Zalamegyei Ujság, 1943. január-március (26. évfolyam, 1-72. szám)
1943-01-30 / 24. szám
1943. január 38. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5. gyében hagytam... A jótékony álom könyörületes volt. Hamarosan lecsól#olta pilláimat... Álmodtam . .. * * * Láttam elvonulni nagyságos í’ejedeltmm- Uel síró szemekkel, menekülő seregével s hu kurucaival, Szűzmáriás, Pro Libertatae felíráséi zászlói alatt. Hallottam érces hangját is, amikor táborkarához és bercsényihez szólt. Azt is, amikor Mikesnek parancsolta: Írjad, fiam, írjad, én íródeákom, Károlyi, hogy megcsalt, itt nincs maradásom A szatmári békét — átkozott legyen — Életemben soha!... cl nem ismerem! Menjünk társiin. menjünk, ameddig csak látunk. Tán a törökporta lészen jó barátunk!... * Sírt a nagyságos fejedelem!... Kurucok könnyeztek ... Álmomban zokogtam én is. Felébredtem . .. Szemeimből törölgetve a fájdalom könnyeit. . . Kerestem a bujdosó- kai ... A múltban pár pillanatig merenghettem csak... Újból elnyomott egy boldog, édes álom... .fiaiul * * * Szerel meim, a úgy a 1 a im j el ént ek meg ... Hitvesemet karomban, keblemen tartám, közben három angyalunk köröttünk játszadozott... Olyan boldog voltam .. . wwwwwwwwwwwwwwwww Bajtársi Szolgálat a kórházban 1943. február 1. <3—11-ig Dr. Kohánszky Jenőné 11--2-ig Horváth Anikó 2—5-ig Wölfer Istvánná. 1943. február 2. «3—11-ig Ivánfi Jánosné 11—2-ig vitéz Futaky Jánosaié 2—5-ig Bertha Ferencné. 1943. február 3. 8—11-ig dr. Csillag Jánosné 11—2-ig Háry Miklósné 2—5-ig Hrabovszky Jenőné. 1943. február 4. 8—11-ig Jakabffy Ántalné 11—2-ig dr. Takács Dezsőné. 2—5-ig Horváth Éva. 1943. február 5. 8—11-ig vitéz Farkas Sándorné 11—2-ig vitéz dr. Tamásy Istvánne 2-----5-ig Szabó Ferencné. 19 43. február 6. 8—11-ig dr. Kovács Károlyné 2—15-ig Weisitzky Jánosné. 1943. február 7. 8—11-ig Geffert Pálné 11—2-.ig Ferenczy Istvánné 1943. február 8. 8—11-ig Schenkenberger Józsefi*e 11—2-ig Zsidó Sándorné 2—5-ig Hómoródy Józsefné. 1943. február 9. 8—11-ig dr. Kiss Dezsőné 11—2-ig Czenthe Istvánné 2—5-ig Gál Béláné. 1943. február 10. 8—11-ig dr. Apáty Imréné 11—2-ig Dús Jenőné 2—5-ig Telim,ann Sándorné. 1943. február 11. 8—11-ig dr. Farkas Béláné 11—2-ig Czeglédy Ferencné 2—5-ig Szalay Gyuláné 1943. február 12. 8—11-ig Derhán Anna 11—2-ig dr. Pel res Istvánné 2—5-ig Grafi Frigyesné. 1943. február 13. 8—11-ig dr. Kádár Gyuláné 11—2-ig Ferenczy Istvánne 2—5-ig Szakái Ferencné. 1943. február 14. 8—11-ig Sperlágh Lórándné. irodalom Mindenki könyve Joggal mondhatjuk a minap megjelent »Világi apostolkodás« vezérkönyvéről, hogy ez a könyv minden katolikusnak a könyve. A világi apostolkodás kézikönyve Serédi Jusztínián tábornok, Magyarország hercegprímásának előszavaival, Mihalovics Zsigmond szerkesztésében, Fekete Márton, Halász Pál dr., Jámbor Dezső, Kiss István dr., Molnár Frigyes, Nagy. Miklós, Nádas Zoltán dr., Sprenger Mercedes dr. és Velősy Elek közreműködésével készült el. Magyarország hercegprímása bevezetőjében többek között a következőket írja: »Valóban nincs a magyar katolikus ember egyéni és közösségi életének olyan ága, amelyre ez a kézikönyv ki ne terjeszkednék, amikor az Actio Catholica mibenlétét, szervezetét és működését, továbbá annak alappilléreit: az egyházközségek és a katolikus egyesületek, valamint ezek idevonatkozó szerepét és működését ismerteti és ezzel a világi apostolokat magasztos hivatásukra felkészíti«. Elmondhatjuk erről a könyvről, hogy már régóta szüksége volt a magyar katolicizmusnak »a mindenki könyvére«, amelyik irányít, az élet minden megnyilvánulására vonatkozóan. A világi apostolkodás kézikönyve pótolja a rengeteg1 hiányt, ami a magyar katolikus életben minduntalan kiütközik. Mi hiányzik a katolikus) táborban? Nem a jóakarat hiányzik. Hiányzik a felkészültség. Hiányzik a katolikus törekvések, eszközök, intézmények, utak ismerete. Ezért nem akadunk meg terveink, munkáink közepén, vagy kezdetén. Rengetegen szeretnének manapság hitünkért valamit teüni, embertársainkért, az erős Magyarországéit, a katolikus vonalon, de ezek nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Mindezeket megmutatja a magyar katolikusok »mindenki könyve«, a világi apostolkodás kézikönyve. A 400 oldalas vezérkönyv nélkülözhetetlen kézikönyve kell, hogy legyen minden