Zalamegyei Ujság, 1944. január-március (27. évfolyam, 1-73. szám)
1944-01-03 / 1. szám
2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. január 3» Inuknál ritkaság, kiváló szónok is. A rendkívül magas kitüntetéssel kapcsolatosan dr. Brand Sándor alispán a varmegye nevében a következő táviratot intézte vitézi Oszlányi vezérőrnagyhoz: Zala vármegye liiözönsége. a a ármegye tisztikara és a tör- Hehelmi a ármegye tisztikara és a történelmi vármegye minden becsületes hű fia nevében büszke örömmel fejezem ki a katonai erényiek legnagyobb megbecsülését jelentő legmagasabb feltüntetés alkalmából így őszinte szívből fakadó szerenesekívánatainkat, amely kitüntetés azt a férfiét érte, akinek hősiességét és vitézségét csak a zalai honvédek iránti szeretet és megbecsülés múlta felül. A Zrínyiek földjét a történelmi Zala vármegye határait védő tábornok neve bele fog kerülni azoknak galériájába, akikről elsősorban a hadtörténelem, a magyar honvédségi története mindenkor példaadóan fog megemlékezni, de akiről a zalai honvéd jogán a zalai nép megbecsülésben, tiszteletben mindenkor részt kér. Különös kitüntetés ,a vármegye fiainak, hogy az ő parancsnokuk nyerhette el elsőnek az új világháború legmagasabb kitüntetését, amely körülményről vármegyém leszerelt katonait büszke öntudattal és a vármegye lakosságát azzal fogom értesíteni, hogy az mind- nyújunkban és a félmillió lelket számláló vármegye lakosságában örökre élessze és .fej lesz- sze a hazaszeretet tűzet. Erre a táviratra vitéz Öszlányi Kornél vezérőrnagy a következő távirattal válaszolt: A vármegye közönsége és tisztikara neveljen hozzám intézett, meg nem érdemelten kitüntető meleg elismerő szavakat mély hálával köszönöm ezúton és köszönöm Zala fiainak, az utóvédek utóvédjeinek dicsőséges helytállását. Isten áldása legyen a vármegye minden becsületes bű fián. A vármegyén kívül Zalaegerszegről töb-* ben is személyesen keresték fel táviratban a kitüntetett vezérőrnagyot, közöttük Brand Sándor dr. alispán és Mindszenty József pápai prelátus is. A vármegye részéről magunk is Isten áldását kérjük a vitéz magvar katonára. Mocsárrá vált az olasz hadszíntér (Nápolyból jelenti a MTI): Alexander főhadiszállásáról jelentik: Ezidőszerint Olaszországban olyan rossz az időjárás, mint amilyen még sohasem volt a szövetségesek partraszállása óta. 24 óra leforgása alatt a hadszíntér teljesen megváltozott. A keményre fagyott utak mocsarakká változtak. A kedvezőtlen időjárás miatt a harc csaknem teljesen megszűnt. Dr. Csóka Ferenc válasza a „Valami nincs rendben Csáktornyán“ cikkre* Csáktornya, 1943. december 21. Dr. Csóka Ferenc s. k. áll. kereskedelmi 1 középiskolai és közs. iparos és kereskedő tanonciskolái igazgató. * Bár a fenti közlemény nem cáfolja cikkünk állításait, a sajtó rendelkezések kényszerítő hatása alatt helyt adunk annak. A szerk. Mit ajándékozott a Magyarság karácsonyra olvasóinak Ugy-e nem lehet hallgatni .karácsonykor ■az Ur Jézusról, az Istenfiáról, a Megváltóról, Aki a másvilágot, az örök boldogságot nyitotta meg nekünk; egyúttal megmutatta, hogyan is kell élnie az embernek a földön az| isten akarata szerint. Krisztus kovásza megerjesztette a földet. Hatása alól ma már nem tudja kivonni magát senki. Különösen nem Magyarországon. Hiszen Szent István óta hazánk keresztény, s a magyar nép lelkét égésién átitatüi a kereszténység. Ezért kellett a Magyarságnak is a karácsonyi számban Krisztusról írnia. Bár ne tette volna! Eddig is ismertük ennek a lapnak a szellemét, amelyet a nyilakkal eltorzított kereszt határoz meg. Tudtuk a Magyarságról, hogy (az Egyház, az igazi kereszténység ellensége. Megdöbbent mégis, szomorúvá tesz bennünket a vezércikk, amelyet Ráttkay B. Kálmán, a felelős szerkesztő tesz le olvasóinak karácsonyfája alá a szeretet ajándékának. Ha pokolgépet gyújtott volna gyertyák helyett, amellyel el akarja pusztítani a jelképet, a karácsonyifát, meg azt is, amit jelent, nem lelt volna annyira lehetetlen a tette, mint amikor így. a barát, a keresztény álarcában támad Krisztusra éppen karácsony; szent ünnepén, f ájdalmas lett volna, ha egyszerűen egy ember tette volna valahol, a földgömb másik felén, de kétszeresen fájdalmas, hogy magyar földön történhetett meg, itt: költöttünk'. Ráttkay R. Kálmán ugyanis Bénán Ernőinek, a hírhedt francia írónak könyvéért Vie de Jesus, Jézus élete, rajong a megváltás nagyj ünnepén. Ebből merít ihletet, hogy karácsonyi vezércikket írjon. „ Nem beszélünk most arról, hogy az Egyház indexre tette a könyvet, amelynek értelmében kiközösítés (terhe mellett tilos az elolvasása. Ez nem jelent nekik semmit, akik máguk közösítették ki magukat az Egyházból. Arról sem beszélünk, hogy Franciaországban is nemcsak szégyenük ezt a könyvet, de isszák keserű levét annak az életmegoldásnak, amelyet az ilyenfajta munkák honosítottak meg az országban, amelyben éppen a belső rothadás miatt egyre ijesztőbb a pusztulás. Nem is ajánlunk más forrásmunkákat, — mert volnának Didón, Berthe, Dupanloup, Balits, Loh- inann könyve, vagy akár Papimnek a Krisztus története, hogy a Szentlelek sugalmaza- sából írt Szentírást ne is említsem - úgyis tudjuk hiába. Ezek a világos munkák sötét szándékok megvalósítására item alkalmasak. Csupán szjemügyre (vesszük, meg kiegészítjük a cikket, — hiányok bőven akadnak mert le kell leplezni a »betörőt«, amint .Ráttkay R. Kálmán magát nevezi és védi. Hiszen, aki a lélek kincseit Rabolja, attól az Ur Jézus figyelmeztető szava óv: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, inkább azoktól féljetek. akik a lelket ölik meg. i Ezt írja a Magyarság: »Ä minap Henan csodálatos könyvét lapozgattam, a címe: »Jézus I élete« (Vie de Jesus!) Megrázó, felemelő, csodalatos könyv! Nem csoda, ha megjelenésekor (1863.) hatalmas vihart támasztott ez az írás.' És megérthető az is, hogy a hivatalos Egyház megtagadta Benannak, ,a volt teológusnak, a College de France és a francia Ákadíétrnifi halhatatlanjának Jézus könyvét. A hivatalos vád ellene ,az volt, hogy csak vétrből-húsból formált, köznapi, egyszerű embert, — nagyon is embert rajzolt meg négyszáz oldalon keresztül, s a tudós kezei között elsikkadt, az örök isteni! A theológus Bénán tehát egyházi ítélettel elmarasztaltatott: az ilyen ítéletek pedig megfellebbezhetetlenek...