Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)

1943-04-17 / 87. szám

2. t ZALAmtSmi ÚJSÁG 1943. április 17, ( *> Az Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamara állásfoglalása a vágómarha igénybevétel kérdésében Az Alsó dunántúli Mezőgazdasági Kamara «Hattenvesztési szakosztálya 1943. április 13-án Kaposváron, a Mezőgazdasági Kamarában, á fagok igen élénk resztvétele és érdeklődése mellett gyűlést tartott. A tárgysoroza^ legfőbb pontja a vágómarhaigénybevétel szabályozá­sáról kiadott közellátási miniszteri rendelet gyakorlati tapasztalatainak1 megvitatása volt. Molnár Pál főtitkár, a szakosztály elő­adója, röviden ismertette a Kamarához be­futott gazdapanaszok és kívánságok lényegét, aztán pedig az Országos Mezőgazdasági Ka­marának a rendelét megalkotása körüli jelen­tőségteljes közreműködését. A Kamara eme «éltudatos munkájának tulajdonítható, hogy a központi minősítés és elszámolás rend­szerét léptessék életbe a régi vidéken történj és Bök súlyos kifogást kiváltó minősítés és el­számolás helyett. Az új rendszerben, általában, az az alapeb érvényesül, hogy a hatóságilag igénybe\ ett vágóállat nem lehet kereskedés tárgya és azon a gazda rovására, senki sze­mélyes hasznot nem, húzhat. A szakosztályi tagok, saját tapasztalataik alapján, mutattak rá a rendelet alkalmazása során észlelt visszásságokra, sérelmekre, igaz­ságtalanságokra. Előadták, és gyakorlati érvek­kel igazolták, hogy, a marhaigénybevétel a gaz­dákra nemcsak súlyos anyagi veszteséggel jár, de igen nagy aránytalanságokat és igazság­talanságokat is rejt magában. Egyesektől el­viszik az állatokat, másoktól nem. Az volna a legmegnyugtatóbb eljárás, ha mindenkire ki lehetne vetni a hozzájárulást, vagy a meg­lévő állátok száma, vagy pedig a földbirtok területe alapján. Rámutattak egyes községek­nek közös áldozatvállalásból önként meg­hozott követésre méltó példáira. szolgáltatási rendszer előtt kezdődött és éppen ezért indokoltnak tartottá, hogy ezeket a vágó-! marhákat beszámítsák a Jurcsek-féle beszol- gáliatási typretbe. ^ Vitéz Poroszhegyi Károly, KEpcisz Jenő, Bogyay Ferenc, Kováts Ferenc, Nádossy Kál­mán, báró Mirbach Antal, Probszt József, Ko­vács Sándor, Wolff Antal, Sándor Dániel és Csinyáth Gábor beható és a kérdés minden részletét feltáró felszólalásai ós megvilágításai után az ülés elhatározta, hogy az észlelt bajokat emlékiratban fogs lalja össze és eljuttatja úgy a közellá­tási. valamint a földművelésügyi kor­mányzathoz s nyomatékosan kéri azok­nak minél sürgősebb orvoslását. Ugyan­akkor felhívja az egyel# vármegyék fő­ispánjainak figyelmét is a tapasztalj visszáságokra és a további elégedetlenség meggátlása vé­gett hathatós közbelépésüket kéri. Ugyanúgy az Országos Mezőgazdasági Kamaránál is el­jár aziránt, hogy ezeknek a jogos kívánsá­goknak országos viszonylatban is adjon hangot és tiltakozzék a sérelmek további fenntartás« ellen. A bolgár frontharcosok, látogatása Magyarországon. Néhány szó a máznád termeléséről es hasznáról ahol azok ,a gazdák, akik mentesültek az igénybevétel alól, megfelelő összegű, rájuk eső készpénzzel kárpótolják a beszolgáltatásra kötelezetetteket. Ennek a rendszernek intéz­ményes, rendeleti úton való kötelezővé tételét sürgették. Szükségesnek tartották, hogy az egyes vármegyék, majd pedig azok határain belül a községek a rájuk kirótt beszolgál­tatás számszerű összegéről legalább félévvel korábban értesüljenek, hogy ahhoz kellőképpen fel tudjanak készülni. Felhozták a jelenleg érvényben lévő hivatalos átvételi árak íel­tűnő aránytalanságát, úgy ,a »valóságban ki­alakult piaci marhaárak, mint különösen egyes iparcikkek áraihoz mérten és kérték a ma érvényben lévő alacsony árak felemeléséit. Szükségesnek