Zalamegyei Ujság, 1944. január-március (27. évfolyam, 1-73. szám)

1944-02-04 / 27. szám

ZALAMßGfKI ÚJSÁG 1. 1944. február 4* *Jilm~£tinfíáz Csütörtökön este mutatta be a helybeli kamaraszínház — a vidéki színpadokat meg­előzve — Vaszary háborús darabját, az »Egy nap a világ«-ot. A darab azzal kezdődik, hogy megszólal a sziréna és a kis emeletes villa lakói levonul­nak az óvóhelyre. Már javában tart a bom­bák robbanása, amikor betámolyog e^y, kissé ittas, szmokingos fiatalember az óvóhelyre, ahol éretlen vicceivel és komolytalanságával mindenkit felbőszít, de különösen a házban lakó akadémista lányt, aki jelenleg vöröske- resfetes ápolónő az egyik hadikórházban. S amikor szemére vetik a támolygó fiatalember­nek, hogy amíg mások komolyan dolgoznak, ugyanakkor ő léhán pocsékolja az idejét, a he­lyett, hogy maga is részt venne a háborús mun­kában. Ekkor vallja be a fiú, hogy nyolchóna­pos kemény csaták után először jött haza Bu­dapestre kétheti szabadságra, hogy egy kicsit embernek érezhesse magát. Ma pedig azonnal felvette a szmokingját, piros rózsát tűzött a gomblyukába és a menyasszonyával együtt mennek a Moulin Bouge-be mulatni, tán­colni, mert megtanulta ő ott kinn, hogy csak egy Hap á világ. X/. óvóhely közönsége egy csapásra elnéző lesz és szeretettel rajongja körül a hőst. A második felvonásban megtudjuk aztán, hogy a szegény fiút elhagyta a menyasszonya és azonnal jelentkezett is újra a frontszol­gálatra. Mivel senkije sincsen a világon, fel­keresi az előbbi este megismert ápolónőt, hogy legalább valakitől búcsút vegyen. Sok rábe­szélésre enged a lány és elmegy vele az utolsó éjtszakán szórakozni. Majd reggel kikíséri az állomásra is. A harmadik felvonásban a vergődő ápoló­nővel találkozunk, akinek tudtára adják, hogy, a páncélos tiszt elesett. Nem eszik, nem iszik hosszú heteken át, amíg végre jóbarátja, a fiatal és szerelmes orvos nehezen rábeszéli arra, hogy együtt menjenek el szórakozni. Is­mét a Moulin Rougeba mennek, ahol ugyan­azon a helyien, ahol valamikor ő ült a páncé­los tiszttel, ül a halottnak hitt tiszt, de lelké­ben és testében teljesen összetörve. Megrázó jelenet játszódik le a két szerelmes között, amikor a fiú ki akarja ábrándítani, hazudik és elutasítja a lányt, közben szemében ott bujdosik a borzalmas fájdalom, amely örökre gyógyíthatatlan marad. De nem is mozdul a helyiéről. S amikor Anna, az ápolónő remény­vesztetten eltávozik, Péter, a páncélos tiszt, ruhatárát kéri, amely két mankóból áll. Éppen íeltápászkodik béna két lábára, amikor Anna egy pillanatra visszatér. A jelenetet lehetetlen könnyek nélkül végignézni, különösen annak, akinek lélekben, vagy fizikailag köze van eh­hez a háborúhoz. Mindketten felsikoltanuk a szörnyű találkozásban és a lány térdreveti ma­gát a fiú előtt és megmondja, hogy most már semmi körülmények között sem tágít mellőle, mivel tudja úgyis, hogy csak a nyomorult,-ága miatt akarta elűzni maga mellől. Ebben a pil­lanatban lép be az orvos is, aki a lányt felej­teni hozta s amikor látta a szörnyű mankókat, bocsánatot kérve szorítja meg a béna rokkant kezét. A