katolikusnak. Nemcsak néhány ezer vezetőnek. Mert az apostolkodás nemcsak néhány kiválasztott joga és kötelessége, nem is ünnepi ritka cselekmény. A világi, apostolkodás kézikönyve oldja meg a titkát a nagy, tervszerű, közös katolikus munkának. Ezért lett minden katolikus könyve. — A Szent István Társulat kiadásában jelent meg. Kapható minden könyvkereskedésben. Zalai képek Úgy látszik, nem tudom megtagadni falusi voltomat. Húz a szívem a faluhoz és a faluért. Most is falun készítettem képeimet. Egyszerűek, talán együgyűek is, de élnek. A mindennapi élet egy-egy jelenetét kaptam lencsém elé. Jó szívvel adom. A jószívűek fogadják jószívvel! * * * Bizony, nem most történt. Tizennégy eve már ennek. Uj csoda volt még a csoda: láda, amelyből emberi hangok hallatszanak. Kevés rádió volt még akkor, különösen falun. Göcsejben — érthető — alig szólt még akkor valahol az ördöngős masina. Kellő családi tanácskozás után egyhangúlag meghoztuk a nagyjelentőségű határozatot: rádiót veszünk. Miután a hivatalból örökös ellenzék — az asszony — este már a rádió hangjainál óhajtott elszenderegni, erőm teljes erejével siettem a házi parancsot teljesíteni. Délután már működött a hangszóró» rádió. Mindenki megállt az iskolánál. No, nag\ csuda valóban. Beszél, zenél, muzsikál az a furcsa láda. ( i Egészen természetes, hogy az öreg Békés bácsi is clkövetkezett egy kis tapasztalko- dásra. (Aki még nem ismerné — elég nem 3zép, ha akadnának ilyenek — mondom, aki még nem ismémé az öreg Békés bácsit, annak) FERENCJŐZSEF KESERŰVIZ csak annyit jelentek ki ezúttal, hogy sok nagy tudomány tudója ő. Az időjárás csíziójához pedig senki emberfia nem ért jobban nálánál. Ha ő azt: mondja, hogy március 14-én •sik, hát akkor esik. Legfeljebb nem Bazitán, hanem Erdélyben. De esik! Nohát!) Kellő tisztelettel beljebbez az öreg és j% egészséget kíván. Mintán illendően megköszöntem a jókívánságot és — amint dukál1 — megérdeklődtem bugyiétól, jövetelének cál- ja iránt tudakozódtam. Hát iziben elő is adja, hogy közelről i* szeretné megnézni a »rádijót«. Merthát hír« szaladt ám a dolognak a faluban, ö meg szeret mindent megtapasztalni. Készséggel álltam rendelkezésére. Hehe* bácsi áhítattal hallgatta a bűvös szavakat. Km persze végigszaladtam az állomásokon: Budapest, Becs, Prága, Belgrád, Toulouse... mondogattam büszke önérzettel. Békés bácsi egyszercsak feláll. Szeretné a belsejét látni. Amennyire lehetett — és ameny- nyire akkori szaktudásom engedte — megmutogattam mindent. Nézi az öreg, nézi. Nagvhirtelen arra kiír, hogy most tegyek bele egy másik lemezt. Mondom: nincs ebben lemez. A válna*; határozott: dehonnincs. Köll lenni! Próbálom elmagyarázni a rádió működését. Azt mondja erre: Legyen szíves most szóllon Bécs. Fordítok egvet a keresőn. íüt van Bécs -— mondom. Békés bácsi győzedelmes hangon sugároz: Na, ugy-e, hogy van benne lemez. I la nem vóna benne, mit fordított vóna. Tudom én, hogy van ebbe lemez. Nem szóhatna ez másképpen. Megpróbálom minden lehető módon mc*- dönteni lemez-elméletét. Nem sikerült. Felszabadult önérzettel mondta a búcsá- záskor: Hát az má biztos, hogy lemez az van brm- ne. Csak asztotat csucláíom, mér tagaggy*. Nem vagyok én ollan ember! Nekem megmutathatta vóna... Igaza van Békés bácsinak. Miért is ne«*í mutattam meg neki a lemezeket! •k -k -k Babosdöbrétén a \ ukán-házaspár csepegteti az égi szikrát a kis nebulók ágyáén - kaiba. No, elég nehéz munka! \ Ilkáin IJezsőné egyszer is a számolás nea* éppen könnytű mesterségével bíbelődött. Az összeadás jelét igyekezett nagy buzgalommal belevésni a nehéz koponyába. Szó, ami szó, még harmadnap is akadt, aki nem tudta leolvasni a tábláról: kettő meg egy az három. A keítő, az ment, az egy is, a három is. A nebuló sehogysem tudta fejébe venni, hogy a plusz jelet «meg»-nek kell mondani. A tanító pár jobbfej fi vei elolvastatja. Megy. — No, te is csak olvasd el! Minden megy, csak a «meg» nem. Mit csináljon? Valahogyan mégiscsak meg kell már egyszer tanítania erre a nagy titokra. — Hát ide figyelj! Mit mondasz, — óe rámutatott a plusz jelre — ha keresztet látsz? A nebuló megkönnyebülve válaszolja: — Ha keresztet látok, aszondam: Dí- csértessék a Jézus Krisztus! Hát ezt már Yukán Bezsőné sem cáfolhatta meg! Ami igazság, az igazság! | ( Huhn Gyula.
