Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-01-17 / 13. szám
1942. Január 17. ZALÁMÉ«YEI ÚJSÁG 9. Levél Göcsejből Kedves Szerkesztő Ur! A napokban ezüst-hajű, szelíd mosolya nénikével beszélgettem. A vállaira nehezedő évek, gondok nemcsak egykori sudár alakjával birkóztak meg, hanem ráfogták a kegyetlen élet-ekét homlokára és még ma is finom arcát sem kímélték. Oda is vontak egykét barázdát. A halkszavú néninek beforrósodott beszéde, élénken sugároztak szemei, amikor kis unokáit a lelke maga elé idézte és arról beszélt, milyen pompásan fejlődnek testileg; hogy érik szellemük és milyen szép lelki tulajdonságokkal áldotta meg őket a jó Isten. Nem szóltam közbe. Csak hallgattam a leheletfinom muzsikát és elgyönyörködtem az elnyűtt és most az emlékezésben nekipirult, csodálatosan megszépülő arcban. Aztán egyszerre elhallgatott. A szemek tüze, mintha kihunyt volna. Valahova megszaladt az arcnak nemes pírja. Megdöbbentett a ráncok, a gondbarázdák mélysége. Tompa lett az előbb ezüstcsengésű hang. A mélyből sírt fel az édesanya hangja és már panaszkodott. Hogy van neki egy fia, akit a sok gyermeke közül leginkább szorítana a szívére, hiszen a legkisebb; aki anyaságának utolsó, dédelgetett gyümölcse. De messze szakadt tőle. Hiába sírja a lelke nap-nap után vissza. Még csak levelet sem ír. Néhány sor írás jön tőle hebe- korba, amikor kér valamit. Máskor nem jut eszébe az édesanyja. Kedves Uram! Az édesanya nem megszólni akarta gyermekét. A szemeit elborító könnyek és hangtalan zokogás nem vádaskodni akartak. Csak az édesanya fájdalmáról beszéltek. Igyekeztem vigasztalni, hogy bizonyosan szereti őt a fia, majd az élet keménysége visz- szahozza még a puha anyaölbe. Hogy keserűségét enyhítsem, jónak láttam, hogy most én varázsoljam elébe unokái kedves képét. Nem hiába. Még ott ragyogott szemeiben a bánat könny-gyémántja, de már tüzet fogott a reménység taplója is. Rásímult egy kedves mosoly megfáradt arcára és könnyű léptekkel sietett tova. Szerkesztő Uram! Nekem még tovább is ott motoszkál a fülemben, egyre hallottam, amit a szegény néni panaszkodott: hogy csak akkor ír a gyerek, amikor kell valami neki. De én már ügy hallottam a panaszkodást, mintha mellé Szerkesztő Uram szeme villant volna. Hogy az a Göcseji csak akkor ír, amikor panasz bugyborékol a tolla nyomán. Amikor a göcsejieknek keli valami. Hinnye! Mintha valami igaz lenne. Valóban, mindig valami elégedetlenség-féle késztetett a levélírásra. No, de valljuk meg, úgy magunk között, hát van értelme a sok irka-firkának. Könnyebb lett az élet Göcsejben? De ne vitatkozzunk! Inkább hallja kedves Uram a csodát! Csak jól fo- gózkodjék meg a széken. Nem szeretném, ha leesnék és megütné magát! Elhatároztam, hogy most azért se panaszkodom. Semmit se kérek. Hogy ne süthesse rám a bélyeget, mint arra a haszontalan fiúra az édesanyja. Egyszerűen elmesélem, ami a minap olyan jóleső érzéssel töltött el. Kedves Uram ismer. Tudja, hogy nagyon komoly ember vagyok. Mert, hogy a bajuszom alatt mosolyok is futkosnak, azért nem vethet követ komolyságomra. Tudja jól. Sokszor képezi magamfajta komoly emberek között beszéd tárgyát a falusi magyar ember hazafisága. Meg is állapították nem egyszer, nem sötéten látók, csak nálamnál is komolyabbak, hogy bizony a hazafiság körül könv- nyen adódik baj. Világért se általánosítsunk. Nem is mondjuk, hogy nem jó magyar a mi falusi népünk! De tény, hogy az áldozatosságig nehezen jut el. Meglehetősen szűk látókon!. A Haza fogalma könnyen beleszűkül az ő kis háza-tája, birtoka határai közé. Csak tévedjen a szomszéd ekéje kis szalag-földjéhez. Bizony a jussát nem engedi. Futó árnyék essék becsületére, egy-kettőre tevőleges lesz morc önérzete. De azután azon túl, amit szeme be nem ölelhet, amit magáénak nem mondhat, nehezen kel érdeklődése és idegenkedik attól, hogy áldozatot is hozzon azért, ami nem szorosan az övé. Ez igazság. Természetében van népünknek. Mégis azt mondom, hogy a helyesen értelmezett magyar hazafiasság lassanként meggyökerezik népünkben. Nagyon sokat jelentenek ezen a téren és sokat is tesznek azok a mozgalmak, amelyek a magyar falusi nép felemelését nemcsak szép szólamokkal, hanem egyenes célkitűzéssel munkálják. A levente intézmény a régi magyar vitézség erényeit ülteti ifjúságunk leikébe. A magyar népi ifjúsági mozgalmak, főként a Kálót és a leányifjúsági szervezetek a legigazibb, legősibb és legmagyarabb lélek megizmosításával, öntudatos, hitvalló munkával, .biztos kézzel készítik elő népünket a magyar hivatás betöltésére. És nyugodtan le merem írni: ha ma már a legutolsó kis magyar tanya legkisebb fia lelkében gyökeret vert az igazság, hogy csak az ezeréves határok biztos és zavartalan birtoklása adja, hozza meg népünk (boldogulását és ezért semmi áldozatot se sajnálunk, akkor nem tudunk eléggé hálásak lenni az említett mozgalmaknak. Azok nem csak az oltárok örökmécsesét vigyázzák, de az áldozatos magyar hazafiság szent tűzét is állandóan táplálják. És most engedje meg Szerkesztő Uram, hogy nyilvánosan megdicsérjem a novai Iparoskor tagjait, akik egyszerűen csak maguktól elhatározták, hogy a magyar boldogulás nagy harcában életük kockáztatásával dicsőn helytálló katonáinkat megajándékozzák. Ez a tény beszédes. Meggyőz. Meggyőz arról, hogy van már népünkben magyar együttérzés és értékel minden csepp vért. Ma már nemcsak a saját vére drága, hanem szent a másiké is, mert magyar. És erre a magyar vérre vigyázni kell! Hála Istennek, innen nem halljuk a harcok borzalmas zaját, de akik kint vannak és pokoli kínokat érezhetnek meg, azoknak a magyar testvéreknek meg kell érez- niök innen, ott messze, a feléjük szálló magyar szívek aggódó, féltő dobogását és a szegényes ajándékokból is gazdagon kicsorduló szeretetet. Amint említettem, kedves Uram, a novai iparosok elhatározták, hogy szegénységüktől telőn megajándékozzák a hős katonáinkat. Az elhatározásukat tett követte. És munkába állt egyik fiatal vezetőjük, Rajnai János, aki legény korában megtanulta az ifjúsági egyesületben, hogyan kell áldozatosan dolgozni a köz javáért! összeállította a színészgárdát. Szívesen dolgoztak az iparosok. Még az öregebb je is szinte megfiatalodott. Estéiket nem sajnálták. Segítettek a legények, leventék, lányok és lelkes munkájuk megtermetté gyümölcsét. Hamarosan ott álltak a közönség előtt. A közönség pedig tudta kötelességét. Szívesen adta pengőit a szent célra. Melegen tapsolt a szereplőknek és élvezte a levegős, hangulatos falusi darabot. Az Iparoskor pedig egész bevételét a hazafias célra fordítottal. Kiadása nem is volt. A díszletezés és masz- kírozás, minden kellék kitelt az iparosok' ügyességéből és önzetlenségéből. A bevétel egy részéből dohányneműeket kaptak katonáink. A másik részén pedig pamutot vásároltak és a szorgalmas leánykori tagok 50 pár érmelegítőt készítettek. Most aztán ne mosolyogjon le Szerkesztő Uram. Mi az az 50 pár érmelegítő?! Tudom, hogy kevés. Majdnem semmi, ha csak a számot nézzük. De ennek a számnak lelke is van. Ez a lélek arról beszél, hogy az egyszerű magyarok szívében is tud halódni az önzés, tágul a szívük és a felgyűlő együvétartozás öntudatosan teszi valósággá Isten kegyelméből a magyar jövőt. Levelemben ezt akartam elmondani. Most búcsúzom is, de amint időm engedi, megígérem, hogy új levéllel köszönt be barátsággal Szerkesztő Ur készséges híve a 1942. január hó Göcseji Magyar. vegyen most míg a készlet tart Péi és Indra cégnél Zalaegerszeg. Telefon: 170. farsang Odakünn nagy pelyhekben hull a hó, kékes fehérsége megvilágítja a sötét útakat. Ez a mindent beborító havas hideg január, igazi farsangi idő volna. A csilingelő, színes szánok halkan suhannak tova az estéken és hangjuk messze belevész a néma csendbe. Az 1942. farsang ideje csendes. Némán adózik ezzel ma mindenki. Karnevál hercege az idén nem ölti fel palástját és koronáját. Farsang van pedig az egész világon. A mai világ hátborzongató farsangi zenéje a halált- hozó ágyúk szörnyű dübörgése az, amelyet átérzünk az egyik világrésztől a másikig. Ebben a mély átérzésben a hóval fedett csendes utcákon, ahová ki-kiszűrődik a nyilvános helyekről a cigánymuzsika zenéje, egy pillanatra visszaálmodjuk a régi farsangokat. — A szürkefrakkos, magasgalléros gavallérokat, az abroncs-szoknyás, fürtöshajú lányokat, akik a hosszúra nyúló puppé alatt künn bolyongtak a havas kert útjain és ábrándos bolyongásuk közben egy-egy elejtett szó, vagy egy leejtett parányi csipke-kendő volt az elindítója egy boldog holtodigían-holtomiglannak. És a későbbi idők rikítóan díszített villanyfényes, csőbútoros farsangok. Az ötféle pálinkából kevert mérgedsrősj által, amely a feszült élettempót és a fokozott életritmust akarta ellensúlyozni? Ezek az elmúlt farsangok, amelyek versenyt rohantak az élettel és versenyt táncoltak a vad afrikai ütemekre, kivilágos virradatig. Ez a kor nem volt boldog. Ez a kor hajszolt volt és boldogtalan. Es most csendes a farsang. Egy-egy jótékonysági teák alatt az új kor utódai kelnek szárnyra. Uj nótákat, mélyebbet, emberibbet húz a cigány vonója. Háborús szép melódiáit dúdolja ma a farsangi időben mindenki, amelyek valahol messze a nagy orosz síkságon ágyútűz mellett születtek, a magyar katona-ajkakon. És rajongó hittel s szerelmes szívvel hallgatjuk ezeket a szép dallamokat mint egy halkan szálló menüettet. Valahol a havas estében egy ablak nyitva van és felénk hozza egy zenélő óra halk csengését- a téli este. És várjuk az új idők boldog, felszabaduló szép farsangjait. Dr. Tlodonyi Jenőnc. A Mávaut tarifaemelése A m. kir. államvasutak közúti gépkocsiüzeme értesíti az utazóközönséget, hogy az üzemi anyagok drágulása és a munkabérek emelkedése miatt a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter engedélye alapján autó- buszjáratain az 1939. augusztus 26-án “ér- vényben volt és 1940. június 1-én már 12 százalékkal emelt személy-, poggyász- és áru- szállítási díjakat 1942. január 15-től átlagban 17 százalékkal fölemelte. Az emelés vonatkozik a menetjegyek, havi bérletjegyek, tanuló havijegyek és évijegyek áraira, valamint a poggyász- és árúszállítási s poggyászkezelési díjakra is, a vonalpótló autóbusz- járatok menetjegyeire azonban nem. — .4
