Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)
1943-05-15 / 109. szám
Egy lépéssel előbbre a magyar parasztság országutján... 1943. május 15. Át\LAMEG\EI ÚJSÁG Hamarosan kinevezik és megkezdik munkájukat a zalai községek ^azdasá^i elöljárói Csak nem régen látott napvilágot a rendelet, amely a községi gazdasági elöljárók! kinevezéséről gondoskodik. A községi gazdasági elöljárók fogalma még ismeretlen a lakossá" legszélesebb körében, éppen ezért szükségesnek ^tartjuk, hogy kellőképpen be is mutassuk, hogy kik ezek és mi a hivatásuk... Éppen jókor érkeztünk. A nap kinn nyári bőséggel ontja sugárözönét, itt benn pedig a polgári fiúiskola tágas termében, most kellemes, hűvös terjeng. Meglepődtem, ahogy beléptem a felszerelés nélküli terembe, aho' a volt munkásszanatórium vaságyai sorakoztak katonás rendben, egymás mellett. A terem végében 50—60 ember ül figyelmesen és hallgatja az utolsó előadást. A tágas teremben virágok, nemzeti színű zászlók függnek és oktatótáblák sorakoznak. Az asztalon egész nyalábra való búzavirág, mögötte Csonka István gazdasági felügyelő, tanfolyamvezető éppen a legelőkérdésekben igyekszik felvilágosítást adni minden aprólékos részletre kiterjedően a hallgatóságnak. Elnézem őket. Bronzvörös, napszítta magyár paraszti arcok. Értelmes, villanó szemek, melyekben visszaverődik a búzavirág-csokor kéksége. Visszatükröződik, mégpedig úgy, hogy máris érezzük szőkébe szökkenő búzatáblák és a pirospipacs, kék szarkaláb, fehér margaréta csodálatos magyar bokrétáját. Magyar paraszt! Mennyi intelligencia, értelein, akaraterő sugárzik valamennyi arcáról. Úgy szeretném valamennyi parasztot ilyenkor magamhoz ölelni, megszorítani egyszerre valamennyi magyar tesvér kezét, hogy soha el ne eresszem,, én az ólombetűk harcos katonája, a hazáját, földjét vesztett paraszt. Milyen nagy dolog is parasztnak lenni? Vállalni sokszor a lenézést, a legnehezebb áldozatot a nemzet érdekében. Milyen szép is ugyanakkor parasztnak lenni? Tudni, hogy ez a föld, amelyen lábom áll, részben az enyém, amelyre naponként sóa verítékem hullik, amely fűszerezi mások életét, lépésről-lépésre teremt jövendőt, hajlékot és hazát a nemzetnek. S mindezek mellett gondolni arra is, hogy az idő halad s elmaradni nem szabad. Mert ezt is magának ! kellett megtenni eddig, mert a magyar parasztsággal, a legutóbbi időkig, vajmi keveset gondoltak, az adószedésen kívül. Végre azonban elérkeztünk most. már addig is, hogy intézményesen, hivatalosan gondoskodnak a magyar parasztság előbbreviteléről. Gazdasági szakiskolák, tanfolyamok, akciók, segélyek, kölcsönök, és most újabban, a gazdasági elöljárók intézményével .. . Öltözködjünk TÓTH GYŰLI úri és női szabóságából ■mhmmhí Kész nőikabái és ruhaosztály Uridivat és 8zöveteladá.i De térjünk csak vissza. Kissé messze kalandozott bennünket a végtelen mezők paraszti sorsának hűséges tanúja, a búzavirág. Éppen előadó változás van a tanteremben és így elbeszélgethetek a tanfolyamvezetővel. Félre is húzódunk nyomban és kivallatom’, akár a vizsgálóbíró. — Mi a célja és milyen tárgykört ölel fel az előadás? [ — A földművelésügyi miniszter rendelete értelmében — adja felvilágosítást Csonka felügyelő úr — községenként összehívtunk egy- egy olyan gazdát, aki munkájával, szorgalmával példaképül állhat a község többi gazdája előtt. Most háromnapos tanfolyamon vesznek részt, amit a gazdasági felügyelőség tartott. A költségek teljesen a földművelésügyi minisztert terhelik. Szállást, élelmezési megtérítést és útiköltséget kapnak. A várost kértük meg arra, hogy adjon szállást, amit itt nagyszerűen sikerült is megoldani. — Hány gazda vesz részt a tanfolyamon?" — vetem közbe. — ötvennégy, valamennyien a vármegye északi járásaiból valók. ÍN agy kámzsán szinten hasonló tan folyamot tartanak, amelyen 31 hallgató vesz részt. A tanfolyam célja, hogy az alkalmas gazdák ismereteit tágítsuk, felvilágosítása okkal lássuk el és gyakorlati példákkal legyünk segítségükre. Ä tananyag felöleli a gyakorlati gazdálkodást és mindazt, amit a gazdáknak tudni okvetlenül fontos. Mennyi volt a napi foglalkozás? — Mindennap reggel 8—12-ig és délután 3—5-ig. Részben előadásokat tartottunk, részben pedig kikérdeztük a gazdákat. A tanfolyam befejezése után nevezi ki azután a földműn e!