Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)
1943-04-03 / 75. szám
4. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1943. április 3,. f •Nagy szenzációja vám a paesai járás egyik kis községének, Szentpéterúr-nak, ahol édesanyja védelmében agy onszi irta a bátyját egy Töld műves. Csütörtököm este hangos veszekedés verte föl a Krániez-esalád házatáját, amikor is Krá- nicz Zsigmond -54 eves földműves az édesany jával kezdett hangoskodni és veszekedni. A szóváltásokba a fiatalabbik fin. Kránicz László Ss beleavatkozott és édesanyja védelmére kelt. Végül tiettlegességre került sor és a fiatalabbik Kránicz. a a eszek ed és hevében, kést ragadott Irta: Angyal Béta. Néhány évvel ezelőtt terepfelvételi munkálatokat végeztem egyik zalai faluban, ahol az egyedüli kabátos ember egy hatalmas termetű plébános volt. akiről már tudtam annyit, bog) nagyon barátságos, jókedvű és tudomány Szerető ember, csak éppen nem ad enni, a vendégének. Amikor megérkeztem a faluba, első dolgom volt. megfelelő munkásokat szerezni. Ez (sikerült is néhány óra alatt. Éppen a pleba wűára igyekeztem, amikor szembe jött velem tégy jóképű magyar. Már messziről na gyors ismerősnek tetszett és amikor közel volt hozzám. megszólítottam: Honnan ismerem én magát? A magyar egy pillanatig gondolkozott, majd mosolyogva megszólalt: — Engem főhadnagy ór? Adagétól! Együtt voltunk annál a lerombolt hídnál, tizennyolcban. —- Maga az, Kelemen — kiáltottam örömmel, mert mindig örül az ember, ha világháborús ismerősére akad. — Hogyan került ide? — kérdezem. — ide házasodtam, — mondta volt kitűnő szakaszvezetőm — és most itt vagyunk mindketten alkalmazásban a plébános urnái. — Éppen oda igyekszem. Vezessen hozzá — kértem Kelement. Elindultunk. Volt bajtársam röviden elmondta élettörténetét, az asiágói pokoltól es éppen végzett, amikor beértünk a plébániára. [Búcsú záskor még ezt is mondotta: — Legyen nyugodt, mérnök úr, mi ismerjük a szokást, de azért minden meglesz. Értettem is, nem is ezeket a szavakat, He néni sok időm volt a gondolkozásra, mert a plébános úr elébem jött. • ! A kölcsönös bemutatkozás után bevezetett, és úgy tapasztaltam, hogy őszintén örült és kitüntétően szíves volt. Felajánlotta segítségét, sőt szállásra is meghívott. Beszélgetésünk1 ísorán megállapítottam, hogy munkám érdekli őt és komolyan segítségemre is lehet. Úgy/ ismerte falujának és környékének terepviszonyait,, mint seidci más. Meg is kérdeztem; jtőle: — Mióta van itt ebben a faluban plébános1 »ír ? Huszonöt éve. Azt is mondhatnám* hogy én alapítottam a plébániát. Amikor ide tettek, még fekvő helyem Bem volt. jAmitj itt lát. kedves öcsém, azt mind én szerez-} fém. Beazélgeténük közben lassan dél lett. Ebédnek1 azonban híre-hamva sem volt. Harang- Szókor el imádkoztak az Urangyalát, majd ne- ngyed egykor házigazdám engedelmet kért, hogy egy kicsit magamra hagyjon. Én el akartam enni, de nem engedett, mint mondén,, azonnal vissza fog jönni és tovább beszélgethetünk. Nem akartam kedvét szegni, maradtam. igaz, hogy magam is éhes voltom már, de egy jó katona gyomor ilyen csekélvségrd nem sokat ad. Alighogy házigazdám eltávozott, nyílott az ajtó és Kelemen bajtárs mcgje-1 Jent egy tányér finom illatú levessel. es bátyját leszúrta. A szúrás l<ö vetkezte bein1 a veszekedést előidéző földműves hamarosan elvérzett és az életnek már nem lehetett m8tf. O mentem. Az ügy kiderítésére minden intézkedést megtettek a pacsai csendőrök és a holttest fel - boncolása végett a nagykanizsai törvényszék bizottsága kiszállt a helyszínre, ahol megpróbálják a végzetes családi perpatvar indító okainak a kivizsgálását is. Az ügyben a nyomozás tovább tart. Tessék főhadnagy űr! — mondta és megkért, hogy engedjem magamat így címezni, mert ez jobban esik a szívének. A kitűnő csirkeleves után hozta a sültet, majd a tésztát. Közben megsúgta, hogy gazdája nagyon sürgeti az ebédet, de mindfen fogásnál azért én vagyok az első, mert így; én. nyugodtok ban eh etem. Tetszett nekem ez a különös helyzet és belementem a játékba. Mire házigazdám visszajött, ón is rendben voltam és jóízűen rágyújtottam egy szivarra. A délután nagyon kedélyesen tellett eb Megnéztük a plébánia gazdaságát és szép gyümölcsösét, majd együtt mentünk az előmunkálatokat végezni. Este hétre már otthon voltunk. Úgy látszott, hogy ő is megéhezett, mert hamarosan távozási engedélyt kért, amihez — a déli tapasztalatok után — készséggel hozzájárultam. A plébános tehát eltűnt, viszont Kelemen megjelent. Ez alkalommal pörköltcsirkét hozott uborka salátával, majd utána édes, mazsolás túrósrétest. Hatalmas rést ütöttem aj vacsora-frontján is és amikor házigazdám visz- szaérkezett, kitűnő kedvben talált. Láttam rajta, hogy egy kicsit csodálkozik, mert nyilván ilyen esete még nem volt, de mivel nem szólt, én is hallgattam. Reggel Kelemen, mint jó bajtárs, jó korán gondoskodott rólam. Délelőtt együtt voltam a plébánossal és amikor* hazaértünk, azt hiszem, ő sem panaszkodhatott az étvágya ellen. Kelemen bajtárs ez alkalommal újból kitűnően dolgozott. Amire házigazdám visszatért, már nyoma sem volt semminek. Ez már feltűnhetett neki, mert megkérdezte: — Hogyan bírja ezt a nehéz munkát ilyen könnyén? — Az ember sokat kibír — kivált, ha egy kis szerencséje van —- feleltem, amire megértőén mosolygott. Mondanom sem kell talán, hogy a vacsora szakasztott ügy folyt le, mint az előbbi napon. IlarmNlik nap már láttam, hogy nagv^ zavarban van, nyilván szerette volna meg { fejteni ezt a csodának látszó esetet. Nem i* hagytam tovább kétségeiben. — Nézze, kedves plébános úr — mondtam jókedvűen — ezentúl ebédeljen velem, itt, ebben a szobában. Mégis jobb lesz, ha, nem leszünk egyedül. Mint a bomba, úgy hatott rá ez a meg- ü hívásom, de azután jóízű nevetésbe fogott és amikor mindent megtudott, olyan vacsorát rendelt, hogy az minden eddigit felülmúlt. De hármunk között Kelemen volt a legboldogabb, mert igaz ha jtársiasságát ez állj kálómmal is megmutathatta. — A pótanyagok diadala. Megérkezett a Schütz Áruházba az első küldemény bútorszövet. amely sodrott hártyapapírból C9 kenderből v an összefonva. Olcsó, e inos és tartós. Matracokra és díványhuzaira alkalmas. Métere csak 6.63 pengő. Jön! Jön! „GöcsejbQlc jelentik, hogy a szokásos április elsejei helóg,atásokj közül, az egyik aranyifjú beugratása sikerült legjobban. Ugyanis, az aranyifjú barátai közül az egyik megfelelő, hivatalos keretek között. kinyomatta, hogy az illető az ellenség; előtt tanúsított vitéz és bátor magatartásáéit! Signum Lau dis kitüntetést kapott. Ugyláitsziki, ugyancsak felbosszantotta a dolog az illetőt, miért azonnal elrohant, bogy a kellemetlen Mr szerkesztőjét felelősségre vonja. Természetesen, este volt; s így a telefonra senki sejm* jelentkezett, különben is, az egésznek a szer-' zője ©tt ült az asztalnál és élvezte az ugratási fejleményeit. A heugratott azonban, amikor visszatért és ismét olvasni akarta a híradást,? nagy megrökönyödéssel látta, hogy ja nyomtatvány ugyan marad oktalanul ott van, die a, bír nincsen benne, pedig se ragasztás, se ra-v- dírozás, vagy vakarás nem látszik sehol. A/ jó áprilisi tréfának igjen nagy sikere volt égés% este és ugyancsak melegen ünnepelték1 a ki-?- tüntetettél magas kitüntetése alkalmából... »« hogy a zalaegerszegi »sportszakértők« kö-.- ízül az egyik új sportmászót talált fel, ezy szerint vasárnap a Move-siak nem úgy rúg-i iák. hanem úgy »dobták« kapujába % labdát. Képzeljük, mennyi tizenegyes lesz ezen-; túl egy-egy mérkőzésen, ha mindig úgy d obják a labdát a kapuba... hogy az egyik kislány ablaka alatt a szép- reményű fiatalember olyan hamisan énekelt, hogy a kislány ijedtében majd kiugrott an ágyból. Nem tudjuk, mit akart tenni, de ne-> künk bejelentette, hogy óvintézkedéseket léptetett életbe. Jó lesz vigyázni... < »« hogy a zalaegerszegi mozEulajdonos hivatalosan is megkapta a várostól a mozi átépítési engedélyét, s ísy semmi altodéivá nincsen, hogy a közönség kénveimépek és ízlésének meg (niem felelő mozi mielőbb új köntösben álljon közönség rendelkezésére. A terv ragyom szép, csak az anyagok beszerzése ütközik majd soli nehézségbe... T Dániában a dohányárus a „legjobb parti“ (MN) Dániában a dohányeladást semmiféle adagolási előírás nem korlátozza, a készletek azonban . olyan csekélyek, hogy a kereskedők életét a vásároló közönség ostroma már hovatovább elviselhetetlenné teszi. Egy kopenhágai szivarkereskedő úgy akart segíteni a bajon, hogy reklámcédulákat nyomatott a következő felírással: »Szivarszükségletét szerezze be kérem másnál! Az én raktáram olyan rossz szivarokból áll, amelyek még egy halottat is megölnének. Esedezve könyörgök önnek: felejtse el cégfeliratomat és másutt vásárolja be szükségletét!« Egy másik dohányárus pedig: »Minthogy minden hónapban megszámlálhatatlan, sok házassági ajánlatot kapok, tisztelt hölgy - közönségemnek kénytelen vagyok tudomására hozni, hogy ebben a hónapban már háromszor kötöttem házasságot és a következő hónapokra már tekintélyes számú csiuo3 hölgyet tartalékoltam ..t Kelemen bajtárs Végzetes családi perpatvar egy csendes zalai községben
