Zalamegyei Ujság, 1943. július-szeptember (26. évfolyam, 145-221. szám)

1943-07-05 / 148. szám

1943. júKus 5. ' 2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG A zalamegyei iskolánkívüli népművelés 5-ik napja Tamás József népművelési titkár elő- jadásábaii azzal foglalkozik, hogy mesedélutá- liokat kell szervezni a gyermekek szórakoz- ifatására, mert nem mindegy a gyermek sza­badidejében mivel foglalkozik. Mitaalovieh Géza tűzrendész éli fel­ügyelő :»A háború és népművelő« címen beszélt erről , ja kérdésről, már a csecsemőbe bele kell oltani a hazaszeretetet. az összetartozandóságot, a fe­lebaráti szeretetet. ezáltal megvédjiik a belső frontot, amely éppen olyan fontos a nemzet Szempontjából, mint a külső. Csak fegyelme­zett belső front, aminek egyik legfontosabb eszköze a légvédelem, amelyre fel kell ké­szülni. amit meg kell jó! szervezni, amely megteremti az összetartást. Ismerteti aztán a légvédelmi töm ényt, azok rendelkezéseit. Min- ídenkit a belső front védelmére hív fel. Dr. Vidaes Aliadá filmbemutató kapcsán ismerteti a film tör­ténetét, annak keletkezését, a kamara obsku- rától a mai hangosfilmig. Ismerteti a hatását, amelyet a film jó és rossz irányban kifejt­het. Gyermekeknek gyilkosságokat stb. tartal­mazó filmet ne mutassunk, a hatóság ebbe úgyis beleavatkozik. Beszel a film-ellatasrol, gyártásról, az filmen bemutatja, beszél a kul- jtúrfil mrői. ezek céljáról és közönség, formálá­sáról. Este az Uránia mozgóban bemutatásra Iderült a »Harmincadik« című film, zsúfolt ház mellett. Mikk Károly imnaközi népművelési! titkár rendkívül értékes előadásban rámutatott arra, hogy téves fogalmak vannak a Muraközt ille­tőleg, amelynek 111,300 lakosa van és szőlő- gvümölcstermeléssel foglalkoznak, amelynek őslakossága elszlovénesedett horvát, szlavón, stejer, stb. szorgalmas, törekvő, a háború előtt idejárt dolgozni, megkereste a gabonáját. Sze­ret dolgozni, de felhasználták politikai ütő­kártyának, ide-oda dobták, egy más ellen uszí­tották, ezért bizalmatlan lett, nehezen me­legszik. Ismerteti a most folyó nevelő munkát, a Muraközi Közművelődési Egylet működését, amelynek népművelési alosztálya is van., Ren­deznek határjárást, falunapokat, mindenféle háziipari stb, tanfolyamot, könyveket adnak ki. újságokat, nevesebb munkákat fordíttat- nak le. Igazi muraközi nyelven írt könyveket állnak ki. Ismerteti a nehézségeket, főleg azt, hogy egyházilag Zágrábhoz tartoznak, ami igen sok visszásságnak az alapja, többek között az eredményes népművelést is gátolja. Titán József népművelési titkár a vend-vidéki népművelést ismerteti. Tisz­tázza a vend szó fogalmát, hogy a vendek, magyaroknak érzik magukat, hiszen az első templom is magyar volt, amely a X. század­ban magyar ember által épült. Vendvidék a Mura és Bába szögben. 20 kilóméteres sávban fekszik. 100.000 lakossal, részben katolikus, részben református, lélekben magyar. A temp­lomuk falait is magyar szentképek díszítik, sok igen neves magyar kerül ki soraikból. Rámutat a viselet részbeni magyar jellegére, sőt küldtek a magyar parlamentbe magyar ének hallatszik ma is a kukorica-fosztóban. Sok a család és a magyar kivándorolt vendek) Amerikában is megtartották ősi jellegüket, magyai' érzésüket. Muraszombatból a felsza­badításkor kiverték a hazaárulókat és a ma­gyarok mellé álltak. A magyar katonai ható­ságokhoz vonultak be és nem hallgattak a plakátokra, a fenyítésekre sem. Ez a népi ösztön volt. Ezek aratni jártak a Ivekében, sokat dolgoztak, módosak voltak, de a jugo­szláv ok tönkretették, ők táplálták gazdagsá­gukkal jugoszláv iát. Állattenyésztéssel foglal­koztak. de az is leromlott, magyar tenyész­állatokat vettek. A jugoszlávok kivittek egyes csoportokat és mint vendeket mutogatták ma­gyar viseletben, magyar énekkel és ezáltal! az erkölcsök is meglazultak, mert férj és fele­ség távol éltek egymástól. Magyar kézen van a fehérnemű é§. húsgyáruk is, egy éh b iparuk- mellett. Rámutatott a mostani mozgalmakra, tanfolyamokra, stb. Köszönetét mondott nagy taps közepette dr. Kukuljevic Józsefnek, aki két télen át lejárt gazdasági előadásokat tar­tani, igen nagy' sikerrel. Beszélt a vándor­tanfolyamokról, filmről stb. ,és a jövő münka- programmról. Igen nagy taps fogadta az elő­adást. Vértessy /íme !c enyei igazgató- aníló arról beszélt, hogyan kell "népművelést csi­nálni, egészséges nemzeti közszellemet kell al­kotni, magyar kalevalát, vagyis a ^magyar­ság bibliáját« ebben legyen a legjobb költők műveiből olvasmány, vers, mese, festmények, mezek, ezt csinálja meg a névtelen tanító, mind csináljuk, adjuk a legjobbat, ez vezér­fonál legyen. Mindenki jár u,j on valami