ésügyi miniszter az arra alkalmasakat községi gazdasági elöljárókká, akiknek kötelessége lesz, hegy példákkal előljárjanak, s egyúttal összekötő szerepet vigyenek a gazdasági felügyelőség és a gazdák között, ezzel egyúttal enyhítve a közigazgatás munkáján is. — Mit vár a felügyelő úr a tanfolyam hallgatóitól ?- Én sokat várok a gazdasági elölj á- róktól. Bízom abban, hogy nagy könnyebbséget jelent alkalmazásuk. Ezért, úgy tudom, bizonyos fizetést is kapnak majd. Közben Uray Gyula felügyelő is befejezi az előadást. Az egyik hallgató pár szóval megköszöni a tanfolyam vezetőinek a fáradságot es a lelkes kis csapat elindul ríj ors:?iág4 építésre. Az ajtónál elbeszélgetünk az egyik gazdával. Fontolgatjuk a kérdést és ábellálódunk a jövendő felett. S amikor már összegeztük! véleményünket, megkérdezem: — Mit vár bátyámuram a gazdasági elöljárói intézménytől? — Hát... én azt hiszem, az embétüf füigg. Ha becsületesen betölti hivatalát az elöljáró. Munkájával el ölj ár, a rendeleteket ismerve, Segítségére lesz a gazdatársainak1, akkor bevall. De, Ha csak immel-ámmal veszi valaki, hát biztosan hiába Tesz ott minden. Tgy vélekedünk mi is. Ez a bölcsesség. Elválunk és mindegvikőnk megy a maga miiji- káh-E-a- n n fa1; íjába, én pedig a szerkesztő- sé"Ee. hogv örömmel adjam tudtára min-! denVvek bnrry a gazdatársadalom, a mai-! gyar parasztság ismét egy lépést tett előre... 3, Töhötömke véleménye a világról XIX. vélemény. Kedves Nénik és Bácsiki Ne tessék haragudni rám, hogy most ilyen Soká szólaltam meg, de nem sok kedvein! van az irogatásra. Részint azért, mert mostl nem jól érzem magamat, ugyanis megint jönnek a fogaim, most már három van egymás! mellett, részint pedig azért, mert edesanyukánt különféle újításokat vezetett be személyemmel kapcsolatosan. Az egyik abból áll, hogy délben nem ad soha se kávét, 'agy téjhjén grízt, hanem kanállal valami undorító sárga ságot, zöldséget töm belém. Azt inondjá&jl sárgarépa, a másik meg spenót. Nem ángyon szeretek ilyen kanalas dolgokat, miért lassan megy és én nem szívesen vesződöm az ilyenekkel. Leves, főzelék és piskóta az ebédem. A másik újításnál az ember nem áh, hanem ül, de ezt, azt mondja édesapukám, nem szabad részletezni, mert nincsen hely a lapban. Éri azonban, azt hiszem, njas okból nem szabad! megírni... Sok mindent nem is tudok most mesélni, mert hosszú napokon át fújt a széf s így nemi járogathattam az utcán. Pedig én szívesei! mindig kinn lennék, nem szeretek benn a szö-< bábán. Olyan szépen síit a nap, hogy aHári mindig kmnínaradnék, csak az a haj. hogy hamar elalszom a napon. *• Érdekes látnom, hogy az utcán a nénik elhagyják a harisnyákat. Azt mondja édes- j apukám, hogy azért, mert nem igen lehet j kapni, s ami van, az így nagyon hamar el- (szakad s ezért sokat kell mérgelődni anyukámnak. ITa nem viselnek, akkor biztosan nem Is szakad ki. De egyáltalán nem is crtem, hogy miért kell harisnyát viselni. Én nem viselek, és mégsem fázik a lábacskám. Édesanyukám szerint ez nagyon jó viselet, sok gondtól szabadul meg Sok néni. Nem hallgathatom el, hogy ma ettem cseresznyét is. A szomszéd néni hozott nekeini május icseresznyéí. így legalább azt is tudom, hogy így az a cseresznye. Nem rossz dolog, de a kávé azért jobb. Nem tudom, mi van velem, olyan álmos vagyok, ezért ipőst be is fejezem levelemet és mindenkit sokszor csókolok: Töhötömke, Május Nemess Ernő. A fákon a május remegése siklik, Borzongatja buján bodros levelét. Kíváncsin kacsint a nárcisz szerény szirma« S egymást kergetik libbenő lepkék. Bódult buggyanások bokrokon, bozóton! Kapatosán kering sok bódult bogár. Az erdők sejtelme suttogóan surran. Források habja enyhülést kínál. Csillog, mint a gyémánt, a hajnali harmat; Izzó színbe borítja a nap sugarát. S felette a pompás, májusías fénynek Trillázva szállnak p öt tön pacsirták. S mind e láz, Itáprázat, májusi pompa Szédült szívembe szilajra szökken ... Iszom a fényt, pompát táguló tüdővel.... S meghajtom fejem iniázó csöndben.
