Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)

1942-02-18 / 39. szám

1942. február 18. zalamegvhi újság 3. Pundák, 111 rendelésre mérték után. Alakítások, bélelés és gallérozások iegoicsébban ifj. LAKI SÁNDOR szücsmesternél Zalaegerszeg Bethlen Gábor u.5. hogy szűrővizsgálatra rendelik az alkalmazot­takat, szintén csak látszólagos veszteség, mert a fertőzők kiemelésével a többi évközben an­nál kevesebbet beteg. Aztán egészségünk biz­tosításáért el is kell tűrni valamit. — Hát igaz, — adja meg magát az öreg. A vöm is épen meséli, hogy pesztrát keres, de most csak olyant lehet felfogadni, akit tüdő- bajra kivizsgáltak. Legalább nem kell félte­nem a leikecském unokáimat! Csak a beje­lentésekkel van sok dolga a jegyzői irodán. — De ugye, szívesen végzi jegyző űr? — kérdem. — Hiszen enélkül olyan volna a vé­dekezésünk, mint a háborúviselés térkép nél­kül. Ö rábólint alig titkolt örömmel. Nem bánja, hogy megtépázom kicsit az ipát. Ő már nem győzködhetett vele. Pedig csak szájjal hirtelen az öreg. Tet­tel annál vajszívűbb. Az egészségház felál­lításához is ő adta otthon ingyen a telket. Mi meg tovább gyürkőzünk. — De az csak nem kell a nemzet üdvös­ségéhez, hogy világ életemben egészséges lé­temre, ha házasodni akarok, két doktorral né­zessem meg magam, meg bélyeges papírost vigyek róla, mert különben csiba te!? — No, no, öregem! Ha állatot ad el, nem röstelli kiváltani hozzá a passzust, ha meg a lányát adja férjhez, akkor feldül érte ma­gában a borjú. Pedig látja, megvan annak a haszna is. — Mit tudja a leendő vejéről: belül ki- féle? Oszt a lányt egy életre adja neki. Ha annak Ts vizsgálat, meg írás kell, csak nyu- godtabb maga is! No nem? — Hászen nem mondom, — hagyja rá, — Amikor nekem van hasznom belőle. De igaz is, tekintetes úr! (Hallom, megint tu­berkulózishetet tartanak. Mondja, mire jó ez a sok zsinatolás, neki viselkedés, meg kipil- ledés, ha a betegek tizedrészét sem tudják kórházba és szanatóriumba tenni és a járá­sok nagy részében, sőt még, -igaz csak egy helyen, de megyeszékhelyen sincs meg a Tüdő­gondozó ? — Hát, látják, ez csakugyan nehéz így. De a helyzet évről-évre javul. És addig is na­gyon sokat lehet tenni egyéni munkával, meg jóakarattal, védekezéssel. Már azzal is, hogy mindenről tudunk és tehetségünkhöz mérten Megnyitottam fűzifá>,S£én> éa építési» anyag Ee^petkedésemel Zalaegerszeg, Óla ut 23. Elsőrendű bükk, gyertyán, akác stb. tűzifára mindenfajta szénre elöjegvz^ elfogadok A nagyérdemű közönség szives támogatását kérem. Varga Jézsef tüzelőanyag és épitésianyag- kereakedft, fakitermelő. Telefoni 395. segítünk, egyharmadával csökkentettük a gü- mős halálozást! Közben meg csak szaporít­juk a kórházi ágyak számát és állíthatjuk fel a Tüdőgondozókat is. — Persze, — mondja az öreg, — hogy még többet adózhassunk! — Ugyan, Marci bácsi! Ugatós kutya nem harap. Mintha nem tudnánk mind, hogy ott­hon az egészségházhoz maga adta a telket. Az öreg restelkedik, hogy lelepleztem a kuruekodását. Aztán sunyin megkérdi: — Hát Égerszögen mikor lesz meg a Tü­dőgondozó? Ejnye, —- veszem észre, — a vén ra­vaszdi mégis a tyúkszememre lépett. — Hát tudja, Marci bácsi, az úgy van, hogy a Gondozót évek óta mindenki akarja, akire tartozik. A betegek is, a város is, a megye is, az OTT. is, mindenki. Aztán mi­nél többen akarnak valamit, annál nehezeb­ben megy a dolog a nagy jóakarattól. De most már meglesz. Mert a megye most már igen nagyon akarja. — Hát akkor éljen a tubicatörvény! — rikkantja el magát az öreg. Hát ebben maradtunk. Dr. Sz. Hó »A hó a földnek halotti szemfödője«, a költőnek ez a tetszetős ,frázisa nem mondj igazat, mert a hó nem szemfedő, hanem a föld fehér, pelyhes paplana, amely nemcsak melegít, hanem egyébként is mérhetetlen hasz­not hajt az életet adó termőtalaj számára., A hó elsőben is rossz hővezető lévén, pelyhes paplanéval nem engedi kiszivárogni az anyaföld kebelében rejlő meleget, de nem is engedi a föld meleg rétegeibe behatolni a zord tél magot ölő nagy hidegségét. így te­hát sok téli vendég menekül meg a megfagvás- tol, olyan vendégek, amelyek odabűjtak az édes anyaföld melengető kebelébe téli álomra (mint az állatok némelyik fajtája) és a kenye­ret adó magvak, amelyeket a gazda a föld fogadójába szállásolt el téli álomra és gyö­kérverésre. A halotti szemfedőnek jelzett melengető hópaplan azonban még más módon is Isten áldása az őszkor elvetett magvakra nézve. Ha tavaszelő idején a hó olvadni kezd, a hir­telen felmelegedés által a földben szunnyadó mag hirtelen csírázásnak