Zalamegyei Ujság, 1943. július-szeptember (26. évfolyam, 145-221. szám)

1943-07-14 / 156. szám

ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1943. július 14. ' Ismét nagy az angolszászok Hajóvesztosége Szicíliánál (MTI) Olasz jelentés szerint a part rászállt angolszászok folytattak eloretöresi kísérletei­det. A szárazföldi csapatok előretörését támo­gatták a tengeri erők is, mire beavatkoztak a tengely harcirepülőgepei is. \jErre hamarosan a repülők elől a hajók ködbe burkolózva, el­hagyták a parti övezetet. Csak néhány helyen elkerült kiszélesíteni a hídfőállásokat. ­A harcirepülők egy cirkálót Lés két torpe­dórombolót, valamint 5 kereskedelmi hajót elsüllyesztettek. 8 hajó igen súlyosan, 16 pedig könnyebben sebesült meg. 15 angolszász re­pülőgépet lőtt le a légvédelem és a tengely! vad ászgép ein ek cső port j a. Elsőízben közölnek Berlinben részleteket arról, hogy tulajdonképpen hol is történt a partraszállás. Licata, Pachino az angolok. Auguszta és Siracua vidékén pedig az ameri- kiaiak szállottak partra. Megjegyzik, hogy az Kai ócsa, júl ins hó. A Zalamegyei Újság kiküldött munkatársától. Kalocsa éppen olyan kis város a najgy Duna partján, mint Egerszeg, a Göcsej szék­városa. Hosszú, viragos, fás útvonal vezet a vicinálisnak sem tisztelhető vasúti állomás­ról. Balról az érsek-kert pompázik, amelynek közepén hatalmas halastó csillogó tükrében figyelik magukat és egymást a Százados vén fák. A kalocsa-vidéki díszes és tarka virágú, vasútállomás átkacsingat a közeli parknak s ez a kettő olyan így együtt, mint a mesebeli csokoládévár, s ettől a bájos gyermekkori hangulattól megtelik az ember szíve öröm­mel, hittel és nyáreleji, reménydús vidám­sággá1 • • • Felnézek és előttem, mint két imádkozó kéz integet felénk a kalocsai nagytemplom szépséges két tornya, amelyből az orváé, ni ás vidékén nem található nagy harang ütemesen, zenével vegyesen és .áhítatos imádsággal tárja ki szívét. Akaratlanul felé kell menni, hogy a fenséges csalogató zsolozsma után megnéz­zük az ünnepi díszítésű és most ünnepi kön-1 töebe öltözött érseki nagytemplomot.. . A kis dunántúli város csendességét ma hiába keresem. Az emberek ünnepi ruhát öl­töttek ma és az utcákon egymást érik a vil­logó szemű emberek, siető papok és vendégek. Ma boldog lüktetésben él Kalocsa, mert új főpásztor vette át az elárvult palotát. Ez pe­dig fontos, mert ez a város teljesen érseki ellenség csak szórványosan került érintkezésbe a tengely csapatokkal és a döntő harcok még hátra vannak. Szicíliában az angol-amerikai ellenfél, mint az várható volt, a kedd éjtszakát na-' gyobb erők összevonására használta fel. Az összefüggő arcvonal létesítését még nem si­került megvalósítaniok. Az újabb partraszálló seregek megsemmisítésére a hadműveletek megindultak. A kialakított második arcvonal a támadó számára sokkal veszélyesebb lesz, mint az első — jegyzik meg olasz körökben. Német harcirepülőgépek ismételten le­csaptak egy 15 ezer tonnás szállítóhajóra. A hajót csakhamar találat érte, amelytől erősen csökkent a sebessége. Egy nagyméretű bomba kettétörte a hajót és rövid időn Í)elii! el­süllyedt. . ! székhelynek épült ki és minden életmegnyi­latkozás az érsekséggel kapcsolatos, ami nem is csodálható, ha meggondoljuk, hogy a ha talmas bácsi érsekség területei és plébániái, csak nemrégen kerültek vissza úgy az anya­országhoz, mint az érseki kormányzathoz. Eb­ből a boldogságból Zichy érseknek nem sok öltött már, mert az évtizedekig tartó fő­papi munkálkodás .után egy csendesebb és nyugodtabb életre tért meg elődeihez, a nagy­templom kriptájába. Szelleme még ma is itt virraszt a város felett s magam is mintha találkoznék vele. Kétszer találkoztunk, egy- szer, amikor a kommunisták által teljesen) összetörve, betegen a Szentlélek erősítéséi; osz­totta rám, s az elmúlt évben, amikor Dél- Pestmegye Kalocsán rendezte meg a gyü- mölcskiállítását, amelyen az utolsó nap talál­koztam az érsekkel, aki ugyancsak megörege­dett, de fiatalosan