Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-11-21 / 263. szám
4. AALAivi.nJGYii;! UJSaíí 1942. november 2Í. cfhsszonyoß ás leány oß A hosszú őszi estéken kössünk légiből újat. A hűvös napok jöttével egyre több nőt látunk kötésével fodrásznál, cukrászdában, vagy egyéb szórakozóhelyen. A mai robotos világban minden percet felhasználunk hasznosan s a mellett a kötés szórakoztató, mert mellette lehet beszélgetni és hamar látjuk munkánk eredményét, ami különösen lelkesítő a kézimunkánál. llégi, kinőtt '.agy összement pulóverünket elfejtjük s kis anyag hozzáadásával nagyon szép holmikat lehet csinálni. Különösen délelőtti, vagy sportruháknál használhatjuk fel régi pulóverünket. Például délelőtti ruhának teilját és ujját kötjük, blúz további folytatását és a szoknyát könnyű szövetből csináljuk. Sporthoz nyakrészt, vagyis a gallért és ujját kötjük, felső részét és a szoknyát símán készítjük, mellen egy kötött monogrammal. Hosszított zsemper kabátnak hátát és ujját, vagy ha úgy adja anyagunk, az ujja hátsórészét is köthetjük. * Az angorafonálból készített sál, kesztyű, turbán igen szép és kellemes viselet. A kesztyű kötésénél vigyázzunk, inkább tágan kössünk és elég nagyra, mert mosásnál a gyapjú nagyon összeugrik. Az angorát erősen mosni nem szabad, csak nyomkodni, többször átöblítjük és levegős helyen szárítjuk. * Divatosak a csipkekendők esti ruhákhoz. Fejre borítva, vagy vállon viselik. Szép a ruha anyagából' készült kendő csipkeszegéllyel. A rövid estélyi ruhákat teszik ünnepélyesebbé; ezekkel a könnyű kendőkkel. * Divat a kétszínű szőrme. A pesti divat- diktátorok szeretik a barnát és a feketét ösz- szekombinálni. például barna bundát fekete gallérral. Olyan összeállítás, amelytől tavaly megborzadtunk volna, az idén pedig ok rájöttek, hogy szép, mert divatos. (Csak nem minden szép, ami divatos, ezt sokan elfelejtik'. * * * RECEPTEK: Jó húsleves elkészítéséhez adunk egy pár jó tanácsot. Először is. a marhának a fartő, a hátszín-része legjobb erre a célra. De, hogy most nem lehet nagyon válogatni, így amit kapunk, a következő fortélyokkal nagyon ízletesen elkészíthetjük. A húst soha sem szabad áztatni, csak! megmossuk és máris kivesszük a vízből. A leveshúst mindig hidegvízben kell feltenni. Mivel a levest vízzel utánaönteni nem szabad, vegyük figyelembe, hogy felerésze forrás közben elpárolog, tehát: annyi vízben tegyük fel, hogy személyenként 2 és fél deci tiszta leves maradjon. Lassú melegedéssel forraljuk fel és tovább is lassú forralással Íveli főzni. Felforralás után sózzuk, arra ügyelve, hogy a marhahús kevés sót kíván. Zöldségfélét bőségesen tegyünk bele. Szép színt nyerünk és ízét is javítja, ha egv sárgarépát megreszelve parányi zsíron megpirítunk és a már kész levesbe beleszűrjük. A mostani, zsírszűk élei megparancsolja, hogy legalább egy héten egyszer húslevest készítsünk, hogy azzal a napi zsíradagunkat megtakaríthassuk. Melléje fokhagyma-, vöröshagyma-, vagy paradicsommártás s kis krumpli garnirungnak elkészítve, igen jó ebédet ad. * Bácskai kac ;i. A szépen megtisztított és feldarabolt kacsát lábasban, fedő alatt félig puhára pároljuk. Egy lábasban negyed kiló rizsre, vagy kölesre melegv izet öntünk és a tűzhely szélén hagyjuk lebontva, kicsit főhet is, míg a kacsa párolódik. Egv tepsit kikenünk zsírral, rakunk bele egy sor kását, erre karikára vágott vöröshagymát, majd egv sor karikára vágott krumplit és, ha van, karikára vágott zöld-, vagy pirospaprikát és erre szépen rárakjuk a félig puha kacsát. Sütőben szép pirosra sütjük, közben többször öntöz- getjük saját levővel. boa akkor» ha LA K I szűcstől való! I*. Bundák mérték után mikádok bélelése és gallérozása legolcsóbban iij. löki Sándor--- ■ szticsmeste r-nél készülnek. Za laegerszeg Bethlen Gábor-u. 5. zsájótól megtisztítjuk és egészben sós vizité« pühára megfőzzük. Ha puha, a vizet szitán lecsöpögtetjük. Vajban morzsát pirítunk és a káposztát négy részre vágv a, tálra rakva, a vajas morzsával leöntjük. * Kohltisbukta. -Tó élesztős tésztát készítünk. Sin a tészta megkelt. deszkára tesszük, kockára vágjuk, mindegyik kockára egy tetézett kávéskanál szilvalekvárt teszünk. A tészta négy sarkát összefogjuk, egv kis lábasba már odakészített olvasztott zsírba mártjuk. Jól kizsírozott tepsibe rakjuk és kelesztjük. Ha megkelt, forró sütőben megsütjük. Tálaláskor kiborítjuk. cukorporral meghintjük és melegen adjuk asztalra. . * Mákos-, vagy dió: kalács. Fél kiló lisztet, 18 deka margarint. 3 egész tojást. I kanál cukrot, csepp sót; egy csésze tejet. 1 dekái élesztőt kaláccsá gyúrunk, megtöltjük, összegöngyöljük és megsütjük. Nagyon kiadós. Igyunk, öcsém! Kappanpecsenye, saláta, pár üveg családi sör, hozzá néhány havannai szivar. Kell-e más, hogy az ember jól érezze magát? Ettük a pecsenyét, ittuk a sört, szívtuk a havannait: jól is éreztük magunkat. Miklós bácsi hátradőlt a széken, fölfelé fújta a kék füstöt, majd poharát az enyémhez koccintotta: — Szervusz, öcsém! Hajtsd ki fenékig! Pilseni serital! — De jó is ez. Kitűnő a zamatja. Ezen elélnék egy hétig is. Miklós bácsi fölemelte egymásnak ágaskodó szemöldökét: — Én el is éltem egy hétig a sörrel., Azazhogy nemcsak én, hanem még jópáran. — Sörrel? — Sörrel hát. A világháborúban. — ?... — Hogyan volt? Okkal, móddal, öcsém. Hanem előbb igyunk egyet! Fölhajtottuk a poharakat. — No, most még gyújtsunk rá, öcsém, aztán elmesélem. Rágyújtottunk. — Tttbent most barátságos idő van, — mutatott Miklós bácsi a kályhára, amelyben, pattogva óiéit a fa. — De bezzeg, azon a télen! Túl jártunk, öcsém, még a Kárpátokon is! Ott volt ám csuda hideg! Ez a sör-eset a Dnyeazter partján történt. — A folyó innenső oldalán mentünk' mi fölfelé a uyolcvanhármasokkal. Szemben velünk a német bajtársak, szintén fölfelé. Párhuzamosan húzódtunk a vízparton. Alkonyaikor jött a parancs: letáborozni! Érdekes látvány volt a két szembenálló tábor. Tizenhatban még másképpen v olt minden, mint ma. — Már sötetes volt s amint: ott ülök a sátram előtt, egvszercsak látom ám, hogy a német komák két söröshordót eresztenek le a vízbe, dróton. — Igyunk, öcsém, szervusz ... — A legényem már szaladt hozzám: — Főhadnagy úr, látta? — Láttam, fiam, láttam. — Nem csinálunk semmit? — Dehogynem. Megszerezzük. A zászlóalj parancsnokunk egy nagybajuszéi őrnagy volt. Jelentkeztem nála és elmondtam, hogy mit észleltem. Azt a parancsot adta, hogy, ha besötétedik, hozassam el azt a két hordót. Mikor már teljesen sötét volt, kerestem a két embert, aki vállalkozna erre. Később aztán arra. gondoltam, hogy magam megyek érte a legényemmel. így legalább nem marad nyoma ennek a csihészségnek. Mondtam is a legényemnek: — Pista fiam, most keríts nekem egy hatalmas csónakot. Elmegyünk a sörért. Jössz velem ? Jött bizony, nagyon szívesen. Nem részletezem a dolgot. Gondolhatod, hogy nem lehet kellemes ilyen időlten meg- fürödni a Dnyeszterben. Egyszóval a két hordót elhoztuk. Sosem láttam olyan mulatozást. Amit nem tudtunk meginni, kiöntöttük sajkákba, korsókba, kulacsba, ahová csak fért. Mikor vissza kellett vinni a hordókat, a nagybaj szú őrnagy úr mogorván mondta: — Vigyék vissza azok, akik elhozták! Puff neki! Fürödhetünk mégegvszer! — Igyunk, öcsém, szervusz. Alig értünk vissza, egy fiatal német hadnagy jött át hozzánk csónakon. Az ezredes üdvözletét hozta: kilenc órára meghívja a: magyar urakat egv kis barátságos sörözésre, összenéztünk. Itt valami készül. Bizonyára észre vettek bennünket. Az is igaz, hogy a meghívás elől ki nem térhetünk. Azt üzentük vissza, hogy kilencre ott leszünk. Zsebembe tettem a pisztolyomat. Aíond- tam Pistának, hogyha jelzőlövést hallanak, jöjjenek azonnal. A megbeszélt időre ott voltunk. A barátságos fogadtatás után az volt az első, hogy a német ezredes behozatta az első hordót. Sajátkezűleg fogta meg a kalapácsot és ütötte ki a dugót. Gyanúsan meregette a szemeit, nem tetszett neki, hogy a sör nem pezseg. Szorongattam pisztolyomat a zsebemben. Egy pohárral eresztett. Nézte. - Vizsgálta. A lámpa felé tartotta és úgy nézett rajta keresztül. A fejét csóválta. Intett: — Hozzátok be a másik hordót is! Hozták, ütik a dugót, nem pezseg. Gyanúsan nézik. Abból is vesznek egy pohárral. Egyáltalán nincs sör formája. Az ezredes mindig lilább lesz. Fogja a poharat, tartja a lámpának. Körülnéz rajtunk. — Ali ez? ATe «kóstolja. A következő pillanatban ezer darabra térölt a pohár. Az ezredesből pedig kitört a megund orodás: — Das ist Wasser! Alegszorítom a pisztolyom agyát: na most — na most. . . Az ezredes ránknézett: — Bocsánatot leérek — mondotta —, ítG valami tévedés lesz. Csodálkozó arccal ültünk ott tovább*. Húsz perc múlva újra ott volt két hord«! finom, jégbeh'űtött sör. (K. L.)
