Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)
1944-04-29 / 96. szám
a. ZALAMEGYEl ÚJSÁG 1944. áprifi* 29. &ül 5 leány ép 3 fiú él. Mind erős, fejlett gyermekek, 23 éven alul. Ismerősként fogadnak. INem csoda. A kis Lajcsival nagyon jóban vagyunk. mivel néhányszor sikerült kikénysze- rftenem tőié. hogv arrajártamban huncutkásan megdobáljon. Gálné is viseli az édesanyák keresztjét. Pár évvel ezelőtt egyik kisfia játékból rácél- *ott az édesapja csőszpisztolyával és kilőtte az egyik szemét. Meg tudna ilyent bocsátani más. mint az édesanya? Éppen úgy félti, éppen úgyj •zereti csintalan gyermekét is, mint a leg job- feilt. Anvaszív — anyasors. De szép. Rókafara érek özv. Poke Jánosáéhoz. Ki- miny. vézna asszony. 7 gyermeket nevelget niagy fáradozással, s közben vezeti a hétholdas gazdálkodást. Nincs nagyobb igénye, minthogy gyermekeit ellássa, s a mai szűkös viszonyok közül kivergődjék. A szegénység idevetette árnyékát a kicsi fészekre,-pedig a 6 le- ítnv között akad, akit érdemes lenne kiérne Ini. A 15 éves Magda páratlan kézügyességének híre idegen vármegyébe is eljutott, de, sajnos, megmozduláshoz nincs erejük. A küzdést azonban nem adják fel. Törik a földet, vetik a magot 21 éven aluli erejükkel és gyenge édesanyjukkal. Még egy asszonyt meglátogatok falumban, hogy aztán távolabbra is eltekintsek. Kovács Istvánná 8 gyermekes édesanya fogad a faluvégen. Szívesen beleegyez ő is, hogy megemlítsem nevét az újságban. Bár hamarosan köm - nyes lesz a szeme, mert — mint mondja —' •ok lenézést és megbontást kap. Ne sír jon azért, Kovács néni, — mondom —, hiszen csupa érdem ilyen aranyos apróságokat felnevelni — és már fel is kapom \ ölembe a legkisebbet, a pirosarcú, ikétéves Katókát. Cg\' megbarátkozunk, hogy Katókát grak csellel tudja visszatartani édesanyja, hogy velem ne jöjjön. Jöttömben még visszanézek Kovácsék kertjére, amely tarka virágjairól híres és az ablakokból sen» hiányzik egy-egy pompás, cserépvirág. „ Lám, ahol virágosak a szívek, ott még a föld is szebben nyílja a növényvilágokat. Még két édesanya van hátra, de hozzájuk már nem tudok elmenni, csak leányaik útján érdeklődöm meg a szükségeseket. Polgár Istvánná zalaistvándi asszonynak 5 édes és 4 nevelt gyermeke van. Máriával, a pacsirtatorkú, örökké jókedvű, fiatal leánnyal beszélgetek, aki most szokatlanul komoly arcot vesz fel. Édesanyja arcának egy lialk vonása szökik szemébe, ahogy, küzdésüket az élettel vázolja. öt katonaköteles fiú van családunkban és kettő most is katona, — mondja — és lehajtja a fejét. Most már megértem Polgár Istvánnéí, miért aggódó a nézése, miért bujt el arcáról a mosolygás. De tudom, hogy egyszer' annál mosolygósaid:» lesz anyaarca, majd. ha küzdelmes életére az Égtől kap koronát. 13 gyermeknek adott élei bot s akik közül 7 szólítja ma is édesanyjának. Ahogy így visszatekintek a neveken, örömmel állapítom meg, hogy egyetlen idegen hangzású név sem fordul elő a 11 család között,/ Mielőtt pontot tennék írásomra, kikényszerül belőlem a vallomás, hogy soha több szépséget és jóságot nem tapasztaltam az emberek között, mint ezen az egyetlen napon, amikor az édesanyák legjava és a gyermekek legszebbje szórta rám mosolyát, szívének melegét, amely önkénytelenül is ajkamra csalta, a szót: C — Istenem, de jók is az emberek. . . Legyen most ez a kis betűraj hála és köszönet minden sokgyermekes édesanyának, akik önfeláldozó hősiességgel gyarapítják a nemzetet és drága emberlelkekkel ajándékozzák'meg egykor az Eget. Novak MáriaTavasz a Balatonon Márkus Dezső rádióelőadásából Bslaloafüred, április hó. j Télapó hátára veit* hópelyhekkel tömött j zsákját, leakasztotta a hegycsúcsról a szelet, 1 vállára kanyarította és átlépve a kiolvadt Bala tont, eltűnt a nagy hegyek mögött. A Nap, hegy, völgy, hóvirág, ibolya, langyos szellő és kelepelő gólya pedig felszabadultan zengték: Elment a tél! Megjött a tavasz! ... A levegő lassan felmelegszik s a somogyi oldal fehérfalu házai eltünedeznek a tiszta reggeli napfényben A halak nagy csoportokba» v#nuinak a viz szélére, a jsekélyvizü nádasba, egészen az országúti^, ameddig a megduzzadt tavaszi Balaton vize ér. A fajfenn tartás csodálatos munkáját végzik, s az ívás a petelerakás ösztönös kőv terményének tesznek eleget. Bódáltan mágállnak a levágott nádcsonkok védelmében s nem veszik észre a gumicsizmában, vagy mezítláb óvatosan lépegető szigonyos suhancot, aki egy két méterre meg j közelítve a világról teljesen megfeledkező halat, j hirtelen lendülettel a hát La döfi a két, vagy háromágú szigonyt. A parton kiváncsiak sorfala lesi türelmesen a