Zalamegyei Ujság, 1943. január-március (26. évfolyam, 1-72. szám)

1943-03-03 / 50. szám

2* ZALAMEGYEI UJSÄ« 1943. március 3. ( Budapest. Kállav Miklós elnöklete mellett tegnap délután lolyó ügyekkel foglalkozó mi- júsztertanácsoí taríotta k. Palermo. A város ellen intézett legújabb légitámadás alkalmával csaknem teljesen el­pusztult egy középkori műemlék is. Gandhi ma reggel abba­hagyta a böjtölést (MTI) Gandhi, a csodálatos indiai nép- vezér ma reggel abbahagyta a böjtölést. Az agg vezér rendkívüli akaratereje a hosszai be­tek koplalását is kibírta és ma reggel, amikor a koplalás ideje lejárt, ismét a rendes korábbi életkörülményeihez tért \ issza. / Gandhi böjtölésének vége 'természetesen azonnal szertefutott az angol hírszolgálaton In­diában, ahol bizonyos megnyugvást lehet várni attól, hogy most már nem forog közvetlen ve­szélyben a Mahatma élete és így ismét, hi^ közvetve is, de átveheti 400 millió ymbjeSr; szabadságharcának vezetését. Ma délelőtt a kormány nevében Kállay Miklés üdvözölte a kormányáét (MTI) Ma délelőtt, a tegnapi miniszterta­nács határozata értelmében, a miniszterelnök kihallgatáson jelentkezett a Kormányzónál,, ahol 23 éves országiéba alkalmával az orsz-áff szerencsekívánatait fejezte ki. Amerika tervei a japánok ellen (MTI) Knox amerikai miniszter kijelen­tette, hogv a háború után a japán flottát telje- ven meg Íveli semmisíteni, mert csak így lesz biztonságban Amerika távolkeleti uralma. Gondoskodni fognak arról, hogy Japánnak hajóhada sohase épüljön, mert megmutatta, hogy nem méltó arra, hogy hajóhada legyen. Dante utján előre... P. Fekete Géza riportja a keleti hadszíntérről III. Szokatlan volt a flátvány a v égre nehezen elindult vonat ablakából, hogy ha későn is aratnak, de magyar ésszel sehogy sem tudtuk * kiokoskodni, hogy hágván is lehet a fagvj beállta után csépelni. Márpedig csépeltek itt, az egész vonalon. Ugv látszik, hogy a kocsik­ban tévőktől tanulták meg, ahol szinten ugyan­csak csépeltek néha egyeseket. Konotop állomására fut be vonatunk. Már messziről feltűnik mind a hatalmas gyár vá­rosnak. mind pedig a mérhetetlen nagyságú ,pál vaud varnak a fárasztó mérete. Persze, ez is osztozott a gyárvárosok szomorú sorsában. A pályaudvar azonban a sértetlenséget mutatja és arról is nevezetes volt, hogy ez az egyetlen, ami! fedett állapéiban szerencsénk volt látni. Első „hadííudósitás “ a haditutíósiiásról Miközben az állomásépület előtt állott Lennin-szobor kikészített maradványait vizs­gálom (mint mii vész fii ózó füst ugyanis külö­nösen érdekei a szovjet művészet, amelyről ed­dig ugyancsak édeskeveset tudtunk), hírnök jön lihegve hozzám: — Levél érkezett a lelkész úr címére. Felbontom és hivatalos eleganciával olvas­gatom: < Tekintetes Haditudósító Iindának Konotop, 1942. 4. sz. kocsi.« Kérem az alábbi apróhirdetést a napilapok' cs a folyóiratok Sport rovatában közzétenni: — Elveszett Budapest és Lawochne között egy fehér síléc gazdája. Utoljára derűs mosolyt, szemüveget és fém képezőgépe! viselt. Különös isméi lelő jele: P. A sí léc kéri a becsületes megtalálót, hogy, gazdáját egv kg. vaksz (síkenő viasz) jutalom­díj ellenében «Síoklató. jeligére Lavoclme és Budapest között adja le. Olvashatatlan a! űr ás.« Hát kérem, tessék látni. Minek magva rázzam ezek után a rémhír fogalmát. Hiába magyaráznám ugyan én rojtosra a nyelvem, akkor sem lehet világosabban lám (mégSzta­lin-gyertya mellett sem), mint jelen esetben is. Úgy történt ugyanis, hogy Lavvochnen fe­hér sílécem az átrakás közben eltűnt. Ez tör­ténelmi tény volt, mert hiszen megtörtént. (Isten látja a telkem, nem tehettem rofia, megesik ez a legjobb családban is) És ekkor jött az »R vitamin«, amelynek jóv oltából meg - született az első rémhír-haditudósítói, a fenti formában, a jólértesültség és biztos forrás; nagyobb dicsősségére. Azért Uraim és Höl­gyeim, kérdezem én most: lehet hinni a mesé­nek és a jólértesültségnek? No lám! Ne isi Irigy jenek! Jajj, na ne higyjenek! Legalább ebben az esetben ne! „Pan, chleb“ Már megint megálltunk. Igaz, hogy reg­gel óta kétszer csak, de minden egyes meg­állás idegesít bennünket. Egyrészt, mert mai­sokat veszteg lünk egv-egy helyen, másrészt pedig mindenki szeretne már egyszer »haza« - érni a Don-partra. »Varosba«: kandikál fe­lénk egy cégtáblaszeiűen lelóggó bádogról a fehér hetükkel felírt német és cyril írás, a meghatározhatatlan színű épületfalról ki- ugorva. Első vágányra futunk, a mozdony otthagy, tehát új csak hosszú nyugdíjazásra kövétkezhetik. Lassan le is potyogunk a pe­ronra a szerelvényről, 'amelynek méreteire mi sem jellemzőbb, hogy a téglarakások melleit TÓTH 13TÜLÄ ári és női szabóságából Kész nöikabái és ruhaosztály Uridivat; j és szöveteladás ÖSiiiliWÄ akár nyugodtan vasúti kocsik is fuíkároz- hatiak v olna, Építkeztek a v árói érmekben. Az állványokon, téglarakásokon leányok vihognak, porszüike papiaukabátjuk halkarján Flásszürke kékszalag: »Deutsche ileu.-hsba.ua leiirattal, ök a eulágerek. Dolgoznak, ékítenek. Beiül a nagy kőv árócsarnok egyik sarkában meredek csigalépcső vezet a feneketlen, mély pincébe. Benézegetünk a mély és sötét, misztikával teli lyukba. Istenem, mit rejtegethet magá­ban-? , Frissen főtt feketekávé szaga terjeng az orrunk felé. A (szag orron csapott, hát a nyo-i mát megkeressük. Egyik mellékteremben ri is akadunk, ahol német hölgyek, bájos mo­solyért. bárkinek szolgálnak egv tetszéssze­rinti adaggal. Igénybevettük persze valajneny- nyien, mert az ivóvíz fehér holló számban megy ezen a tájon. A megelége iettség érzeté­vel lén férgünk kifelé és ,lessük a mozdonyt,; I amikor váratlanul egy »sztari pán« lopakodik! közénk alázatos képpel és így szól bozontost : fehér szakálla mögül: 1 | — Pán, chleb! (I ram kenyeret!» Előkerülnek a kenvéradagok s örömmel tünteti el lyukas zsebei mélyén. Közben kér­dezgetjük az öreget, ismeri-e a magvarokat? I Csak a vállát rángatja u kérdésre. / (Folytatjuk.) Híres zalai emberek VII. A Bán ff vak. i Valamikor ' reges-régen szintén nagy sze­repet játszottak megyénkben az alsóíendvai Bánífyak. A Hahót nemzetségből s, árira ztak ők is. Abból a nemzetségből, amely a XIII. szá­zadban annyi derék embert adott a hazának!^ Ezek között is akad nem egy. 5 A nemzetség alapító Hahót egyik fia, szintén Hahót lett. Ezt a II. Hahótot a vesz­prémi káptalan 1192-ben miles religiosus-rtak, azaz hithű, vallásos v itéznek nevezi. ( Falán 5 résztvett valamelyik keresztes h adj áraiban ?( I Különben ez a Hahót éppen ekkor vette megjl Alsólendvát. ahol aztán utódai 450 esztendei« S laktak. Fia, III. Hahót, közpályára is lépett 3 1237-ben Vas vármegye főispánja lelt. IVjl Béla királyunk őt a jogtalanul lefoglalt királyi birtokok visszaszerzésére is kiküldte. Két évi múlva megvált a vasi főispánságtól, de mégi a tatárjárás után is élt egy ideig. ! Hogy a családban a rend meg legyen, az ő fiát is Hahóinak nevezték el. Ez a IV. Hahót nem lépett ugyan közpályára, de a család nagv gazdagságának alapját ő vetette meg. 'Szenvedélyes szerző volt. ^Nemcsak va-j sárolt birtokot, hanem még erősz ikhoz is nyúlt.,? hogv Alsólendva környékét egészen a családjá­nak szerezze meg. 1256-ban a zágrábi káptalannal kevere­dett pörbe. Nevezett káptalan ekkor meg­vádolta, hogy a neki járó Alsólendva körülit tizedeket már hat év óta lefoglalja, úgy-' hogv a zágrábi káptalan abból semmit sei« kapott. Hahótot erre a lépésre talán az biz­tatta fel, hogv ezen a területen nem a zágrábi káptalant illette voSna a tized, hanem a vesz­prémit. Ugyanis 1249-ben a zirci és a horvát­országi topuszkói cisztercita apátok !\. Ince pápa felhatalmazására a Mura folyót jelölték meg a veszprémi és a zágrábi püspökség ha­tárául. Tehát a zágrábi káptalannak 1 lahót területén semmi keresniv alója n un volt. Megifc a zágrábi káptalannal egyezett meg. De, hogy mi vitte erre, sajnos, nem tudjuk. Ebben az időben a Gyüre nemzetseggei is hadilábon élt.. Ezek itteni birtokát szinti?» b oglalta. Végre is I2(>7-I>cn a poros felek királyi jóváhagyás, illetve meghagyás melleit egymással kiegyeztek. A Gyüre nemzetség Aí- sóíendva körüli birtokai llahótok-e lettek, <16 cserébe a Hahót a vasmegyei jószágaiból en­gedett át nekik annyi érői. \ Gyüre nemzetig tagjai a csemec/i (cserföldi) Boldogságon Szii; templomában az egyezségre esküt is tettek: Ebben az időtájban a vasvári káptalant] egv birtokkal ajándékozta meg. Ekkor 1272) ben, Lendva urának nev ezi magát. Tehát ekkoí már megépítette a lendvai várat s benne ii lakott. J*[* ' [ v ! ' Egyed Ferenc]

Next

/
Oldalképek
Tartalom