Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)
1943-05-01 / 97. szám
1943. májú* 1. ZALAMBGYEI ÚJSÁG 5. 311 «I tiSZtl IMtlEIZ Mit ÖSSZE i Misi iMi (Hon i zítitraii littz lanti valóságos tapsorkáu tört ki a nézőtéren, i öb- ben 1 elálltak a helyükről, úgy ünnepelték a magyar dalt. Felejthetetlen látvánv volt. (Csak az előbbi bácsinak nem tetszett a helyzet. Most még jobban sajnálta, hogy az; asszony otthonmai’átlt.) 1 ■ ■ I-.! . . A műsor befejezésé után Gyarmathy József rendezőt megkértem, mondja el, milyen volt az az út, amíg eljutottak a nagysiker«! előadásig ? : I " — Néni volt semmi akadály, — mondta — zökkenő nélkül ment a tanulás. A szülőle örömmel engedtek el az ifjúságot, s az ifjúság is örömmel vállalta a feladatot, mert tudták, bogy ezzel a sebesült honvédeink fájdalmán enyhítenek. A mostani háború még a légkörin vei mű bb embereket is megtanítja a takarékosságra. Azt pedig minden jó magyarnak tudnia kell s tudja is. hogy nemcsak anyaggal kell takarékoskodni, hanem az idővel is. Ha \ a Iá- mikor pénz volt az »idő«, akkor most az idő maradéknélküli, teljes kihasználása létfenntartást, megmaradást, győzelmet jelent. Egy arany kalászos gazda mondta: Ma annyira ki kell használni minden percet, hogy még a sportnak sem szabad külön időt áldozni, hanem össze kell kapcsolni a munkával, vagyis sportolva dolgozzunk. Eddig úgy ballagtunk ki a mezőre dolgozni, most ezt az időt és útat felhasználhatjuk versenyfutásra. Ennek kétféle előnye is lenne: először sportolnánk, másodszor pedig többet tudnánk dolgozni, >mert előbb odaérnénk a mezőre. A reggeli tornát is másképpen kell csinálni, mint eddig. Mert mi a torna? Testünk felfrissítése, karjaink fel- és lefelé, vagy oldalra nvú jtogátásávai, és testünk jobhru-balra haj Hígat ásával. Ugyanezzel a mozgással el lehet végezni a reggeli munkát. Az asszonyok kitakaríthatják a szobát. a férfiak rendbetehetik az udvart, felvághatják a napi tűzifát. Ez jutott eszembe, amikor a Zalalövő- höz tartozó Zalarnindszent ifjúságának a zala - egerszegi honvédkórház javára rendezett műsorát végignéztem. Hallottam már honvédek jav ára rendezett teaestekről, néma bálokról, tárgysorsjátékokról s bár ez mind elismerést érdemlő hazafias cselekedet, a zalamindszentiek még ezeket is túlszárnyalták, mert egy fáradtsággal, egy- időben, két munkát is végeztek. Mert anyagi hozzájárulásukkal nemcsak a sebesült honvédeink gyógyulását segítették elő, de jól kiválasztott műsorukkal hozzájárultak a magyar lelkek mélyén végighúzódó erődvonal kiépítéséhez, illetve megerősítéséhez is. Mert tudják' ők, hogy a győzelemhez nem elég a határokon, vagy kint a fronton kiépített betonerőd, hűlném a lelkekben is szükség van egv összefüggő 'erődvonalra, amelyet ha nem tudnak áttörni, győztünk, de ha megtörik: elvesztünk. A zalamindszentiek tudták azt is, hogy a lionvéd- lelkek mélyén végighúzódó erődvonal is csak akkor átlőrheteilen, ha az szorossal! összefügg a belső fronton kiépített lelki erőd vonallal. Tehát igaz magyar érzést, és a kölcsönös megértésen alapuló boldog családi otthon utáni vágyat kell beoltani a magyar ifjúság leikébe, mert ez adja a lelkierőd erősségét s ez éppen olyan fontos, mint az anyagi hozzájáru’ás fegyvereink győzelméhez. De talán kezdjük az elején. A Zalalövőhöz tartozó Zalarnindszent if júsága húsvéthétfőn nagysikerű műsoros délutánt tartott Pintér Anna és Gyarmathy József rendezésében a zalaegerszegi honvédrebe?ültek segélyezésére, A műsort Gyarmathy József rendező szívhez szóló beszéde vezette be: — Kedves \ endégeink! Magyar Testv éreink! Az új világháború kellős közepén, — mondotta — talán a megpróbáltatások legnehezebb évének húsvétján gyűltünk ide össze. Műsoros délutánunk szórakozást, felüdülést, akar adni munkába, bánatba, keserűségbe fáradt lelkűnknek, de még ezt a szórakozásunkat is egv magasabb eszmény — ma egyetlen cél — érdekébe állítottuk: a haza szolgálatába! örömünkben, vagy bánatunkban nem 3/.abaci megfeledkeznünk szent kötelességünkről s hogy magyarságunk és a haza mindenek előtt. Majd kiemelte beszédében, bogy az áldozatért, önfeláldozó szertetért — áldozatot és szeretetet kér a szenvedő hősök ijesztő, fájdalmas sebe. A bevezető beszéd után bárom színmű került előadásra: 1. Leánykérés. 2. Hogyan fogadjuk a munkából hazatérő apát ? 3. A nóta szárnyán. Különösen nagy sikert aratott a Hogyan fogadjuk a munkából hazatérő apát című színmű. Az egyik jelenetben az örökké veszekedő, egymást soha meg nem értő, hazafias életet nem élő és soha nem imádkozó családot és az ezzel járó helytelen gyermeknevelést mutatták he nagy sikerrel a Szereplők, míg a másik jelenetben a legboldogabb, a legmelegebb családi otthon került bemutatásra, ahol a munkából hazatérő apát örömmel várják. Az apa és az anya, mindig az adott helyzethez alkalmazkodnak, értékelik egymás munkáját, hazafias szellemben, imádságos lélekkel élnek boldogan. A gyermekek szót fogadnak, mert ilyen szülőktől csak jót tanulhatnak. A közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a jólsikerült előadást. (Csak egy bácsi nem volt megelégedve a helyzettel, mert így sóhajtott: »Csak az asszonyt ne hagytam volna otthon, tanulhatott volna bellülie.«) De semmivel sem m aradt el mögötte a »Nóta szárnyán'« című színmű egyik irren értékes jelenete: Katica (Németh Erzsébet) a katonaságtól hazaérkezett bátyjának. Andrásnak (Borsos La jos) elmeséli, hogy a pesti v i lla- moskalaúztól milyen szép nótát tanult. S hogy bátyját is meggyőzhesse róla, el is énekelte a »Tenyeremen hordom« című divatjamúlt slágert. Andrist sem bűvöli el a dal, mert felháborodva clhallgattatja húgát: — Hallgass! Magyar lány vagv te? ismerem én ezt a gyönyörű nótát a körhinták verklijéből. Búcsúkor egész nap ezt húzták a slágert, s gúnyosan énekelve utánozza a verkli hajtását. A felháborodás a közönségre is átragadt: — Le a slágerekkel! — kiabálták a nézőtéren. Most pedig Andris énekelte el húgának az igazi magyar nóták egyikét: »Ne menj rózsám a tarlóra...« A nóta elhangzott, mire Majd pedig, amikor megmondtam, hogy, a nagysikerű műsoros délutánról a Zalamegyei Újság részére akarok írni beszámolót, azt mondta: — Akkor talán menjünk lel a színpadra, talán ott találjuk Pintér Annát, aki szintén' rendező volt, ő többet tud mondani. Szerencsénk volt, Pintér Anna meg ott volt a színpadon, de mire a tárgyra térhettem volna, már el is hívták. — Annuska, rá érne egy percre? Es Annuska ráér, még ha dolga van akkori is. mert Annuska olyan leány, aki minden kérést teljesíteni szeretne. — Mindjárt visszajövök, — mondta a már szaladt is. Az egy percből öt perc lett, de alighogy, visszajött, már újra hívták. — Annuska, kérem csak egy percre, a pénztáros el szeretne számolni... — és így tovább. Nincs egy szabad perce, szinte csodálkoztam, hogyan tud mindenhol ott lenni. Mikor visszajött, mondtam is neki: — Magáé a legnehezebb szerep. Én ezt a szerepet csak akkor merném elvállalni, ha sokszorosítani tudnám magamat. Jót kacagott, de már megint hívták. Míg távol volt, Gyarmathy József elmondotta, hogy Pintér Annát mindenki szereti (elhiszem), ezért őt hívják mindig. Ci sohasem fárad el, pedig mindig dolgozik. Mikor a műsort tanulták, éjfélekig kitartott velük, hogy a sikert biztosítsa. Mert, ha Annusba itt volt, jobban ment a tanulás, mert! Annuskával mindenki szeret együtt lenni. — De hagyjuk, — mondta Gyarmathy — Annuska felénk tart, még meghallja, pedig nem szereti, ha dicsérik. Igaza sóit. Annuska sisszajöti. — Judom, hogy elfáradt már — mondtam. Mosolygott: — Nem az a fontos, hanem az, hogy nem dolgoztunk hiába. Háromszáz pengővel segíthetjük elő sebesült honvédeink gyógyíttatását. — De az erkölcsi siker sem maradt el — mondtam, majd megkérdeztem, hogy a műsoros délutánon közreműködő szereplők mind gazdaifjak és gazda leányok voltak-e? — Dehogy — mondta — voltak iparosok Magvar honvéd rah am az ellenséges állás ellen.
