Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)
1942-09-26 / 217. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1942. szeptember 26. r a. Zala vármegye Közjóléti Szövetkezete felhívása a kukoricacsuhé gyűjtésére Tudvalévő, hogy a kukoricacsöveket borító levél erős, szívós s így az állat nehezen lemészti meg, ami egyet jelent azzal, hogy csekély a tápláló értéke. A csuhának ez az (erőssége, szívóssága az oka, hogy értékes nyersanyaga a feldolgozó iparnak s különös jelentősége van a mai háborús anyaghiány idején. Az elmúlt nyáron már Magyarországon eolcszázezren viselték a kukoricacsuhéból készült cipőket, szandálokat, amivel igen sok cipőt takarítottak meg az őszi sáros és téli időkre. Ennek az értékes nyersanyagnak az összegyűjtése most szent kötelességünk! Annál is inkább, mert nagyon kevés munkával jár és pénzt adnak érte. Lehet válogatva és válogatás nélkül gyűjteni. A válogatottba csak a belső. I finom, vékony és tiszta fehér levelek sorolhatók, míg a válogatatianba együtt gyűjtjük a belső fehér és a külső zöldes leveleket. Legbiztosabban védjük meg a befülledéstől, ha kenderfonalra fűzzük és a padláson felfüggesztjük. így hamarosan megszárad. A nyers csuhét rakáson hagyni nem szabad, mert akkor befülled, megfeketedik és feldolgo7ásra alkalmatlanná válik. Értékét veszti. Ma pedig minden nyersanyagot meg kell mentenünk. 8—12 pengő egy mázsa csuhé A kiszáradt csuhé mázsájáért 12 pengőt fizet a Szövetkezet a válogatott minőségért és 8 pengői a válogatatlanért. Felhívja a Szövetkezet az uradalmakat, nagyobb tengeritermelő kisgazdákat és mindenkit, akik az ország nyersanyag-gondjajn könnyíteni akarnak, hogy csuhétermésük várható mennyiségéről — lehetőleg már előre — tájékoztassák a Szövetkezetét. Felkéri — ezúton is — a községek leventeparancsnokait, hogy a leventéket és a tanítóságot, hogy növendékeiket buzdítsák a csuhégyűj tésre és a leventeotthonok, az iskoHazafelé a Balatonról... Irta: Szakái Ferenc. A budapesti vonat csaknem üresen indul útnak Tapolcáról. A hosszú sor kocsiban alig lézeng néhány ember. Aztán ápomásról-állo másra gyülekeznek a nyárutó élvezői, megbar- nult pesti emberek és felifjult nők. Mindenki arcán nyugodtság ül. A lassan fodrozó hullámok felett meg-megvillan még egy-egy elkésett vitorlás, aztán az is elmerül a parti szélek nádas tengerében, üresek a fövények és ahol nemrégen nyaralók lubickoltak, parkolták a friss, kékes balatoni vizet, ott most bús marhák lustán rázzák kolompjukat és közben nagyokat szürcsölnek. Az égen szégyenében elvörösödött az örök kengyelfutó és félrebillent fejjel igyekszik lehúzni ä lá'haláron. Merev sugáikarjaival még végigcirógatja a lobogó hajú utasok arcát és megfakult haját, aztán jóéjt int és hosszú alu- vásra tér. A kék víz előbb olyan, mintha vért borítottak volna belé, aztán lassan elsötétül és beleködlik a takarónak leereszkedő églepelbe. Az utasok ilyenkor mind a kocsik ablakában vannak és sokan talán könnyes szemmel intenek Istenhozzadot az idei nyárnak. Az egyik kis megállónál három kesztyűs gyerek, egy termetes asszonyság és még termetesebb, sátoros szemöldökű őre" úr terebélyesedik a kocsinkba. Nvo'c hatalmas bőröndöt raknak egymásután fel és a férfi, aki első tekintetre a családfőnek látszik, villogó szemekkel, nagyokat nyög és letelepszik. — Na, csak rnégegyszer jöjjenek nekem a Balatonnal! Kellett nekünk a Balaton! íák padlásait engedjék át nekik az általuk gyűjtött csuhé szárítására és tárolására. Szép cselekedet volna, ha a gyűjtött csuhé árát felajánlanánk a Vöröskeresztnek, vagy a fronton küzdő zalai katonáknak szeretetcsomago- kat küldenénk a csuhé befolyó árából. Háziipari tanfolyamok... A csuhé értékesítésének van egy másik, sokkal számottevőbb lehetősége. Ila nem adjuk el a csuhét, hanem sajátmagunk feldolgozzuk. Természetes, hogy ezt előbb meg kell tanulni. Zala vármegye Közjóléti Szövetkezetének közbenjárására az iparügyi miniszter ^Zala vármegye területére ez évre 50 háziipari tan folyamot engedélyezett és tekintettel a nagy nyers- anyaghiányra, főleg csuhéfeldolgozó tanfolyamot kívánnak rendezni. így Zala megye 500 községéből minden tizedik községbe jut már ezidén egy-egy tanfolyam. A tanfolyamok ingyenesek, de csak ott tarthatók, ahol legalább 20 résztvevő jelentkezik. A tanfolyamok 4 hétig tartanak. Megtanulják ezeken a tanfolyamokon a csuhé mindenféle feldolgozását. Fonását, festését épúgy, mint papucs, szandál. cipő. szatyor, kosár, szőnyeg, táska és mindenféle stranditolminak való feldolgozását. A tanfolyam iránt érdeklődők közvetlenül is fordulhatnak a Zalavármegyei Közjóléti Szövetkezethez, vagy a helybeli tanítók, jegyzők segítségével indíthatják meg a szervezkedés előmunkálatait. A tanfolyamok november második felében kezdődnek, de ahonnét komoly érdeklődés mutatkozik, oda már most is szívesen kiutazik a Szövetkezett háziipari vezetője: Somogyi Marilla iparművésznő, hogy az előkészületi munkákat megbeszélje. 