Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)

1942-02-16 / 37. szám

Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: üaiaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon; 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BÉRBŐLY FERENC Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 & Postatakarékpénztár! csekkszámla: 49.368« _______Hirdetések díjszabás szerint. XX V. évfolyam. 37. szám. A szingapúri angol csapatok kapitulációja A japán csapatok szombaton délben el­foglaltak egy, Szingapúr sziget északi részén fekvő fontos haditengerészeti támaszpontot. A francia sajtó részletesen foglalkozik Szingapúr elestével és annak az egyhangú vé­leménynek ad kifejezést, hogy a japánok vil­lámgyors sikere teljesen Japán javára rendezi at a hadviselők távolkeleti hadiállásait és a háború Japán javára újabb szakasznak kez_ detét jelenti. Politikai és katonai megfigyelők véleménye szerint Szingapúr elestének első kö­vetkezménye az lesz, hogy fokozódni fog a japán nyomás Rangoon ellen. Ennek most már itt van a lehetősége,, mert a Szingapúr szigeten harcoló angol had­sereg parancsnoka vasárnap feltétel nélkül ka­pitulált a japánok előtt. — o-­Restaurálják II. Pál pápa sírját a Szent Péter bazilika grottáiban A pápa megtekintette a vatikáni grották- ban folyó munkálatokat. Terv szerint öt mé­terig ásnak le és a régi, rendezetlen padló­zatot mélyebbre helyezik, hogy úgy a grot- ták kényelmesebben megközelíthetők legyenek. Ugyanakkor restaurálnak számos pápai, királyi és bíborosi sírt, amelyek már évszázadok óta rejtőzködnek a boltozatos pincékben. Az utób­bi időben a régészeti ásatások nem igen ha­ladtak előre, mert először a templom padlóza­tának védelmére kellett megtenni a szüksé­ges biztonsági intézkedéseket. De máris újabb, figyelemreméltó leletekre bukkantak. Ezzel Bzemben a grotíák újjáépítési munkálatai szé­pen haladnak és a legtöbb síremléket, amely eddig rendezetlenül a boltozatos pincékben állott, már oldalsó helyiségekbe helyezték át. Az új elrendezés olyan kedvező, hogy most az­zal a gondolattal foglalkoznak: az antik ba­zilika minden maradványát átviszik a grot- tákba. Ezek a maradványok; eddig a Szent Pé­ter műemlékőrző múzeumában voltak. Töb­bek között restaurálják Giovanni Dalmata mű­vét, II. Pál síremlékét, amelynek különböző részei jó állapotban maradtak meg. Azt is tervezik, hogy IV. Sixtus pápa bronz sír­emlékét, amelyet Pollaiolo készített, végér­vényesen a grottákban állítják fel. Szünetel a vasúti forgalom A vasárnap délután megindult újabb nagy havazás megint megállította a forgalmat. A zalaegerszegi állomásról legutoljára vasárnap este 18.05 perckor indult vonat Alsólendvára, « legkésőbb pedig 19.15-kor érkezett be Cell- dömölk felől. Azután mintha elvágták volna: megállott a forgalom. Lapzártáig sem érke- ! zés, sem indulás nem volt. Pánik a villamoson Egyik szomszédos városunk főtere. A vil­lamos épen a megállóhoz ér. Az egyik olda­lon egy vastagkabátos fiatalember kapaszko­dik fel. Még el sem helyezkedhetik, a fenn- íülők izgatottan mozogni kezdenek. Azután pánikszerűen menekülve törtetnek le a má­sik oldalon. A kocsi indul, de még sikerül elkapnom a fogantyút. Felkapaszkodom. A következő pillanatban, — jó, hogy még tel­jes erővel robogunk, — magam is majd- hogy rémülten le nem vetem magam. Orrfa­csaró formalinbűz csap meg. A kocsiban csak a fiatalember áll a perronon és nyugodtan cigarettázik. Teheti. Még a jegyszedő sem meri megközelíteni a förtelmes illatfelhőben. Megismerem. Egyik volt régi betegem. Csa­pos valahol. A szemem ugyan könnyezik a facsaró) bűztől, de most már mindegy. Legalább meg­interjúvolom. — Mit csinál itt Balog? j\, Az arca felderül és mesél: — Tudja, főorvos úr, mi már egy éve V.