Zalamegyei Ujság, 1943. október-december (26. évfolyam, 222-296. szám)

1943-12-31 / 296. szám

3. 1943. december 31. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 'Parányi Ferenc dr.-t választottak elnökké, ügyvezető aielnök lett Thassy Kristóf őr., al~ eínök Somssich Antal gróf és Koller István dr.. ügyész pedig Bosch án Gyula dr. Kovács Ferenc és Asbóth Ká rt>íy szólal­tak fel ezután. Az utóbbi ismertette a jövő évi tervezetet, amely szerint mégte rém tik a gazdaegységet. Kérik az ötven holdon aluli gazdaságoknak az olajos magtermelés alóli mentesítését. Vitéz Barcsa Lajos szólalt fel még. Világhírek rividen Budapest. A képviselőház közjogi bizott­sága január 4-én, kedden délelőtt 11 órakor élést tart. Madrid. A Granada! hegységben földcsu­szamlás történt. Körülbelül 100 lakóházat elte­mettek a szikla- és földtömegek. A katasztrófa alkalmával egy ember sem vesztette életét. Kóma. A római rádió közölte, hogy a munkamozgósítási állambiztos az általános mozgósítás alkalmával elrendelte, hogy a ró­mai tartományokban a magáncégek január 1- től nem fizethetik meg a béreket. Az összes munkásokat hadifontosságú üzemekbe ren­delik. Kairó. A Damaszkusziban megtartott Szí­riái—-libanoni egyezményről nyilatkozott a szir miniszterelnök. Kijelentette, hogy a közös «gyezmény január 1-én kezdődik meg. Washington. Hivatalos jelentés szerint az amerikai hadsereg vesztesége a háború kitörésé éta összesen 133.581 fő. Amszterdam. Az amerikai hadügyminisz­térium csütörtökön este közölte, hogy a három vasutas szakszervezet: a fűtők, a mozdonyve­zetők és a váltókezelők szervezete a sztrájkot elhalasztotta. Zágráb. Rendeletet adtak ki, amelyben elrendelték, hogy minden horvátországi adó­fizető háborús váltságot köteles fizetni- Min­den, 1944-ben megkötendő ház- és telek-el­adási szerződés összegének 8 százalékát is há~ feo rús váltságba kell fizetni. Hazajött a negyedik is .. í extilkorlátozás A hivatalos lap pénteki száma közli a textilárú kiszolgálásának korlátozását. A ren­delet szerint a fogyasztó január 1 -tői kezdve az alább felsorolt textil árúkból vásárlási könyvbe való bejegyzés mellett legfeljebb a következő mennyiségeket szerezheti be: Fel­öltő, kabát személyenként 1 darab, felsőruha igyapjúanyágból személyenkint 1 rend, felső­ruha pamutból, műselyemből, műanyagból stb. férfiaknál 1 rend, nőknél 2 rend, felsőruha len és kender ipari anyagból 1 rend, védő mun­karuha 2 rend, alsóruha személyenként 3 rend, •aői harisnya hernyóselyemből, műselyemből 9 pár, egyéb harisnya férfiaknak és gyermekek­nek 6—6 pár, nőknek 3 pár. A felsorolt kész­ruházati cikkek helyett a fogyasztó az ezek elkészítéséhez szükséges anyagokat is beszerez­heti, a megjelölt mennyiségnél több anyagot az iparos a vevő által hozott anyagból sem készíthet. ***0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*01* Mindenféle vadbőrt: | «iarvattl őzet, macskát, pézsmát, btfrzot, nyári ! rókát, nyuM a legmagasabb napi áron megveszek. ! HASÚ OEZsl imér I Zalaegerszeg, Berzsenyi Dúniel-utca 55—57. je. ; A hegyekből hideg sípolással fütközött le a szél és a magávaljagadott hószemekből fe­hérre porozta a zsalugátert. A rozoga ablak ! egy-egy nyílásán be is fúrta