Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)

1943-05-04 / 99. szám

2. . ZALAMEGYKI újság Szinésztehetségek bemutatója volt a tapolcai műkedvelők zalaegerszegi vendégszereplése Tegnapi lapszámainkban már röviden is­mertettük a tapolcai műkedvelőgárda zala­egerszegi szereplesét, azonban helyszűke miatt csak most adhatunk részletes beszámolót erről a ma sas színvonaléi, művészi élvezetet nvújtó műsoros estről. A zalaegerszegi közönség nem vár sokat a műkedvélőktől és egykedvűen, inkább csak kötelességből jelenik meg itt-ott a jótékony - célú előadásokon. Most is így volt. A kevés­számú közönség arcát nem is láttuk csaló­dottnak, hanem vidámnak és megelégedett­nek, mert az a két és fél éra olyan volt,' mint egy oázis a sivatagban, — teljes ki­kapcsolódás a mai gondterhes életből. A tarka-estet Marx Viktor tanító ren­dezte, aki minden dicséretet megérdemel Fül­bemászó melódiáit Mangold Ica és Horváth. László mély átérzéssel, kellemesen csengőhan­gon adták elő. Nem is tudjuk, hogy melyik szereplőt és melyik számot emeljük ki különösebben, mert úgy a vidám jelenetek, mint a táncszá­mok és szavalatok olyan hatásosak voltak, hogy elejétől végig folyton növekvő érdek­lődést váltottak ki. Úgyszólván minden je­lenetben láthattuk Horváth László szimpati­kus alakját, aki Perlaky Kornél színinö- vendékkel együtt konferált. Átlagon felüli és meglepően kedves volt a kis Forgáeh Albi a »Palika játszik« című egyfelvonásos darabban. A kis fiúcska maga alakította rendkívül bájosan a főszerepet. Bájos, üde jelenség volt a két Ica ta­polcai színinövendék frakkos, cilinderes tánc­együttese. Káprázatos látvány volt az elsö­tétített »színpadon« Nagy Ica akrobatikus tánca. Szűnni nem akaró taps kísérte Hor­váth László és Mangold lea énekszámai{4 Közben zalaegerszegi szereplőket is lát­tunk. Kosa Zsuzsanna és Farkas Mária együt­tes* magyar tánca szép mozgásról tett tanú­ságot. Antos Helen a »Borcsa Pesten« című monológot adta elő. Hegedűs Irén szavalt, Varga Erzsébet pedig Tangóbolerót énekelt. Mikor egy nap alatt háromszor láttuk leperegni ezt a nívós és szívvel-lélekkel elő­adott fárasztó teljesítményt, amit ez a mű­kedvelő gárda teljesen önzetlenül csak azért nyújtott, hogy a zalaegerszegi hadbav onultak családjain segítsen, önkéntelenül is arra gon­doltunk, hogy órájuk is alkalmazhatjuk azt a mélyértelmű, szép gondolatot, hogy »a hazáért meg lehet halni, de elfáradni soha!« A Muraköz népművészete Irta: Ka vauik Gabriella. 1. A közművelődési előadássorozat folyamán elhangzott sok értékes beszéd után nehéz ne­kem szólanom, de mert fontos célt vélek szolgálni, mégis megkísérlem, hogy mint mu­raközi, Muraközért, Muraköz népe érdekében egy fontos körülményre hív jam fel igen tisztelt ■olvasóim szív es figyelmét. Helyesebben mond­hatnám, egy nagy kérést terjesztek elő. A 24. órában elhangzó segélykiáltás ez: mentsük meg Muraköz haldokló népművészetet! Muraköz áldott, termékeny földjét, szor­galmas lakosságát, mindnyájan ismerjük, de lakosaiban sokan csak a köz jólétéért dolgozó, szorgalmas földműv est és gyári munkást látják csupán, akiv el szembfcn bizalmatlan, közömbös. Ez külső megfigyelésünk eredménye, de kül­sőségek alap ján egy .népet