Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)

1941-10-27 / 245. szám

ÁRA 8 FILLÉR 1941. október 27. 11ÉTFÖ XXIV. évfolyam. 245. szám. Megjelenik hétköznaponként déJMtáa. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon; ^28. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC Hirdetések díjszabás szerint. Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.7U F, Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368. Huszonkét óv vágya beteljesedett 1 A zalai jegyzők Csáktornyán tartották meg ünnepélyes gyűlésüket Október 26-án, vasárnap délelőtt tíz óra­kor Csáktornyán, a Leventeotthonban tartotta meg ezidei évi közgyűlését a Zalavármegyei Községi és Körjegyzők Egyesülete. Vajda Ákos egyesületi elnök meleg szavakkal üdvö­zölte a körükben megjelent vitéz Teleki Béla gróf kormánybiztos-főispánt, Brand Sándor dr. alispánt, a nagy számban megjelent helyi ha­tóságok és társadalmi osztályok képviselőit s a környékről erre az alkalomra beérkezett községi birákat és képviselőtestületi tagokat. A megjelentek sorában ott láttuk Pecsornifc Ottó Csáktornyái városbirót, Csmecz Vince drávavásárhelyi, Pocavesz György drávaszent- mihályi, Okresa Pál szentilonai, Prémus György murasiklosi, Loncsarics István dráva- csányi, Jaklim István miksavári, Horváth György viziszentgyörgyi, Kollarics Pál szászkői, Maesek András drávanagyfalusi és Mózes Fe­renc tótfalui községi birákat. Megnyitó. Vajda János elnök megnyitójában hálát adott a Mindenhatónak, hogy bizakodásuk va­lóra vált ezen a napon, amikor a sok dicsősé­get látott Zrinyiek földjén tarthatják meg a zalai jegyzők ünnepi közgyűlésüket. Mindig hittünk a visszatérésben — mondotta. — Min­den közgyűlésünk azzal a megállapodással vég­ződött, hogy legközelebb a fölszabadult Csák­tornyán jövünk össze. Nehezen és türelmetle­nül vártuk a csodát, hogy a magyar rögök mikor rázzák le a bitorló zsarnokokat. Zrínyi Áfiumából vett idézettel a mindig aktuális Széchenyi tanításának szellemében buzdította az új föladatok előtt álló jegyzői kart kitartó nemzetépítő munkára. Köszönet szaraival for­dul mindazokhoz, különösen a fő- és alispán­hoz, Pehm József prelátushoz, akiknek a visz- szatérés nagy munkájában elévülhetetlen ér­demeik vannak. Fogadalmat tesz, hogy a ma­gyar jegyzői kar ezeket a területeket valóban meg is tartja a magyarság számára. Az elnöki jelentés kihangsúlyozza, hogy községek, falvak ügyeit kívánja elsősorban tár­gyalni a közgyűlés, keresve azokat az útakat, hogyan lehetne korszerűsíteni a bürokratikus jegyzői ügyvitelt. Át kell szervezni a leg­sürgősebben a falusi közigazgatást, mert a visszatért községekben még nehezebben tudja elvégezni föladatát ez a rendszer, mert a jó közigazgatást nem tudja biztosítani. Adják vissza a jegyzőt falujának — fordult az elnök A jelenlévő fő- és alispánhoz. A főispán beszéde Vitéz Teleki Béla gróf főispán megköszön­te az üdvözlő szavakat és örömének adott ki­fejezést, hogy 22 évi várakozás után megér­hettük ezt az örömnapot, mert ezáltal is meg- acélosodott a jobb jövőbe vetett szilárd hi­tünk. A Mindenható kegyelme nehéz várako­zásunkat megkoronázta jutalmával. Óriási föl­adatokat várnak tőlünk a visszacsatolással kap­csolatban. A magyar honvéd kint a harctereken küzd és áldozza vérét, a jegyzői karnak is át kell hatva lenni attól a gondolattól, hogy ő az egyik legjelentősebb pillére a magyar közigazgatásnak. Nehéz időben fokozottabb kí­vánalmakkal szemben, sokszor lehetetlen föl­adatokat kell megoldania, de magyarnak lenni minden időben nehéz szerep volt, mindnyá­junknak zokszó nélkül vállalnunk kell a sors- közösségből fakadó nemzeti föladatokat. A ma­gyar jegyző legyen optimista ebben a munká­ban és sugározza szét népe között a bizalmat, I hogy az is erőt meríthessen vezetője törhe­tetlen bizalmából. Forduljon minden jegyző bizalommal a vármegye vezetői felé, akik min­dig arra törekedtek, Légy a jegyzőt valóban visszaadhassák falujának. Muraközt visszasze­reztük, de meg is akarjuk tartani örökre, eb­ben a munkában a jegyzői karra óriási föl­adatok várnak. Az ő érdemük lesz elsősor­ban, ha munkájuk nyomán a nép értékelni tudja, hogy mit jelent az: magyar államkeret­ben élni. Ez lesz a jövő legbiztosabb záloga, hogy nem kívánkozik el a szentisváni