magát és fagyos I lehelletét rányomta a férfi arcára. De Bognár ' Balázsnak ez nem fájt... Nem érezte a szelet, in£m érezte a hideget, csak a fenyőillatot érezte. A drága, szívet kondító fenyőillatot. Lehúnyjta a szemét és úgy lélegezte be a gyan­tás szagot, mint régi karácsonyok előestéjen az ezüstragyogású fácska illatát. Kinézett az ablakon. Az alpesi hegyek al­ján fehéren csillogtak a fenyők. Óriásit tá­rult a szíve. Belezuhogott a múlt 25 szentes­téjének minden boldogsága. — Hazamegyek... — mondotta olyan foj- tottan és izgatottan, hogy a kis legénylakás csendje beleremegett. Bognál- Balázs december 23-án este érke­zett a kis zalai faluba. Lehajtott fejjel in­dult a régi ház felé. A lelke tele volt súlyos aggódással. — Hátha csak egyedül lesz. Hátha a többiek haza sem gondolnak. Vagy ki tudja, ha találkoznának is... De nem..- jnem, az le­hetetlen! Lehetetlen, hogy karácsony estéjén haragudjék valaki. Suhai Bognáréknál az volt a szokás, hogy karácsonykor minden évben hazajöttek a gye­rekek és a szent pestét iegy{ütt £01 Lőtték <a! szülőházban. Immár a harmincadik karácsony lenne ez, boldog, titokzatos összedobbanásban. Lenne... de az utolsó évben történt valami. Február végén meghalt az édesanya. A négy nagyfiú szívéről lehullott az összekötő kapocs, amikor az özvegyasszony koporsójára rágör­dültek a hantok. Jött az osztozkodás és már­ciusban már nem beszéltek. Mire a rózsák hullatni kezdték virágjukat, mar egyik sem | tudott a másikról. A bobai állomáson nagyokat prüszkölve | állt meg a havashátú vonat. Az átszálló uta- ; sok között egy, harminc év körüli férfi igye­kezett az egerszegi vonat felé. Véletlenül ab­lak mellett kapott helyet. — Zala... — lélegzett fel szorongó öröm­mel, amint megdöccent a kocsisor és kiné­zett az ablakon. Hagyta magát a vonat rit­mikus zakatolásának ringatni... Lassan isme­rős lett a táj. Megdobogott a szíve: hazaért. Igen, haza, mert ő már nem haragszik-, meg­bocsátani jött, békét ünnepelni a béke ünne­pén. Úgy, mint irégen... De <azért valami meg­szorította a keblét, amikor leszállt az állomá­son és a feszesen tisztelgő ciprusok között megindult hazafelé. Milyen bizonytalanra jött is ő. Hátha a Pista hallani sem akar róla.; És hol lehet a másik kettő: Balázs, Feri ? Tla- lán el is felejtik, hogy karácsony van. Szent­este... Megborzongott a lelke, de utána fel­oszlott valami zengzetes mámorban. Nem tudta mi ez, csak ment, tele szent vággyal, biza­kodással. A kövek énekelni kezdtek p lábai alatt. A jegenyék lekiabáltak hozzá: — Iste* hozott, Dénes, Isten hozott! A bokrok ágain cinkék üdvözölték. A kis kapuk nagy szemek­kel néztek rá: régi ismerőse valamennyinek. A templom előtt megemelte a kalapját. Alkonyodott már és az árnyékok fátyolként omoltak szét a templom falon. Valami édes suttogd kelt a lelkében és hívta, húzta befelé. Halkan nyitotta he a gót faragásé templom­ajtót. Beleolvadt a misztikus félhomályba. Csend, puha, békességes csend hullott rá... Valaki ránézett az egyik oszlop mellől. Magas, feketeruhás férfi, mint ő. Szemük egy pilla­natra összecsapott és megismerték egymást. Egyszerre hajtottak térdet. A torony sdött meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom