Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)

1942-10-02 / 222. szám

1 ZALA MEGYEI ÚJSÁG 1942. október 2. Angol vélemény az őserdei harcokról Japán jelentések alapján többször írtunk ftz Uj Guineában folyó harcokról. Erről most érdekes cikk jelent meg: Az angol »Times« érdekes adatokkal bő­velkedő katonai ismertetést közöl a pápuák löldjén folyó elkeseredett harcokról. A lap szerint a japánok újguineai előnyomulásának elsőrendű stratégiai jelentősége van, mert az őserdőkkel borított sziget mind Ausztrália vé­delme szempontjából, mind pedig mint a szö­vetségesek »későbbi északi irányú offenzívá- jának ugródeszkája« egyaránt nélkülözhetet­len. Ennek azonban a japánok is tudatában vannak és nem fér kétség hozzá, hogy min­den erejüket latbavetve az egész szigetet el akarják foglalni. Port Moresby tehát ostromállapotban lévő elsőrangú katonai tábornak tekinthető, amely­nek megerősítésére legújabban amerikai né­gerzászlóaljak is érkeztek, főképen utak, re­pülőterek és repülőgépe samokok építése cél­jából. A helyzet ennek ellenére sem sok remény­nyel biztat, mivel a japánok a dzsungelhá­borúban tanúsított hihetetlen ügyességükkel még azokat a tapasztalatokat is teljesen ér­téktelenné teszik, amelyeket az angolok a Ma­láj-félszigeten szereztek a japán harcmodor­ról. Az Owen Stanley-hegytömb vegetációja sűrűségben a malakkai őserdőkét is felül­múlja. Az ausztráliai csapatok ennélfogva kénytelenek a völgyek irányát követő ösvé­nyekhez ragaszkodni, míg a japánok a maga­sabban fekvő hegyoldalakat is felkeresik és bőven van alkalmuk meglepő rajtaütésekre. Számos sebesült jelentette az angol haditudó­sítónak, hogy ellenfeleikét még csak mégsem pillanthatták. A japánok dzsungelfelszerelése rendkívül primitív, de ennek ellenére teljesen szakszejtű. Rendesen mezítláb, vagy legfeljebb könnyű szandálokban járnak, úgyhogy lépéseiket le­hetetlen meghallani. Nagy előnyük az is, hogy sokkal kevesebb táplálékra van szükségük, mint az európaiaknak. Fegyverzetük a gép­pisztoly, vagy a könnyű géppuska. A hátrább rekvő csapatok könnyű mozsarakkal is fel vannak szerelve, amelyeket öszvérekkel, vagy pedig egyszerűen teherhordókkal szállíttatnak. Zöld egyenruhájuk kitűnően alkalmazkodik az állandó félhomályban lévő dzsungel színéhez. Az ausztráliak csak a legutóbbi időben kaptak basonlóképen zöld egyenruhát, mivel Líbiából hozott khaki színű egyenruhájukkal már sok kellemetlen tapasztalatot szereztek. Az Uj Guineán harcoló ausztráliai kato­nák között nagyon sokan vannak, akik Líbiá­ból kerültek ide. Beszámolóik szerint az észak­afrikai harcszíntéren folyó háború is rendkí­vüli fáradalmakat követel, a dzsungelháború megerőltetései mellett azonban egészen eltör­pülnek. Ha saját repülőik gyakori felbukka­nása és az a remény, hogy Port Moresby köz­vetlen közelében, ahol az őserdők már ritkul­nak, eredményesebb védekezésre nyílik ki­látás, nem bátorítaná őket, az újguineai há­borút máris elveszettnek kellene tekinteni. (MN) ********************************** Öltözködjünk TuTH GYULA úri és női szabóságából Kész nőikabát és ruhaosztály Uridivatj és szöveteladás (Honvéd haditudósító század. Ferencz Gjárfás haditudósító). — Nézzétek! Micsoda karaván! Futólépésben igyekszünk a különös me­net felé. Menetoszlopban mintegy 80 vörös katona gyalogol. Két honvéd kíséri őket. A menet­oszlop közepén összekötözött kézzel egy po~ litruk (katonai biztos) egyenruháját viselő zsidó és egy vörös hadseregbeli főhadnagy halad. — Megállítjuk a foglyokat. Széles mo­sollyal engedelmeskednek a parancsnak és di­csekedve mutogatnak az összekötözött ko- misszáriusra és főhadnagyra. Tolmácsukat futólépésben rendeljük ma­gunkhoz. Egy nyilt tekintetű, értelmes arcú magas orosztól gyors magyarázatot kapunk. — Meguntuk a harcot, uram! — mondja — Számunkra nincs értelme tovább a hábo­rúnak. Vörös vezetőségünk csődöt mondott. Sztálin nagy gazdasági és hadászati hibákat követett el. Nyomorgunk, asszonyaink és gyer­mekeink éheznek. Magunk tetvesen, rühösen, éhesen szolgálunk a vörös hadseregben. Sza­kadatlanul azzal bolondítanak: a németek rö­videsen leteszik a fegyvert, mert Európa va­lamennyi népe ellenük lázadt. Aztán most látjuk, hogy a németek oldalán magyarok, olaszok, finnek, románok, dánok, belgák, spa­nyolok, sőt franciák is harcolnak. — És mit szólnak ehhez a vörös kato­nák ? — kérdezzük. — Régóta lappang már mindannyiunk­ban a gondolat: elszökünk, megadjuk ma­gunkat. Sztálin harca nem a mi háborúnk. A kommunisták vezére menjen, hadakozzék A Zalavármegyei Gazdasági Egyesület igazgató választmányának a mai napra egy­behívott ülésén a megjelentek számára tekin­tettel megtartható nem volt. Az egybegyűltek tehát úgy határoztak, hogy az ülést, — amint azt a meghívó is jelzi, — október 9-én tart­ják meg s ma csak megbeszélés jellege volt az összejövetelnek. A megbeszélésen Thassy Kristóf dr. ügyvezető alelnök, a vármegyei mezőgazdasági bizottság elnöke, országgyű­lési képviselő elnökölt. Időszerű mezőgazdasági ügyek kerültek tárgyalásra. Ilyenek vannak bőven. Legidő­szerűbb az időjárás kellemetlen volta miatt az őszi vetések okoznak legtöbb gondot a gaz­dáknak. így gondterhes arccal tekint a gazda a jövőbe s érthető a gazdatársadalom aggo­dalma az állatok takarmányozása körül. A gazdatársadalom nem az igénybevétel, hanem annak általánosított módja ellen emel szót és kér módosítást. Az árkérdésnél lehe­tetlent nem kíván, csak azt, ami természet­szerűen, joggal megilleti. Az ipari termékek! rég várt arányosítása a mezőgazdasági termé­nyek, termékek és állatok áraival régi kíván­sága a gazdatársadalomnak. A mindig emel­kedő szociális terhek mellett a munkabérek nem állnak arányban a munka értékével. Az állatáraknál a minősítés elleni kifogások is tapasztalhatók.«­Ezekben az ügyekben az egyesület el­nöksége és Nyáry Kálmán igazgatóválaszt- mányi tag terjesztettek elő kitűnően megin­dokolt javaslatot, amit az értekezlet egyhangú helyesléssel elfogadott. Ezután Thassy Kristóf dr. elnök azok­hoz az egyesületi tagokhoz szólott, akik adó­a kedvenc zsidóival. Ma éjjel csendben, ti­tokban mi nyolcvanan össziegyü lekéztünk a Don partján. Főhadnagyunk, ez, aki itt van, észrevette a dolgot és közbelépett. " Megfog­tuk, betömtük a száját, összekötöztük és ket­ten átúsztak vele a vízen. Mi, többiek iet utánuk akartunk indulni, de a zajra előjött ez a jómadár is, a politruk. Ez a vérszop« gyilkos, aki orosz katonákat és sebesült foglyo­kat sajátkezűleg végzett ki. A géppisztolyá­hoz nyúlt és ezzel akart minket viaszakergetní. Elkésett. Leütöttük, száját bekötöfctlük, ma­gát összekötöztük és sértetlenül, élve hoztuk át magunkkal. Itt majd helyettünk is meg­fizetnek neki viselt dolgaiért. Fegyverekkel jöttünk ár, fegyvereinket a honvédeknek ad­tuk. Dolgozni akarunk. Ha fegyvert adnak a kezünkbe, szívesen fordulunk meg és har­colunk a kommunisták ellen, akik mérhetet­len nyomorúságot zúdítottak a fejünkre. Utá­nunk még sokan jönnek.... — fejezi be szavait az orosz fogoly. Az előttünk lévő kép magáért beszél. Ele­get mond. Ez az első eset, hogy majdnem eg % egész század előzetes megbeszélés alapján, szervezetten jön át a Donon önkéntes hadi­fogságba. A kar hajtókáján arany sarlót és kalapá­csot viselő politrukot nézzük. Petyhüdt, ijedt patkány. Reszket, félti az életét. Egyre haj­togatja, hogy ő kényszerből csinált mindent. Kényszerből lőtt embereire, mert a kommu­nisták őt is fenyegették. Szánalmasan fest a vörös hadsereg vérebe a — kutyaszorítóban... Intésünkre a hadifoglyok tisztelegve éa jókedvvel indulnak a város felé. Hadifoglyok, a maguk két külön foglyával... felszólamlási bizottsági tagok, vagy elnökök« hogy minden lehetőt kövessenek el a reálul adóztatás érdekében. Végül Reischl Richard szóvátette, hogy a fa-fuvarozás körül való­ságos uzsora fejlődött ki, ami ellen hatósági védelmet kér. A szegény gyermekek cipőellátása Az Iskolásokat Segítő Vármegyei Ka­tolikus Karitász immár évek óta a lábbelik ez- ' reihez juttatta a szegény iskolasokat. Alap­elve: amennyi pénzt összegyűjtenek helyben a szegény iskolások lábbelijére, a központ ugyanannyit ad hozzá. Gyüjtőívet azonnal lehet igényelni Plé­bániahivatal (Zalaegerszeg) címen. A gyűjtő- ívet összegezi, lezárja, aláírja és pecsétjével ellátja az illetékes plébános és iskolaigazgató. Ezzel bizonyítják, hogy a gyűjtés komoly é* a Karitász szándéka szerint történt. A gyűjtő- ívet beküldik október 25-ig a fenti címnél pénz nélkül. A gyűjtött pénznek megfelelő, egyszeres összeget postán megkapják. A kefe tételből ebben az évben a helyi bizottság szerzi be a cipőt csak szegény és csak iskolás­gyermekeknek. A cipők átvételéről az átvevő iskolás nyugtát ír alá; azt az iskolaigazgató aláírásá­val, pecsétjével láttamozza és a központból beküldi. ********************************** FIZESSEN ELŐ A ZALAMEGYEI ÚJSÁGRA! Időszerű mezőgazdasági kérdésekről folytak megbeszélések a Gazdasági Egyesületben A foglyok foglyai...

Next

/
Oldalképek
Tartalom