-be költöztünk Egerszegről. A tüdőm ugyan még egyre vacakolt, de nem törődtem vele. Pár hét múlva a testvéremet egy iskolai szűrő- vizsgálaton a »Tüdőgondozó« kiemelte és pár nap múlva nálunk is megjelent a zöldkeresz­tes nővér és engem is bekért vizsgálatra a Gondozóba. Mondja, főorvos úr, nem azért tartanak olyan csinos nővéreket, hogy ne le­hessen ellentmondani nekik? Mert latja, az iskolai szűréseket még csak elfogadom, de személyesen csak azért mentem el, mert olyan szépén hívott. Ott mondták meg aztán, hogy még mindig fertőző tüdőbeteg vagyok. — Na látja Balog, hát mégsem hiába zaklatták. — Igaz kérem, de aztán mégis baj lett a dologból. Azonnal kórházba akartak utalni, de nem kaptam helyet. Nem is tudom, főorvos úr, hogy miért csapnak akkora hűhót a dolog­gal, ha nem tudják elhelyezni az embert? — Ej, ej, öregem. Szegény ember víz­zel főz. Minden tüdőbeteget kórházban kel­lene eleinte elhelyezni, de mi sokszor örülünk, ha csak a legfontosabb eseteket is oda tud­juk juttatni. A többieken megpróbáljuk ott­hon segíteni. Magát talán sorsára hagyták? — Dehogy, kérem. Táppénzes állományba vetettek az OTI-nál és azonnal tölteni kezd­ték a tüdőmet. De a java csak ezután jött.; Az orvos úr kitanított, hogyan kell élnem, hogy nem szabad köpködnöm, külön evőesz­közt használjak, a göncömet pedig gyűjtsék és főzve mossák, stb. Három nap múlva pedig egy cifra levelet kaptam a polgármester úrtól, amelyben hivatalosan kötelez (mivel az or­vos úr a törvény szerint bejelentett), hogy gyógyíttassam magamat, ha pedig elköltözöm a lakásomból, jelentsem, mert azonnal fer­tőtlenítenek stb. Úgy megijedtem, hogy azon­nal felloholtam a városházára. A tisztiorvos úr aztán megnyugtatott, hogy a fentieken kí­vül a törvény szerint listára is vettek, hogy ügyelnem kell, hogy mást meg ne fertőzzek és amíg meg nem gyógyultam, nem foglalkoz­hatom élelmiszereladással, nem lehetek cuk­rász, pék, tanító, stb., sőt nem is házasod­hatom meg. Huh! de rosszul éreztem ma­gam! Hát most már én is listán voltam, mint a bocik falun és felügyelet alatt, mint a zsidó filmesek. — Ejnye, Balog, hát maga nem védi a családját más fertőző betegtől? Meg aztán a listáravevést sem szokták maguk így fájlalni, például amikor képviselőválasztásról van szó. Pedig ez is van olyan fontos. Látja, az em­ber messzemenően nemtörődöm a saját hibái­val szemben és épen azt szereti legjobban! tenni, amit nem szabad. Tegnap mesélte egy körorvos barátom, hogy egy tüdőbetegemet otthon azon csípte, hogy a nővére kicsinyét cipelte az ölében és cirógatta azon a címen, hogy ő már nem »baciürítő«. Mintha egy ilyen parányi féregre nem volna veszélyes a nem bacillusürítő tüdőbeteg is. — Hát ez igaz, főorvos úr, — kuncogta. — Látja, azelőtt én sem köpködtem, meg taní­tani sem akartam senkit, azután meg két hó- napig majd megevett a penész, hogy oda- sercinthessek a városi hajdú elé, aki a leve­let hozta, meg, hogy mi lenne, ha mégis né­met frajla lehetnék a polgármester úréknál? Talán még németül is tudnék. Mert most, sajnos, nem tudok. — Es látja, az a kezeltetési kötelezett­ség is. Egy orvos barátom csak a halála előtt három héttel hagyta megvizsgálni és keze­lésbe venni magát ötéves tüdőbajával. Mert az ember mindig elfogult a saját bajával szem­ben. És, lám, magát kezelteti az OTI, a sze­gényt a szegényalap, a tehetőst meg a saját zsebe. Itt csak nincs hiba? — Nem kérem. A kezelésben igazán nem volt hiba. Négy hét múlva már nem voltam bacillusürítő. öt hónap múlva mái' tíz kilót híztam. És mire lejárt a pénztári kezelésre! jogos évem, a Tüdőgondozó kiállította a bi­zonyítványt, hogy meggyógyultam. Szaladtam is úgy kitörölközni a listáról, mint a nyúl. Ott derült ki, hogy már azt .is hivatalból jelintézték. — Nono! Olyan sürgős volt? Zavarba jön, de aztán felderül. — Hát igen, kérem. A Gondozóban meg­ismerkedtem egy kislánnyal. G már előbb gyó­gyult,.mint én. Házassági engedély kellett, tet­szik tudni. Aztán már csak egy baj volt. Negyednap megjelentek nálunk a fertőtlení-

Next

/
Oldalképek
Tartalom