Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)
1942-08-22 / 188. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1942. augusztus 22. Felhívás a társadalmi egyesületekhez, a honvédség részére történő téliruhagyüjtés érdekében A Kormányzó Ur Főméltóságú Hitvese •rádiószózattal fordult a magyar társadalomhoz és abban nemcsak a keresztényi szeretet és irgalmasság nevében, hanem a minden hazaf it személyesen érdeklő, szinte családi magyar kötelességére emlékeztetéssel a messze arc vonalon küzdő magyar honvédnek a megsegítését kérte.. . Azét a magyar honvédét, aki most szintén szent kötelességét teljesíti, hogy távol a családi tűzhelyétől, megvédje otthonát s biztosítsa mindnyájunk zavartalan életét... Hazánk háborúban áll és élet-halálharcát vívja. Ennek a nagy küzdelemnek következményei vannak, amelyeket kivétel nélkül — erős lélekkel, segítő akarattal és becsülettel kell vállalnunk. Sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a belső arcvonalnak ugyanolyan szent és megmásíthatatlan feladatai vannak, mint a harctéren küzdő katonának .. . A megsegítés terén sok a tennivalónk. Gondoskodnunk kell a katonák otthionmaradt hozzátartozóiról, biztosítanunk kell hadiárváink neveltetését, — de most az első és legsürgősebb kötelességünk, amelynek az előbbi tennivalóinkra való tekintet nélkül maradéktalanul meg kell felelnünk, a honvédség részére való téliruha-gyűjtés. Honvédségünk ugyan kitűnően fel van szerelve és el van látva az ország teljesítőképességének határáig minden szükséges holmival. A háborús beszerzési nehézségek azonban itt is éreztetik hatásukat, mert a legnagyobb áldozatok árán sem lehet beszerezni azokat a téli holmikat, amelyekben nyersanyaghiány mutatkozik. Szüksége van tehát a hadseregnek azokra a téli ruházati cikkekre, amelyeket itthon a polgári társadalom köny- nyebben nélkülözhet. A téliruha-gyűjtés augusztus 25-én kezdődik és szeptember 5-ig tart. Hogy ez aránylag rövid idő alatt az akció minél nagyobb sikerrel járjon, azzal a kéréssel fordulok a vármegyei és megyei városok társadalmi szervezeteihez, karolják fel minden erejükkel ezt a segítő mozgalmat s lelkes munkával és seed- teniakarással kapcsolódjanak bele a honmentő akcióba. A gyűjtés megszervezését a főszolgabírókkal, illetve a megyei v árosok polgármestereivel együttműködve a járási, illetve városi leventeparancsnokságok végzik. Városokban a gyűjtés körzetenként történik, a körzetek beosztása már megtörtént. Végül a helyi sajtó tájékoztatást adott már arról is, hogy milyen holmikat adjunk az orosz harctéren küzdő honvédeinknek. Megismétlem tehát kérésemet Zala vármegye társadalmához: adakozzék a legzordabb télre váró magyar honvéd javára, védje meg őt a szeretet meleg ruhájával az elemek viszontagságai ellen ... Adakozzék, mert a Főméltóságú Asszony szavaival élve, csak az a nemzet remélhet boldogabb jövendőt, amely tettel, áldozattal és önzetlenséggel is tud harcolni. Adakozzék, hogy méltó legyen a magyar honvédhez, aki vérével váltja meg népét. vitéz gróf Teleki Béla, Zala vármegye főispánja. Voronyezs a harckocsik temetője? (Honvéd haditudósító század. Sz. ívó'.ács Imre hadnagy). Itt a nagy orosz pusztán pihenőben voltunk, amikor a rádió bejelentette, hogy a német kötelékeknek sikerült eífoglalniok a Don és Voronyezs folyók között fekvő, hatalmas gyáriparral rendelkező Voronyezs városát. Mivel a város a harcoló magyar-horvát kötelékek balszámyán feküdt, másnap gépkocsinkkal minden akadály nélkül befutottunk a frissen elfoglalt városba. Ekkor a város nyugati és déli részét a szövetséges erők tartották megszállva, a keleti gyárnegyed lángokban állott és az oroszok birtokában volt, de még az északi részében is bent voltak a bolsevikik és onnan kísérleteztek harckocsi- támadásokkal. Ezek azonban meddő kísérletezések maradtak, mert minden harckocsit kilőttek a páncél vadászok, úgyhogy még hírmondó sem maradt belőlük. Másnap már a keleti városnegyed is birtokunkba került. Az oroszok azonban az északi városnegyedben kitartottak és tovább folytatták harckocsi-támadásukat a megszállt városrészek ellen. Már 127 kilőtt orosz harckocsi hevert Voronyezs utcáin, amikor nap-nap után mindig 8—10 újabb harckocsi tört be, hogy 'vtt érje utói a végzete. Ettől függetlenül az északi városrészből a várost megkerülve szintén számtalan harckocsit indítottak útba azzal a feladattal, bogy a németek által a Donon létesített hídfőket vegyék birtokukba. Az orosz hadvezetőség ezt úgy képzelte elérni, bogy a harckocsikra kívülről annyi gyalogost rakott, amennyien csak meg tudtak kapaszkodni rajta. Ám ezeknek a harckocsiknak és embereknek is az lett a sorsuk, mint Voronyezsben. így lett Voronyezs és közvetlen környéke a harckocsik temetője. A bolsevista hadvezetőség látta ugyan, hogy minden kísérlet reménytelen, mégsem hagyott fel a 'kísérletezésekkel. Ú jabb harckocsikat akart támadásba vetni és ekkor következett be az, amivel az orosz had vezetőségi sem számolt. A harckocsik legénysége, miután látta, hogy egyetlen harckocsijuk sem tért visz- sza a támadásból, egyszerűen megtagadta a parancs végrehajtását. Hogy mi lett a legénység sorsa, azt el tudjuk képzelni. Az orosz hadvezétőség azonban új eljáráshoz folyamodott. Vasúton messze idegenből szállították ezentúl a harckocsikat és azok legénységét. Amikor a szerelvény befutott a pályaudvarra, a legénységet a nélkül, hogy bárkivel is szóknál Ihattak volna, harckocsiba ültettek ós támadásra indították. A német páncélvadászok pedig nem is vártak egyebet, csak azt a pillanatot, hogy mikor mutatkozik az újabb célpont az előttük lévő domb peremén. Amint felfedezték őket, a páncél vadász nagyjában beiiányozta kis harckocsiját. A lövegkezelőnek már nem volt más dolga, minthogy löve- génelc csövét néhány centiméterrel jobbra, vagy balra fordítsa és már meg is tehette első lövését. Másodikra igen ritkán került sor, mert a páncélvadász a kiszemelt harckocsinál már az elsővel telitalálatot ért. Így ment ez nap-nap után. Feltesszük a kérdést: Miért volt erre az erőfeszítésre szüksége az orosz hadvezetőségnek? A felelet igen egyszerű. Attól függetlenül, hogy Voronyezs igen nagy ipari gócpont, a városon vezetett keresztül az a nagy teljesítményű dupla vágány ú vasút, amely a szovjet fővárost a Kaukázus kapujával összekötötte, nen szerették volna tehermentesíteni a Rosz- tovnál küzdő Timosenkót, aki délről sem kaphat segítség«. A Kaukázuson keresztül ugyanis most már /végkép elakadt az angol segítség lehetősége is. Az orisz hadvezetőség ennek tudatában a moszkvai körzetből nagy erőket vont el és ezeket \ donyezs környékén v eteLte harcba. A v rosban állomásozó németek szilárdan kitai ottak és ugyanezt tették a szárnyon lévő ma: var csapatok is. Nemhogy hátráltak vobic hanem a megújuló orosz támadásokat v issza vetették, sőt nagy veszteségeket okozva, előre! is nyomultak. Másik szakaszon viszont a tavaszi charchovi csatában alkalmazott taktikához hasonlóan röv id, tervszerű visz- szavonulást rendeltek el. Ez az újbb harapófogó most zárult be megszámlálhattlan hadianyaggal és íosroly- lyai. Hogy mi vesztettek itt az oroszok, azt egyelőre sejtei sem lehet. Az azonban bizonyos: önbizalmk alaposán megrendült. Mert a Donnak magar szakaszán nem múlik el nap, hogy orosz kóonák a folyamot átúszva ne szöknének át bzzánk. A sikeres folyamúszás után önként jeentkeznek a magyar csapatoknál. így áll a Myzel Voronyezsnél és a Donnál. A Habssurg név eredete A strassbigi V einer püspök 1020 táján érkezett Apauba és ott, ahol egy kompon keltek át r. Aar folyón, várat épített. A kompot Svájcba Hab-nak neveztek, innen keletkezett a Fbsburg név. A megleli esen szerény kastély egy dombon épült s a >mb lábánál csörgedezik Európa íegerősebl kén fórrá a. A svá jci turista szövetség most ra renoválíatta az épületet és felvette a s váj c látvány osságok közé. Az idegenek szívesen tekintik meg a Habsburgok ősi otthonát, i egyik svájci lap azt írja, hogy maga a btély is sok tekintetben szaporítani fogja íájc barátainak számát. dakozás a Szent József Itthon részére: Oláh István 20.80 kg csont, arkas Nándor 21.90 kg csont, Németh László ) kg burgonya, 3.70 kg uborka, 7.70 kg kö>, Zsuppán N.-nó 4 kg gyümölcs, özv\ Sika Ferencné 60 dkg karfiol, 90 dkg káposs, Simon Istvánná 2.50 kg" só, Steiner Pál’,50 kg só, Rozsnyói József 3.50 kg uborkaVárosi kertészet 59 kg tök, özv. IIlés Elekn9 kg körte, Schlemmer Sán- dorné 33.90 kgyümölcs, Perthy Gizella 5.80 kg alma, Regőlstvánné 4 kg bab, Steiner Pálné 14 kg kö;, Pápai György né 3 kg paradicsom, 2 kjuborka, 12 darab paprika, Gáspár Ödönnél kg körte. Pénzadomáok: B. H. 50, özv. Szalay Lászlóné 20, 02 Horváth Sándorné 7, Czo- l)or Mátyásné 5‘sten nevében 3, Martin Ernőivé 3, Farkas ózsef földbirtokos 3 pengő.