megítélni, nem lehet. Közömbösségének és bizalmatlansagának magyarázata, hogy Muraközt, az utolsó év­század alatt! kétszer csatolták cl tőlünk és kétszer tért vissza hozzánk. Értékelni ezt a népet csak akkor tudjuk igazán, ha kutatjuk és megismerjük a lelkében rejtőző szépségeket is. Keressük tehát lelké­nek megnyilatkozásait. , Legszebb lelki vonása a nagy v allásosság. Minden munkáját Isten nevében kezdi. Ha valaminek a beteljesedését várja, nem mu­lasztja el hozzátenni: »Ako Bog da«, vagyis ha Isten adja, ha Isten is úgy akarja. A: karácsonyi és húsvéti gyónás időszakában a férfiak százai is ott tolongnak a gyóntató­székek körül. A muraközi ember szívesen küldi fiait papneveldébe és tudott Gasparieh Márkot és Zadravetz Istvánt is nevelni a magyar ha­vának. Népszokásairól és babonáiról nem írok, csupán annyit jegyzek meg. hogy ezek sokban egyeznek, sőt néha azonosak az egyes in agyai' vidékek babonáival és népszokásaival. Sokan emlékezünk még a mull évi júliusi ünnepségekre s azt hiszem, sokak számára ■felejthetetlen a Zrínyi Lsoport által rendezett niMutközi kiállítás is, amely a muraközi nép lelkének egy kis töredékét mutatta he csu­pán és mégis mennyi lelki szépséget tükrö­zött vissza. Elsősorban az itt élő művészeink műveiben gyönv örködhettünk. Ezzel kapcsolatosan többen megtcLintet­tünk egy műtermet is. A gyönyörű szobrait: bemutató művész megérdemelné, hogy az ille­tékes hatóság és a művészetet értékelő közön­ség támogatásával elítyerje a magyar mű­vészetben az őt megillető helyet. Szép festmények, szobrok és egy óriási fából faragott betlehem vonták magukra a figyelmet, mint íelsőmuraközi, egyszerű pász- toremberck kézügyességei és lelkűknek meg­nyilvánulásai. Egy másik teremben az alsómuraközi ko­sárfonó- és Csáktornyái agyagipar, kerámia készítményeit is megcsodálhatta a közönség. Ez utóbbi művészi kivitelű, díszítései ma­gyar motívumok. Készítőik nagy támogatást érdemelnének. A megalakult Muraközi Közművelődési Egyesület, célkitűzéseihez híven, bizonyára fel­kutat majd minden tehetséget és elősegíti ér­vényesülését. Milyen szép volt a muraközi szoba ra sarokpaddal, előtte asztal, háziszőttes terítővei letakarva. A pad felett, a falon feszület és szentképek. Két ablak között a fiókos szek­rény, majd a tornyos ágy. Ennek térítője is háziszőttes. Ebből is sikerült bemutatásra sze­reznem néhányat. Figyelemre méltók a szövés motívumai! Hasonlítsuk össze Malomai: »A magyar nép művészete« című munkájának rajzaival. A lepedőszélek madaras mintája tel­jesen buzsáki, egyéb mintái pedig buzsáki, somogymegyei motívumnak. Az ilyen lepedőt kelengyébe kapta a muraközi leány és az ágyat szokták vele letakarni. Ha gazdája meg­hal, ezzel takarják le holttestét a koporsóban úgy, hogy a szőttes motívumokkal díszített széle a koporsón kívül van. A szobasarok és bűboskemencr. a mel­lette elhelyezett padkával, szintén magyaros jellegű. Akinek van alkalmas helye, és szereti a népies bútort milyen szép volna, ha egy ilyen muraközi szobát, vagy sarkot rendezne be lakásában. A Csáktornyáink már régebbről ismerik, de aki még nem látta, az megismerhette a kiállításon a muraközi népviseletet és gyönyör­ködhetett a hófehér, háziszőttes, művészi be­rakásé, po re el I á n szolon y óban, a csipkés ing­ujj, nefelejccsel hímzett fekete kötény, a de­rékon hátrakötött virágos, kasmirkendős me­nyecskékben. (Folytatjuk.) 1943. május 4. FERENCJÓZSEF KESERÜVIZ Üzent a front Honvédőink nagyszombati áj- tatossága egy orosz faluban Szép, napos idő van. Mindenki leliorgasz- tott fejjel jár a poros utcán. Mindegyik arcán ott van a honvágy. Nem kérdezem őket. ök is arra gondolnak, amire én: a feltámadást körmnetre, az allelujás híisvétra. Délután 5 érakor parancskihirdetés és vacsora. Ekkor kihirdettem, hogy 6 órára gyü­lekezzék mindenki a konyha udvarán. Ha testben nem is lehetünk jelen a szép fel- támadási körmeneten, legalább lélekben le­gyünk jelen. Hat érakor kimentünk a patak partján elterülő erdő szélére, hogy némi kép- pen pótoljuk a lelki táplálékot. Napkelet felé fordulva megkezdtük a litániát. Keresztet ve­tettünk. Belekezdtem a »Feltámadt Krisztus e napon« kezdetű énekbe. Ebben a percben, mindenki könnyezett. Egv pillanatra mindenki otthon volt. Lassan erősödött az ének. Vissz- jhangzott az erdő az énektől. Utána elmond­tuk a Jézus Szíve litániát, majd a húsvéti antifónát. Utána az Lrangyalát imádkoztak* cl. A Himnusszal fejeztük be az ájtatosságot. Mindenki arcán ott ragyogott a húsvéti öröm. Mi így ünnepeltük meg a feltámadást. Pap nélkül, harangzúgás nélkül. Hiszem, hogy a jó Isten előtt éppen olyan kedves volt. mint az otthoni díszes feltámadási körmenet, örül­jetek otthoniak és gondoljatok az orosz föl­dön harcoló ba j társak hozzátartozóira, akkor tökéletes lesz a ti és a mi húsvétunk. Kóbor József karp. őrm. Anyakönyvi hírek Az elmúlt hét folyamán a zalaegerszegi állami anyakönyvi hivatalban a következő be­jegyzések történtek: Születések: Németh József földműves és Horváth Magdolna Julianna leánya rk., Ravasz Pál forgalmi adóhiv atali tiszt és Frühvvirt Mag­dolna Erzsébet leánya rk., Stern Ferenc fa­kereskedő és Feigelstock Magdolna Tibor fia izr. (Zalaszentgrót), Stiller Ferenc Maort-mun­kás és Kosa Ilona Ilona leánya rk. (Szent- adóiján), Bagdy Andor lorgalmi adóhivatali tiszt és Mühl Karoliu Zsuzsanna leánya ág. h. ev., Sabján Istv án kisbirtokos és kovács Teréz Gizella leánya rk. (Lendv av ásárhely),, Vatali Sándor földműves és Péezeli Ilona Teréz leánya rk. (Lenti), Nagy József villany telepi munkás és Dadav Teréz Teréz leánya rk. (Tűrje), Horváth László vasúti tisztviselő és Leitner Mária Imre fia rk., Adorján István napszámos és Tóth Etel Rozália leánya rk. (Pakod), Kulcsár Ferenc napszámos és Horváth! Anna halvaszületett fia. Halálozások: Borsos Ivárolv napszámos 4L éves rk. (Iklódbőrdöee), Erdős Frigyes nyug. MÁN elöljáró 80 éves rk., Papp Dezső 0 éves ref. (Csonkahegyhát), özv. Pass Ferencné Nagy Mária 74 éves rk.. Horváth Erzsébet b éves rk. Házasságot kötött négy pár: Pomoty Dezső református helyettes lelkész Papp Mar­gittal ref., Fekeres Szilveszter napszámos Ge­rencsér Erzsébettel rk., Orkály János gazda­sági gyakornok I lertelendy Máriával rk. és Miloszár János biztosítási titkár gör. kai. Pető Máriával rk. (elvált). — Jól mosható kötények ősin»8 kivitel­ben, nagy választékban találhatók a Sohiita Áruházban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom