Zalamegyei Ujság, 1943. október-december (26. évfolyam, 222-296. szám)
1943-11-06 / 251. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1943. november 6+ aólag. Az Egyesüli Államok, Nagy-Biitánia. és Kína az értekezleten tartották a CsungJcingi szárazföldi offenzíva előkészítését. Roosevelt megállapította, bogy az értekezlet /rendkívül eredménye». Berlin A német h# diáé lent és kiegészítéseképpen a ■következőket közfik: Tegnap volt négy hónapja, hogy a Szovjet megindította nyári oí- fenzíváját, amely már bediene őszi offen savának is. A nyári offenzív a eltolódott, meri a nyár alatt nem tudták elérni a döntést. Az új csata megindításának képe arra mutat, hogy Krivojrog lebegett a Szovjet előtt célul. Először nyugat felé indult, majd dél felé kanyarodott. A hadműveletek közeli célja ezzel adva van. Kiev birtokáért dúló csatáról van szó. A »lémet elhárítás keménységén azonban meghiúsult minden támadás. Ez alatt szünet nél- Ik'ül folyt a Krim-félszigetért dúló csata. Tegnap újabb partraszállt erőkkel kísérelték meg a bolsevisták kiszélesíteni a JKeres melletti állásaikat. A Krim-félszigetért dúló csata még csak első szakaszában van. A Szovjet ugyanis a Regain - steppén át újabb kötelékeket vont "össze. Berlin Egv másik berlini jelentés ismerteti a Szovjet veszteségeit, amelyet július 5. óta szenvedett. Már négy héttel ezelőtt több, mint két millió embert tettek ki a Szovjet veszteségei és ennek a fele, egymillió, az offenzív ában esett el. Ez két hét alatt már 1.300,000-tetf tett ki. Ezenkívül 300,000 a foglyok száma. A Szovjet veszteségei páncélosokban, fegyverben és hadianyagban is hasonlóak a vérveszteséghez. Csupán szeptember közepe éta 16.4 7: orosz páncélost lőttek szét, 2.000-nél több páncélost a német repülők semmisítettek meg. Igen nagy számú páncélost vesztett a Szov - jet. Többezer azoknak a ‘bolsevista páncélosoknak a száma, amelyet az oroszok meg tudtak menteni sérült állapotban. De ezek sem harcképesek. Ezeken kívül 9529 ágyúi, 19,499 géppuskát vesztett a Szovjet. A négy hónap alatt a szovjet légierő 10,225 repülőt vesztett. Kairó Eden tegnap tárgyalt Vtenemendzsoglu török külügyminiszterrel. A tárgyaláson részt- vett Anglia ankarai nagykövete is. ^Eden Moszkvából Egyiptomba való utazásakor találkozott Ha bániakban Irak miniszterelnökével. Lisszabon Londoni körzetben tegnap este ismét légiriadó volt. \ Róma A köztársasági fasiszta párt első értekezlete az étj köztársasági alkotmány megvitatására és megvizsgálására november lo-en gyűlnek ősz- sze Észak-Olaszországban. Az értekezletet, Mussolini vezeti. Egy csodálatos őszi reggel Későn ébredő őszi hajnal. Az ég, a levegő tiszta, mint nagyranyí- fcott, kékfényű gyermekszem. Felbő labdányi sincs sehol. Csak lassan vonom ki magamat falum karjából, mert tiszta, édes ölelése, már az ihlet felemelő érzésében ringat. V a la mi meleg boldogság önt el azért, hogy tez a fjahi az enyém és már dúdolok is valamit, valamit, amit leírni nem lehet, csak dúdolni, szerelmes lobogással, az én páratlan földemről. A- temetőhöz érek. Az akáesöv ényen fekete sírkövek komor fénye csillan át. Lehalkul bennem a lubogás. Az édesanyámra gondolok és azokra, akik itt éltek mellettem, akiknek emlékszem az arcára, azokra az arcokra, melyek azóta porrá omlottak. — A kezemre nézek: csont, hús. vér... és egy, tíz, vagy ötven év múlva: por. Keserv és jaj sikolt berniem. De a nagykereszt elé érek. A feszület kő Krisztusának halált legyőző arcából fényszavak sugároznak rám: — Él a lélek! E'l a lélek! — harsan fel bennem az erő, a re- méjnv, a bit. Az édesanyám lelke is él, meg a többieké is és az ón lelkem is élni fog. Örökké . . . Újra dúdolok. Jókedvűen, mosolyogva. A letiport szekérút rugalmassá gyengült az éjjeli nedvektől és úgy nyálad lépéseim alatt, mint egy gumiét. 