Zalamegyei Ujság, 1943. október-december (26. évfolyam, 222-296. szám)
1943-10-30 / 246. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1943. október 30. 3. Csekély változással a nyári menetrend marad télire is ZaLaegersveg, ok tó be r 30. Most jelent meg a MÁV hivatalos, új menetrendje, amely zalai vonatkozásban csak néhány változást hozott. Ez szerint a Szombathely leié menő vonatok közül a 16.30 órakor induló, Zalaegerszegről 16.15 órakor indul. örömmel állapítjuk meg, hogy a Nagykanizsa felé induló vonataink száma megszaporodott, amennyiben a reggeli Csáktornya— budapesti gyorshoz 3.54 órakor Zalaegerszegről közvetlen vonat indul. Ennek ellenjárata Nagykanizsáról 21.49 órakor indul és Zalaegerszegre érkezik 23.19 órakor. Ug y ancsak csekély v áltozás van a készt- hely—balatonszentgyörgjyi vonalon, mivel a Keszthelyről Zalaegerszeg felé induló 5.35-ös vonat november elsejétől 6 órakor indul Keszthelyről. Az új változásokkal kapcsolatosan ol\a- sóink érdekeit kívánjuk szolgálni, ha felsoroljuk a Budapestre menő vonatok indulási és érkezési idejét. Zalaegerszegről 4.35 órakor Bobán át (érk. Bp. déli-p. u. x 10.30)*) Ugyanezzel az indulási idővel Tapolcán keresztül is lehet utazni (érk. Bp. déli-p. 16.20), 3.54 órakor Kanizsán át (érk. Bp. keleti-p. u. 10.30), 5,30 órakor Kanizsán át (érk. Bp. déli-p.' u. 16.20), 14.45 Kanizsán át sínautó (érk. Bp. déii-p. 22.10), 21.20 órakor Győrön át és 19.18 órakor Celídömölkön át(érk. Bp. keleti-p. u. 9.10). A menetrend esetleges tévedéseiért semmiféle felelősséget nem vállalunk. barangolás az őszi estben Különös, hültfényű októberest. Sápadt és szomorú. A köves országúton csak kettőnk lépése töri meg a csendet. —-y Menjünk le a porba ajánlom öcsémnek — ne zavarjuk ezt a vég- j teíen némaságot. Talán nem szívesen, de szó nélkül engedelmeskedik. Megszokta, már a bogaraimat. Most aztán csend van, lágy, puha, mint mikor kényes macska lépdel tömött párnákon. A csillagok már kinyitották ^felettünk aranyszemeiket. Nagy, puszta kíváncsisággal lesnek le ránk. Aztán csalódottan hunyorítanak: tévedtek. öcséin belerúg egy kavicsba: szikrát vág. \ Belerúg mégegybe.. . mégegybe... Megunja, i Fütyöhii kezd, halkan, szomorúan.. . és én \ alig hallhatóan dúdolom utána: Maros vize | folyik' csendesen... A végét elhavapom. öcséin j újra kezdi. j — Ne ezt! — vágok közbe. — Miért? — Mert nekem fáj ez a dal. Nem érti. Jobb is. Ránt egyet a vállán, j aztán belevág: — Pajtás, pajtás, jössz-e velem?... — Ez jú — mondom és nevetek. Abba- i hagyja. — Ravasz fiú. Azután újra hallgatunk. Csend. Csak egy- egy elhibázott lépésünk koppanik a porban. Gyenge sötét van. A föld közelében nem sokat látni, de ha feltartom a kezemet, ott már egész fényes. A csillagok nagyon élénkek. Csak j olyan borzasztó hűvösek ne volnának. Inkább | fagyos hidegek, csak ne ilyen fölényesek. ; összeborzongok. — Fussunk, Béla! — Miért? — Fázom. — Fázol? Hogyan? s-— Nem olyan nyers, hideg íázással,... csak másképp. . . valami különös borzong- j gássak ' r ; ' { — Csacsi — mondja, de azért neki- \ iramodik. Én utána. Majdnem beértem. Pár- ; száz méterig bírom. Aztán kihagy a tüdőm. j- Megállók. Béla rámnéz. ■ 1 — Most jobb? — kérdezi kedvetlenül. — Mindegy — legyintek kihullva és fújok j egy hosszút. j Szívem még egyenetlenül kalapál, de ar- \ ooju már tüzesül. Most jól esik a levegő hűs j símogatása. — Az útparton sötétárnyú, öreg l vadgesztenyefák. Szeretnék — csak egyedül ; ennyit szeretnék most — alája dőlni az egyik- \ nek és lehunyt szemmel a törzséhez simulni. De félek, hogy öcsém kinevet... meg talán tnagam is ... később. Autó jön velünk szemben. — Béla, jobbra gyere! Az árnyékodban iakarok leimi. — Miért? — Nem bírnék belekerülni abba a hid eg I reflektorfénybe. Az még fölényesebb, mint a csillagok. Mert azok néha melegek, de ez sohasem. Az autó elrobog mellettünk. Megint hallgatunk. A Zalaiét fölött világosabb van, mint máshol. Sűrű, fehér köd ereszkedik fölfelé szép, lassú gőzöléssel. S a iüvön néha felragyog a ;d,ér a csillagfényben. Az ég pedig egyre ragyogóbb és kékje egyre opálosabb. — Nézd csak, Béla, mennyit kanyarodott utunk a falu óta: most a Göncölszekér van úgy fölöttünk, mint az előbb a Kaszás-csillag. — Csakugyan. Te, minek is látják az arabok a