Zalamegyei Ujság, 1943. július-szeptember (26. évfolyam, 145-221. szám)

1943-08-28 / 194. szám

I ÄV LA MEGYEI ÜJ81Ü 2?* ________ WSSWSMnSinmaHiB^^ bús dáh Ez is Huber Gyula ISaJOszerelet. Terjeszteni a feltámadás bitet meggyőződés­sel, zenével, dallal. Ez is Huber Gyula — Hogy zenében mit jelentett, — em­lékezik egyuc barátja — nem is kell méltatni, csak elővenni a címeket: Zúg a vihar, ker­geti a felleget. ., Szőke kislány piros ken­dőt lobogtat..., Liliomnál szebb a rózsa..., Mióta csak az akácfa virágzik..., Kialudt a csillag. •A bíróék ablakában,.., De szeret­nék a rózsámat. Rég elverte az éjfélt '. Muzsikaszó..Balazséri Öregbíró udvarán ... stb./ stb. Különösen szerették a gazdászok a nótáit és részükre írt is egy Gazd,ászcsár­dást. Érdemes még megemlíteni, hogy Blaha Lujza, a nemzet csalogánya szintén nagyon % ■mt szerette Huber dalait és bizony nótás, mu­latós kedvében a nagy művésznő mindig leg­szívesebben tért vissza a barcsi plébános nó­táihoz. •... ... Még frissek fluber Gyula sírján az emlékezés virágai, amelyet szerettei és tisz­telői küldtek a virágos szívű főpapnak utolsó útjára. Ott lenn pedig Huber Gyula biztosan a szépséges nóták szívfacsaró, vagy vérpezsdítő lüktetései között új, még szépségesebb és ölök boldogságot adó nótákról álmodik ... Huber Gyula teste elment, de szülőváro­sának úgy kell érezni, mintha örökre itt ma­radt volna közöttünk. Legalább az emlékével, amit látható formában és méltó keretek között is meg kell örökítenünk. Séta az augusztusban Forró, bágyadt, augusztusi vasárnap dél­után ... A Nap sugárcsővei pazarul ^ont ják olvasz­tott aranyukat a földre, v A hatalmas Portest izzó ^zíve titokzatos mélységben dobog. Nagy, domború fnelle már inem hullapizik a lüktető zakatolástól, csak halk ritmusban piheg. Alig/ mozdul Tikka olt. Lélekzet vétele rejtett, nesztelen. Lázas ajkán szürkéskék lehelet lebeg, s mint egy finom fényből szőtt ködfátyol ráterül a messzi he­gyek bamászöld homlokára. A tűző lángtengerben ketten ballagunk: Hajnalka és én. (Ki ez a Hajnalka? ., Fiatal, ibölyaszelíd leány. Lelke: kristály húros hang­szer. Költő ... És jó ... nagyon jó . ..) Háj-' tialka megesak nem Í3 fonnyad. Ujjongó lé­lekkel szívja magába a <£ényt, a Nap áldott! melegét. Poros, mezei úton haladunk. Kétoldalt mellettünk a mező szelíd lankái nyújtóznak, íáárga, aranysárga tarlók ritkuló keresztekkel 9 vakzöld kapások balga ráhagyatkozással fe­lesznek egymás mellett. A csend szinte bé­nító. Az útparti virágok szürkék a portól. fCis vegyes illatuk fulladozva töri elő magát a fénypárás levegőre. A sugarak szembetűznek bennünket. Puha, me!#g símogatásuk nyomán apró patakocskák indulnak arcunk barna síkjáról. Az ég síma. Csak itt-ott lebegnek pici, fehér felhők. Az erdő hűs árnyéka már felénk nyálad. Friss homályába érünk. Tiszta, xüde levegője lengve-lobogva cirógat bennünket. Isten kert­jében járunk... Az avart piszkáljuk. Gombát keresünk. Biztató illata csalóka. Csak néha les ránk egy-egy kis kandi fej, ijedtsárgán, »nyúlszívűen«. A fák lágy levélringással susognak felet­tünk. A bokrok remegő ágai susogva tépnek berniünket. Kis, láthatatlan pókok hálói akadnak sze­münkre. Szakadnak ... Hajnalka sajnálja őket. Én megszoktam. A sötét lombok között ezer és ezer arany- dárda szúr a zöld homályba Bunda, boa akkor jő, ha ] Bandák mérték után, mikádók bélelése és Lat; szűcstől talő ZALAEQERSZEO Bethlen Qábor-u. 5. sz. ifj.Laky Sándor ftflcsmesternél készülnek Madarak édes, elbájoló hangversenye cseng a magasban. Sárgarigó pajkos füttye, vad­galamb szerelmes bugása ,a foglalat. Feketerigók hasítják a drága levegőt. Valahol harkály kalapácsok ^ Egy kis karcsútestű aranydarázs Jibeg elő valahonnan. Határozott ívben repül felém. A homlokom előtt megtorpan. Szabályos, nagy kört ír le a fejem körül. (Mintha geometriát, tanult volna.) Majd egyre szűkebi) köröket rajzol. Már a fülembe döngicsél. Hirtelen bó­dult illat csap fel egy sárgavirágos bokorból. Á kis dongó nagyot, hörpint a mézespohárból. Megszédül. Becsíp Ittasul! nótába \psap má­moros fémhangján. Aztán kibicsaklik a já­rása. A szép szabályos körökből cikk-cakkos hullám lesz... és áramteli zsongással belevesz az erdőbe. Hajnalka a nevemet szólítja. yFelrezzenek- Jó messze kerültünk egymástól. Egy cseppet ittunk az erdő hűs illatából, egy darabkát törtünk Isten-nyűjtóttá ízes falatjából. v Kisizöldkalapos gomba toppan .elénk. Ha j­nalka lehajol, betakarja levéllel: — Hadd nől- jön meg és szerezzen örömet annak, aki meg­találja — mondja csendesen. (Közel 20 éve járom az erdőt, de ennyi önzetlenségig még nem jutottam.) Egy daliás termetű fa: mellett állunk. A törzsén hatalmas forradás; — Szegény sebes fa... — sóhajtja Hajnalka és ujjai lágy si­mítással érintik a sebet. Ennyi gyöngédség láttán felszakad bennem a fájdalom. Őseim kűrtanemesi vérének szi­laj áradatából egy forrongó csepp futkoz ben­nem, melyhez nem fért soha ennyi szelídség, ennyi elomló báj. Most jó, hogy hűs az erdő és hogy vannak szavak.. és vannak könnyek... A Természet szívére ölelt bennüket. Me­leg, augusztusi öleléssel... . . A kis (ösvény kanyarogva fut nekünk hazafelé. A pókafai szélen van egy szent pontja: egy évtizeddel ezelőtt fáradtan esett ide az Édesanyám tört teste. A mögöttünk hagyott, letiport selymes fűszálak lenge testét már emelgeti a hang-' talanul hulló esti harmat. Kiérünk a dombra. ,A Zala-völgy csodá­latosan szép képe esti pompájában tárul elénk. Hegyek, erdők, lankák ölelésében: faluk. Szép, csendes, boldog faluk... Mosolygó szemek az élet arcán... Olvassuk ;a tornyokat,., öt ... hat... hét... Legszebb a szepetki Az annyi­szor megírt szepetki. A ragyogó, magas, piros.., Lenn, a völgyben, .ezüstös fűzek között a Zala vize kanyarog. Nem látjuk. De a csobogása, az a csacsogo, tisztaszavú csobogása felhalük képzeletünkbe. Legtöbb tekintetünk mégis a <k;cmendi he­gyé. A nap búcsúzó sugarai piros |>etű\el irka 1 ják tele a Várhegyet. Lelkűnkkel olvas­suk az emlékezés betűit. . S lassan ... las­san belemerülünk a faluba. , Tarka petúniák röpke szaga keveri ma­gát fürgén a violák dús, lomha illatába. Az est sötétbársony függönye lassan le­hull a nap színpada fölött, w***m*0*m*m*0*0V**m*m*0***m*Afi0M Az ég csodás közel ereszkedik a föld­höz. Az árnyékok melegen nyáladnak közé­jük. A csillagok szomorúak. Sírnak. , . Gyé­mántkönnyet hullatnak — talán a fogyó nyár után. Kis szorítás a szíven. Hallgatunk. Nézzük a Üláskék eget. Egy új hős, valahonnan, Kelet felől most nyargal fel a Tejűtra. Ragyogó paripája szik­rázva rúgja az aranyport. Gyorsan után, észak felől, megindul egy kis halvány csillag és fényes gyémánté síkot hűzva imaga után, lehull a semmibe. .. N. M. wmwimAwwwwwwwwwwwwww Feljegyeztük, ... hogy kedves barátunk érkezett hosz- szú hallgatás után hozzánk, Fckjete, Géza, aki ismét a régi kondíciójában! van és teljesen kipihente a keleti kemény harcok borzalmas élményeit. Most köl­tözött el végleg Zalaegerszegről és min­den csomagját tíj állomáshelyére, Nagy­kanizsára szállította, ahol ebben (az évben hitoktatóként fog működni. Természete­sen kapcsolatait fenntartja Csáktornyával. —o— . •. hogy a lapunk Herczeg Ferenc ri­portját, a szerkesztő felvételeivel tarkítva, a héten a Színházi Magazin is leközölte.; —o— ' ... hogy P* IHy Károly, zalaegerszegi! ferences plébános »fatornyos hazájából« (Budaörsről) küldött szeretetteljes üdvöz­lést zalaegerszegi ismerőseinek. —o— ­. •. hogy Újhelyi Anna és férje Lilla­füreden nyaralnak. Zalaegerszeg megyei város polgármesterétől. 10/9. 1943. Ke, sz, HIRDETMÉNY. A polgármester értesíti az érdekelt petró- leumíogyasztókat, valamint a kereskedőket, hogy az 1943. szeptember havi 5- sz. petró­leumszelvények fél liter, a JS. szánni szelvé­nyek szintén fél liter petróleummennyiségre válthatók be. Zalaegerszeg, 1943. augusztus hó $8~áu. Polgármester.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom