége után pétiig havi 48 pengőről 60 pengőre, többi hozzátartozója után pedig 24 pengőről 30 pengőre emeltetett fel. Az ój hadisegély rend elet gondoskodik arról is, bogy a hadbavonultaknak a légoltalmi kiürítés miatt más községbe költözött hozzátartozói a magasabb összegű hadisegélyt akkor is megtarthassák, ha az új tartózkodási helyen csak alacsonyabb összegű hadisegély volna megállapítható, ha azonban az érj tartózkodási helyen magasabb összegű hadisegély járna, úgy az odaköltözött személyek részére ezt a magasabb összegű hadisegélyt kell folyósítani. A hadigondozottak járadékemelését szabályozó kormányrendelet felemeli a II. és 11/. járadék oszt áh ú hadi rokkantak járadékát. mégpedig a legénységi ellátási csoportba tartozó II. játadékosztályú hadirokkantakét havi 72 pengőről 90 pengőre, a ill. járad ék osztályúé pedig 36 pengőről 50 pengőre. Magasabb összegben áJlapíttatik meg a jelenlegi háború hadiözvegyseinek járadéka is, úgyhogy a jövőben a tiszti ellátási csoportba tartozó hadiözvegy havi 140 pengőt, az altiszti és legénységi csoportba tartozó hadiözvegy pedig havi 90 pengőt kap. Az emelés I mértéke tehát eléri a 25 százalékot. A szülötten árva a tiszti ellátási csoportban NO pengőt. Az altiszti és legénységi ellátási csoportban pedig 70 pengőt Jog kapni. Körülbelül ilyen arányban emeltettek a fél- árvák járadékai és hadigondozott családtagok, azaz a munkaképtelen szülők járadéksegélyei is®afeV rokkantotthoni, illetőleg gyógyintézeti ápolásban részesülő hadirokkantak rokkaníott- honi pótléka 20—50 százalékkal növekszik. Nagy'jelentőségűek az 19 i 4—‘18-as háború hadigondozottjainak pénzügyi ellátását emelő ren d e 1 kezesek. A hadi rokkantak járadékai már eddig is azonosak voltak a jelenlegi háború hadirokkantjainak járadékösszegeivel és ezekkel együtt emeltettek fel most is. A liiiiirokkantik gyermekeinek nevelési pótlékát, továbbá a hadiözvegyek és h ad lárvák járadékait azonban a rendedet az eddigiek kétszeresére emelte fel. Ez a rendelkezés számos jogos panaszt orvosolt és megnyugtathatja az előző háború hadigondozottjait, hogy a kormány a hazáért hozott áldozatukat semmivel sem tartja kisebb értékűnek, mint a jelenlegi háború állj dozataiét. Az i920-as évek folyamán járadékmegváltásban részesült hadiözvegyek segélyösszegeit a rendelet ugyancsak az eddigiek kétszeresére emelte fel. (MTI) Bélyegzőt í Zalaegerszegen a Cserkészboltban rendeljen Bárhol hirdetett szépirodalmi kinyv hmpható és rendelheti ff Gógánhe^yfordulat Irta: Legény Elemér Benczúr-utcai otthonunk kertjébe július 2-án éppen abban az időben, mikor a jaki miniatürbazilikában vasárnapi déli misét szoktunk hallgatni, egy kétszázötven kilós bomba hullott, de nem robbant fel. A szomszédos Fellner-ház teniszpályájára esett ugyanilyen nagy bomba már felrobbant, roppant krátert ásott és betörte az összes kertrenéző ablakokat, a mi lakásunk konyhájának és cselédszobájának ablakait is. Nem messzire a 9-es számtól, a Liget felé van ímrédv Máv. elnöknek (Béla unokafivérének) kis palotája, a nem tudom milyen nagy bomba ezt telibetalálta. A Máv elnök és a felesége egy-egy kis irat- táskával jöttek fel riadó után az óvóhelyről. A Máv. elnök kicsit sápadtan, de mosolyogva így szólt irattáskáját magasra emelve.: a múltból mindössze ez a kis emlékem maradt ... Azóta egy rabamenti faluban élünk, ahol subalpin levegő van, gyuntaszagú fenyvesek feketéinek a dombok oldalán és valahányszor mély medvemorgással irdatlan magasságban elhúznak az ezüst haláíhalak rajai felettünk, halk rettegéssel arra gondolunk, hátha a Liberatorok valamelyike éppen azt a bombát viszi a hasában, amely a Benczúr-utca 9-et teli betalálja és a földszint 5-öt rapittyára vágja. — Oh sóhajtok szívre szívóit sóhajjal — akkor elpusztulnak a barna f edelű naplói űzetek is, amelyeket hajdanában-daná- ban Zalaegerszegen, a Batthyány-utcában, aztán a hídon túl, a Hajmássy-házban (a másikban) írtam. Éppen elmenekülésünk előtt olvasgattam estente belőlük. Az egyiknek a címkéjén szép árnyékolt írással ez áll: »A nyár.