Göncölt? — Koporsónak, melyet három sirató kísér. I A .kérdés, a felelet beleillik a hangulatba, j Kétoldalt melletünk feszes, komor jege- ; nyesőr őrzi az utat. Csodálatosan magasak. — Nézd csak, Béla, a jegenyék belenyúl- s nak az égboltba. A szép, egyese homlokuk j horzsolja a csillagokat: azokat a büszke, fényes | csillagokat. — Egyet le is piszkált közülük — felel vissza és egy rövid futócsillag után mutat. — Ezt az egyet láttuk lehullani az egész estében. — Figyeled ezt a csöndét? — kérdezi azután. — Mégcsak a nyárfákon sem rezeiül egy levél. — Sőt, amelyik lehullik, az is olyan csendben hullik le, mintha álmodna. . . De én már nem figyelem, nem nézem j ezt a különös csendet, hanem érzem a véremben, a szívemben ;és fáj, édesen fáj. A hűs áramlat megint végigfut rajtam. — Csak legalább szél fújna, akkor tökéletes lemre — dohogom magamban és begomboiiojm a kabátomat. i — Megint fázol? — kérdezi Béla. — Kínosan! Ezek a csillagok, ez az este úgy magára hagyják az embert. Árvára. Nem érzed? — De érzem... — Őszi este, Béla, de mégis szép,, fájdalmasan szép este — suttogom és két könnycsepp végigfut az arcomon fázósan, elhagy ottan . . . NOVAK MÁRIA. Tüzet gyújtott bennem az este Nemese Ernő A titkok hegedűjén Egy halk, balzsamos estén A szellő vonó végigfutott. S az álmos, hallgatag, unott Estébe tüzet gyújtott. Mámort kiacagott akkor arz este. Lelkiem láz cserepezté. • .. . És égtem............és szomjúhozfam ÉS mohó, kínzó korty Kin A titkok tömlőjét szoptam. A titkok vize: ihletésem j Lázba kergette a vérem .... I Éb ittam.... ittam a titkokat egyre Az ég palástját följém eregette: , Tüzet gyújtott bennem az este. ************************************ Töhötörrüce véleménye a világról XXIII. vélemény. Kedves Nénik és Bácsik! Mindenek előtt ki kell jelentefncjm, hogy nem vagyok már kisgyermek. Tessék most! már tudomásul venni, hogy felnőttem. Igazs hogy nem túl n agyra, mert hiszen még igeiá messze vagyok édesanyukámtól, de már nem vagyok olyan kis... izé,. i hogy is mondjam, aki kocsiban legény csak. Én például pénteken megmutattam, hogy legény vágyókj a kocsi mellett is, azaz a Deák-parkban, áhovi édesanyukám vitt el. hogy édeijapukám lefényképezzen. , Mert egy éves múltam, kérem, Nénik és Bácsik, mégpedig csütörtökön, amikor egy nfei- gyon szép pacit és kocsit kaptam. Ezek persze sokkjai kisebbek, mint azok, amelye/c az úton szaladgálnak, de azért megteszi majd. Mondhatom, nagy örömet szerzett edésapukám ajándéka, »ki egy kis széket hozott nekiem. Olyan szép vesszőből yán, mint a többi. Odatették nekem a kályha mellé, és én szépei! ráültem és elgondolkoztam: Istenem, milyen szép is ja világ. Mindenki ajándékot hoz nekem. Olyan Jó volt ojtt ülni, hátija vetve a fejemet, ahogy édesapikám szokta esténként, amikor az ölében mászkálok. > Nja, de aztán volt más érdekes dolog is. Amikor megettem a levest, újra beleiílíem a székbe. Ekkor tettek az asztalira egy kerd/r valamit, aminek a közepén egy kis fehérség! égett. Persze nem mertem odianyúíni, mertj auni így lobog, az rendszerint meleg is, amit már ismerek. Nem jó! De aztán az alatta lévő kerekségből adtak egy darabot. Hát as aztán jó volt. Azt mondják, hogy torta. No^ hja ezt a torta, akkor én ugyancsak. sok tortát szeretek enni, mert ezt nagyon jól megcsináltál a nagymamám. Általában megállapítom, hogy jó az ilyen születési évforduló, mert ilyenkor mindenki kedveskedik az. emfoernefk. Bár el’ kiéi! panaszolnom, hogy' reggel azért édest anyukáin elverte a nadrágomat, amikor benne voltam, mert rosszat csináltam. Persze, könnyű az édesanyukárnnak, mert olyan nagjy és a nagy kezével nagyokat tud ütni. Rájöttem azonban, hogy ilyenkor nagyon kell sírni, cs akkor nem ütik az embert tovább, sőt cukrot is kap, hogy hallgasson. Hát ez mindenesetre vigasztaló és egy kevés vereist el lehet biruk De azért ezt ne tessék elárulni édesanyu- kánmak. mert hátha cukor nélkül ver meg, az pedig nem lesz jó. Majd elfelejtettem, hogy kinn szaladgáltam a parkban és olyan szép volt minden.} hogy leültem a fa tövében, ott szaladgáltak a többi gyermekek, és úgy elnéztem őket. Milyen jó leime nekem is ott ugrándozni az ‘árokparton. De el is fáradtain egy kicsit ée igen áiáááálmos vaaaaagyok. Éppen ezért mindenkit csókol: Töhötömke.