állam­közösségből másfelé, bármivel is csábítsák a soraikban lappangó uszítok. Adjon ehhez az Isten a jegyzőknek erőt és kitartást és hogy minél előbb meg is láthassák munkájuk ju­talmát. Brand Sándor dr alispán a következőket mondotta: Huszonkét éve hervadt el itt Muraközben a virág a magyarság számára, azóta csak her­vadt reményeinknek élhettünk. Mint egy ví­ziét, úgy látjuk elvonulni a letűnt 22 év lázas eseményeit, amikor a kiüldözött jegyzőket és magyar tisztviselőket szívesen és kötelesség- szerűen befogadta a csonka vármegye. A kö­szönet szavaival fordul azokhoz a régi mura­köz! jegyzőkhöz, akik a visszatérés boldog nap­jaiban elsőnek ajánlották föl szolgálataikat a muraközi falvakban. Először beszélhet a visz- szatérés után itt a nagyobb nyilvánosság előtt, megragadja az alkalmat, hogy köszönetét mondhasson a törvényhatóság nevében is a községek népének és biráinak, hogy hűségesek maradtak mindig, mint a drávavásárhelyi Kreszinger biró. Mi mindig szeretni és segí­teni fogjuk ezt a népet. Mint ahogy az előtte szóló főispán mondta, ügy ő is csak azt Ígér­heti, hogy támogatja mindenben a jegyzőket, ha alkalom nyílik rá. A vármegye és a község mindig megállta a helyét, törhetetlenül hisz- szük, hogy bármilyen vihar jön is, ma is meg­állja. Hiszi, hogy ennek a kitartó helytállás­nak jó eredményei nem is maradhatnak el. Két levél Vajda elnök megköszöni a vármegye ve­zetőinek szavaiból kicsengő jóindulatot és ígé­retet tesz, hogy erre a bizalomra a jegyzői kar mindig érdemes lesz. Majd fölolvastákl Harmath Nándor ligetvári volt körjegyző és Horváth László volt becsehelyi körjegyző le­velét, amelyekben visszaidézték a közgyűlés) szemei elé a régi muraközi boldog napokat. Jellemző — mondja Harmath Nándor levelé­ben — a szerb közigazgatásra, hogy egyné­hány vagon árvaügy vár most elintézésre. — Mindkét levelet jegyzőkönyvben örökítették meg. Azután a > határozati javaslatok előterjesztésére került a sor, amelyek mind! azt sürgetik, hogy a jegyzők munkájának meg­könnyítése és az ügyvitel egyszerűsítése érde­kében rendeletileg szabályozzák az eddigi bü­rokratikus rendszert. Mentsék föl a jegyzőket a lealázó és ellenszenves funkcióktól, mint például a végrehajtás. A közellátás munkáját is állami szervekre kellene bízni, akik jobban megoldhatnák ezt a föladatot, mint a munká­val amúgy is agyonterhelt jegyzői kar. A múlt világháború tanulságai is igazol­ják, hogy ez a munkakör állította legjobban szembe a falu népét jegyzőjével. A mindigj bonyolultabb és nehezebben érthető törvények! szövegezését is érthetőbbé és világosabbá keli tenni, ne komplikáljunk mindent, amikor egy­szerűbb formában jobban lehetne az ügyeket szolgálni. Zumbok János egyesületi főjegyző aggo­dalmának ad kifejezést, hogy a munkával túl­zsúfolt jegyzők nem végezhetik el eredménye­den a tőlük várt föladatokait s ezért kéri a fő­ispánt, hogy járjon el a belügyminiszternél, könnyítsenek a jegyzői kar helyzetén. Kérik még a kinevezések folytán megüre­sedett jegyzői állások sürgős betöltését és a jegyzői magánmunkálatoknál végzett munka méltányos díjszabásának megállapítását száza­lékos kulcs szerint. Jövőre Keszthelyen Befejezésül megállapodott a közgyűlés ab­ban, hogy összejövetelét legközelebb Keszthe­lyen 1942 augusztus második vasárnapjában határozza meg. Vajda Ákos egyesületi elnöki záróbeszédében kifejtette, hogy a magyar jegy­zőt semmi sem tántoríthatja el az egyenes út­ról. Annyi fölemelő példa lebeg előttünk a! múltból, hogy nem is lehetünk mások, bebi­zonyítható, hogy vértanú jegyzők voltak, de árulók nemigen. Minden áldozatra kész ma ig a hazafias jegyzői kar. A Himnusz eléneklésével fejeződött be a lélekemelő gyűlés. Újoncok eskütétele Csáktornyán Vasárnap reggel kilenc órakor Csáktor­nyán ünnepi mise volt, amely után a fő- és al­ispán megérkeztekor a teljes helyőrség a Zrí­nyi-emlékmű előtti térre vonult, ahol a hely­őrség parancsnoka lelkes beszédben szólt a nap jelentőségéről s hangsúlyozta, hogy az es­küt most letevő újoncok Zrínyi katonáinak le­származottai, akiknek tettei a mag}^ar törté­nelem legszebb lapjain vannak megörökítve.; Ezután fölolvasták az eskümintát magyar ég muraközi nyelven s az újoncok letették az esküt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom