Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)

1942-12-03 / 273. szám

2.

ZALAMEGYM ÚJSÁG

1942.

december 3

Széljegyzetek a nyilas parasztideológiához

A napokban egy igen érdekesnek ígérkező

újságcikket nyomtak a kezembe, hogy kissé ta- nulmányozgassam magam is az abban iogla.t világmegváltó hölcseségekel. Biztosan eltalálja mindenki, hogy ma Magyarországon ki az az egyetlen ember, aki eszméket hirdet, világmegváltó elgondolásokat és szociális mézesmadzagokat húz el az emberek szája előtt. A paraszt az igazi nacionalizmus letéteményese, — állapítja meg nagy bölcsen a cikk. Magam is paraszt vagyok, bár nem szoktam vele .dicsekedni, de nem is szégyenlem származásomat. Nem dicsekszem, mert megteszik azt helyettem a mellveregető pártvezetők, de nem is szégyenlem. mert ma már kinőtt a magyar társadalom abból a gyermekcipőből, amelynek idejében még számított az, hogy ki honnan származik. A társadalmi válaszfalak leomlóban vannak és aki azokhoz még továbbra görcsösen ragaszkodik, maga alá# temeti annak romhalmaza.

Ezzel aztán talán el is intéztem a magam parasztságát, mert azt,nem jognak, hanem a nemzettel való kötelességnek tartom. Többet kaptam a magyar földtől, mert közelebb születtem hozzá és mivel többet kaptam, hát természetszerűleg többet is keli adnom. Nem járok ugyan csizmában és pőre gatyában, mint ahogyan egyesek elképzelik a parasztot és fokossal sem hadonászok a csárdában, hogy ihaj, csuhaj, sohse halunk meg! Csak olyan vagyok, mint sok inás sorstársam, akit tanulni küldött a föld, hogy annak védelmezőjeként térjünk vissza.

De úgy érzem, hogy kissé el is kalandoztam, ami nem csodálható, mert olyan naív és avatatlan kézzel nyaltak a parasztsághoz, amely méltán kizökkenti valamennyiünket a nyugodt hétközi! apaságból. Sajnos, ennek a lapnak a hasábjai szűk határt szabnak arra, hogy Szálasi Ferenc otromba paraszt-ideológiájával foglalkozzam, mert *zt arra méltónak sem tartom. Érdekesnek vélek azonban mégis megemlíteni egy két példát. Többek között ezt mondja:

»a föld felelős tulajdonába és megművelésébe állított paraszl megszervezése.. » A paraszt az őstermelők hivatásrcmljébe tartozik s megoszlása a következő: alföldi paraszl, a felföldi paraszt, a hegyvidéki paraszt, áliatteilyésztő paraszt stb. (Nahát, ilyen csodál! Mi eddig nem is tudtuk ezt. Jó, hogy ilyen »szabatosan» megmagyarázza).

Nem akarok sokat az orrára kötni a pártvezelő úrnak, de — azt hiszem — egy kis tévedés van a dologban, mert ahogy én ismerem a parasztságot, van külön dunántúli és van erdélyi paraszt is: a székely. Nem debar"? Vagy ezek közül nem jelent meg senki a zöldinges paraszt-összejövetele a? Természetesen Szálast úr aztán egész ömlengős stílusban megállapítja a parasztpolilika helyes irányát is! Ezeket már mintha hallottuk volna egynéhány politikai programúiban az elüt év tizedek folyamán. Azt azonban elfelejtette ' • -M-nni i a világmegváltó tervezetbe, hogy :*iöször is ici kell világosítani a magyar parasztságot mert .az elmúlt évtizedekben elfelcdkcz;- lek cg,', kissé róla. A faluk népe, az egyszerű városszél: paraszl ma is babonákban, elmaradottságban éli a maga csendes életéi. Ezeknek

:; Női

j: [férfi :

! | | gyermek ;

[harisnya;

; Horvátth Jenőné ;

j | divatüzletében |

; Plébánia-épület. |

az embereknek nem zöld ingre van szükségük, hanem arra, hogy ne szipolyozhassa tovább a vécét az idegen fajú népség, amelyet a falusi parasztság ma is védelmébe vesz, mert nincs tisztában azzal, hogy az urambátyámozás mögött milyen eszközökkel használják ki s ezzel, hogyan ássák alá erőit. Éppen elég volt már a politikai programmokból. a zöldingből és egyéb bolondé- riákból, pártvezetőkből és egyéb álparaszlpárliak- ból, akiknek — mint a jelen esetben is — rágalmuk sincs a parasztság sorskérdéseiről és lel-, kiségéről. S csak azt a »paraszt szól látják., amelyet megemészteni nem tudnak, amit ma is ajkbiggyesztve ejtenek ki s ami Szálasi úrnak is úgy áll, mint az egérnek a strucctol]. A magyar parasztságnak ma már nincsen szüksége politikai kalandokra, mert elindult-, a maga útján.

tető tanácsa. Pál (Brazenicza) Alajos zalaszent- JászJói magán liszt viselő közoki rat hami álás büntette miatt kerüli a bíróság elé. mert - mint időközben kiderült — először is érettségi bizonyítványt hamisított, majd ennek segítségével beiratkozott a műegyetemre, ahol így sikerült indexet szereznie. Később gazdaliszli oklevelet szerkesztett magának, ekkor már közgazdász doktornak adta ki magát, arról sem feledkezve meg. hogy felvegye a tartalékos főhadnagyi címet.

Hamarosan kiderüli azonban, bármilyen hivatalhoz is került, hogy nincs meg a kellő szakIlumoros jelenetekben bővelkedő ügyben hozott ítéletet tegnap este a zalaegerszegi törvényszék büntető tanácsa. Megírtuk már annakidején, hogy a lenti főszolgabíró október 2G-án egy névjegy kíséretében bájos kis csomagot kapott kézhez, amelyben 15 deka libamáj és 60 deka füs- töltszaionna volt Eppinger Arnold cseszi regi zsidó kereskedő névjegye mellett.

Bődy Zoltán dr. főszolgabíró természetesen a csomagot azonnal átadta a csendőrörsnck, ahol őrizetbe vették és a zalaegerszegi kir. ügyészségre szállítói tűk az adakozó lelkű hentest, akit aztán később szabadon bocsátottak. A mai tárgyaláson elmondotta Eppinger, hogy a főbíró ugyan őt október o-án kihallgatta, ennek ellenére mégsem volt tudomása arról, hogy ellene valami eljárás is lenne folyamatban. Arra a kérdésre azonban semmiképpen sem akart feleletet adni, hogy miért küldte a libamájat a főbírónak, hisz ö mindenképpen az »öspörösnek» akarta juttatni, csak a családi tanács az ő akarata ellenére is a

Ez az út ma talán önzőnek tűnik fel, mindenesetre jóindulatú visszahatás csak azokkal az időkkel szemben, amelyekben csak ígértek és az ígéreiek semmivel sem érték túl értékben a szappanbuborékot.

Nem kell a magyar fökhuívclő társadalomnak ma semmiféle izmus és pari, kijózanodott, kinőtt* a fiatalkorból és maga gondoskodik vezetőkről a maga számára. A véres harcokban, a kegyetlen háborúban is naponkint meginnia tja, hogy önállóan is tud járni, elfogadja ugyan a hozzáértők bölcs tanácsát, de a maga könnyével, verítékével és vérével írja meg a nemzet történelmét. A magyar parasztság, amelynek fogalmával olyan könnyen játszanak egyesek, elindult a maga útján, mert tudatára ébredt, hogy élőben az országban minden a fö'dből adód hátik csak és ennek a földnek nem politizálgatókra, hanem munkás magyarokra van szüksége, mert mienk a magyar föld, tehát a magyar jövő is. (sz)

értelme, ezért aztán gyanút fogtak vele szemben és feljelentették. A feljelentés alapján a esend?- őrség levezette a nyomozási, amelynek eredményeképpen letartóztatták Pált, aki sajátmaga szerkesztett magának okleveleket és bizonyítványokat.

Az ügyészség a mai folytatólagosan megtartott főlárgyaláson többrendbeli közokirathamisí- tás bűntettével vádolta. A törvényszék azonban csak egyrendbeli, folytatólagosan elkövetett közokirathamisítás bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért egy évi börtönnel sújtotta.

Az íléiét ellen a védő is, a kir. ügyész is fellebbezést jelenteti be.

j főbírónak küldte el. A tanácselnök keresztkérdései * alatt Eppinger össze-vissza zavart mindent és a sok humoros jelenetnek a vége mégis az lett. hogy a zsidó hentes megadta magát és bevallotta, hogy tudott arról, kinek megy a libamáj és a szalonna, hiszen a névjegyet maga írta meg a főbírónak. Azzal akart enyhíteni a helyzetén, hogy ez náluk így szokás, minden esztendőben küldenek libamájat a jó vevőknek.

— Kinek küldtek még az idén májat"? — vétellé fel ezután hirtelen a bíró.

— Az idén senkinek se! — szólta el magát a vádlott.

Ezek után mind az ügyész, mind a védő bizonyítást kért, amit a bíróság elütött és azonnal ítéletei hozott, amely szerint tiltott ajándékozás miatt a közéleti tisztaságról alkotott legújabb törvények értelmében 8 napi fogházra ítélte, amit az előzetes letartóztatással kitöltöttnek vett. Az ítélet jogerős.

Nyomtatványban Papíráruban Könyvekben

Kegyszerekben

RIMYI,

hírszolgálatban, elevenségben, színességben pedig a

Zalamegyei Újság

mindenkor vezet. _____

Dokto

rnak, tartalékos hadnagynak, gazdatisztnek és műegyetemistának adta ki magát

Nem mindennapi érdekességül bűnügyben hozott ítéletet a zalaegerszegi kir. törvényszék bünA libamáj kalandos útja Cs főbíróig, avagy: amikor az anyós mást akar, mint a vő