Zalamegyei Ujság, 1943. október-december (26. évfolyam, 222-296. szám)
1943-11-20 / 263. szám
I. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1943. november 20. 'fását sürgette. A mezőgazdaság1] termelés fokiozását pedig a legfontosabb feladatok egyikének tartja, az azonban csak abban az esetben lehetséges, ha a ruházati és bakancs lakéiő kellő időben és mértékben történik. Végül kérte a földművelésügyi minisztert, hogy a mezőgazdasági lakosság biztosítását ne az OTI-ba olvasszák bele. Ezek után az észrevételek után a költségvetést elfogadja. Polgár Lajos írja: Élek megint... Telt, múlt az idő. A napokból hónapok lettek, a nyár az őszbe futott, sőt már- küszöbön a tél s éin hónapokon át nem írtam le a gondolataimat. Nem olvastam újságot, nem hiallgattam rádiót, leveleket is hiába hozott a posta, felbontatlanul félreraktam. Sokkal fontosabb, életbevágóbb dolgom volt ezeknél: íörtem az ugart, vetettem a magot, hogy1 jövőre legyen mit aratni. Palán sokszor elfáradtam, mégis úgy érzem, hogy pihentem egy kicsit. Pihenés volt a munka itt a tanyán. Nem ért el ide a világ zaja, a napi gondok* bajok is messze szálltak, mintha megérezték volna, hogy nincs időm foglalkozni velük. Lelkiemet betöltötte a jövő évi bő aratás reménye. S most, Hogy ezen az őszön elvetettem az utolsó magot, visszatérek újra a könyvekhez, újságokhoz, az ekeszarvát tollal cserélem fel, mert a munkának nem szabad megállnia. Először is a leveleimet olvasom át. Az első, amit a kezembe veszek, egy árjegyzék. Még mindig van árúcikk, amit kínálni kell -— gondolom a mái’ teszem is le, kár elolvasni, üzlet azj egész. Következő levél: meghívó egy ifjúsági konferenciára; persze elkéstem. Majd egyik barátom levele kerül sorra. Arra kér, írjam meg már neki végié, hogy hogyan lehet elkerülni a halált. Ugyanis évekkel ezelőtt azt ígértem neki, hogy egyszer majd megmondom. Ezt a levelet félreteszem, erre válaszolok. Megírom neki, hogy alkosson minél többet s minél értékesebbet, mert alkotásaiban élhet az ember örökké. És így tovább, sorra kerülnek a többi lev elek is. Utána az újságokat veszem elő, de mielőtt kezembe venném, előbb megsímogatom, mint az édes- janya a frontról hazaérkező fiát. Mert az újság is harcolt, amíg én fogtam az ekeszarvát. Háborús hírekkel kezdődik, utána néhány közlemény után hírek következnek, árdrágításról, rémhírterjesztésről, feketepiacról. Elolvasom, mert itt nálunk a tanyán ilyenek nincsenek, itt csak becsületes munka van » utána édes pihenés. Majd sporthírek után anyakönyvi hírek következnek: születések, halálozásoki, házasságok. Rosszul állította ,össze a Szerkesztő: a halált kell utoljára hagyni. Már kezdek belel áradni az olvasásba, a többi újságokban csak a vastagbetűs címeket olvasom el. A címről már tudok következtetni, hogy a cikk miről szól. Egy címnél megállók: »Pillanatképek az egerszegi kórház körül«. Ezt elolvasom, ugyanis az egerszegi kórháznak én is voltam lakója. Ott gyógyultam meg testileg, lelkileg. Egyre nagyobb érdeklődéssel olvasom a cikket s mire a vegére értem, már elhatároztam, hogy hosszú szünet után először a kórházi emlékeimről írok. Talán kezdem oft: húsz éves koromban már meg akartam halni. Annyiszor megsebzett az élet, hogy szinte vágytam a halált. A verseim is mind borongásaidra lettek, míg végre már csak a halálhoz írtam a verseimet. Halál, én már láttalak Tógád Kkmhcrtursam hófehér arcán, Sokkal szebb voltál, mint #/. élet. Szenvedésnek ott nyoma sem volt Elsimultak a gond barázdák És rája örök Béke hajolt. Te vagy az örök Béke, halál. Téged vár már az én lelkiem is, Mert a földön nyugtot nem talál. Végül már lelki betegségem odáig fajult, hogy a halált találkára