Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)

1942-06-08 / 126. szám

1942. június 8. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3. Kétéven felüli szarvasmarhák nem szállíthatók ki a vármegyéből dr. Tamásy Istvánnál', a helyőrség tisztikarát, élén Ekhart őrnagy, zászlóalj parancsnokkal. A sportdélután a zalaegerszegi ifjúság se­regszemléje volt. A levente-nap keretében ren ­dezték meg a diákok a leventékkel karöltve tornaünnepélyüket. A felvonulás négy óra után kezdődött. A zászlók után a szertorná­szok, ökölvívók, labdarúgók, majd vegyesen a gimnázium, leventék s kereskedelmi iskola tornászcsapatai vonultak a kijelölt helyre, hogy a Hiszekegy után szabadgyakorlatokat mutas­sanak be az érdeklődő és szépszámú közön­ségnek. öröm volt nézni a napbarnította ifjak együttes munkáját. Mindkét gyakorlat a ka­rok, csípők, lábak egyöntetű mozgásából, a sportkedvelő ifjúság fegyelmezett munkássá­gából állt. A kitűnően bemutatott gyakor­latokat a közönség hatalmas tapsorkánnal ju­talmazta. A polgármester az alispán távirati intéz­kedésére közhírré teszi, hogy további intéz­kedésig 2 éven felüli szarvasmarháknak Zala vármegye területéről való kiszállítása tilos. Járlatlevelek csak Zala vármegye területén belül fekvő községekre adhatók ki vagy irá­nyíthatók. Kivételt képeznek a Zalav ármegyei Állat­tenyésztő Egyesület közreműködésével a MÁSz. által felvásárolt vagy igénybevett szarvasmar­hák, amelyeknek járlatlevelei azonnal és min­dent megelőzően kiadandók. Törzskönyvezett tenyészállatoknak esetle­ges kiszállításához esetenként a Zalavármegyei Állattenyésztő Egyesület hozzájárulásáv al nyer­hető engedély. Kaukázus Alig vonultak el tornászaink, a pálya kö­zepén két női kosárlabda-csapat jelent meg. A piros és kék csapat küzdelméből a piro­sak kerültek ki győztesen Halász, Takács, Wesszely, Aggteleki összeállításban. A közön­ség Zalaegerszegen most látott első alkalom­mal női kosárlabda mérkőzést. Az érdekes mérkőzés után szertornászok vonultak a nyújtó alá és ott először előírt Motesz-mutatványok- kal, majd szabadon választott mutatványok­kal gyönyörködtették a közönséget. Közben már a »terepet« előkészítették a harcszerű akadályverseny v áltófutásának megkezdésére. Itt a puskás csatárnak először egy szekéren kellett keresztülküzdenie magát, azután gá- tat kellett átugrania és végül öt méter hosszú létra fokai között végigfutni. A versenyt a kereskedelmi iskola csapata nyerte meg. Ez­után a nagykanizsai és zalaegerszegi leven­ték ökölvívói léptek a kötelek közé, hogy a közönségnek bemutató keretében egy kis íze­lítőt adjanak az ökölvívás »szépségeiből«. Szü­net után gúlák, majd a leányok mozgásos gimnasztikájának lebonyolítására került sor. A gimnázium és kex*eskedelmi tornászai ügyes­ségi gyakorlatokkal kápráztatták el a jelenlé­vőket. Szaltók, tigrisbukfencek, fejen-táma- szon átfordulások szerepeltek az ügyességi gya­korlatok között. A lev enték puskával végzett szabadgyakorlatai után a gimnázium és ke­reskedelmi kosárlabda csápata kosárlabdamér­kőzésére került sor. Ennek győztese a gimná­zium Pál, Hajdú, Holczer, Szalay, Schlem­mer összeállítású csapata volt. Szertorna után magyar táncbemutató v olt, amelyet a közönség kívánságára többször megismételtek. Himnusz után a közönség élénk tapsban részesítettel az elvonuló tornászokat. A sportdélután megrendezése és a bemu- . tatott gyakorlatok pompás sikere Ostoros Ká­roly és Solty Jenő főoktatók, testnevelési taná­rok fáradhatatlan és lelkes munkásságának eredményét tanúsítja. Természetesen az ok­tatói kar minden tagja közreműködött, hogy a levente-nap a legnagyobb sikerrel záruljon. Ezt sikerült is elérniök, mert a közönség meg­elégedetten, lelkében gazdag élménnyel távo­zott a leventék sporttelepéről Este 9 órakor tábortűznél emlékeztek a leventék a fronton küzdő bajtársakról. Itt Simon József, Mados Ferenc és Halász Mag­dolna mondtak szép megemlékezéseket. Az ün­nepélyen a Csáktornyái leventék 25 taggal képviseltették magukat. Pf. TÓTH GYULA úri és női szabóságából Kész nőikabát és ruhaosztály Uridivat' ésszöveíeladás A Kaukázus a földalatti erők földje.? A lakosságot gyakran riasztja földrengés. Itt vannak a bőséges tartalmú olaj­kutak, amelyek ezt a területet most a v ilágérdeklődés központjába állí­tották. Ha a Szovjet elv eszítené a Kaukázust, aligha tudná hadseregeit olajjal ellátni. Mindezzel tisztában vannak a bolsevisták is és szövet­ségeseik is, ezért úgy az angolok, mint a Szovjet nagy előkészületeket tettek a Kauká­zus megvédésére. Fontos ez azért is szá­mukra, mert ez az egyetlen szárazföldi ösz- szekötő út angolok és bolsevisták között az­óta, amióta az angolok Irakot, Szíriát és Iránt megszállták. Egy népe sincs a Szovjetnek, amely olyan sóvárogva várná felszabadulását a bolsevista iga alól, mint a kaukázusiak. Ezt a földet már évszázadokkal ezelőtt is keresztények lakták. Amikor a középkorban a mohamedán törökök és perzsák elfoglalták a Kaukázus egy-egy részét, a lakosság állandóan fellá­zadt az őket elnyomni akaró mohamedánok ellen. A felkelések sorozata egészen a tizen­nyolcadik századig tartott, amikor az oroszok kiűzték a törököket és a perzsákat. A múlt: század elején a Kaukázus nagyobb része orosz vblt. Az itt lakó keresztény népek a mohamedán és perzsa támadók ellen orosz védelem alá húzódtak. Ez ellen meg a kau­kázusi mohamedánok lázadtak fel. Az így v ál­takozó úgynevezett »kaukázusi háborúk« 60 évig tartottak, míg azután megverték a mohamedánokat és vezérüket, Sa­nyiit foglyul ejtették. 1877 óta béke volt a Kaukázusban. Ezalatt Georgia, Imerécia, Mingrelia, Szvanécia, Abházia és Guria nevű császárságok és feje­delemségek is csatlakoztak Oroszországhoz. Ám alig történt meg ezeknek az államoknak a bekebelezése, a lakosok elégedetlenek let­tek az orosz uralommal s így érthető, hogy amikor az orosz forradalom és a cári biro­dalom megbukott, ezek újból kimondták ön­állóságukat. 1919-ben törtek be a bolsevis­ták a Kaukázusba, amelynek lakói sikerte­lenül kísérelték meg, hogy lerázzák az ellen­szenves uralmat. A bolsevisták elfojtották a felkelése­iket s az abban résztvevőket csalá­dostól, rokonostól Szibériába vitték. így állították helyre a »békét«. Ezután a Kaukázust több önálló köztársaságra osztot­ták, de ezeknek úgynevezett kormányát a bolsevista rendszer híveiből állították össze. Most a következő szovjet köztársaságok vannak Kaukázus területén : Azerbeidzsan, fővárosa Baku, Georgia, ez a legnagyobb, fővárosa Tiílisz. Azerbeidzsanboz tartozik] Nahidsevad szovjet köztársaság, bár ez már nem fekszik a Kaukázusban. Georgiához Abházia, Adzsária és az osszét »önálló terri­tórium«. Utóbbinak a fővárosa Sztáliniiig amely nevét Sztálintól vette, aki maga is osszét születésű. A Kaukázus lakói ma sem viseltet­nek baráti érzésekkel a Szovjet iránt és, ha a Kaukázus hadszíntérré v ál­nék, feltétlenül felkelés keletkeznék. Érdekes, hogy a hátsó Kaukázusban a bolse- ! visták »örmény köztársaságot« alakítottak, a mintegy kétezer éve megszűnt örmény- ország újjálétesítéséül. Az európai népeket gyakran kaukázusi fajnak nevezik. Ez a megjelölés nem alap­szik egészen tudományos alapon és inkább azzal magyarázható, hogy a georgiai való­ban a legszebb fehér faj típusa. Nehéz lenne a földön még egy ilyen szűk területen annyi­féle népet együtt találni, mint Kaukázusban. Legjobban látja ezt az, laki egyszer egy vásári napon vetődik el valamelyik városba. Lát ott gyönyörű külsejű, magas, feketehajú, pompás testű georgiaiakat, akik méltóság- teljesen válogatnak az eladásra szánt lovaid között, hisz ők a világ legjobb lovasai. Amott örmény kereskedő csoportja tűnik fel. Ezek' a Kaukázus leggyűlöltebb népe. A georgiai embert semmivel sem lehet jobban megsér­teni, mintha örménynek nézik. Van egy kau­kázusi közmondás, amely így szól: »üzleti készségben és ravaszságban egy zsidó fölér öt kereszténnyel, egy görög öt zsidóval és egy örmény mindahánnyal«. Sűrűn j elemiek meg a vásárokon, hogy szőlőjüket és boru­kat eladják a vad hegyilakók. Ezeknél még ma is él a vérbosszú. Ha valamelyiknek egy hozzátartozó­ját megölik, nemcsak a tettesen áll bosszút, hanem még a rokonain is. Hosszú, bő köntöst hordanak, ami festői jel­leget ad külsejüknek. Jellegzetes alakjai a Bakui és tifliszi vásároknak a perzsa keres­kedők, akik különösen a cári uralom idejé­ben látogattak el gy akran ide. Hegyes, cukor- süvegalakú kucsmát hordanak, ruhájuk rikító színű, néha sáfránysárga, arannyal kivarrott. A kaukázusiak büszkék arra, hogy na­gyon becsületes emberek. Becstelenségnek tartják, hogy valakitől valamit ellopjanak, ezzel szemben egészen természetes náluk, hogy ellenségüket az első kínálkozó alka­lommal megölik. A Kaukázusban csak az élhet nyugodtan, akinek nincs ellensége. Ér­dekes, hogy a negyven nép negyven nyel­ven beszél, de van közös nyelvük is, a rend­kívül nehezen megtanulható georgiai nyelv. A múlt század közepe óta a műveltebb réte­gek oroszul is beszélnek. Legélesebb válaszfalat a népek között a vallás emeli. A georgiaiak keresztények, de vannak köztük mohamedánok, sőt Baku vi­dékén pogányok is. Utóbbiak tűzimádók, akiknek Sztrahani Városka közelében érdekes templomuk van, amelyben a tüzet imádják, mint minden jó kú(forrását A tűzimádást azzal magyarázzák, hogy ezen a vidéken van a legtöbb olajforrás, ahol az olaj sokszor magától tör ki a földből, néha meggyullad és az ilyen égő szökőkút tartja ébren ezekben az emberekben a tűz imáda­tát. Általában a Kaukázus összes népei na­gyon harciasak. A negyven népfajta tulaj ­donképen négy csoportra oszlik: délkauká­zusi, nyugati és keleti kaukázusi, végül a lezgi csoportra. Utóbbihoz tartoznak az osszétek is, akik hegyilakók. Ezeknél ke­véssé van kifejlődve a magántulajdon tisz­telete. Ennek a népnek a fia Sztálin, aki maga a Kaukázusban nem valami népszerű. Mondja csak valaki egv georgiainak, hogy! I Sztálin az ő népéhez tartozik, mire észre­venné, mi történik vele, már a másvilágon találná magát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom