Zalamegyei Ujság, 1943. október-december (26. évfolyam, 222-296. szám)
1943-10-15 / 233. szám
8. ZALAMEGYEI ÚJSÁG i 1943. október 13-1 2oo ezer embert és 6o ezer házai vitt el a Sárga folyam (Cstuigkiiig-Kíuából jelenti a MTI.] A Sárga-folyam áradása következtében kétszázezer ember vesztette életét és 60.000 ház pusztult el Kínában. Csungking-kmai jelen lés beszámol még pírról is, hogy a délkínai K vaulting. tartományban az élelmezési helyzet két- ségbeej tő. —o— Zala eldugott helyeit köti össze a Balaton-Mura csatorna Budapest, október I4i K ara fiát h Jenő, a Balaton-kultusz lelkes híve, aki ('erőteljes támogatója azoknak a törekvéseknek is. melyek az ország víziútjai- nuk, fejlesztését szolgálják előadást tartott, «melyben; ismertette azokat a terveket, amelyek hasonló célból a Mura vízének a Balatonba történő bevezetésére irányulnak. Hivatkozik arra, hogy a Sió-csatorna tökéletesen csak akkor felelhet meg leiadatának, ha az időnként szükségesnek mutatkózó víztárolás céljaira a Balatonban mindenkor elegendő és a természet szeszélyeitől függetlenül szabályozható vízmennyiség áll rendelkezésre. Ez pedig csak a Mura vizének bevezetésével oldható meg. Erre vonatkozóan az illetékes tényezők el is készítették a végrehajtási terveket. Ez szerint Murarátkán 60 köbméter vizet vonnálak el a Murából. Molnári és Fftyeháza községek között 40--50 köbméter vízmennyiség után 10 méter eséssel jutna ismét v issza a Murába, 10—20 köbméter vízmennyiség pedig továbbfolyna a Principális-csatorna völgyének nyugati oldalán Zalaszentmihály és Pacsa magasságáig, majd a 64-es kilométerkőnél keletre fordulna, Esztergály községnél 40 mJeteres eséssel ömlene a Zalába. Ez a Mura—Balaton-csatonna megoldaná elsősorban a balatoni vízszínt sokat p.ana- szolt és másként nem szabályozható kérdését. Még a normális vízviszonyok között is tavaszra a déli oldal alacsonyabb, az északi oldal pedig magasabb v izet kíván. Amellett mintegy 9000 lóerejű elektromos energiát is adna a Dunántúlnak és emelné a siótorok» vízitelep energiáját. A Sión lebóesátandó vízmennyiség növelésével megtakarítható lenne az ott szervezett alsó négy vízlépcső és hajózó zsilip, ami hozzávetőlegesen 20 millió pengő költséget jelent. Amellett kisebb hajók részére biztosítható forgalom köthetné Ive a félreeső zalai vidéket a ha fa ton i és dunai forgalomba. Legkisebb, de még mindig jelentős azoknak a száma, akik felsőbb társadalmi osztályokból szálíanak alá a munkásság köze. így történt a devalváció idején a végkie légi tettekkel és rríost is láthatunk ilyen jelenségeket a zsidótörvények kapcsán. i A cikk eddigi adatai a muiikásiitánpótláa kérdés«Ível foglalkoznak. »Sokkal érdekesebbek azonban a munkásosztály felemelkedésének lehetőségeire célzó részek Bézier Gyula tanulmányában. Szerinte az országos statisztika száraz és bizonytalan adatainál sokkjai áttekinthetőbb képet nyújt egy reprezentatív statisztika. Erre a célra kiválasztottak egy olya»» szövőgyárat, melv csaknem pontosan a magyar gyáripar mértékét követve fejlődött az utóbbi években. Itt legfeltűnőbb az volt, hogy, n.igy különbségek vannak a szakmunkások és napszámosok felemelkedési lehetőségei között. A leivételben szereplő szakmunkások közül például ötvenegynek volt gyermeke. E gy ermekek negyven százaléka marad meg az apja foglalkozásánál, vagyis szinten szakmunkás lész, hatvan százalék pedig magasabbra tör, tisztviselő lesz, katona, ügyvéd é,s tanító. Az 594 betanított munkásnál már csak 293-nak van gyermeke. Harmincöt százalék! a maga foglalkozására taníttatja gyermekét, 65 százalék jobb sorsra szánja, de a jobb sorsban tekintélyes számarányban szerepel a szakmunkássá eiőlépés is. A megv izsgált 77 napszámos közül bar- mine százaléknak a gyermeke megmarad az apja foglalkozásánál, a többi felfelé tör: szakmunkás szeretne lenni legtöbb, néhány pedig kereskedő. Nagy áldozat a munkás családnak gyei- < meke taníttatása. Ezen segít a kormányzat a. tehetségkutatással. Kétszeresére emelkedett Magyarország gyáriparban dolgozó munkásainak száma Budapest, október hó. A Nép- é3 Családvédelem legújabb számában érdekes cikket elvostánuk a »nagyipari ton-ikásság utánpótlási vés fel emelkedési viszonyairól hazánkban. A cikket Bézier Gyuia írta, a Munkatudomáiiyi Intézet igazgatója. Érdeklődésünkre annál is inkább tarthat szá- fnot, mert tudományos cáfolata azoknak a külföldi koholmányoknak, melyek szerint munkásságunk életszínvonala alacsony. Bevezetőül elmondja a cikk, hogy az utolsó évtizedben gyáriparunk hallatlan lépésekkel haladt előre. 1934-ben még csak 196 ezer munkás működött a magyar gyárakban s 1938-ra ez a szám már elérte a 288.500-at. A hazatért területek nélküli, tehát ugyanazon trianoni területek nélkül pedig ez a szám 1941 -re 354.000-re szökött. Kikből tevődött össze ez a 158.000 ember, akiknek bekapcsolódásával népességünk öt százaléka cserélt foglalkozást. Nyilvánvaló, hogy elsősorban a munkába visszatért munkanélküli munkásokból. A gazdasági válság előtt, a háború utáni konjunktúra tetőfokán, 1929-ben 235.000 munkás dolgozott a magyar gyáriparban. Ez a szám tehát pótolta 1936. évig az új feltöltéseket. A gyakorlatban persze ez a réteg elhalálozás és másutt elhelyezkedés útján, már régen kicserélődött. De az 1936-os év után már teljesen, új rétegekből kellett toboroznia a gyáriparnak alkalmazottait Honnan .vette hát őket? Elsősorban a kisiparosság segédeire gyakorolt erős vonzást a jobb kereset. Az i929- beli 195.000 segéd helyett 1938-ban mór csak 147.000-rét tartottak nyilván az ipartestületiek. A keresetben pedig már 1929-ben is nagv különbség volt. Egy gyáripari munkás évi átlagos keresete akkor 1497 pengő volt, a kisipari segéd évi átlaga pedig csak 108!). Az évek folyamán ez a különbség csak nőtt, tíz év múlva, 1939-ben már 1267 pengő volt a gyári munkás évi átlagba és csak 848 a kisipari segédé. Legnagyobb sodrása azonban az agrár- lakosságra volt a gyáriparnak. Ez természetes, hiszen voltak évek, amikor a mezőgazdasági munkás keresete a gyármiuukásénak még a felét sem érte el, s míg ő látástól-vakulásig dolgozott, a gy ári munkás csak nyolc órát naponta ezért a pénzért. Mindez azonban — fejezi he Bézier Gyula cikkét — csak pillanatnyi segítés módozataként jöhet tekintetbe. Miután az ipari munkásosztály felemelkedése anvagi helyzetével van összefüggésben, a munkásság kereseti viszonyait kell intézményesen megjavítani. Ez pedig nem történhetik karitatív akciók keretében, hanem a tcrmeléspolitikába erősen beleágyazott társadalmi politika útján. A munkásság anyagi megerősödésével nemcsak arra lesz még lehetőség, hogy a munkásosztály tehetségesebb tagjai elfoglalják megfelelő helyüket a társadalom magasabb régióiban, bauern arra is, hogy az ipari munkásság a maga teljes egészében is felemelkedjék és a nemzetgazdaságban való fontos szerepét megelégedetten teljesítse. — Színpompás, jóminőségű torontáli szőnyegek: 6 m2-es ebédlő szőnyeg 609 pengőértj valamint kisebb méretekben is kaphatók é Schütz Áruházban. s Egy magyar film, amelyet végig kacag a közönség! Z ERENCSÉ S FLÓTÁS B-rsr-abáte Pá?8 Főszereplők: Talsi;»*? Klári, S&ilaaoay Komikusok hada: L«ftsbát»v Bűbe«*, 19«átláss?, Bemutatja az EDISON S90ZÍ szombaton *M, V26, V28, vasárnap 2, s.M, V26, V28, hétfőit V26, V28 kor.