3—4 pengő napi kereset télen Nem szabad lekicsinyelni a csuhémunka jelentőségét. Gondoljunk Hajdúnánás városra, amelynek a szalma feldolgozásaiból évi 2,ÜÖí).OO0j pengőnél nagyobb bevétele van. — A csuhé feldolgozva jól érvényesül, pótolhatatlan nyersanyagokat helyettesít és aki bérmunkában a Szövetkezet csuhé ját dolgozza fel otthonában, családja körében, megkeres 3—4 pengőt naponta. A mai időkben nagyot segít azzal is, ha a család nyári lábbeliszükségletét pótolja. Gyűjtsük a cstuhét és szervezzük a csuhéfeldolgozó tanfolyamokat, mert a faluk városok népének nagymértékben enyhítünk a gondjain. Hírek mindenfelől Mun kiesőn a zsinagóga pincéjében 30.000 pengő értékű textilanyagot találtak. A nyomozás kiderítette, hogy a raktár Fleischmann Tóbiás, volt kereskedő tulajdona. Fleischmann engedély nélkül árusította a textilanyagokat« Pesíszenllőrinccn Halmi István és Kiss András közismert betörők állottak a rögtön- ítéiő bíróság előtt, mert elsötétítés ideje alatt követtek el betöréseket. A bíróság mindkettőt halálra ítélte. Ügyüket később kegyelemre terjesztették fel. Kiskunhalason Takács János 76 éves jómódú gazdálkodó feleségével együtt öngyilkos lett. Tettüket, búcsúlevelük szerint, a szegénységtől való félelem miatt követték el. Kecskeméten hat szegény ember nyerte meg a legutóbbi osztálysorsjáték főnyereményét. Egyik altiszt, a másik inségmunkás, a harmadik konzervgyári munkás; a negyedik ládaszegező munkás, az ötödik két iparosfiú és a liatodik egy birtokos család. Ezúttal a szerencse jó helyen kopogtatott. Nyíregyházán Jakabovics Ármin talmu- dista zsidó 30 mázsa kenyérjegyet hamisított. Természetesen a kenyérjegyből csakis zsidók részesülhettek. Társaival együtt letartóztatták. FIZESSEN ELŐ A ZALAMEGYEI UJSÄGRA! A család bocsánatkérően összenézett. — Gabika, vesse le szépen a kesztyűt! — hangzik a vezényszó. Gabika leveti. — Árpádka kérem, maga is! A v onat hirtelen megáll s a család az ablakhoz szalad. — Csókolom a kezét, méltóságos asz- szony! Szervusz, drágám! Kezét csókolom, Pepi néni! — zúgják kórusban. Evelinke, a 16 éves családi reménység (civilben nyolcvankilós csodagyereknek néztük) nagy bokréta szekfut tart a kezében. Az apa vezényel hangosan: — Evelinke kérem, adjon egy szál szek- fűt a méltóságos asszonynak! Evelinke válogat a szekfűk között, m-r megakad keze az egyiken. Az óvatos apa belülről odasúgja: — Ne a legszebbet adja. (A kocsiban kuncogás hangzik). Aztán a vonat könyörtelenül elszalad innen is. Vizes szalvéta kerül ki a cekkerből és valamennyien kezet mosnak. — Csak alaposan és rendesen, — így az apa. Maga is nekivetkőzik a dolognak' és leteszi a kabátját. Az inge a hátán barna a piszoktól, a manzsetták fél rőffel hosszabbak a karjánál s egyiken sincsen gomb. — Kérem, drágám, — szól a feleségéhez, — most sonkát eszünk mindannyian. Az asszony nyugodtan riszálja a szalonnát. _ ^ — Kérem, a szalonnát Evelinkének hagyjuk! Sonkát kapok Pesten, amennyit akarok, de ilyen szalonnát nem. ii mmmsBacmm Az asszony engedelmes és csak pár falatot fal a szalonnából, amelyre pedig, látszik rajta, nagyon készült. Szétosztja az ennivalót. Aztán lassan befejezik, csak az asszony, majszol egy jókora gyürkét. Az apa nyugodt fenséggel odaint és kiveszi az asszony kezéből a kenyeret. Megeszi egyedül. — Vagy megette volna? — szól az utolsó falatnál. Az asszony nem válaszol. Int a férjének, aki felugrik és becsukja az ablakokat. Az egyik utas méltatlankodik és kinyitja. Mire a családfő ismét erélyesen felrántja valameny- nyit. Amaz ismét leereszti. — Kérem, ahhoz, hogy az ablakok nyitva legyenek, mindenkinek a beleegyezése kell, — hangzik az oktatás. — Nem kérem a maga oktatását, —• hangzik a kurta válasz. — Majd szólok a kalauznak. — Maga tanít engem? — tör ki a családfő dühösen, — különben is mit vitatkozom magával. Tanítottam én eleget eddig* A kocsiban csendesen dobog a vonat kereke, amikor a családfő kinyilatkoztatja, hogy milyen boldogság is a család, s hogy Gabika kétszer volt fültőmirigylobbal operálva s hogy] Árpádnak is árt a huzat, meg Evelinke sem bírja. Közben felszáll és megolvassa a csomagokat. Megvan mind, — jelenti aztán diadalmasan a családnak, aki parancsszóra felhúzza a kesztyűjét. A vonat egyhangúan visz tovább bennünket s néha összenéznek az utasok és összenevetnek. A család megy tovább, de mire Fehérvárra érünk, senki sem ül a kocsiban 9 ők diadalmasan elhelyezkednek egyedül.