tartották, hogy a vásárlással vár­megyénk megbízott kereskedők kijelölésénél vegyék figyelembe az illetékes megyei 'ÁG lattenyésztő Egyesületek javaslatát. Felhozták azt a sérelmet is, hogy a vágómarhaigénybe­vétel alig pár hónappal a Jurcsek-féle be­Bunda, boa akkor jó, ha Laky szűcstől való Bundák mérték után, mikádók bélelése és gallómása legolcsóbban üj.Laky Sándor szücsmesternól készülnek ZALAEGERSZEG Bethlen Gábor-u. 5. sz. A Bergendv- féle »Magyarok Védasszonya Méznád« hatéves múltra tekint vissza hazánk­ban. Az ország különböző vidékein próbálták ki és mindenhol szép eredményt mutatott. Ma már a hívatott hatóságok is felfigyeltek1 rá. Háromféle vetési módja: 1. -10—60 cm. sor- és tő távolság, fél—két cm. mélyen, 2— 3—5 szem vetendő. 2. Ládákba letéve palántát nevelünk és azt palántázzuk ki. 3. Csalamádé- nak sűrűn vetve. Kinek hogyan van ideje a vetéshez, azt; választja. Kikelés után gondosan kieggveljük, (2—3) és megkapáljuk. Ajánlatos még 5—6 kapálás. Érése szeptember, október hónap­ban, bugája súlyos, tömött. Kisebb mennyi­ségnél azonban a bugákat be is zacskózhatjuk a száron. “A ágás előtt a szárról a leveleket gondosan leszedjük, vékony kévékben a kert­ben, vagy pajtában szellős helyen őrizzük, míg feldolgozásához kezdünk, de a hó leeséséig, lábon is hagyhatjuk. A leszedett szárat vagy! hengerprésen áteresztjük, vagy leszecskázzuk és szőlőprésen préseljük ki. A híg, zöM levet üstben, vagy zománcedényben lassú tűzön, gyengén kavarva 3—6—8 órán át főzzük, gyenge forrással, az utolsó órában a habot ka­nállal leszedjük. A bab kiváló moslék. A barnás híg mez (olajszerű) sűrűség'"< »méz« évekig eláll üveg­ben, cserép-, íaedénvben, vagy pedig bödö- nökben. A kipréselt szár kivi dó takarmány szecskázva és megszárítva, télire az alG o1- nak kukorica és zab helyett, kitűnő lal ár­mány. Etetés előtt este vízbe áztatjuk es úgy. adjuk az állagoknak, de a lovak enelkü is jóízűen ropogtatják. Ha a szárat megszecs­kázva ropogósra szárítjuk, malomban lisztté őrölhető, amely édesíészták készítésé' ev k tűnő ,és emelett még korpát is nyerhetünk. Kisebii mennyiség házilag mozsárban is megtörhető. Ha a leszecskázott szárat szárítás után pi­rosra pörköljük, kiváló kakaóízű kávét kapunk. A mézből kiváló sör főzhető. A méznád hasz­nosságát a benne rejlő nagytömegű cukor mu­tatja. Egy katasztrális holdon közepes minő­ségű talajon, kétszeri kapálás mellett, ter­meszthető annyi szár, hogy 60 hektoliter bor Szüretelhető belőle. A kipréselt méznádléből közvetlenül bor készíthető. A szecskázott szár­ból, erjedés után, kiváló pálinka készíthető. Az eddig elmondottak mellett még számos felhasználási lehetőség van. Meleg áprilisban már a hó derekán el­vethető, de ha az idő tartósan hideg, májú« végéig várhatunk vele, mert hidegben ne na,1 csírázik, inkább elrothad. Ha azonban palán­tázzuk, nyugodtan kiültethetjük április hó utolsó napjaiban nedves földbe, mert a vege­táció átvészlése után szépen fejlődik. Ha nem. palántázzuk, feltétlen csíráztassuk elő a ma­got, mégpedig langyos v ízben áztatva, a vizet leöntjük és edénybe teve a tetejét nedvest ruhával letakarjuk s meleg helyre állítjuk, Az előesíráztatás egy nappal a vetés előtt tör­ténjék. A Szeme li NBríéuykísérleti Állomás meg­vizsgálta a méznád szárának lé- es cukortar- ! talmát és a szár alsó részében kimutattak! 34.34 százalék lé mellett 14.5 százalék össze* cukrot, ebből 11.8 százalék inventcukör és 3.3 százalék nádcukor. A szár felső részében volt 50 százalék lé, 9.75 százalék összes cukor* ebből 6.2 százalék inventcukör és 3.55 szá­zalék nádcukor. Holdanként 200 mázsás búzatermésnek! megfelelő bevételt ad a méznád, de ez méfj fokozható. , | u i>

Next

/
Oldalképek
Tartalom