indulna, ami azon­ban ellenálló szívósságát porhanyítaná. A hó azonban az olvadás által — cseppfolyóvá váló átváltozáshoz — meleget köt le, tehát e me­leget a körülötte lévő levegőtől vonja el és így meggátolja a hőmérséklet hirtelen felme­legedését ^ És ez a hőelvonás számottevő tényezői a természet háztartásában is. Mert annak az átlagos hőmennyiségnek a megolvadásához, mint amennyi hazánkban — évi átlagban — lehull, kereken 175 millió kalóriának megfe­lelő hőmennyiség kell. A hó azonban még nagyobb hasznot is nyújt a termőföldnek: trágyázza yis. A hó) apró, csillagokat alkotó szerkezete igen laza. Sejtjei között igen sok a levegő, amely azon­ban — ez nyilvánvaló — szénsavat, nitro­gént és egyéb anyagokat —- mint például szén­ás hamurészecskék, ammóniák vegyületek, kén­savas sók, stb. — is magában foglal, sőtj még szerves anyagok száradt, porladt részecs­kéit is. A szénsav (voltaképen szénoxid) a talaj vegyületeit oldható szénsavas vegyületekké alakítja át, ami által a talaj termékenyebbé és porhanyóvá válik. Ha egy hektár területen lévő, átlagos hő­mennyiséget '/ízzé alakítunk át és azt ki­elemezzük, akkor e hőmennyiségben átlag és kereken 10 kg szilárd alkatrészt kapunk. Ezek az alkatrészek a földről szállnak fel a leve­gőbe, főleg füst alakjában, de a hó esés köz­ben magával ragadja ez alkotórészeket ép- úgy, mint az emberek által kilehelt széndioxi­dot. A földön nyugvó hóréteg pedig magába szivárogtatja a földön heverő, enyészésnek induló szerves anyagokból keletkező oldható részeit és ezek beleszivárogva a földbe, táp­Tüzelőjét a legelőnyösebben Németh « József tüzelő és építkezési anyagkereskedőnél szerezheti be. Kossuth L. u. 62 Megbízható pontos kiszolgálás. Telefon 226 Épületfa, metszettáru, Tűzifa asztalosáru, mész, ce­Kőszén ment, terméskő, szige­Brikett telő és fedéllemezek, Kox és stokaturnád stb. Kovácsszén lálják az ehetett magokat. A kísérletek azt mutatták, hogy egy liter hóvízben 2 gramm szilárd anyag van, egy métermázsa hóban pedig 200 köbcentiméter széndioxidot leltek. Kiszámították azt is, hogy egy, száz hektárnyi területen a hólepel egy télen át — kereken —- tíz mázsa idegen alkotó­részt juttat a földbe. Ezek között számottevő alkotórész a sok nitrogén tartalmú vegyület. A hóból kiolvadt víz 'pedig kétszer annyi nitrogén tartalmú anyagot rejt magában, mint a rendes víz. Pedig tudnivaló, hogy a nitro­gén adja a gabonában az úgynevezett vér­képző anyagokat, mint amilyen a siker, vagy a fehérje. A Chile-salétrom is azért jó trágya- szer, mert sok benne a nitrogéntartalmú ve­gyület. A hó azáltal, hogy esés közben elvonja a levegőből a sok idegen alkotórészt, tisztítja- is a levegőt. A nagy hó sokszor bajt is okoz. Erre nézve egy példát említünk fel. Szirmai Antal vitéz magyar kapitány -sóit az elsők között, akik megkapták a magyar* Mária Terézia rend kitüntetését. A vitéz, nyal­ka kapitány vőlegénye volt gróf Migazzi váci nagyhírű püspök unokanővérének. A püspök maga házasította ki húgát, sőt a váci erdő peremén, a vasút mentén, emeletes nászhá­zat is építtetett, amely ma is láthaító. A ma­gyar királynő — elfogadva a vitéz kapitány meghívását — Mária Terézia a Dunán el is indult Vácra, ahol az új nászházban meg is ülték a lakodalmas eskető torát olyan igazi magyaros módon. A váciak a királynő tiszteletére hatalmas diadalkaput állítottak fel, amely ma is fenn­áll, de a kapu nem készült el teljesen, a királynő tehát jókedvében a kapu mellett haj­tatott he Vácra, a püspöki rezidenciába. A királynő Vácról Budára indult, ahol akkor építették újra a törökök által összelőtt királyi várkastélyt. Az építést egy bécsi mér­nök tervei alapján Kempelen nevű magyart ezermester vezette, aki a beszélőgép és az élő sakk feltalálója volt. Budán mondta a királynőnek gróf Coudenhove hoppmester: Eb­ben az Isten háta megett levő kastélyban csak nem fog Felséged lakni. .. ! Zimankós hideg volt, zúzmara ülte meg a fák taralyait. Herceg Grassalkovich, a ma­gyar földeken meggazdagodott nagyúr meg­hívta a királynőt Gödöllőre, amely akkor a herceg birtoka volt. A királynő el is fogadta a meghívást és a herceg egy csodaszép, fara­gott, aranyozott díszszánkót csináltatott, amely, ma is látható a bécsi udvari gyűjteményben. Közben azonban a hó olvadni kezdett, fogta magát a gavallér herceg és beállított néhány száz munkást és az útat Gödöllőig felhinttette sóval. A királynő mégis a díszszánkón tette meg az útat. így meséli a szájról-szájra szá­guldó szájhagyomány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom