Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)
1942-05-04 / 99. szám
2. ZAJLAMEGYBI ÍJJÍÁO 1942. i?4 áj us 4. „Invázió«“ hadgyakorlat volt vasárnap Londonban A vasárnapra \ irradó éjtszaka tartották meg Londonban az eddigi legnagyobb invázió elhárítási hadgyakorlatot. A hadgyakorlat színhelye W hitehall, a kormánynegyed volt. A 'hadgyakorlaton az »ellenség« részéről különösen erős volt a légihaderő harcbavetése és az ejtőernyősök tevékenysége. A számos kormányépületben és egyéb középületben az »ötödik hadtest« tagjait »fedezték fel«, még a főhadiszálláson is. A hadgyakorlat a vasárnap reggeli órákban még tartott. A hajnali Órákban a »harcok« már a Buckingham palota közelében dúltak. A polgárőrség gyakorlatozásai közben életét vesztette Palrick Munro alsóházi képviselő. Halálának részleteiről még semmit nem közöltek a nyilvánossággal. mutatja a munkának az a beállítása, ahogyan a Néppártot Alsólendván szerepelteti. A komoly történetírás szerint a Néppárt a magyar szociális haladás úttörője és később nagymértékben megvalósítója. Nem lehet egy történelmi munkában ennek a pártnak szerepét ezzel a felületességgel elintézni! Az alsó lend vai katolikusok is észrevették e munkában azt, hogy a 9. század óta meglevő katolikus egyházról (jelenleg 11.160'hívőt számláló plébániáiéi), múltjáról és jelenéről csak 5 oldalon tud beszámolni. Üj vasúti megállót kap Csáktornya Csáktornyái illetékes körökben mozgalom indult meg az iránt, bogy a Máv tegye lehetővé Csáktornyán egy írj fővonali! megálló létesítését. A kérelmet az a körülmény teszi indokolttá, hogy a vasútállomás a várostól mesz- sze van, ugyanakkor a fővonali! vágány a várost teljesen megkerüli és a város központjához lényegesen közelebbi pontokat érint, viszont az állomástól mégis 2—3 kilométernyire fe- küsznet. Az ügy konkretizálása érdekében a tárgyalások már folyamatban vannak. Első lépésként egy, tíztagú bizottság szállt ki az ilAlsólendva lakossága az elmúlt hónapban ünnepelte a 22 éves rabságból való felszabadulás évfordulóját. Ez alkalommal hagyta el a nyomdát Horváth Sándor tanító »Alsólendva múltja és jelene« című könyve. A 120 oldalas munka, amelyet a szerző az évforduló irodalmi emlékeképen ad olvasói kezébe, dicséretes törekvés a helyi történet- írásban. Elismerésre számíthat az egyetemes magyar történelem művelője részéről, akinek munkáját adataival .megkönnyítheti. De elismerést érdemel a szerző hazafias felfogása is, amely művének szinte minden oldalán kifejezetten jelentkezik. »Amikor Alsólendva történelmét tárja elénk, tanítani akar arra, hogy a török tengernyi hada, ágyúk bömbölése, janicsárok csataordítása nem tudott erőt venni Alsólendva büszke várán, de 22 esztendő rab- bilincsét rakta ránk a testvérviszály átka«. S fezt a kitűzött célt a lendületes cs mindvégig eleven stílus is nagyszerűen szolgálja. Egyáltalán nem akarjuk e történelmi munka értékét kisebbíteni, ha ezek mellett az előnyei mellett néhány hibáját is kénytelenek vagyaink feltárni az olvasó előtt. Hogy a könyv több megállapítását hiányosnak, vagy elhamarkodottnak találjuk, annak kétségtelenül a szerző nagy másirányú elfoglaltsága lehet az oka. Egy elemi iskolai tanítónak idejéből, akinek 22 év elmulasztott munkáját kell pótolnia, bizony nem nagyon futja hosszabb elmélyedést igénylő kutatásra. Szerény véleményünk szerint e.z a tény magyarázza meg az itt-ott előforduló tárgyi hibákat. Csak így érthető például, hogy az anyaggyűjtésben egyébként szorgalmas szerző megfeledkezett arról, hogy nem Esterházy Pál, hanem a köztiszteletben álló Esterházy Miklós nádor az első Esterházy Alsólendván. Az ő alsólendvai tartózkodása azért is nevezetes a város történetében, mert magával hozza Hajnal (s nem Hajnald, mint a szerző írja) Mátyás jezsuitát, akinek a katolikus hit helyreállítása köszönhető. A szerző elsőnek Esterházy Pált említi, aki a Thaly-félc történeti felfogásban gyűlölt labancként szerepel. Ez a munka is így szerepelte/ti s cs: azt tudja megállapítani róla, hogy »a hazája és honfitársai ellen elkövetett bűneit a bécsi kormány érdemül írta: jutalmul az 1681. évben a nádori méltóságot és az arany gyapjas rendet kapta.« Rossz néven veszi tőle azt is, hogy »ismételten kérvényezte a maga részére a hercegi címét és méltóságot«, letékes hatóságok részéről az alkalmas terep szemrevételezésére. A szemle eredménye lett, hogy a tanítóképző intézet mögötti részen, a fővonal és a Csáktornya—alsólendvai vonal elágazásánál létesítendő megálló konkrét formát nyert. A gyakorlati megállapodás szerint a területet és a földmunkát a városnak kell adnia, míg a kivitelezést a Máv vállalta. Az ügyet döntés végett felterjesztették az illetékes fórum elé s minden kilátás megvan arra, "hogy a terv rövidesen megvalósul. amit 1687-ben »a magyar nemzet sarkalatos jogai. — hazája és nemzete ellen elkövetett ocsmány bjjínei« jutalmául nyert el. Ez az ocs- mány bűn pedig első helyen az 1687. év i örökösödési törvény megszavaztatásá volt. Esterházy Miklós nádor nememlítése és Esterházy Púi szerepeltetése szándékolt célzatosságnak tűnhetik fel a tájékozott olvasónak. aki azt is gondolhatja, hogy a szerzőt az Esterházy-család iránt való ellenszenv vezeti. Erre azonban legkevésbé gondolunk, hiszen valamely tudományos munkában a rokonszenv és ellenszenv nem játszhalik szerepet. Inkább hisszük azt, hogy a szerző kevés gondot fordított az alapos kutató munkára. Kár, hogy nem vette alapul Merényi és Pauler kutatásait, amelyeknek világánál másképen látjuk Esterházy Pál szerepét, mint a regi Thaly- féle felfogásban. Az elfogulatlan történetírás tud arról, hogy amíg Tökölv a törökkel szövetkezik, addig Esterházy gyűjti a Buda várát felszabadító sereget és nem szűnik meg kérni a királytól a felszabadító hadjárat elindítását s így neki volt a legnagyobb szerepe abban, hogy előbb az ország fővárosa, majd később az egész! ország lerázta a török igát. Minderről egy rövid mondatban emlékezik meg a szerző. A történeti igazság többet kívánt volna. Nem értjük, miért kifogásolja a hercegi címért való folyamodását, hiszen ez még ma is a rendes menete a címadományozásoknak. A kitüntetett ma is felszólítást kap a kérvény benyújtására. Egyébként Tököly is és más kurucvezérek is elmarasztalhatok volnának hasonló hibáért. Még inkább nem értjük, hogy miért volt olyan ocsmány bűne Esterházy Pál nádornak az, hogy az 1687. évi osztrák örökösödési, törvényt megszavazta az országgyűlés. Közhelye a magyar történelemnek, hogy a magyar főnemesség az egész ország hál?jaképen. szavazta meg a törvényt. Ilyen hálamegnyilatkozás máskor is kifejezésre juthatott a magyar törvényhozás házában. De a szerző ezt a látszólagos ellenszenvet kiterjeszti még a hercegi tisztviselőidre is, akiknek pedig sokat köszönhet Alsólendva. őket a nagybirtok árnyékában sütkérezteti cs a 48-as események alkalmával feldühödtem í korbáccsal a kezükben rohantatja az uteá- • kon. Kár, hogy az alaposabb kutatás hiányá- ’ ban az olvasó nem láthatja a teljés igazságot! A korszellem ismeretének a teljes hiányát A munkán látszik, hogy az író rövid idő. alalt készítette el. s ezzel tudjuk megmagyarázni elírásait, valamint helyesírási hibáit. Ez utóbbiak azonban inkább technikai okokra vezethetők vissza. Egynéhány szembeötlői)]) ei- írását megemiíijük. A bűnök, akik megtelepedtek Alsólend- ván, áldozatokat mutattak be »Hadúrnak, a mi örök Istenünknek«. Hadúrt nem lehet megtenni egy történeti munkában a mai keresztény magyarság Istenének! (9. o.) A szerző figyelmen kívül hagyja, bogy a szombathelyi egyházmegyét nagyobb részlien a győriből alapították. (42. o.) Zichy Ágostont Ákosnak írja. (65. o.) Hazafias szempontot lát abban, ha »regirégi dologról lévén szó: bátran elfogadhatjuk« elv alapján Alsólendva kétségtelen idegen nyelvű elnevezését ősmagyar eredetűnek tartja. A tudomány és a magyar szempont nem zárhatja ki egymást! (87. o.) Stirling plébános a 101. oldalon Antal, a 41. oldalon Béla. Befejezésül ajánljuk a szerzőnek komoly tudományossággal elkészített helytörlcnetírá- sok tanulmányozását. így majd, ha a haza- fiúi érzés és felkészültség egyesülnek benne, komoly munkákat várhatunk tőle. Dr. Lipics József. A Szociális Misszió Társulat péntek délutáni munkaóráján ismét egy havi jótékonyságról hallottuk a beszámolókat. Ezen a munkaórán fejezte be Pehm József pápai prelátus, egyházi tanácsadó a Quadragesimo Anno-ról folytatott előadássorozatát, s befejezésül idézte XI. Pilis pápa szavait, hogy vigyázzanak Krisztus hívei, nehogy a világ fiai megint okosabbaknak bizonyuljanak, mert azok, bármily nagy szakadék legyen is közöttük elveik tekintetében, hihetetlen mértékbeli állítják be a maguk agitátorait Krisztus ügyével szemben. Kint a harctereken sok életet, vért áldoznak mfa a hazáért, az itthonmaradot- tak adjanak a rászorulóknak a magukéból,, még akkor is, ha jegyre kapunk mindent és keveset kapunk. Mert így vállalunk szolidaritást katonáinkkal szemben a nagy nemzeti} együttérzés megteremtésében. Fokoznunk kell tehát, meg kell sokszoroznunk tevékenységünket. XI. Pius pápa azt mondotta, akik vállvetve dolgoznak a szociális mezőn Krisztus; ügyéért, azoknak apostoli áldását adja és ez az apostoli áldás legyen indítónk, lelkesítőnk, mert ez sokat jelent most és sokat jelent halálunk óráján. A mély csendben hallgatott lelkesítő, buzdító előadás után a fogházmisszió számolt be tevékenységéről. Vasárnaponként látogatják a foglyokat. Húsvét ünnepére előkészítették a foglyok szentáldozását és szeretetcsomagokat osztottak ki közöttük. A kórházmisszió beteglátogatásainak száma 1122 volt. Húsvétkor 52 gyermeknek osztottak cukorkát, cukortojást. Beszereztek két újabb rádiót, amely az ágyhoz kötött betegek testi és lelki gyógyulásához nagyban hozzájárul. Kiosztottak útiköltséget, segélyt, levelezőlapot, ruhaneműt. Egy. többgyermekes anyát többször elláttak élelemmel. Adakoztak a kórházmissziónak dr. Szalav Gyu- láné, dr. Kádár Béláné és mások. Alsólendva múltja és jelene