ragyogó ^szemekkel egyedül járt kelt és gyönyörködött a kiállítás anya­gában ... Grősz József érsek Kalocsán Kissé elkalandoztam, hogy megrohantak az emlékek, de már ott is vagyok az üu 41 népségén. Egészen eddig valóságos diadalmenet volt a főpásztor útja. A vármegye alispánja és a főszolgabíró üdvözlése után, itt Kalocsán, a város polgármestere tolmácsolta a város üd­vözletét, amire közvetlen szavakkal válaszolt. — Én a béke munkása akarok lenni mondotta —, a béke munkása a lelkekben,j a béke munkása a magyar és magyar, ke­resztény és keresztény között! Én munkása akarok lenni annak a kultúrának, amelyre nagyobb szüksége van a századunkhak, mint a XX. század összes vívmányaira. A XX\ század megtanította az embereket követelőzni, de nem tanította meg őket tűrni, lemondani, és szeretni!.. . Több lelki kultúrára van szükség, s én ennek akarok a munkása lenni... * * * ^ Az előírt egyházi formák és imádságok elv égzése után az érseki palota erkélyére ment, ahol fogadta a város lakosságának hódolatát. Megköszönte a kedves fogadtatást, majd be­szédét így fejezte be: — Szívem ki van tárva felétek és mind­azok felé, akiket az Isten főpásztori gond-^ jaimra bízott. * * * A hétfői ünnepségen, amely fél 11 óra­kor kezdődött, megjelent dr. Szinvei-Merse Jenő kultusz- ős Reményi-Schneller Lajo^ pénzügyminiszter, a szatmári püspök, (vitézi Béldy Alajos, az ifjúság orsz. vezetője, főispá­nok, és igen sokan az egyházi és világi el,ő-; kelőségek közül. ( \ Pontosan fél 11 órakor zúgott fel a hatal­mas templom kórusán az Ecee Sacredos Mag­nós. Utána Horváth Győző püspök, érseki hely- nök latin nyelven köszöntötte, majd a pap-v ság járult az érsek elé. 1 Ezután teljes érseki díszben a szószékre lépett és szózatot intézett a hívekhez, amely­ben az evangéliumi példával világította meg, hogy nekünk is úgy kell szeretnünk ezt a földet, önzetlen, áldozatos, munkásszeretettel;,., mint az Üdvözítő szerette hazáját. Az egyházunk és a hazánk sohasem került egymással szembe — Valamikor — mondotta az érsek —• hozzáértő emberek azon vitatkoztak, hogy mik vagyunk mi előbb: katolikusok-e, vagy ma­gyarok. Ismerjük Krisztus szavait: »Keressétek mindenekelőtt az Isten országát«, de ami­óta szent királyunk. Szent István ideplántálta erre a földre a keresztet, sohasem kellett feltennünk magunk­nak a kérdést, hogy melyik kedvesebb nekünk: hitünk, egyházunk-e, vagy hazánk, mert ez a kettő sohasem ke­rült komolyan szembe egymással^ . Szent István országa keresztény volt l ezer éven át, keresztény ma is ésL mi, magyar katolikusok, vagy ha úgy tetszik, mi katolikus magyarok, egyforma szeretettel csüngünk mind a kettőn, sőt meggyőződéssel (valljuk, hogy nem lehet jó katolikus az, akff hazáját nem szereti azzal a hűséggel és odaadásai, amelyet a haza minden polgárától joggal elvárhat, ahogy nem tartjuk jó magyarnak sem azt, aki népünket el akarja szakítani Krisz­tustól és a magyar jövőt más alapo­kon akarja felépíteni, mint amelye­ket Szent István rakott le. Ezt a kettőt kérem tőletek: hűséget Krisztushoz és hőséget a i . magy ar hazához. — Amikor boldogéinlékjű XI. Pins pápa segédpüspöknek rendelt, .Jézus Szentséges Szí­vének képét választottam címerül. iEz a drága isteni Szív lesz köztelek is az én példaképem^ Ebbe a drága isteni Szívbe ajánlak benne­teket. Az ö kegyelme — fejezte be gyönyörű beszédét az új kalocsai érsek — legyen mindig veletek és velem is. Amen. í: * * A főpapi szentmise után az érseki palo­tában megkezdődött a fogadás, amelyen reszt­vettek Zala és Vas vármegyék kiküldöttei is. A katolikus Zala vármegye részéről dr. Brand! Sándor alispán, dr. Thassy Kristóf ország­gyűlési képviselő és dr. Szalay Gyula vár-; Nyomtatványban Papíráruban Könyvekben­Kegyszerekben RIIYI, hírszolgálatban, elevenségben, színességben pedig a Zalamegyei Újság mindenkor vezet. J v Hűséget Krisztushoz és hűséget a magyar hazához! ezt a kettőt kérem tőletek — mondotta Grősz József kalocsai érsek

Next

/
Oldalképek
Tartalom