esz­mével hozzá és közösen csináljak meg. Az adatokat eszméket küldjék Letenyére, az ő címére. Dr. Patakv Mária a nagy népművelő, a nők szerepéről beszélt a népművelésben. A nőnevelés legelső fel­adata: a magyar nő kialakítása. Van nemzeti és általános kultúra. Az a fontos, mit tud az ember. A másik kérdés, »Milyen az asz- szonyV«, nem hogy mit tud otthon, bár ez is fontos, mert ez a tudás, amihez sok tar­tozik, már sokszor volt a családi szétesési, válás oka. Fő az asszony' lelki megalkotott- sága, mert ez a nemzet politikájára vau nagy kihatással, hogyan irányítja,, befolyásolja a férfit. Ismerteti a magyar háziasszony jó és rossz tulajdonságait, a fontos, hogy tiszta, logikusan gondolkozik, gyorsan dolgozik. Beszélt a falun található társadalmi hi­bákról. A továbbiakban a magyar jellemvo­násait ismerteti. A magyar asszonyból hiány­zik a szerénység. A nemzet lelkét csak a nő utján tudjuk megmenteni. Második előadásában a zenének nevelő hatá­sáról beszélt, amelyről Goethe azt mondta, ez a legértékesebb művészet: folyton változik, változatos érzésből fakad, azt tükrözi vissza a nép, leikéből jön a népi ének. zene. dal, csak a vallásos ember igazán zenei érzékű A vallás éj? a zene mindig együtt jár és keresi az Istent. Ve falusi ember az Istenséggel kap­csolatban van, azt mutatja éneke, zenéje stb. (égi hangok). Bunda, boa akkor jó, ha Lak; szűcstől való Bundáit mérték után, mikádók bélelése és gallérezása legolcsóbban iQXaky Sándor szficsmesternól készülnek ZALAEGERSZEG BethlenjGábor-u. 5. sz. — Kézzel fonott, szövött és festett, tiszta kenderárúk szép színekben érkeztek a Schutz Áruházba. Női és férfi kabátkára, shortra, va­lamint bútorszövetre alkalmas tarka mintá­zatban. Schütz Árúház. Búcsú i. Egyik asztalnál egy szükeuhás, keskeny- bajszú 1 iataiember ült. A táncolókat figyelte. Szemei gyönyörködve szegeződtek egv pom­pás termetű. ringó derekú leányra. Piros mel­lest viselt, lebe; ruhája röpködött, amint egyet-egyet pöndörült. A leányka parasztlány,, a táncosa egy nagy csizmás, esetlen parasztle­gény. Sehogysem illenek össze, a lány a finom törékenységével, a legény a durva darabos­ságával. A fiatalember kihörpintefte borát, a ci­garettavéget eltaposta s pillanat múlva az előbb szemlélt pár mellett hajolt meg: — Szabad ? / A lány a fiatalember vállára tette zseb­kendős kezét. Milyen szép hímzett kendője van — állapította meg, s belenézett a lány szemébe. A kék szemekben csodálkozást lá­tott. A lány a mosoly gó száját rendesre iga­zította, s halkan, félénken mondta: — Miska . .. A fiatalember elámult: — Margit, Margit! Te vagy? — Eri, — mosolygott ismét a leány — szép tőled, hogy megismertél. — Hosszú idő, bosszú idő ! Nagy lánv lett belőled. — Belőled pedig bajuszos férfi. Nem is férfi, hanem úr. Finom városi úr. — És ez a finom városi úr örül, hogy. találkozott a* gyerekkori emlékekkel. A csárdásnak vége lett, a párok egy- másbakarolva sétálni kezdtek. Margit bele­karolt Miskába. — Emlékszel még erre. a kendőre? — kérdezte komolyan, a hímzett zsebkendőt mu­tatva. — Emlékszem — mondta csodálkozva a fiú és elgondolkozott. Rövidnadrágos, mezít­lábas gy ermek volt, Margit kékszemű, szőke teremtés. Ila szembekötőst játszottak, Miska szemét Margit kötötte lie, mindig avval a a kendővel. Ha fűzfából sípot faragott (éa megvágta a kezét, megint Margit jöhetett a kendővel. Megszorította a kislány karját és mentek, sétáltak, úton, pázsiton, a csillagos, holdvilágos éjben. Csak akkor álltak meg, amikor a folyóhoz értek. Még a régebbi fűzfa­bokor is megvan. Annak a tövében leültek. A folyó halkan hömpölygőit tova. vissza­tükrözte a holdat, csillagokat. Friss széna- illat töltötte be a levegőt, éppen úgy, mint akkor régen ... A csend ... a lev élzörgés .. . Milyen jó is egy kevéssé megszabadulni a városi zajtól. — Emlékszel? — kérdezte a leány — itt montad először, hogy szeretsz?... Itt ezen a helyen. — Emlékszem, kedves — és átfogta a lány derekát. — Itt mondtad ,,bogy én leszek a fele­séged. — Itt mondtam, emlékszem. — Megfogta a lány arcocskáját és gyengén megcsókolta. — Itt mondom ’mégégyszer, most is. A fiú mindjobban hév ült, tüzesedett. Mi­kor a csókjai szenvedélyesebbek lettek, a kis­lány fölugrott. — Jaj! gyere, már biztosan kereslteik bennünket, soká voltunk távol. — s meg­indult a harmatos úton. A fejét lehajtotta. — Mire gondolsz most? — kérdezte a fiú. — Arra, hogy a városiak máshogyan sze­retnek. Margitkát táncba vitték. Miskának tár­sasága akad: a jegyző, két lányával. Azokkal lett elfoglalva. Keringő következett. Azt mondta: (Folytatjuk.) FIZESSEN ELö / A ZALAMEGYEI ÚJSÁGRA! J

Next

/
Oldalképek
Tartalom