hívtam. Egyik versem utolsó soraiban már ezt írtam: Mert aki rólad álmodik, annak Örökké tart s édes lesz az álma (Olyan jé a Békéről álmodni.) Óh halál, jöjj el a találkára. A halál meghallgatta hívó szavamat, mert lassan elindult az óhajtott találkára. Beteg lettem s kórházba kerültem. Oda, ahol drága az élet. Ott láttam csak meg, hogy milyen az értéke s milyen rettenetes ereje van az életnek. A félholtak, a sánták, csonkák, bénák is görcsösen ragaszkodnak az élethez. Rajtam is valami különös, soha nem érzett érzés lett úrrá. Beláthatatlan messzeségeket láttam, amit nekem még be kell j árnom és sok, sok munkát, amit nekem kell elvégeznem. Láttam keserű könnyteket, amiket talán én is le tudnék tökölni s láttam harcokat, amiket nemcsak meg tudnék, de meg is kell harcolnom. Éreztem, bog}' nem a holtaknak van rám szüksége, hanem az élőknek. Gondolataimból egy kedvesnővér riasztott fel: — Polgár, jöjjön a műtőbe. A műtőasztalon már éreztem az éter kábító szagait s arra kértem az orvosokat: ha el lehet végezni az operációt altatás nélkül is, akkor ne altassanak el. Bár nehezen, de engedtek a kérésemnek, nem altattak el, csak helyi érzéstelenítőt használtak. És akkor (Ott a műtőasztalon mialatt operáltak, eszembe jutott a halálba írott versem, s arra gondoltam: most becsapom a halált, mert nem megyek el a találkára, a gondolat tetszett sL hangosan felnevettem. Az orv osok kezében megállt a műszer, összenéztek. Ilyen még nem volt, hogy a beteg operáció közben beszélt volna, modta az egyik. De hiába kérdezték tőlem, hogy miért nevettem, nem mondtam meg. Pedig csak annyi történt, hogy a beteg lelkem akkor meggyógyult. Másnap még közelebb voltam a halálhoz, mint az élethez, de már Madách szavát suttogtam az »Ember tragédiájából«. Élek megint. Érzem, mert szenvedek, De szenvedésem is édes nekem, Oly iszonyatos az, megsemmisülni. Mindez már csak emlék, de azóta nem akarok meghalni. Minél nagyobb veszélyt latok előttem, annál inkább élni akarok. FERENC JÓZSEF! __KESERÜVIZ I Hjvat ásszeirceti iölttsty az ipariéi miniszteriéi Budapest, november 20. Bornemisza Géza ipar ügyi miniszter fogadta azt a küldöttséget, amely a Hivatás- szervezet részéről több, időszerű munkáskérelmet terjesztett elő. A munkásküldöttségben, majdnem minden szakma képviselve evőit és így általános munkáskértleseket tett szóvá a miniszter előtt. A munkaügyi felügyelőség, a bérmegálla- püó bizottságok, a gyermeknevelési .pótlék, fizetéses szabadság, valamint a munkásság közellátási és ruházkodási problémája ügyében nyújtott át tömör emlékiratot '(és kérte, hogy, az abban foglaltakat tegye (megfontolás tárgyává. Bornemisza miniszter v álaszában közölte* hogy a Hivatásszervezet által (felvetett kérdéseket komolynak tartja. A munkaügyi ellenőrzés tovább fejlesztéséire szervezett formában most kerül sor. Bizonyos feladatok ellátására újra létrehozzák az utóbbi években munkájukat szüneteltető bérmegállapító bizottságokat. Minden remény megvan rá, hogy újra emelik a gyermeknevelési pótlék ;összegét. Az igényjogosultaknak körét is igyekeznek szélesíteni, hogy lehetőleg minden 5 munkásnál nagyobb létszámú műhelyben alkalmazottak részesüljenek a gyermeknevelési pótlékban. A közellátási kérdésekben bejelentette, hogy a kormányzat mindent el akar követni a rendkívüli helyzet súlyának könnyítésére. A» ipari, kereskedelmi és bányamunkásság bizakodással és várakozással fogadja Bornemisza miniszter bejelentéseit. 1 1 — Lakásának dísze a szép. függöny. Valódi ldüpi, grenadiu és egyéb függönyök minden méretben, azonnal szállíthatók a Schüt* Áruházból. A D Á M! Ne harapjon az almába, Eladjuk a „HUNNIÁ“-ba. ÉVA. Telefon 60 CSA.K.TOR.NYAlN Telefon 60