« A másik fedelén már hosszabb a cím: »Mit súgnak a kertben a vadrózsabokrok és a patak miről mesél.«, Ez a kert, túl a patak kőhídján, Kaszaháza felé, a Hajmássy-ház kertje volt, amelyben pontosan középen egy vadgesztenyefa állott és a bejáratot a vadrózsabokrok ha Sovány rózsaszínű bimbócskái őrizték tavaszonta. Fenn az emeleten pedig egy arany hajú második vagy harmadik polgárista lányka verte a zongorát. Búsan gondolok ezekre a ceruzával, alig olvashatóan írt naplókra mostanában. Ezekből olvastam estelente, mielőtt a rádió kémén yhangú jelentője megrázott bennünket, hogy: »Légoltalom vigyázz, Budapest«, mi pedig elzárva a gázcsapot, kinyitva az ablakokat, már tapogatva, koromsötétben, feleségem pedig eíőresietve, hogy elfoglalja őrhelyét, mint légó helyettes parancsnok, magam pedig kézbe ragadva a légótáskát, búsan bandukoltam a fekete udvaron át az óvóhelyre. Ki tudná pontosan leírni az agy velőnek azt a pontos ós csalhatatlan munkáját, amely- lyel egy illat nyomán visszavezet bennünket teljesen elveszettnek hitt idők, napok tájaiba. így vezetett el engem ez az illat nyomán elindult vegyifolyamat olyan édes és régi napok hangulatvilágába, amelyek fölé még a ferenejózsefx idők kék ege boltozó- <lőtt. A nagyanyám szőllejében járok most boldogan, újra, azóta, hogy egy kis zsúptetős parasztház széna padlása előtt, alacsony gyümölcsfák alatt elmegyek. A »Gögánhegy- fordulaton«, így jelezte a szőlőhajlék kis helyrajzi táblája a boldog hegyet, az álmök szé- dítően boldog, kok, zöld és aranysárga napjait töltöttem, a hajlékból kicipelt, egy darabban lévő, súlyos, porcellángombos biedermeier dívány deréka Íjon hanyatt fekve. Tahy Rozália volt a nagyanyám, az első zalamegyei nyomda tulajdonosnője. akinek első ura Strohmayer György volt. A régi temetőben ma is áll a sírbolt felett a kő kereszt kétfejű sassal díszesen, mert abban az időben a nyomdász- mesterek privilégiumukat a császártól nyerték, meggypiros bársonytáblába kötött diplomán, amelyről a kétfejű »asós pecsét függött selyemzsínorón alá... Uzv. Tahy Gyuláné, azaz, hogy Tahy Rozália könyvnyomdája előbb egy, ma már elsüllyedt Jákum-utcai házban volt. Innen indultunk ki a szőlőbe édes és meleg nyári reggeleken. Nagyanyáin keménykötésű, biedermeier korbeli nagyasszony volt, és az unokája, nyápic és érzelmesszív ű, naplókat írogató gyerek, aki a világot az érzelmes romantika - torzító lélekszenüivegein át nézdegélte. De tele is volt ez a világ illattal, szépséggel. Mikor a nyápic, nagy orrú gyermek a Gógán hegyről lenézett a városra, a Zala ezüstszatagja mellett legelésző kisebb-nagy óbb házakon, az új, gimnázium frissen piros tetejére és az ősi fehér templom kétágú őrállására, akkor úgy érezte léte a (gyerek, övé az élet... Este Pajzsokkal vonultunk haza és Dezső házunk előtt takaródét fújt a vadászkürtjén. Egy gyöngyszem pergett le életünk gyöngysoráról, de az emléke megmaradt és a naplók őrzik a gycrck- betűlc ezreit. De újra vonulnak a légi gyilkosok erődjei. Talán éppen azért, hogy plpusztítsák az ón ba mafedelű napló füzeteimet ...