zalaegerszegi közönség az előadások utált azon szokott versenyezni, hogy ki men­jen ki előbb a teremből. Most azonban a darab végével senki sem mozdult a helyéről, hanem perceken keresztül lelkesen tapsolta a darab szereplőit: Sándor Annát, Péterí'fy Antalt, Pe- tőhá/i Miklóst és Pataki Erzsit. Nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni, amikor kiemeljük Sándor Anna tökéletes alakítását, aki lelki rezdülésekkel, hanggal és igazi hulló könnyek ­kel hozta elénk az önfeláldozó ápolónő szere­pet. Méltó és mindenben tökéletes társa volt alakításában Péterífy Antal ebben a szerepé­ben is, mint már többször megmutatta, hogy komoly művész, aki lelki elmélyüléssel alakítja drámái szerepeit. Kisebb szerepe volt ugyan Petőházinak és Pataki Erzsinek, de mindket­ten kiegészítői voltak annak a tökéletes mű­vészi alakításnak, ami a színpadion lepergett előttünk, fflatky László, Bikás Mária, Ottlaki FERENC JÓZSEF KESERÜVIZ Péter szintén élet szagnak voltak az óvóhelyi szerepükben. Két új színészt is láttunk fel­tűnni. Mindkettő jól mozgott, különösen fel­figyeltünk a fiúra, aki mozgásában igen ha­sonlít liajmásy Miklósra. Mindkettőből lesz va­lami. Ma este isinél 6 órai kezdettel az »Egy nap a világ« kerül színre, reméljük, nagyobb érdeklődés mellett, mint csütörtökön este. Ezzel búcsúzunk is a színháztól, őszinte örömmel töltött el bennünket az a szép si­ker, ami a kezdéskor megnyilvánult. Sajnos azonban, a külső körülmények elvették a kö­zönség kedvét a színházbaj árastól és így a megérdemelt támogatás helyett üres széksorok tárultak minden este a színészek elé, ami bi­zony nagyon megcsappantja a színészek játék­kedvét. Azonban így is becsületesen ldszolgál- |ták a közönsáfg(et s reméljük, jobb körülmények között, több anyagi sikerrel szerepelhetnek nálunk. Az Edison mod műsor«: Pénteken fél 6 és fél 8 órakor: GRÓF MONTE CHRISTO I. rész: Az If-vár foglya. (14 fejezet)» 5-én, szombaton háromnegyed 4, fél 6, fél 8, 6-án, vasárnap 2, háromnegyed 4, fél 6, fái 8, bétfőn fél 6 és fél 8 órakor: GRÓF MONTE CHRISTO II. rész: A bosszú. (16 fejezet). ***Aß**MAMW****H*m*MmAfiAfi0*fimßi HIRDESSEN 4 XAE4MEGYEI ÚJSÁGRA^ — Nőgyógyászati megbetegedéseknél gyakran már egy kis pohár természetes »Fe­renc József« keserűvízzel is nagyon könnyű, lágy bélkiürülés érhető el, ami igen sok eset­ben rendkívül jótékony hatással van a beteg szervekre. Kérdezze meg orvosát! eMpráfíiróeiémÉ Mfedea szó 8 fillér. A vastag betű duplái? **áraí£, A cím a kiadóban feladott hirdetésed !*&®eiési díja 50 fillér. Az üzlet, az ipar és a m»i kereskedelmi élet lelkic a hirdetés. Hirdesse minden el­adni-, vagy venhivalóját « Zalamegyei Új­ságban. . _________ Egy kitűnő állapotban levő mély gyer­mekkocsi eladó. Érdeklődni Zalaegerszeg, Ra­ji kóczi-utca 16. Majorgazda állást keres április 1-re 15 í éves gyakorlattal. László István gazda, Ha­gy árospuszta, iu. p. Alsóbagod. Uszályos menyasszonyruha eladó. Cím a kiadóban. > IMMM ZALAMEGYEI ÚJSÁG Készült a Zrinyi Nyomdaipar Rt. gépein, Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Nyomdabérlő: Felelős kiad«: GAÁL