1 \ adszeder piros levele borítja az útpartot. A lankák álmodnak. Fehér csuhébél szalagot találok. Felveszem. Az ujjanira tekerem ... és azt gondolom, hogy jókedvű fiúcskának egy csokor örömet jelentett tegnap ez a zöld ,hüvelyből előugró vatta-pehely szalag. A határ végtelen szent csendben álmodik. Sehol egy lélek. Egyedül vagyok. I elje- sen egyedül. . . Enyém most az .egész kristályba fürdő határ. — A szabadságérzet szárny- bontásával hallgatok. Köd nincs egy lehelletiiy i sem. Csak na- gyon-nagyon tiszta pirkadás. Nyugat felé megyek. Hátra nézek, hogy lássam a napkeltét. Hamis domb emelkedik elém és eltakarja a kilátást a horizontra. Futni Í kezdek, \hogy mire a nap a hegyre ér, kiérjek a völgyből és lássam a naponta megismétlődő színes csodát. Ahogy visszatekintek, látom,, hogy aranyszélű, fehér felliőcske nytomul a hogy fölé. De alig emelkedik egv araszra,, megáll. Szétnyúlad hosszan, mintha arany csipkés babszalagot vonnia a nap elé. Egy láthatatlan kéz nyomban rózsaszínre árnyalja lölöttei a levegőt. A hegyoldalát pedig nyersen hamvaskékre. Épp jókor, kiérek a völgyből. Az erdő- szélen állok. Megfordulok. A tűzgolyó pompát* fé|uye már előreküldte magát. A hajnali félhomályból nem marad semmi. Az ujhold vékony lél ka rikája annyi lesz csak, mintha egy játékoskedvú angyal ezüst ceruzával egy futó vonást húzott volna az égboltra. Jobbra tőlem újrasarjudt vetés zöldé]. Millió es millió gyöngyszemet ringat magán, amitől hamvas lesz, mint a húmnentes leányarc. Megfog a tisza ág v arázsa. LeHájo ok é* kezemet nagy félkörben végighúzom a vetésen. ,A nagy hamvas színen most kis élénkzöld sáv nyílik, mint az érintetlen arc csepp mosolya. Hirtelen arcomba ragyog Kelet tündöklő csodája. A Nap aranykarikája a horizontot! érinti és káprázatos lángolásba kezd. Egy darab félkör már látható az óriási fénykorong- bók A hegytető ritka iái beletüzdelődnek a szétszóródó lénybe. Olyan a kelő nap kép©, mint egy fény. távú tükör festmény, melyben csak tiszta elethú szín vau, árnyék nincs. Mögöttem az erdő. Tarka ruhája három- színű árny alatban tündököl. Az aranysárga, fakózöld és rózsaszín változaton úgy játszik a kelő nap sugárözöne, mint egy tündérkertben a szivárvány. A nagy fémlap lassú méltósággal emelkedik fölfelé. Szememmel mérem növekedését. I I ekinteteinet magához láncolja a lény. Lá- j zas ujjongás gyűl szívemben. Lgy érzem, nincs j anyag, nincs pórhüvely, csak lélek van s a ! lélek beleolvad a fénybe. A sugarak átfolynak | rajtam, mint nyugodtmedrú lóv ízen. Az óriási lánggömbnek, már a fele látszik. Két hullámos íeljiővonulat szeli át. Mint ha fehér sziklahegyek emelkednének egv végtelen messzi arany tengerbe. Aztán csúcsaikig felnyúlnak az aranyhabok és elmerülnek a csillogó hullámokban. Tiszta istenkézgyujtolta lángkör a Nap. Nem tudok mozdulni, csak nézem. Hallgatok. Fojtottnémán. Gyönyörszom- j jasan, Lelkemen végigfodrozódik egy fehér ■ álomfolyam, mely ringató, édes, a Iá tornái | mámorában. Nyitott ajakkal szívom magamba a suga- ! rak erejét. Aztán egy erős, virágbondásho^ hasonló tobzódás szakad fel berniem és a szememből kiguruló nagy könnycsepp után sóhajra fakadok: —- Minő csodálatos lehet a Te szépséged, Istenem, ha .egyet’em szikrákban ennyi örömöt rejtegetsz! Valami leomlásra kényszerítő alázatosság} lesz úrrá lelkemen. Vonz, lebomlásra kényszerít a föld, amelyen állok. A táj ünnepélyesen csendes. Senki, senki sehol... Kezem lassan egymásba kulefiolódik. Letérdelek a harmatos fűbe és az egye® í magasodó aranyponttól szentszikrázásba ra- | gyogó égre emelve szememet halkan ismet- | lem a rövid himnuszt: Imádlak, Isten... j Imádlak Isten ... NOVAK MARflá.