« Az igazság ezzel szemben: Henan Krisztusban dogmában vallásalapítót lát. Az életben előforduló természetfölötti jelenségeket a mithosz terhére rójja, amelybe belejátszik Krisztusnak, »a sötét óriásnak« (így Renan) beleegyezése, aki mikor derűs, galileai lelkűidével nem ért el hatást, keserű prófétává, sőt forradalmárrá lett. Ez vitte a halálba. Hát itt van »a megrázó, felemelő, csodálatos könyv« Istent-káromló rövid tartalma. Meg mit is gondol az illetéktelen, szűklátókörű Magyarság? Lehet-e mellékesen venni a kérdést, Isten volt-e Krisztus? Nem veszi észre, hogy ezen áll, vagy bukik a kereszténység. Ha ugyanis Krisztus nem Isten, akkor lehet vallási hős, de nem a világ Megváltója. Ha Krisztus nem Isten, akkor besorolható a többi vallásalapító Buddha, Konfutse, Mohamed közé. Ha Krisztus nem Isten, mit érnek; a templomaink a tabernákulumokkal, a gy óntatószékekkel? Ha Krisztus nem Isten, miért tartanánk a parancsokat, amelyek az elevenbe vágnak? Ha Krisztus nem Isten, akkor a kereszténység nem jó másra, minthogy igazolja árja származásunkat. Igen, a faji származás nevetséges vesszőparipájának kedvéért nyargal Renan nyomában és megfellebbezi a maga mindenkinél felségesebb trónusához az ügyet. Ezért lelkesedik a nyilas író: »Renan a történetíró Strabo nyomán megállapítja, hogy Jézus idejében ezt a lenézett Galilea-tartományt nemcsak zsidók lakták, hanem együtt a zsidókkal föníciaiak, sziriaiak, arabok és nagyszámban görögök js. Ezeknek a nemzsidó faji- ságúaknak áttérése a héber hitre az időbe*»:, nagyon kézenfekvő .volt, hiszen Jeruzsálem uralmát nyögte egész Galilea s az elnyomottak igyekeztek nehéz helyzetükön úgy segíteni, ahogy éppen lehetséges volt... Kényes és nehéz kérdést vet is fel a tudós Renan, nevezetesen azt, hogy vájjon Galilea vegyes fajisága mellett tisztázható-e Jézus faji származásának kérdése? A választ így adja meg: lehetetlen a kevertség miatt tisztázni a faji «származás kérdését és megállapítani azt, hogy milyen vér folyt Jézus ereiben.« Nem számit a felelős szerkesztő úrnak, hogy Lukács éa Máté egészen pontosan megírják Szűz iMáriá- nak nemzetségtábláját, kizárólagos zsidó származását. Nem olvasott komoly könyveket leiről, pedig Dankó. Bisping, Keil, Wieseler, Pöltzl, Bougaud, Didón és még számosán írtak szakmunkát erről. De hát Ráttkay megállapíthatja, mert neki fontosabb Renan meghamisított feltételezése, mint akár a hittétel, mely szerint az Emberfia a Szentlélelctői fogantatott: »soha még nagyobb, átfogóbb, szakszerűbb tudással és soha' még gyermekibb lélekkel nem közeledett tudós és hívő rajongó Jézus életének csodájához, mint éppen Renan!« Ezzel szemben Renan valódi értékelése: jnem történetíró, sem uenx komoly vallástörténész, fianem sajátos frivol ságú, költői módon káromkodó, sötét ráció na-, lista, aki igen sokat tett a Jézus istenségében vetett hit lerombolására a félművelt tömegekben. Még lehetne a bőbeszédű cikk további taglalását folytatni, ,azonl>an így is nagyon igénybe vettem az olvasó idejét, meg az ftj- ságot. amelyben más is helyet kér. Nem folytatom tehát tovább, mert így is kilátszik «, lóláb, hiába ölti a karácsonyi angyal maszkját magára a Magyarság. —nig. Hirdessen a ZAIAMEGVEI ÚJSÁG-tal Eredményes — gyors és biztosi A Zalamegyei Újság december 10-i számának 2. oldalán fenti cím alatt általam ismeretlen cikkíró megtámadott. Miután fenti cikk személyemre tés igazgatói tekintélyemre sértő, felettes hatóságomnak tett ‘jelentésemmel egyidőlven ,a cikkíró elleni törvényes eljárás megindítására a hivatalos lépéseket megtettem.