tiltott halifogást, mígnem a kiállítsd figyeiö füttyjele jelzi a kerékpáros, ; kakastollas csendőr közeledtét, mire minden szigonyos hanyatt homlok menekül száníóíöldön, < réten át, a kerékpárral járhatatlan terepen a j falú felé. A nézők serege pedig folytatja kényelmes sétáját a tó partján s élvezettel szívja be a friss vizszagot. A tihanyi hegyoldal is levetette, kopott, barna ruháját, s élénkzöld szi névé! hivogaíón mosolyog messziről az emberek szemébe. A vizenyős réten hosszú útról érkezett piroslábu gólya keresi betevő falatját a megriadt békák közi, majd méüóságleljes csodálkozással néz szembe az utrél bámuló városi emberekkel. Sovány, sápadt siklók próbálgatják téli álmuk után újra úszó tudományukat s bő halzsákmánnyal igyekeznek elvesztett testsúlyukat visszaszerezni. ... A tó partján huzócó műúton kerék páros lányok, fiuk száguldanak élénk csengetéssel, s tántorgó, újszülött, rozsdaszinü gyik- csemeíék bizonytalan léptekkel igyekeznek át az utón egyik árokból a másikba, a halálthozó kerekek előtt. Ifjú békák tapasztalatszerző utakra indulnak, eltévednek, s az ut közepén kérked nek ugrótudományukkal a gyikifjoneok előtt, s csak az autógázoíás után döbbennek rá béka- anyó intelmére; A fehér útra ne menjetek, mert eltaposnak a kerekek! . . . Most egyszerre nagy, sötét folt v*- íödik a vízre, s lassan eltakarja a napot. Mintha zöldszinü lepedő borítású az egész tavat, olya» a Balaton Egy egy kövér csepp hullik tetejére, majd megered a langyos tavaszi zápor s foko zatosan végigpásztázza az egész vuet Keszthelytől Kenéséig. Hamarosan túljár azonban az almádi öblön s az újra előbukkanó Nap folytatja útját Füred fölött az aszófői hegyek felé. A vízről tovahuzódott a zöld takaró s a ringó, vékony nádszálakoa nádi verebek ráze- galják toilaikról az esőcseppek gyöngyszemeit, A nedves leve:eken éhes csigák keresik táplálékukat, s a békák kíváncsian dugják ki fejük«t a vízből. Az üres zenepavilonban egy fiú és leány keresett menedéket az eső ellen, s még most is összebújva nézik a vizet. Talán észr« sem vették, hogy elvonult a zápor, mert szivükben addig is sütött a tavaszi Nap melege. A legyek megrész.egülten sütkéreznek a csillogó sásleveleken s csak a villámgyorsan dolgozó békák sötét gyomrában ébrednek az andalitó tavasz veszélyes voltára. ... A Nap lassan lejjebb csúszik az égen és sugarai mind ferdébben érik a vizet Az árnyékok megnyúlnak s az aszőfői hegy beleharap a vörös korong sarkába. Mint többet és többet harap le belőle, mig végül elnyeli az egész Napot. ... A fenséges csendhez a Balatonba | siető patakocska csobogása szolgáltatja az állandó zenét. Pillanatokig, percekig teljes a csend. ] A iuisó partról áthailik a robogó vonat zakatolása, amint Pest felé szalad. A csendes viz- ! ttikröí ficánkoló halak fodrozzák, vacsora utáni fürdésüket végezve Vizi bogarak usziíak zajta lanuí a viz tetején, s csak vékony, előrehaladó ékalak jelzi útjukat. Estimára kondul a füredi templom harangja, szavát átveszi a tihanyi is, majd az egész Balaton fölött lágy harangszó hirdeti a békés nyugovóra térés idejét. Apró, szaladó fénypont vész el a mesz- j szeségben s a békaprimások hangolnak, hogy j elkezdjék órákik tartó tavaszi hangversenyüket. A felhődarabok kifényesítik a csil'agokat, letisztítják az eget, s a Hold ezüsthidat ver a j vizen, s megkezdi őíködő útját a tavaszi Balaton felett. Akihez legutoljára jutok, Pintér Ferenc né, ftaszilómajori gépészkovács felesége. Hét gyermeke közül egy rckruta fia van: köztük a legkisebb 6 éves. Idővel 5 katonát tud adná ő is a hazának. Pintérnét érdekes körülmények között ismertem meg. Egyik nyáron Tasziló közelében dolgoztunk, s mivel alaposan megszomjaztunk, bementem a majorba vízért. Igaz, kicsit aggódtam, mert azt hallottam, hogy a majorban nem szívesen adnak vizet. És Pintérekhez vetődtem be. Félve adtam elő kérésemet, d!e annál nagyobb lett a meglepetésem, amikor la jé pohárnyi friss vízen kívül, amit megittam, még egy üveget is kölcsönöztek s uztj is megtöltötték forrásízű hűsítővel. (Pedig a kút ugyancsak nem az udvarban fakad). Ebből már gondoltam, bogy Pin térné jó asszony és nem hiába szerettem taszilói osztálytársaim közül legjobban Bözsit, a fekete Pin tér-leányt, tiki most az adatokat szolgáltatta. Körutam befejezése előtt még meg kell említenem az én fehérhajó nagyanyámat is, aki I A hulladékgyűjtés hazafias kötelesség! Gyűjtsük össze a hulladékpapírost, mert a papirnapok alkalmával leventéink érte jönnek! Országos papirnapok: május 8-9-IO-IM2-én A zalaegerszegi gyűjtés időpontját később közöljük. , • ... 1
