Zalamegyei Ujság, 1943. július-szeptember (26. évfolyam, 145-221. szám)

1943-07-10 / 153. szám

1943. július 10.

MLAMEGYB1 ÚJSÁG

B.

Feljegyeztük,

... hogy a szerkesztőségben a hét. { elején nem lehetett a szerkesztő urakat rávenni, hogy menjenek fel egy lépcső- ház lépcsőin. Még az ajtó előtt lévő két1 lépcsőn is csak hosszabb nosztatás után 1 voltak hajlandók bemenni, olyan nagy volt az izomláz a vasárnapi mérkőzést után.

... hegy Ujlaky László, a Nemzeti j r Színház fiatal és nagytehetségű dráiríii színésze itthon, Zalaegerszegen nyaralj, édesanyjánál.

... hogy P. Fekete Géza Erdélybe utazott nyaralni, ahonnan hazatérve foglalja el új állomáshelyét a nagykanizsai rend- házban.

... hogy a Vármegyei Bank és Takarék- pénztár Rt. női létszáma egy új taggjai növekedett.

.. . hogy az egyik kislány régebbi ígé retének beváltásaképpen nem mindennapi nagyságú pofont kent le egyik fiúismerősének. A dolog előzményei, nem tartoznak az újság hasábjaira. A kislány most összetalálkozott a társasággal lévő fiúval, egy pillanatra félrehívta és pár lépéssel odébb egy hatalmas pofont kent le. El tudjuk képzelni, hogy az illetőt a dolog t ugyancsak kellemetlenül érintette.

... hogy az elmúlt vasárnap Buíaton- füredén ünnepélyes keretek között avatták fel a Balatoni Yacht Club ötödik j clubházát, amelyen megjelent dr. Rado- ehay I zászló igazságügy minfozfér és Reményi-Schneller Lajos pénzügyminí?jszier is. A felavatási ünnepségen Gubicza Antal esperes-plébános mondott beszédet, inajd különféle nagyságú vitorláshajók versenyét bonyolították le.

j . .. hogy Bókay János, az ismert írói

Balatonfüreden tölti nyári szabadságát. Ugyancsak a nyaralók között van Haj- mássy Miklós, zalaegerszegi származású filmszínész felesége is.

Töhötömke véleménye a világról

XXL vélemény.

Kedves Nénik és Bácsik!

Sok zokszó esik az utóbbi időben, hogy, nem jelentkezem az újság hasábjain. Ezen 'azonban nem szabad csodálkozni, ha figyej- lem.be vesszük, hogy nekem az utóbbi időben igen sok a dolgom. Ugyanis, van egy hatalmas ketrecem és abbé] nézem és figyelem ezt a bús világot. Rájöttem közben arra is,, hogy nem is muszáj mindig fogódzni a ketrcci karfájában, hanem e! is engedhetem azt, mert úgyis meg indok állni. Ez a ketrec arra is jó, hogy egyik oldalról átmehetek a másikra. Igaz ugyan, hogy nagy hátránya, hog?/ kicsi. Én sokkal nagyobb helyen szeretnék lenni. Nem szeretem, ha korlátoznak! Általában (most lassan rájövök, hogy a felnőttek mindig szeretnek ilyen kisgyermekeket korlátozni. Ha kocsiba tesznek, akkor megszijjaznak, ha meg onnan kivesznek, he'eíesznek a ketrecbe, ami tele van vánkosokkal, hogy meg ne üssem magamat.

Meg kell állapítanom azt is, hogy boldog napjaim egyre rövidülnek. Most mán (ebédre nem tejet, vagy kávét, vagy darát kapok, hanem levest és egyéb dolgokat, amiből, őszintén megvallom, a legjobbnak a csir- kecombocskát tartom. Természetesen, ahol lehet, kifogok ám édesanyukámon, vagy a nagymamámon. Ugyanis, ha meg vacsoráztam, mindig le akartak nyomni, hogy aludjak. Én azonban egypárszor nem voltam hajlandó erre. Egyik nap is kinn hagytak az udvaron, mert elaludtam. Közben persze felébredtem és gondoltam egy nagyot és kiugrottam a kocsiból. Bele a fűbe. Igaz, hogy megijedtem az első pillanatban, de aztán éreztem, hogy nincs semmi bajom s egy jót nevettem az égé-;

szén, különösen azért, mert édesanyukám any- nyira megijedt.

Nagyon tetszik nekem az, hogy a na a v- fenama fogja a kezemet és én lépegetek a konyhában, meg az udvaron. Ez érdekes és ezt szeretem is. De az is tetszik, hogy egyszerre! négy fogacskám jön felül, amivel jókat lehet harapni. Csak azt nem értem, hogy minek (mondja mindig a nagymama, hogy pá, pá. Ki kíváncsi egyáltalán az ilyen naiv dolgokra. Sokkal okosabb dolog az, ahogy én csinálom, amikor édesapukám megcsókol, kezel fogunk vele, szépen férfiasán. Pá, pá ... mond ják azt |a Laci bácsi kislányának, az kislány, de nekem, nevetséges. Jaj, azt is nagyon nevetségesnek tartom, hogy kiülök az ablakba és rám- [nevetnek a irénik és a bácsik. Azt mondják:

— Ugy-e, Te vagy a Töhöiöinke!

— Ecee... eieee! — mondom én.

így aztán megértjük egymást. Persze, az lolyan néniknek és bácsiknak, akik viszneM valamit, azoknak nem azt mondom, hanoin, hogy aggyá!... aggyá! Mert ugyebár, via*/// én értem van a világ, vagy nem.

Ezzel aztán hékességes becsülettel be is fejezem levelem és kívánok mindenkinek jó‘ étvágyat a sok gyümölcshöz, mert én is sokat eszem. Kézcsókkal: Töhötömke.