ISTVÁN ! Az orosz viharban Irt«: dr. Simányi Ernő és Nehbswb Ernő. XXV. A többiek megértik, hogy Halmos táma­dásra készül. Segítségére sietnek: — Mi az, koma? Mit iszol olyan suttyom­ban? Tán csak nem valami borkülönlegesség t — Nem! Nem! Semmi! Mazsolabor! — Miért bújsz akkor úgy el vele? — Hadd lássam csak! — mondja Ernő # elcsen egy butélia bort. — Aha, most már értem! Kaukázusi bor* Hogy jutottál hozzá? ’ , Halmos ügy tesz, mint akinek kellemet­len a felfedezés. — Jő, jó, azért nem kell annyira lár­mázni ! Ernőt nem lehet elhallgattatni: — Nem úgy van az, pajtás! Elő azzal « jó kaukázusival! Mi is-hadd kóstolunk belőle. Nem lehet így kinullázni a loska-társakat.! Halmos kellemetlenül bár, de beleegyezik: — Nem bánom! De öt rubel egy üveg. Ha megfizetitek, négy üveggel eladhatok. Ernő jelentkezik: — Egy üveggel megtartok. Előkotorássza <az öt rubelt, kifizeti és át­vesz egy üveg finom teakeveréket. Sturmán is vesz. Magyar is. Bleyemelfl felcsillan a szeme: — Adhatnál nekem is egyet. Estére ven­dégül hívtam Hoffmann zászlóst egy kis ha­zaira. Jól esne melléje a jó borocska. Halmos úgy tesz, mintha nem szívesein adná: — Ha a loskámbeliek beleegyeznek, mert tudod, először mégis a legszűkebb család... Hiszen megérted, ugye? ’ Bleyer könyörgésre fogja a dolgot. Szó szót követ. Ez is, amaz is akarná a bort. A vé­gén aztán mégis csak megegyeznek, hogy szét­osztják maguk között a megvett három üve­get és végeredményben Bleyer is fogolytárs* hát átengednek neki egyet. Bleyer boldogan szurkolja le az öt ru­belt és nehogy visszacsinálhassák az üzletet, elrohan a hashajtóval. Kárörvendő nevetés kíséri útján. Már előre mindenki a póruljárt Bleyeren nevet... Estéiig nem is beszélnek másról. Bleyeren mu­lat az egész loska. Este már korán figyelőőrt állítanak Bleyer loskájának ablaka alá és türelmetlenül várják az elkövetkezendő eseményeket. Nyolc óra körül járhatott az idő, amikor Illing Róbert, a figyelő, beront és boldogan hívja társait: — Gyertek, fiúk! Együtt vannak! Versengve futnak mind a szomszédos loska. ablaka alá, s felváltva, egymás mögött, ágas­kodva lesnek be az ablakon. Kicsiny petróleumlámpa fényénél egymás , Inellett ül a két sógor. Falatoznak, Bleyer \ tölt a poharakba. Kocintanak. Felhajtanak egy | pohárral. — Mit szólsz hozzá? — kérdezi Bleyer. — Jó! } — Ízlik? No még eggyel! Uira tölt. Kocintanak és kortyán tan ait! I egyet. — Te! — mondja Hoffmann. * — Mi az? — Mintha kicsit savanyú lenne! — Azon segíthetünk! Teszünk bele egy kis cukrot. Megcukrozzák és úgy isznak. — Mit szólsz hozzá most? — Most már igen! — Kaukázus-bor! — büszkélkedik Bleyer. — Kitűnő is! — Az ember érzi, hogy bort iszik. — Annyi bizonyos, hogy ilyen erős bort még sohasem ittam. Az összeesküvők fuldokolnak, dülöngélnek a nevetéstől. Alig bírnak már magukkal, d© azért nem érik be ennyiv el. Sokat szenvedtek a Mikos-v iccék miatt, amely in.yefogyottnak i mutatja be az idegenbe csöppent magyart. Ezt j alaposan meg kell bosszulni. Tudja meg a i sógor, hogy nem jó a magyarral sokáig pac­I kázni. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom